Uj Kelet, 1977. július (58. évfolyam, 8811-8836. szám)
1977-07-01 / 8811. szám
ül KELET GONDOLATOK KNESZET-VÁLASZTÁS UTÁN (4) A NAGY MEGLEPETÉS Irta: LÁBTÁJ HIMMELFAREN Ha a hisztadruti választások nem mindössze egy hónappal a Kneszet-választások után következtek volna be, a nagyközönség bizonyára nem tanúsított volna irántuk akkora érdeklődést, mint amekkorának tanúi lehettünk. Az a tény, hogy a Kneszet-választásokon a Máárách kudarcot vallott, nagyban növelte a nagyközönség érdeklődését a hisztadruti választások eredménye iránt, mert hiszen a múltban nemcsak a kormányban, hanem a Hisztadrutban is a Mááráchnak volt többsége. Ha ma elemezzük a Mááráeh és a Likud propagandahadjáratát a hisztadruti választásokat megelőzőleg, arra a meggyőződésre jutunk, hogy míg a Likud hajszálra ugyanazokkal a jelszavakkal folytatta a hisztadruti hadjáratot is, mint amelyeket a Kneszet-választások előtt alkalmazott, addig a Mááráeh a Kneszet-választások kudarcának tanulságait levonva, propagandájában a Likud hadjáratának a módszereit reagálta le, kihasználva ennek hibáit, gyenge oldalait. A Likud, például, ezúttal is arra szólította fel a szakszervezeti választókat, hogy hajítsák ki a Mááráchot a Hisztadruból, úgy, mint ezt Izráel polgárai a Kneszet-választásokon tették. Úgy látszik, a Likud azt hitte, hogy a Kneszet-választások során elért eredményei, valamint felvilágosítási és propaganda-tevékenységének lendülete elegendő lesz a Likud győzelméhez a hisztadruti választásokon is. Nem elégedett meg azzal a jelszóval, hogy a Mááráehot ki kell a Hisztadrutból hajítani, hanem egyenesen a Likud uralmáról beszélt a Hisztadrutban. A Mááráeh viszont, amely, mint mondottuk, a Kneszet-választások eredménye következtében új helyzetbe került a Hisztadrut-választások előtt, olyan tájékoztató és propaganda-tevékenységet kényszerült kidolgozni, amely alkalmas arra, hogy ■ltját állja újabb gáttörésnek, ezúttal a Mááráeh hisztadruti pozíciójában és meggyőzze a választókat, mennyire fontos az, hogy a Hisztadrutnak ezután is Maárádi-többsége legyen. Aki ma a Likudnak a hisztadruti választások során alkalmazott propagandamódszerét kívánná elemezni, hamarosan meggyőződne afelől, hogy alapvetően téves volt a Likud vonala, mert az, aki versenytársának felszámolására szólít fel, az nagyon könnyen idézheti elő azt, hogy a felszámolással fenyegetett versenytárs minden erejével megszervezi az ellenállását, hogy e támadást visszaverhesse. S valóban ez történt: a Mááráeh tényleg úgy készült erre a küzdelemre, mint aki fennmaradásának jogáért harcol. Nem kétséges, hogy ha a hisztadruti választások, akár a Kneszetbeliek kudarccal végződtek volna a Máárách szempontjából, akkor minden bizonnyal súlyos csapást jelentettek volna a Mááráchra nézve, és nagyon kérdésessé vált volna, hogyan, milyen eszközöket lehetett volna még alkalmazni a jövőben, hogy a kettős kudarc után a Mááráeh magához térhessen. Elég nehéz volt tehát a Hisztadrut-választások előtt a Máárách feladata, mert hiszen a Kneszet-választások eredménye erősen befolyásolta a tömegeket, de mint végülis kiderült, a szakszervezeti választók ezúttal a Mááráeh érveit fogadták el, s visszautasították a Likud propagandáját. Nem ritkák a választások