Új Magyarország, 1946 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1946-01-02 / 1. szám

1946 OJff. it SZOVJETUNIÓ Kétféle demokrácia? és Vaive külön „keleti” „nyugati” demokrácia III. Politikai és gazdasági demokrácia A Szovjetunió gazdasági rend­jében tapasztalható kétségtelen előnyöknek ez az elismerése is bizonyítja, hogy minden ország­ban emberek milliói szívből óhajtják, hogy bár az ő hazájuk gazdasági rendszere is olyan lenne, mint a Szovjetunió terv­­gazdasága, amely mentes a mun­kanélküliségtől, a válságoktól és a többi zökkenőktől. De a szovjet tervgazdaság előnyeinek elisme­rése mellett a szerző mégis gon­dolkodás nélkül elszajkózza a Szovjetunió ellenségeinek azt az élet által már régen megcáfolt állítását, hogy viszont a Szovjet­unióban nincs ,,szabadság és de­mokrácia“. Mindezeknek a jó és rossz oldalaknak­ a felsorolása után a cikk a­nnak a szerény óhajnak ad kifejezést, hogy­ „olyan szintézist kellene találni, amely a Szovjetunió gazdasági rendszerét összhangba hozza az angolszász országok politikai de­mokráciájával. „Az ember akar­­■ a­ akaratlanul Gorguij egyik nő­alakjára gondol, aki arról álmo­dozik, hogy milyen jó lenne, ha szíve választottja az egyik ud­varlójának ajkaival és egy má­siknak az orrával lenne meg­áldva . . . A szerző nyilván nem vette észre, hogy a Szovjetunióban a gazdasági rendszer és a politikai rendszer egyetlen, felbonthatatlan egészet alkot. A Szovjetunió­ poli­tikai rendszere a szocializmus gaz­dasági vívmányaira támaszkodik és polgárainak nem csupán a demo­kratikus jogok alaki elismerései­t biztosítja, hanem megadja az anyagi lehetőséget is azok meg­valósítására, így többek közt megadja a munkához való jogot, mentesít, minden kizsákmányolás­tól, elnyomástól, a nemzeti vagy faji megkülönbözt­etéstől és így tovább. A szovjet rendszer ezért a politikai demokrácia legmaga­sabb formája. Következetes de­mokrácia, ellentétben az alakilag demokrata országokkal, ahol pél­dául a munkához való jog csak álom és ahol sok más jog is csu­pán papíron van meg a lakosság többsége számára. Végül a keleteurópai felszaba­dító­­ országok a nyugati értelme­zésű demokrácia egynémely hívé­nek véleménye szerint még elkö­vetik azt, a ,,megbocsáthatatlan“ bűnt is, hogy külpolitikájukat a Szovjetunióhoz való szilárd ba­rátságra építették fel. Itt­ azonban meg kell említeni, hogy ezt a vádat a legtöbb esetben nem mondják ki nyíltan. Általában azonban elég világosan céloznak rá. Számos országtól például el akarják vitatni azt a jogot, hogy demokratikusnak nevezzék magu­kat, csak azért, mert­ némely ér­dekelt, angol és amerikai körök véleménye szerint túlságosan messzire mentek a Szovjetunió­val való gazdasági együttműkö­désben. Ez a beállítás a közismert föld­rajzi és történelmi tények meg­lepő nem ismeréséről tesz bizony­ságot. Ami a földrajzot illeti, elég futó pillantást vetni a térképre és már láthatjuk, hogy milyen életbevágóan döntos Romániának, Magyarországnak, Lengyelország­nak, stb. a szoros gazdasági kap­csolat a nagy keleti szomszéd­állammal. Ami pedig a tört­énel­met illeti, eléggé ismeretes, hogy a Versailles- szerződést követő időkben csupán a szomszédos országok akkori vezető köreinek rosszindulatú és szovjetellenes politikája miatt nem jöttek létre normális gazdasági kapcsolatok a Szovjetunióval, ami