Új Magyar Szó, 2011. február (7. évfolyam, 21-40. szám)

2011-02-01 / 21. szám

41 0 *15: HATTER Ebadta (kóbor) kutyák A kóbor kutyák ismét a figyelem központjába kerültek, miután a napok­ban halálra marcangoltak egy negy­venkilenc éves bukaresti asszonyt. Bogdán Tibor_____________ Romániában évtizedes gondot okoznak a váro­sokat ellepő kóbor kutyák. Számuk Bukarestben megha­ladja az ötvenezret, miután Ceauşescu, városrendezési programja során - amellyel Bukarest arculatát az általa legeurópaibb fővárosnak tar­tott Phenjan mintájára kíván­ta átalakítani - panelépüle­tekbe költöztette a lebontott kertes házak, villák lakóit, akik így sorsukra hagyták házőrzőiket. Basescu ötven aranypénze Némi képzavarral el­mondhatnánk: a kutyák „vörös fonalként” követik végig Traian Basescu egész politikai pályafutását. Mie­lőtt ugyanis államfőként megkezdte volna harcát a demokrácia csahos ebe a saj­tó ellen, Bukarest főpolgár­mestereként a fővárost elle­pő kóbor kutyák által oko­zott problémát kívánta meg­oldani: először kesztyűs kéz­zel, amolyan ebmenhelyek létesítését vagy ivartalanítást helyezve kilátásba, elnyerve ezzel a volt díva és szépség­­ideál, jelenleg meggyőződé­­ses állatbarát, Brigitte Bardot támogatását is. Ké­sőbb - mintegy jövendőbeli államfői tulajdonságait meg­csillantva - radikális mód­szert ajánlott: a gazdátlan ebek elaltatását, vállalva azt is, hogy Bardot asszony há­tat fordít neki (amint az egy­kori filmsztár meg is tett, visszakövetelve az „ember­séges ebhelyzet-megoldá­­sért” az államfőnek ajándé­kozott­­ nem 30 ezüstöt, ha­nem­­ 50 aranypénzt). Basescu ugyanis megszegte az egykori dívának tett ígé­retét, miszerint a „kutyát­­lanítási akciót emberségesen oldják meg”, eutanáziát csak a legvégső esetben al­kalmaznak. Ennek ellenére hamarosan elrendelte a gaz­dátlan jószágok elaltatását. A kóbor kutyák most ismét a figyelem központjába ke­rültek, miután halálra mar­cangoltak egy 49 éves buka­resti asszonyt; korábban egy japán üzletember - a ro­mán-japán baráti táraság el­nöke - halálát okozták, úgy­szintén a fővárosban. Az áldozat, Taniusa Stat­­chievici, egy ipari hulladékok begyűjtésével foglalkozó cég munkatársa volt, és a közte­rületek ügynökségének egyik, 5. kerületbeli raktártel­kén tartott ellenőrzést, ami­kor a gazdátlan négylábúak rátámadtak. Az eset kapcsán a bukaresti prefektus vizsgá­lat beindítására szólította fel a bukaresti rendőrséget. A félszázezer kóbor jó­szágból az évek során csu­pán 28 ezret sikerült ivarta­­lanítani. Milliós gondok Az utóbbi években a nagy­városokat valósággal hatal­mukba kerítették a kóbor ebek. Tavaly Bukarestben több mint 13 ezer embert ha­raptak meg - és ez csak a ve­szettség elleni oltásra jelent­kező személyek száma. Emellett évente több tízezer panasz érkezik be az illetéke­sekhez a városban csatango­ló kutyafalkák - amúgy is vi­szonylagos - éjszakai csendet felverő ugatása miatt. Ennek ellenére a bukarestiek rend­szeresen etetik a kóbor kutyá­kat, nemegyszer pedig rátá­madnak az elfogásukra ki­küldött sintérekre, kiszaba­dítva az elfogott állatokat. Emellett hallani sem akar­nak a gazdátlan jószágok el­­altatásáról, ivartalanításukat még elfogadnák, az viszont a kutyák igen nagy száma, va­lamint a művelet magas költ­ségei miatt, nehezen kivite­lezhető. Ugyancsak sokba kerülne a mindenki - ideért­ve az ebek mellett nem kis ve­hemenciával kiálló állatvédő­ket is - által elfogadható megoldás, a kutyamenhely felépítése is, a félszázezer ál­lat ellátásról, gyógyszerezé­­séről már nem is beszélve. Bukarestben eddig egy-egy, 14, illetve 226 állat befogadá­sára alkalmas menhely mű­ködött, a most kibérelt fimd­­ub­ai telekért pedig nyolcezer eurós havi bérleti