történelmében azok az esetek, amelyekben éppen az egyik fél érvelése vagy korteseinek kifejezései viszik győzelemre a másik felet, az ellenpártot. Egyik klasszikus példáját nyújtotta az ilyen nyilatkozatoknak a mostani pénzügyminiszter, Szinicha Ehrlich, aki akkor tett kijelentéseket egy, a hisztadruti választásokkal szorosan összefüggő kérdésekről, amikor még csak jelöltje volt a pénzügyminiszteri tárcának. Azokra a megjegyzésekre gondolunk, amelyeket az ellenőrzött munkanélküliségről tett. Maga a munkanélküliség negatív jellegű fogalom, mert hiszen nyilvánvaló, hogy munkanélkülinek s ennek következtében anyagi lehetőségeknek híján lenni olyan állapot, amely ellen minden képességünkkel küzdenünk kell. A munkanélküliség már akkor is súlyos jelenség, amikor nem tervezik meg előre, hát még az, ami úgy áll elő, hogy előzőleg még meg is tervezik. Ha pedig erről valaki a nyilvánosság előtt, s nemcsak szűk körben nyilatkozik, tehát úgyszólván a tervek előkészítése céljából, akkor nyilvánvaló, hogy kijelentései tüstént megteszik a magukét, az ellenfélnek pedig mi sem jöhet inkább kapóra, mint azonnal kiaknázni azt, hogy versenytársa, aki uralomra tör a Hisztadrutban, így szól a munkanélküliségről, amely ellen a Hisztadrut annyira küzd, s amelyről feltételezni sem lehet, hogy ne akarna ellene most és mindig küzdeni. Nemigen értjük, mi késztette Szimcha Ehrlichet arra, hogy a tervezett munkanélküliségről ily nyíltan fejtse ki az álláspontját. Különféle feltételezések születtek meg ezzel kapcsolatban, még egy olyan is, hogy mivel nem kell túl bölcsnek lenni annak előrelátásához, milyen következményekkel járhatnak ezek az ellenőrzött munkanélküliséggel kapcsolatos kijelentések a hisztadaiti választások előestéjén, de mégis megtették őket, feltehető, hogy a Likud már eleve nem ambicionálta, hogy hisztadaiti főtitkár-jelöltje győzzön a választásokon és megvalósítsa a célkitűzéseit. Mint mondották, ez csupán feltételezés, bár másként valóban nehéz lenne felfogni, minő céllal tette Ehrlich ezeket, az ellenőrzött munkanélküliségről szóló nyilvános kijelentéseket. Ha pedig mindezeket még azzal a ténnyel is kiegészítjük, hogy a Likud főtitkár-jelöltje, Lévi miniszter, a választási hadjárat során minden alkalommal tagadta, hogy Ehrlich megtette volna a munkanélküliség ügyében »«--neki- tulajdoni*»« tett kijelentéseket, holott a pénzügyminiszter mindezt a legteljesebb nyilvánosság előtt mondotta, akkor itt felmerül a szavahihetőség kérdése is, mert hiszen, ha a hisztadaiti főtitkár-jelölt képes tagadni olyasmiket, amiket a mai pénzügyminiszter mondott, akkor igen kétséges, hogy a hisztadruti főtitkárságra törő személy érdemes-e a feladat betöltésére. Nem maradt tehát a Maárádinak egyéb tennivalója, mint mindegyre azt az anyagot felhasználni, amit maga a Likud szállított neki a hisztadruti választások propaganda-hadjárata részeként E választások eredményei bebizonyították, hogy az inerciára nem mindig lehet számítani, s még ennél is inkább azt, hogy Izrael szavazópolgárai különbséget tudnak tenni a kormányzati szavazások és a hisztadruti választások között, s úgy határoztak, hogy nem helyes ugyanannak a pártnak adni a voksot mindkét választás során. Hasonló