azoknak az országoknak életbevágó érdekeire rendkívül súlyos kárt jelentett. Ezenkívül ez az érv a Szovjet­unió vitathatatlan érdekeinek semmibevevését bizonyítja, ami természetesen egyáltalán nem egyeztethető össze a nagyhat­al­­mak szoros együttműködésének elvével. Mit szólnának ennek az érvnek a hangoztatni, ha például valaki tiltakozni akarna, mond­­juk, Mexicónak és Kanadának az Egyesült Államokkal, vagy Hol­­landiának és Dániának Nagy­­britanniával való szórás gazda­sági kapcsolata ellen? Hihetetlen vakság nem látni, hogy a Szovjet­uniónak, amely­ a földkerekség egyhatodát foglalja el, minden oka megvan, hogy szoros gazda­sági kapcsolatba lépjen közvetlen szomszédaival Nyugaton és Kele­ten. Olajszag Mire vezethető vissza ez a vak­ság? Erre a kérdésre világosságot derítenek egynémely külföldi tu­dósító nyilatkozatai, így például a Steel, ismert, amerikai rádió­hírmagyarázó kijelentései, aki azon a nézeten van, hogy az an­golszász hatalmak „a kereske­delmi érdekek befolyása alatt gyakoroltak nyomást a Balkánra, különösen Romániára““. Talán nincsenek is messze az igazságtól azok a megfigyelők, akik a kül­földi sajtónak a demokráciára vonatkozó elmélkedései mögött kifejezett petróleum szagot szima­tolnak, így a kisszámú haladó szellemű török újságok egyike, a ,,La Turquie“ ezt írta szeptember közepe táján: „Miért vetette rá magát az an­gol reakció azonnal a román kér­désre és játékában miért, aknázza ki bámulatos egyértelműséggel. A válasz ijesztően egyszerű és semmi köze sincs ahhoz a fogad­kozáshoz, hogy a demokráciát akarják megvédeni. A román kő­olajról van szó. Aki csak némileg is tájékozódott a Wallstreetnek és a Citynek Ploesti olajmezőihez fűződő érdekeltségéről, egy csep­pet sem csodálkozik azon a viha­ros visszhangon, amelyet a román­szovjet közeledés keltett ezekben a körökben.“ Könnyen meg lehet érteni, hogy az olajtrösztök minden kérdést érdekeik szempontjából néznek. Ugyanakkor sokan vannak, akik minden felszabadított országban szeretnék bevezetni a „görög”” rendszert. De mi köze ennek a demokráciához? És amikor a reakciósok emelt hangon „szilárd politikát“ követelnek a Szovjet­unióval szemben, nincs semmi kétség, hogy szilárd szemellen­zőre gondolnak, amely lehetővé tenné, hogy ne lássák a Szovjet­unió megnövekedett nemzetközi jelentőségét.. Ez a politika sem­miesetre sem ígér babérokat elő­­harcosai számára. Egészségügyi övezet így áll a dolog azokkal az ér­vekkel, amelyeket a nyugati ér­telmezésű demokrácia hívei fel­sorakoztatnak. Látnivaló, nem nagyon meggyőzőek. Ugyanakkor azonban hiba volna meg nem látni, hogy bizonyos olyan irány­Akkoriban minden népellenes rendszer jó volt, ha elég buzga­lommal folytatott, szovjetellenes politikák Ez volt az az idő, ami­kor a nyugati demokratikus ha­talmak számos államférfia a böl­csesség tetejének tartotta, hogy ha megvonják a hírhedt cordon sa­­nitaire-t, az „egészségügyi öveze­tet“ a Szovjetunió körül. Ezen nincs mit csodálkozni, ez a poli­tika ugyanis botrányosan­­meg­bukott és a népek szemében ép­pen eléggé lejárta magát. Külföl­dön nem ritkán méltatlankodnak hogy a szovjet sajtó a közelmúlt­nak erre a tanulságaira emlékez­tet. Az elégedetlenek azonban magukban keressék a hibát, hi­szen nemzetközi politikai kérdé­sekben még ma is számos meg­nyilatkozásból a nyugati hatalmak