Új Látóhatár, 1973 (24. évfolyam, 1-6. szám)
1973 / 1. szám - Határ Győző: Nincs vége a csodáknak - múlt századi történet I. (elbeszélés)
Határ Győző Nincs vége a csodáknak múltszázadi történet 1. Gróf Saturnin de la Tour-Latour, az Assurance Confidentielle Société Anonyme elnökigazgatója harmadik olvasásban, negyedik ülésen tárgyalta az Egyházmegyei Főszámvitel episzkopális átiratát, mialatt véraláfutásos szeme-vizenyőjét a Püspöki Főszámvitel tornyára függesztette. A huszártorony aranypárnán-aranygömbönaranymütyürön álló arany kettős keresztje kalimpálós-kacéran kacsintott be az óriás ablak-körüllátó habos függönyén s kecses karcsúságával Aimée Chantemesse-t idézte emlékezetébe. Ám a gróf — aki a Champinceau-i Műemlékvédelmi Bizottság örökös elnöke volt s egyik érdeme, sőt diadalként tarthatta számon Aimée jólápolt, de magára maradt műemlékvédelmi titkárnő felkarolását-karbantartását — Saturnin de la Tour-Latour gróf most úgy nézett keresztül a remekbe restaurált tornyon, mintha ott se volna. „Három milliárd dollár." Harmadszor hallhatta, nem tévedhetett: harmadik olvasásban hallgatta immár, de még váltig ugyanazt a kettős tusát vívta magával. Egyrészt sohasem akaródzott neki, gróf Saturnin de la Tour- Latournak, hogy a „gondos mérlegelés" megelégelése jogán és ürügyén simán megkössön egy ilyen lefedezetlen s fölöttébb kockázatos biztosítási ügyletet, de közel volt ahhoz, hogy kiszámolja a gombjain, avagy hogy a fej-vagy-írás, melyik-kezemben van-azalma és más kitalálós játékok módszerére bízza. Másrészt gyomrának egyre követelődzőbb korgása-morgása és könnyező farkasként könyörgő pojáca éhsége mind vadabbul tusakodott elnökigazgatói nyombélfekélyével s a gyomorszáj ijedten tiltakozó, panaszos rándulásaival. Sebaj, legyintett végül és talpra fészkelődött támlakoronás karosszékéről, hogy bezárja az ülést, amely tisztelettudóan hátrálva, elment határozatképtelenségének megünneplésére a sarki bisztróban — azért elnök az elnök, döntsön ő. A Biztosító bronzkupolás palotája és a Püspöki Főszámvitel aranykeresztes huszártornya egymással szemközt díszelgett Chamoinceau főtere közepén s noha a bronzkupola meg az aranykeresztes huszártorony éjszakánként titkon összebólogattak és megértő pillantásokat váltottak egymással, nappal rideg ismeretlenséget tettetve vagy keresztülnéztek egymáson, vagy tekintetükkel kerülték egymást — ami csak cinkosságuk újabb jele volt.