jelenségeknek voltunk és vagyunk egyébként tanúi más demokratikus országokban is, ahol a municipális vezetés gyakorta nem annak a pártnak a kezében van, amelyik az ország kormánya élén áll. Mint köztudomású, a hisztadruti választások eredményei általános meglepetést keltettek, mert a Likud meg volt győződve, hogy a kormányzási téren beállott fordulat a hisztadruti sikon is fordulatot hoz magával, a Mááráeh pedig aggódva nézett a Hisztadrutban kialakulandó helyzet elé, ugyancsak a kormányzati síkon beállott fordulat miatt. A Likud tehát nem hajította ki a Mááráchot a Hisztadrutból, úgy, ahogy —— saját szóhasználata szerint — a kormányzatból kihajította, a Mááráchnak pedig sikerült megakadályoznia, hogy a Likud meghódítsa a Hisztadrutot. Vannak akik úgy vélik, hogy a Likud vezetése a Hisztadrútban, párhuzamosan a Kneszetben és a kormányban elért vezető szerepével, igen hasznos lett volna, de még többen vannak azon a véleményen, hogy a Mááráeh irányító szerepe a Hisztadrutban, szemben a Likud kormányzati irányításával, sokkal üdvösebb lesz, mert ez a helyzet kiegyensúlyozottabbnak tekinthető, hiszen nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy a Hisztadrut több, mint egymillió dolgozó szervezete. Nem feladatunk a jövendölgetés. Marad a tény, hogy egyetlen hónapon belül két választás zajlott le Izraelben, álta-lában a szabadság és a demokrácia szabályainak betartásával, ami csak becsületére válik Izrael fiatal államának. Politikai síkon kormányzási felhatalmazást — a Kneszet-választások győzteseinek a kifejezésével élve — megtisztelő formában adta a nép a Likud kezébe, hisztadruti téren pedig a Máárách tartotta meg a többségét, ugyancsak a demokrácia szabályai alapján. Azonban mindkét esetben — s ez egyaránt kötelessége a Likudnak a politikai, s a Mááráchnak a szakszervezeti síkon — mindkét pártnak be kell a kádencia folyamán bizonyítania, hogy a nekik előlegezett bizalom jogos volt, mert különben a jövőbeni kneszet- és szakszervezeti választásokon a polgár ismét meglepő módon hallathatja majd a szavát. A két választást követő töprengések záradékaként engedtessék meg nekünk az a megállapítás, hogy a vezető személyiségek, kivált pedig tömegmozgalmi vezetők egyik leglényegesebb, legüdvösebb legpozitívebb tulajdonsága az, ha takarékoskodnak a nyilvános kijelentésekkel, mert minden alaposan meg nem fontoltató idővel megbosszulja magát. Mint ahogyan a pénzügyminiszternek a tervezett munkanélküliséggel kapcsolatos kijelentései feleslegesek és ártalmasak voltak a hisztadruti választások előtti időkben, ugyanilyen feleslegesek voltak Begin kijelentései is Kádzimban, amikor magát már kormányfő-jelöltnek tekinthette. Mint tudjuk, a következmények egyik esetben sem várattak sokáig magukra. A gyakorlat ismét bebizonyította a régi mondás igazságát: ״ Bölcsek, ügyeljetek a szavaitokra". Chevrot Bes 20 Century Ltd, bemutatja a Piszgot Színházzal közösen IZRAELBEN״ ELŐSZÖR A DAL ÉS TÁNC KÖVETE! HAWAII-ból 30 TÁNCOS ÉS ÉNEKES a csodás, tropikus előadásban és ״ Hula-Hula’ tánccal HAWAII ״ The Ambassadors of Oloha az egész családnak További és utolsó előadások Tel-Avivban״, Hejdál Hátárbut: hétfő. 