dicstelen Versailles-utáni politi­kájának régi hangjai csendülnek ki." Atompolitika Az a néhány új hang, ami a régi motívumokból kihallatsz­ik, szintén nagyon messzire van a demokrácia és a nemzetközi együttműködés elveitől. Elég rá­mutatni néhány amerikai újság­nak arra a nem lankadó hadjára­tára, amely követeli, hogy ez Egyesült­ Államok az atombomba gyártás monopóliumát „az­ ameri­kai eszmények“ és .,a demokrácia felfogásának“ az egész világon rénitását és függetlenségét tiszte­letben tartja és belső ügyeikbe nem avatkozik, következetesen támogatja a felszabadított kelet­­európai országok demokratikus rendjét. Ezt bizonyítja az is, hogy felvette a diplomáciai kapcsolatot Finnországgal, Bulgáriával, Ro­mániával és Magyarországgal, továbbá, hogy a politikai és gaz­dasági egyezmények egész sorát kötötte ezekkel az országokkal és hogy többek közt élelmiszerekben gazdasági segítséget nyújt nekik Ez a politika nemcsak a Szovjet­unió és közvetlen szomszédai ér­dekeit szolgálja, hanem a fasiz­mus, a támadás legfőbb elindítója fölött aratott győzelem megszilár­dításának, a népek közti tartós béke, a társadalmi haladás és a demokrácia­ győzelmének ügyét is. Írta írta: A. Szokolov S­z­o­k­o­l­o­v, a kiváló szovjet közíró tanul­mányainak harmadik részét közöljük alább. A cikk a Szovjet nagy világpolitikai folyóiratában, a négynyelvű Novaja V­r­e­m­j­á­ban (Új Idők) jelent meg. Az első részben Szokolov válaszolt azokra a vádakra, hogy a felszabadított kelet és délkeleteurópai országokban nincsenek népkép­viseleti kormányok, a második részben a koalíció kérdését elemezte, majd visszautasította azt a vá­dat, hogy a „keleti­“ demokrácia tulajdonképen a kommunista párt diktatúrája, és hogy ezekben az országokban „szovjetizálás" folyik. Az Új Magyarország egyik fő érve az, hogy a közvéleményt a valósághoz híven állan­dóan tájékoztassa a külföld politikai véleményé­ről, ezért közöljük a fontos cikket teljes ter­jedelmében Meg kell jegyeznünk, hogy Szokolov szep­temberben írta cikkét, azóta bizonyos prob­lé­­mákra a politikai élet fejlődése, más kérdésekre pedig éppen a moszkvai értekezlet adott választ, még­pedig pozitív értelemben. fofadintir flfajakomzhii nme Mint a katona Kandi szemek nem fürkészhetik ki soha titkaimats idegek, meg inak hálóznák be testemet. E hastömeg nyög és remeg. Vájjon mire vágyik? !Bikony van mire vágynia! Mária! I­gy félek elfelejteni nevedet, Mint a költő fél elfelejteni az éjszaka markából kicsavart szót­, mitől úgy berúg mint a­ szerelemtől, a mi elhiteti véle, hogy ő a teremtő. Testedet én ápolva becézem mint a katona, kinek féllábát leszakította a gránát ápolja, becézi egyetlen épen maradt lábát, KEPF­S GÉZA fordítása zatokról tanúskodnak, amelyeket a jelen nemzetközi kapcsolatok vizsgálatánál figyelembe kell venni. Ezek az irányzatok nem újak. Emlékezzünk csak vissza, hogy ugyanezek a körök, ame­lyeknek nézetei és véleményei képviselik a nyugati értelmezésű demokráciát, az első világháború után készségesen belenyugodtak Magyarországon Horthy véres uralmába, Lengyelországban a Pilsudski-klikk kalandorpolitiká­jába és Bulgáriában Cankov fa­siszta rendszerébe. Akkoriban még szó sem volt a nyugati és keleti demokrácia különbségéről­ való elterjesztésére használja ki. Amikor egyetlen hatalom világ­uralmát ilyen leplezetlenül