Új Látóhatár, 1970 (13/21. évfolyam, 1-6. szám)
1970 / 6. szám - FIGYELŐ - Magyar Gusztáv: A gondolat útjai. Szalay Lajos „Genezis”-ének nemzetközi visszhangja
figyelő A gondolat útjai Szalay Lajos „Genezis"-ének nemzetközi visszhangja Szalay Lajos tavaly töltötte be hatvanadik életévét, őrmezőn, Észak-Magyarországon született 1909-ben. Tanulmányait a budapesti Képzőművészeti Akadémián végezte. A második világháború után Argentínába került, ahol rajzművészetet tanított. 1961-ben áttelepedett az Egyesült Államokba. Művészete ma világszerte ismert. Az amerikai, a nyugateurópai, a japán szakfolyóiratok kritikusai nagy respektussal említik nevét és műveit. Művészetének alapos értője és megbecsülője, Kassák Lajos, valamikor ezt írta róla: „Vonalai szinte érzékien hajlékonyak, körülzárt formaalakzatai monumentálisak és fájdalmasan gunyoros, vagy megdöbbentően agresszív hatásúak. Kultúrája magában foglalja a szociológia és a pszichológia ismeretét, szintetikus szűrő- és nagyítólencsén át néz bele a világba, a különböző vonatkozásokat egy törvény alatt fogja össze s ezért minden rajzának megvan a maga centrális magja, hogyanja és miértje. Nézzük meg a környezetét, amelyben mozog, nézzük meg figuráinak esett vállait, szenvedélyben görcsös, vagy áldást osztón szétnyitott kompozícióit és meglátjuk bennük a társadalmi és pszichológiai indító erőket és a nyugtalanító akarat előretörését." Ezek alapján elmondhatni Szalayról, hogy rajzai olyanok, mint a nyers gondolat útjai az emberben: erőteljesek, őszinték, energiájuk és sebességük van, s így feszültséggel terhesek. Látásukra az ember akarva-akaratlan meghökken, a művészi ábrázolás tökéletessége és drámaisága azonban ezt a meglepetést először a szemlélő és szemlélt között spontán létrejövő rokonszenvvé, majd megértéssé és végül elfogadássá változtatja. Legszembetűnőbb erénye rendkívüli rajztudása, amely első pillantásra nyilvánvalóvá lesz avatott és avatatlan előtt. Mert bár a modern festészetben aránylag igen könnyű — ha szabad mondanunk — „megjátszani" a művészt (hisz a témára, a formákra, a színkezelésre s a technikára, de magára az ábrázolásra is egyaránt áll a „catch-as-catch-can", azaz a „fess, ahogy tudsz vagy akarsz" túlzott szabadsága és szabadossága, amelybe a tehetségtelen, a tettető, és a képmutató éppúgy belefér, mint az igazi vagy a közepes tehetségű művész), addig a rajzoláshoz tudni kell: itt nem lehet tettetni. Magától értetődőnek hangzik talán, de egy portréról fel kell ismerni az ábrázoltat, s egy bibliai illusztrációhoz csak az foghat, aki az ihleten kívül a rajzművészetben is már megállta a helyét. A Print című amerikai folyóirat még 1964-ben így írt róla: „Rajzainak művészi ereje és megindító szépsége egy mesteri rajzművész páratlan kézügyességét villantja fel, amely egyúttal visszatükrözi az alkotó érzékenységét az emberi érzések teljes skálája iránt."