Új Magyar Szemle, 1920/1
1920 / 1. szám - Pallavicini György: Ellenforradalmi emlékek
ELLENFORRADALMI EMLÉKEK. 51 országon belül maradna, erőt szervezhessünk és ezzel a Budapesten székelő rablóuralmat megdönthessük. Kérjük tehát, adassék lehetőség fegyverek beszerzésére és a bolsevista uralom elől a belföldről kimenekülők összegyűjtésére. Bizonyos vonatkozásokban a legnagyobb megértést és szimpátiát találtam. Olyan tervek voltak akkoriban a levegőben, melyek rövidesen megmenthették volna a mi országunkat is a bolsevizmus igájától, és ismerve a katonáknak minden művelt országban egyformán egyenes gondolkozását, jóhiszeműségükben nem is kételkedhettem. Ma is azt hiszem, hogy ezeknek a terveknek meg nem valósulását főleg a Clémenceaukormánynak akkori helyzete idézte elő, mely a választások előtt attól félt, hogy helyzetét nem tarthatja meg, ha nem kerüli még a látszatát is az idegen belügyekbe avatkozásnak. Az idő rácáfolt mindkét feltevésre, mert úgy a francia választások jelentettek jobbratolódást, mint nemsokára rá Clémenceau maga is megbukott. Belgrádban akkoriban elég nagyszámú magyar emigráns volt. Ezeknek egy része igen szoros összeköttetésben állt az ottani hadseregparancsnokság hírszerző osztályával, úgy hogy a magyar viszonyokról meglehetősen jól voltak tájékozva a franciák. Eléggé feltűnő volt, hogy ezek az értesülések mind egy bizonyos, 1919 augusztus-szeptemberében itthon is meglehetősen erős, de letört irányzatnak érdekszférájába voltak beállítva. De Lobit tábornok a franciáknál oly ritkán található country-gentlemannek típusa, igen szívesen fogadott, de első szavaiból is mindjárt láttam, hogy azok az információk, melyeket a különböző ellenforradalmi törekvésekről nyerhetett, abból a téves gondolatból indulnak ki, mintha mi egy külföldi, sőt ellenséges államnak a fegyveres beavatkozását kívánnók az ország számára megszerezni. A tábornok az 1871-iki francia kommün példáját hozta fel, mondván, hogy ők sem fordultak a győzelmes németekhez, hogy a kommün letörésében segítséget nyújtsanak nekik. Siettem rámutatni arra, hogy amíg egyrészt a Belgrádba való utazásom nem a mi kezdeményezésünkre történt, addig a francia kommünre való hivatkozás egészen mégsem állja meg a helyét, mert hiszen a németek semmiben sem állták útját *