köve­telik, ugyanakkor rendszerint ép­pen a Szovjetuniót­ vádolják, hogy a „hatalom“ és az „egyol­dalú cselekmények“ politikáját folytatja. Az „atomdemokrácia“ ilyen terveinek igazi értelme ké­zenfekvő. Walter Lippman is­mert konzervatív amerikai újság­írónak kétségtelenül igaza volt, amikor ezeket írta: „Ha mi a közöttünk található ostobáknak megengedjük, hogy az atombombát politikai érvként kezeljék, akkor végül majd sike­rül meggyőznünk a világot, hogy saját biztonsága és tekintélye ér­dekében össze kell fognia elle­nünk.“ Ami már most a Szovjetunió közvéleményét, illeti, az minden rokonszenvével azoknak a demo­kratikus erőknek az oldalán áll, amelyek elszánt, harcot folytatnak a fasizmus kiirtására és gyászos örökségének leszámolására. A Szv­­jetunió, híven ahhoz az­ elvé­hez, hogy a kis országok szí­ve­ Esténként RÁC­Z Csányi Freise Steiner Miklós B­Á­L A muzsikál Kondor KÁroly Keresztes Jenő Tiszteletre értesítjük tisztelt vendégeinket és barátainkat, hogy az Abbázia kávéház-étterem megnyílt! A Szovjetunió nagy képzőművészen kiállításit Nemsokára megnyílik a Szovjet­unió nagy képzőművészeti kiállí­tása, amely a Szov­jetunióban egye­­­sült összes nemzetek képzőművé­szeti termését fogja bemutatni. Rendkívül nagy munkát jelent a beküldött hatalmas anyag selejte­zése. A zsűri lázasan dolgozik. Az utóbbi napokban Ukrajna, Grúzia és Üzbekisztán művészeinek be­küldött munkáiból válogatták ki a kiállításra kerülő képeket, szobro­kat. Dante művei oroszul A világirodalom klasszikusainak orosz tolmácsolásában kimagasló szerepet, játszik Lozinszkij, a ki­tűnő író és műfordító. Lozinszkij lefordította oroszra az „Isteni szín­játék“ egész trilógiáját. A nagy munka befejezése után Lozinszkij Lopez de Voga, Shakespeare és Moliére műveiből is fordított. Ham letfordítása most kerü­l előadásra Moszkvában Sztálingrádnak ú­jra les® n­ép/m­ű­­vészeti múzeuma A háború előtt Sztálingrádnak gazdag képzőművészeti múzeuma volt, amely többek közt Repin, Szudikov, Szerov és több nyugat­európai mester remekműveit, őriz­te. A németek a múzeum épületét lerombolták és számos felbecsülhe­tetlen értékű képzőművészeti al­kotást­ megsemmisítettek. Rövidesen, azonban újra lesz képzőművészeti múzeuma Sztálingrádnak. A moszk­vai gyűjtemények több mint két­száz műalkotással járulnak hozzá az új képzőművészeti múzeum meg­­alapításához. . Mihajlov Nikolaj népszerű tudományos könyvei Mihajlov Nikolaj annak idején újságcikkeivel és karcolataival hívta fel magára Gorkij figyelmét­. Gor­kij buzdítására 1939-ben írta meg első nagyobb könyvét, amely Orosz­ország történelmének rövid, de ér­dekes ismertetését nyújtotta. Ez­­után sorra következtek új művei, amelyek az orosz életről, az orosz történelemről tájékoztatták az­ ol­vasót. Ezeket a könyveit angolra is lefordították és az angolszász vi­lágban is nagy elismeréssel fogad­ták. Mihajlov legújabb könyvét a második világháború alatt írta és ez angolul „The Russian Glory“’ cím alatt jelent meg. Félévszázad a színpadon A h­arkovi Sevcsenko-színház most ünnepli egyik kiváló drámai színészének, Marjanenko Alexand­­rovics Ivánnak félévszázados szí­­nészi jubileumát. A jubiláló öreg színészt Lenin-renddel tüntették ki. ­ RITKA KÖNYVÉT METSZETÉI, KÖNYVTÁRÁT vid­ékre It legmagasabb áron veszi UNIÓS ANTIQUARIUM. MUZ­EUM KOrjJl­­­FUt/HM

Next