11.7 és kedd, 12.7 — 9.45-kor. Jegyek: ״ Hadran’, Ibn Gvirol 90., tel. 248787., ״ Rokoko”״ ,.Kasztél” ״ Leán” és a többi irodákban. Haifa, ..Auditórium”’ szombat. 9. 7 — 7 és 9.30 főterjesztő: ״ evupát Haifa”, Herzl 21., tel. 662244 és a Gerber irodában. Munkástanácsoknak׳ Kupát Haifa Jeruzsálem, Binjáné Háumá, holnap, szombat 2.7 — 9.15 Jegyek: ״ Kahana”, tel. 222831 ás .Ben-Náim” Szaharia, ״ Hód”, ma, péntek, 1.7 — 9.30 . J Jegyek ״ Sérutéj Dávid, tel: 920339. Ájelet Hásácár ״ Jád Lebánim”, hétfő, 4. 7 — 9.30 ! Éjlát ״ Éjlát” kedd 5. 7 — 7.30 és 9.30 J Jegyek: Uzi Bét Háládimi, Levin, az üzemekben és a moziban. ! Beér-Léva ״ Keren” szerda, 6. 7 — 7.30 és 9.30 J Jegyek: ״ Hánáot”, tel. 78701. S Jagur ״ Jád Lebánim”, csütörtök, 7. 7 — 9.30 . Herzlia ״ Dávid” péntek, 8. 7 — 9.30. ! Jegyek: ״ Hámerkáz” iroda és a moziban Igazgató: Shigeru Hotoke. Terjesztő: Arje Szaban ! 1 IDŐSZERŰ KÉRDÉSEK HÉTKÖZNAPOK VÉGLETEK KÖZÖTT em most történik először ! , kell valamilyen kiutat találni ahhoz, hogy megvédje elementáris érdekeit. A hatnapos hábo■ru előtt kezdődött, amikor a közelkeleti térségben a domináló szerepet a Szovjetunió vitte. Moszkva fegyverezte fel Egyiptomot és Szíriát; szovjet tanácsadók készítették elő a nagy egyiptomi és szíriai felvonulást az izraeli határra. A Golán fennsíkon a szovjet katonai doktrina szellemében kiépített bunkerhálózatból támadták szüntelenül a Jordán-völgye és a Chtilei vidék településeit. Egyiptom pedig nyilván nem a Szovjetunió tudta nélkül, felrúgta a nagyon is laza nemzetközi egyezményeket, amelyek a Szináj-hadjárat után jöttek létre a nagyhatalmak és az UNO beavatkozására és az Egyesült Nemzetek Szövetsége rendfenntartó haderejének ellenőrzése alatt. Moszkvának abban is része volt, hogy rövid időre összeko■ivácsolódott az arab államok egysége. Jordánia megnemtámadási szerződést kötött Nasszer Egyiptomával. Az arab egység katasztrofális katonai veresége, amelyet annak idején Podjgornij ״ dezaszter“-nek, összesomlásnak nevezett, megteremtette a két végletet, amely között Izrael külpolitikájának 11 manővereznie kellett: az egyik a Szovjetunió volt, a másik az arab államok és rajtuk keresztül az úgynevezett harmadik világ. E két végletes nagy ellenség harapófogóként vette körül Izráelt, s a közelkeleti térségben és a nemzetközi világban ezaránt. Az arabok és a harmadik világ , olyanna szövetségese is lettek, mint Franciaország . 1967 június 10-től kezdve Izraelnek még a katonai feladatoknál is nagyobb célt kellett elérnie: kivezető utat találni a fojtogató presszióból, amely a körzetben és az UNO-ban ránehezedett s ezzel párhuzamosan mindent elkövetni az ugynevezett „haladój világ“ által támogatott, sőt szimtott Izrael-ellenes és antiszemita terror legyőzésére. Ez a terrormozgalom tudatosította a nemzetközi közvéleményben, hogy van egy probléma, amelyet a „palesztinai „ nép legitim jogainak“ neveztek el. A Szovjetunió és a szomszéd arab államok ellenségeskedéséhez csatlakozott a terrorveszedelem, amelynek halálos áldozatai gyászt és elkeseredést okoztak, politikai hatása azonban még a gyilkos cselekedeteknél is veszedelmesebbé vált: egész sor nemzetközi határozatra vezetett, amelyek a gyilkosok bandáit, a Palesztinai Felszabadító Szervezetet a ״ palesztinai nép egyetlen képviselőjévé