Új Magyar Szemle, 1921/3

1921 / 1-2. szám - Sebes Dénes: Románia erdélyi földbirtok-politikája

ROMÁNIA ERDÉLYI FÖLDBIRTOK­­POLITIKÁJA. Az újkori Románia egyik legjellemzőbb tulajdonsága a franciáskodás. Ez a francia mánia lépten-nyomon kifejezésre jut. Nemcsak magán- és büntetőjoguk, nemcsak közigazgatási rendszerük tételes szabályai a prefect és maire-rel együtt, hanem előkelő társadalmi osztályainak francia műveltsége, sűrű párisi tartózkodása, az intelligencia neveltetése, francia ösztöndíjak mind arra mutatnak, hogy itt a latin testvér őszintén ápolja a barátságot. A román társadalmi viszonyok bírálóját meglepi az a gyors tanulékonyság, amellyel Románia eltanulni igyekezett a francia testvér egész társadalmi életét minden hibáival, nagy­sága és erényei nélkül. Az a gyűlölködés a politikában, a kíméletlenség, amely­­lyel a közélet emberei egymásra törnek, a sajtószabadság vad hajtásai, melyek örökös harcot hirdetnek a képzelt nemzet­­rontók ellen, a sovinista elfogultság, elképzelt dicsőség mámora, mellyel színház, irodalom, utcai felvonulások teletömik a többé­­kevésbé gyúlékony tömegeket anélkül, hogy végeredményben az agitációk görögtüzes jellegén és múló hatásán változás esnek, mind gall emlékek. Ehhez járulnak a sűrűn ismétlődő purifikációs viharok, melyek a korrupció irtása körül tombolnak, s végeredményben a közvélemény morális ellenőrzésének gyengeségét tanúsítják. A nagy német bölcselők, Kant és Hegel, kik azt hirdették, hogy a szabadság és ésszerű törvény szükségképen egyet jelent, tudományuk államképző erejével egy erős Közép-Európát te­remtettek, itt nem példaképek. A latin népek »szabadságszere­­tete« többre becsüli az egyéni rendelkezést, a korlátlan érvé­nyesülést az állami erőknél. A régi Közép-Európában a státusférfiak felelősségérzete megvolt az állampolgárok egyetemes érdekei iránt, míg itt az ÚJ MAGYAR SZEMLE. 1921 JÚLIUS-AUGUSZTUS. 1

Next