Új Látóhatár, 1984 (35. évfolyam, 1-4. szám)
1984 / 3. szám - Thury Zoltán, ifj.: Hazafelé (elbeszélés)
általánosan ismertté vált. Amerikába érkezve a házasságot tartósító külső erők eltűntek és elérkeztek az ideiglenes különélés válságához. Az özvegy arckifejezése, tartása megint változott. Sápadtsága újra kimerültséget és szomorúságot tükrözött. Fejét balra fordítva figyelte, ahogy a pap a tömjénezővel térdet hajtott az oltár előtt és a koporsó felé tartott. Gáborban újra a szánakozás kerekedett felül. Esztike annak idején, Laci elköltözése után, foggal, körömmel harcolt érte. Nem a régi élettársat kapta vissza, de egy csüggedtebb, fáradtabb, figyelmetlenebb családtagot. Az átmeneti különélés nyilvánossága talán nem gyógyuló sebet nyitott. Megbocsájthatatlannak bizonyult-e ez a közjáték? Elképzelhető. Gábor mégis kételkedett egy ilyen közönségesen egyszerű magyarázatban. Az igazi élettárs, nemre való tekintet nélkül, képes a másik hibás lépésének megbocsájtására, erősítgette magában. Erzsébetre pillantott, ő megtette. Biztos, hogy nem hordoz magában bosszúvágyat múltbeli közjátékok miatt. Kende észrevette, hogy a férj és a feleség kapcsolatának általános vizsgálata hirtelen elszemélyesedett. Kényelmetlennek és céltalannak találta a fordulatot. Bleyerné talán a hűtlenséget megbocsájtotta és egy másik sérelmet nem feledhetett soha. Gábor emlékezett rá, hogy egyidőben üzleti vállalkozásokba kezdett, majd felszámolta azokat és lakásuk falán egyre több Van Gogh, Gauguin, Monet and Pissaro modorában készült kép jelent meg. Esztike festett egy ideig. A képek később eltűntek. Gábor egyszer megkérdezte Lászlót, mi történt a festményekkel. — Egy bizonyos határon túl ilyesmivel az ember nem élhet együtt —, válaszolt bosszús hangon Bleyer. A feleletből arra lehetett következtetni, hogy a képek eltávolítása nem volt tapintatos, fájdalommentes művelet. Kendéék, erre gyanakodva, sohase érdeklődtek Esztikétől a galéria feloszlásának körülményeiről. A gyászhuszárok lassan, körülményesen körbefordultak a koporsót tartó gurulóasztallal. A ferences a ravatal elé lépett, lesütött szemmel megindult, a koporsó lassan mozdult a kijárat felé. A kaput kinyitották, a napfény végigszáguldott rajtuk, az özvegy lányával és a pirospozsgással kilépett a padsorból és a koporsó mögé kanyarodott. A gyászolók keresztet vetettek és lehajtották fejüket, amikor a koporsó elgördült mellettük. Gábor tekintete egy másodpercre találkozott Esztike szemével. Szegény asszony. Nem bocsájtott meg. Mi az, amit nem emésztett meg a házasságban? A hosszúra nyúlt jegyességet? Az osztály-, vagy kultúrkülönbséget? Az életmentést? A hűtlenséget? A képek eltávolítását? Számtalan más ok lehet, jogos, vagy képzelt sérelem. A mérleget mindenki magában vonja meg. A jelek azt mutatják, hogy Esztike úgy találta, kettőjük mérlege Lászlóval nem neki kedvez. Kende jóideje tudta.