díjat fizet­nek, további 200-300 ezer euróba kerülnek majd a ket­recek, a mihăileşti-i „kutya­otthon” berendezéséhez pe­dig egymillió euróra van szükség - miközben alig két­ezerre nő a befogadható ebek száma. Vidéken is probléma Temesváron 12 ezerre te­szik a kóbor kutyák számát, amely aggasztó módon, egyetlen év alatt kétezerrel emelkedett. Nagyjából ennek arányában szaporodott a ku­tyák által megharapott járó­kelők száma is: tavaly 780 személy jelentkezett ápolás­ra, 125-tel több, mint egy év­vel korábban. A kutyafalkák elsősorban a külvárosi negye­dekben portyáznak, a köz­ponti városrészben kevésbé okoznak gondot. A brassói hatóságoknak is problémát jelentenek a gaz­dátlan négylábúak, számuk­ról azonban nincsenek hoz­závetőleges adataik sem. A támadások száma azonban az utóbbi hónapokban meg­ritkult, a Brassó­­ civilizált város nevű program beindí­tása nyomán. A kóbor ebek számát azonban a természe­tes szaporulat mellett folya­matosan növelik az éjszakán­ként Kovászna megyéből fur­gonokon „átcsempészett” négylábúak. A Nagyszeben utcáin csa­tangoló mintegy 5000 eb ta­valy félezer személyt hara­pott meg. A gazdátlan álla­tok közül csak 2200-at oltot­tak be veszettség és egyéb be­tegségek ellen. A nagyváradi illetékesek - állításuk szerint - sikerrel bir­kóztak meg a gonddal: a vá­rosban legfeljebb 400-500 kó­bor kutya található, azok is inkább a külvárosokban. Iaşi-ban hatezerre csök­kent a gazdátlan ebek száma, miután az utóbbi négy évben 35 ezer állatot fogtak össze. E célra évi 80 ezer lejt költenek a helyi költségvetésből, így is napi átlagban egy járókelő kerül kutyaharapás miatt kórházba. Craiovát viszont ellepték a kutyafalkák. A helyi köztisz­tasági szolgálat egyetlen sin­­tércsapattal rendelkezik, az alig néhány fős csoport kép­telen megbirkózni az egyre súlyosbodó helyzettel. A vá­rosi hatóságok, nagyrészt pénzhiány miatt, még csak ígéretet sem tesznek a határo­zottabb akciókra. ◄ www.maszol.ro , 2011. február 1., kedd Mi vár a Stasi-akták újabb őrzőjére? 1 Új szövetségi megbízottat választottak néhány napja a keletnémet titkosszol­gálat aktáit őrző intézet élére. Roland Jahn márciusban veszi át hivatalát. _ __________________ A Bundestag meggyőző többséggel szavazott ja­nuár 28-án Roland Jahn sze­mélyére, aki az újságíró Ma­rianne Birthler, illetve Joa­chim Gauck helyébe lép a keletnémet titkosszolgálat aktáit őrző intézet élén, miu­tán elődei már kétszer öt esz­tendőt kitöltöttek a tisztség­ben. Bár munkájukkal min­denki elégedett volt, már nem lehetett újrajelölni őket. „Nem szabad választóvonal­nak lennie” - nyilatkozta megválasztása után az új megbízott, aki szerint min­dig is lesznek, akik az akták­ba való betekintés után érte­sülnek a Stasi (a keletnémet Állambiztonsági Minisztéri­um - szerző megj.) ellenük el­követett tetteiről. A tisztázás szerinte visszaadja az embe­rek méltóságát. 111 kilométer irat Az aktákba való betekintés iránti érdeklődés a Stasi-ira­­tokat őrző hivatal felállítása után húsz esztendővel sem hagy alább. Összesen több mint 6,5 millió kérelmet és megkeresést nyújtottak be 2010 végéig, mintegy 2,75 millió állampolgár kért a fel­világosítás mellett betekin­tést, illetve az iratok kiadását. A hatóság központi archívu­mában, továbbá a kirendelt­ségek levéltáraiban az akták hossza 158 kilométert tesz ki, 111 kilométer irat, 47 kilo­métert pedig film formájá­ban. A hivatalban őriznek to­vábbá mintegy 15 és félezer papírzsákot, kartondobozt és ládát, amelyek széttépett anyagot tartalmaznak. Ta­valy októberig 950 ezret meg-­­­haladó oldalt rekonstruáltak. A keletnémet állambiztonság hátrahagyott továbbá másfél millió fényképet, mikrofilmet és diát, 2756 filmet és videót, 31,3 