avatták. A Szovjetunió az Arab Liga, és a palesztinai terrortól való fenyegetettségéből kellett kiszabadítani Izraelt és kétségtelenül nagy történelmi érdeme Izrael kormányainak, hogy ezt sikerült is keresztül vinniök — az Egyesült Államok segítségével. Az 1967 és 1977 közötti tíz esztendő politikai harcainak az élén három nagy politikus állott, három államférfi, akik közül az egyik nő: Golda Méir, Mose Dáján és Jicchák Rábin. Golda Méir miniszterelnök, aki mellett Aba Even csak árnyékkülügyminiszter lehetett s az ő diplomáciai koncepcióit képviselte, Jicchák Rábin, mint Izráel washingtoni nagykövete és Mose Dáján hadügyminiszter, akinek képességeinél fogva szűk volt ez a keret és döntő befolyást gyakorolt Izráel diplomáciai harcaira, a végletek harapófogójából való kiszabadulás történelmi jelentőségű teljesítményére. Mose Dáján börtönfalazás nélküli nyilatkozatainak lényege így foglalható össze: ״ Izrael sikerrel veszi fel a harcot mint Irta: BARZILAY ISTVÁN den arab állam ellen külön-külön és ha kell együtt is; a Szovjetunióval szemben azonban a Cáhál nem lehet egyenlő ellenfél“. Dáján lehetségesnek tartotta a Szovjetunió katonai beavatkozását s ennek kifejezést adott számos nyilatkozatában. Jichák Rábinnak Washingtonban az volt tehát a feladata, hogy megdolgozza a talajt Amerika közelkeleti térhódítása számára. S ha ez bekövetkezett, csak egy módon történő életi: izraeli engedményekre támaszkodva, azt a reményt kelteni az arab államokban, hogy az Egyesült Államok segítségével békés után visszakapnak te- Hiteteket. Ennek a térhódítási folyamat-nak érdekes állomásai voltak: megszületett és elhalt a Rogers- terv, megkezdődött és elbukott Jarring küldetése. Ezeken a nehéz tárgyalásokon vált világossá az izraeli politika irányítói számára, hogy az Egyesült Államok globális politikája gyakran szembekerül Izrael taktikájával. Ennek jellegzetes tünete volt a Szuezi-csatorna üzemeltetése körüli vita. Az izraeli kormány természetesnek tartotta, hogy az Egyesült Államoknak érdeke a Szudret -csatorna elzárása, mert ez megakadályozza a Szovjetuniót abban, hogy hadiflottáját a legrövidebb úton küldje az Indiai-óceánra. Kiderült, hogy ez a feltevés helytelen: Amerika normalizálásra törekedett, a détente-re, amelynek ׳, egyik döklesző jelíreHígé׳ volt, hogy" az "Egyesült Államoknak fzintos a Szuezi-csatorna megnyitása a nemzetközi hajóforgalom számára. A Csatorna nem nyílt meg hét éven át s ha a jom-kipuri háború nem következett volna be, alighanem ma sem közlekednének rajta a nemzetek haiói. Csakhogy a som-kinuri háború kitört és hiába végződött Izrael katonai győzelmével. Politikailag Izráel elvesztette ezt a háborút, a diplomáciai síkán émnúgy, mint belpolitikában. Diplomáciai szempontból ez abban nyilatkozott meg, hogy az amerikai előretörés fokozot■ több volt, mint amit Izráel ér- Idekei megkívántak. Kiderült, hogy Izráel milyen nagymértékben szorul Amerika támogatására , s Washington a zsidók és Izráel iránti na״ vlektívép álarca • alá rejtette, hogy ennek a kiszolgáltatottságnak ára van. Mose Dáján is tudta ezt, amikor létrehozta az első csinatot- t választó egyezményt Egyiptommal, utána azonban Olda ־ Méirrel együtt buknia kellett a jom-kipuri háború mulasztásai