Új Magyar Szemle, 1920/3
1920 / 2-3. szám - Apáthy István: Erdély az összeomlás után
176 ÚJ MAGYAR SZEMLE. a következő táviratot intézte: «Le docteur Apáthy à Kolozsvár est accrédité comme commissaire général du gouvernement hongrois, ayant plein pouvoir, le considérez comme tel et traitez avec lui toute question locale urgente. »Fegyverszüneti miniszteri bizottság.« Jósika János ezt a táviratot is megmutatta Neculceának. Felelete ugyanaz volt. Nyilvánvaló lett, hogy a románok a belgrádi egyezménnyel mit sem törődnek. Vezető embereik hangoztatták is, hogy rövidesen magukhoz ragadják a közigazgatást. Midőn egyik munkatársunk megkérdezte a nagyszebeni kormányzótanácsnak egy tagját, hogy minő alapon akarják átvenni, a válasz ez volt: forradalmi alapon. Nem engedhettük, hogy a mi hozzájárulásunkkal teremtsenek már kész helyzetet a béketárgyalások idejére. Nem engedhettük, hogy a béketárgyalások alkalmával, mint a román uralom eredményére, egy rendezett és európai állapotban lévő Erdélyre mutathassanak reá. Ezt pedig elérik, ha a tisztviselői kar s a magyar értelmiség a román célok szolgálatába áll. Csak akkor nem veszítjük el erkölcsileg is Erdélyt, ha a román uralmat ad absurdum visszük és megmutatjuk, hogy a magyarság munkája nélkül Erdély is balkáni állapotba sülyed. Minél nagyobb lesz az ellentét Magyarország magyar uralom alatt maradó részének rendje, erkölcsi és közműveltségi virágzása közt s az idegen uralom alá kerülő részek züllöttsége között, annál kevesebb ideig tarthat az idegen uralom, bárminő legyen is a béketárgyalások eredménye. A románoknak abban az időben a magyar tisztviselők tizedrészének helyettesítésére sem volt megfelelő emberük. Egy higgadtabb vezetőjük maga mondotta, hogy tizenöt év múlva sem lesznek képesek a maguk erejéből jól ellátni a közigazgatást, a bíráskodást, a közoktatást. Ha a magyar tisztviselő hűséget esküszik Ferdinánd királynak és helyén marad, mellette csakhamar ki fogja képezni magát egy jó román tisztviselői kar, s a magyart majd akkor kergetik el. Megmarad Erdélyben a rend a román uralom alatt is, lesz jólét és megelégedés, de Erdély örökre elvész Magyarország számára. A tisztviselői kar ellenállását azonban meg kellett szervezni. Elsősorban biztosítékot kellett szerezni arra, hogy a magyar állam nem fogja elejteni azokat a tisztviselőit, kiket a románok által még a békeszerződés megkötése előtt követelt hűségeskü megtagadása miatt fognak kenyerétől megfosztani, esetleg Erdélyből elűzni. Ezt a biztosítékot megkaptam a minisztériumnak egy kötelező ígéretében, mely előre megállapított és gyanút nem keltő szövegű távirat alakjában a »miniszterelnökségi aláírással, még idejében, elfogatásom előtt, megérkezett hozzám. Hogy főkormánybiztosságom utolsó napjaiban minő munkát végeztem, tudják, akik akkor körülöttem voltak. És tudja ma is Erdélyben minden magyar ember. Ha, Budapestre kerülvén, most el is felejtik, majd eszükbe jut ismét később, a mainál jobb, vagy — ne adja Isten! — még rosszabb időkben. Budapest, 1920 nov. 21.-én.Apáthy István.