ezer hangfelvételt. Roland Jahn 1953. július 14-én az NDK-ban, Jéná­ban látta meg a napvilágot. Miután leérettségizett, gaz­dasági tanulmányokat foly­tatott szülővárosában, rend­szert bíráló magatartásáért azonban kicsapták az egye­temről. „Próbaidőre” szállí­tómunkásként helyezkedett el a jénai Carl Zeiss gyár­ban. Az állampártot bíráló és az emberi jogokat védő magatartása azonban itt sem szűnt meg, ezért 1981- ben 22 hónapi börtönre ítél­ték, az indoklás szerint „az államrend nyilvános meg­sértéséért”. A meghalt barát Jahn bűne égbekiáltó volt: a lengyel nemzeti lobogót helyezte el a kerékpárján, rajta felirat: „Solidarnosc z polskim narodem” („Szoli­daritás a lengyel néppel”). Más ellenzékiekkel együtt 1983-ban megalapította a Jé­nai Békeközösséget, s ezért még abban az esztendőben megfosztották állampolgár­ságától. Kiutasítását követő­en Nyugat-Berlinben élt, majd 1985 és 1987 között a hamburgi társadalomkutatá­si intézetnél az Ellenzék az NDK-ban című tanulmányon dolgozott, az ARD televízió Kontrasztok című műsoránál pedig szabadúszó újságíró­ként ténykedett. Témái: az ellenzék, az emberi jogok megsértése és az NDK min­dennapjai. A Tagesanzeiger kelet-berlini oldalán az ellen­zék tevékenységéről írt, így vált Jahn Nyugat-Berlinben a keletnémet ellenzék elis­mert támogatójává. Miután több - a város keleti részén is hallható - rádióban hangot adott elkötelezettségének, a Stasi itt is követte és lehall­gatta. A rendszerváltozás óta eltelt évek során számos né­met és lengyel kitüntetésben részesült. „Eredetileg nem születtem az állam ellenségének” - hangsúlyozta tavaly Jénában egy emlékmű felavatása al­kalmából elmondott beszé­dében. Ahogy mondta: ő is egy apró fogaskerék volt „a diktatúrát működtető me­chanizmusban”. Mindez 1977-ben változott meg, amikor a dalszerző, Wolf Biermann állampolgárságtól való megfosztása elleni tün­tetése miatt kihajították az egyetemről. Mindössze négy esztendő telt el, amikor 1981-ben barátja, Matthias Domaschk meghalt Gerá­­ban, méghozzá a Stasi vizs­gálati fogságában. „Ezt kö­vetően soha többé nem kö­töttem egyetlen lustaságról árulkodó kompromisszumot sem” - fedte föl életének leg­főbb választóvonalát. Kevés­sel később őt magát is vizsgá­lati fogságba vetették. Az el­járás ürügyéül a már említett lengyel zászló szolgált. Roland Jahn, a keletnémet titkosszolgálat aktáinak új őre. Ujjal mutogat majd a vétkesekre? Újabb botrány Jahn még el sem foglalta hivatalát, máris kihívások elé kell néznie. A Bundes­tagban ugyanis újabb lelep­lezések érintették a Baloldal (Die Linke) nevű pártot, amelyben az egykori kelet­német állampárt volt tagjai is kifejtik tevékenységüket. A támadások célpontja ez­úttal a képviselőház alelnö­­ke, Petra Pau. A politi­kusasszony titkárnője 1983 és 1990 között az Állambiz­tonsági Minisztérium gép­írója, s ezzel együtt főállású munkatársa volt. Jóllehet ez a tény már húsz esztendeje ismert, a Bundestag igazga­tásának adatai szerint a höl­gyet sem 1990-ben, sem pe­dig 2010-ben nem világítot­ták át, így nem érte jelenlegi alkalmazásában semmiféle hátrány sem. Pau személyes hadjáratról beszél: „A Baloldalt akarják sújtani, és a munkatársakat találják el” - nyilatkozta a Frankfurter Rundschaunak. Az ügyet egyébként a legol­vasottabb német napilap, a Bild robbantotta ki, amikor a Baloldal vezetője, Gesine Lötzsch egyik munkatársát Stasi-besúgóként leplezte le. Később annyiban módosult a vád, hogy a férfi egy Stasi­­ővszázadban töltötte be a ka­tonaidejét, de soha nem in­formálta ténylegesen az ál­lambiztonságot. Ehhez ké­pest a Bild szerint Petra Pau most 46 éves titkárnője, Ma­ja N. az NDK-hatalom ide­jén politikai foglyok zaklatá­sához is hozzájárult. ◄

Next