miatt. Jiccák Rabin vette át a kormányelnökséget, sokkal nehezebb körülmények között, mint elődei. De kétségtelenül megállta a helyét ebben a küzdelemben. Az átmeneti egyezmények biztosították az ideiglenes határok nyugalmát délen és északon. Kissinger ״ lépésről-lépésre“ politikája pedig azt a reményt ébresztette, hogy a területi engedmények felé haladó út lassú lesz. Jichák Rábin nyilvánított felfogása logikusan kapcsolódott Mose Dásán aggodalmaihoz s ezt a volt miniszterelnök úgy fejezte ki, hogy érdemes engedményeket tenni, mégpedig jelentős területi kompromisszumokat, annak érdekében, hogy az ellenséges Szovjetuniót az Egyesült Államok váltsa fel a Közelkeleten. Csakhogy az amerikai elnöki változás után kiderült, hogy Jimmy Carternek és tanácsadóinak a szemében sürgősebb a rendezés, mint elődei számára volt. Nyilván hozzájárul ehhez az a tény, hogy az Egyesült Államok évről évre egyre fokozottabban függ az arab petróleumától. S a végletek megváltoztak: az Egyesült Államok lett az egyik, az arab államok a másik, amint ezt Mose Dásán ki■ fejezte a kilencedik Kneszet első ülésén viharos körülmények között tartott beszédében. A külügyminiszter a múlt tapasztalataiból tudja, hogy Izrael diplomáciai taktikája nem mindig egyezik az Egyesült Államok globális érdekeivel. S most, az amerikai külügyminisztérium hétfői, lesújtó nyilatkozata után, nehéz harcban lesz része Begin kormányának, ha nem tesz en-״ gedméntyeket. Nemcsak az arabdókkal, az Egyesült Államokkal és az egész nyugati világgal ke-' rül szembe, ha megmarad a 242. számú határozatnak olyan szélsőséges értelmezésénél, amint ezt Menáchem Begin kifejtette a Cionista Akfinnskommité mienani megnyitó ülésén. Ha a Regin-kormány kitart amellett, hogy a BT 242. számú határozatának szellemében részt vesz a genfi konferencián, ez többet jelent, mint a tárgyalások megkezdését. A nyugati világban, az Európai Közös Pióc államait is beleértve, egységes front alakult ki a közelkeleti konfliktus gyors rendezésének követelése érdekében. Mire számíthatunk? Jichák Rábin fejezte ki a Newswreeknek adott nyilatkozatában. ..Reméljük, hogy az Egyesült Államok folytatja dr. Kissinger lépésről lépésre politikáját“. De idéznünk kell Rabinnak azt a tanácsát, amelyet az új kormomnak adott egyik nyilatkozatában. ..Ne próbálják megmagyarázni az Egyesült Álla- I moknak, hogy melyek az érdekei a Közelkeleten“. KIM *■*ך יΟΟΟς: י r gmorrnlicp I A | ׳״. I-L * • ז p | , |"v”.1“.־!^ | ¥ Csoportos repmientazások kedvezményes áron: Európa fővárosaiba. USA-ba ★ Kanadába + Mexikóba ★ Távolkeletre ¥ Délafrikába ¥ ROMÁNIÁBA ¥ Vezetett társaskirándulások: Európába, a Skandináv államokba. Távolkeletre, USA-ba, Délamerikába, Balkán államokba , Romániába. (Külön ifjúsági csoportok és kései ellátású csoportok is) ¥ Stimmel Seboul: kirándulásokkal egybekötött angol nyelvoktatás az angliai intézetekben küzépiskolások számára.¥ Vasúti és autóbusz bérletek (korlátlan utazásra) Európában és USA-ban. Számos további lehetőség: (autóbérlet, szálloda utalványok, gyógyfürdők, stb.) BÁRMILYEN UTAZÁSI ÜGYÉVEL FORDULJON BIZALOMMAL •9 • 28 17 55 • MAGYARUL BESZÉLÜNK CITOUR UTAZÁSI IRODA, T. A., BRENNER (Allenby-sarok) Telefon: 28 59 59 • 1977.VII.7