Új Magyarország, 1947. július-december (3. évfolyam, 27-52. szám)

1947-11-15 / 46. szám

10 ) . Kiszáradt a lobul, mind a sár mind a víz. A szegény barom is csak a pásztorra néz, Én Terem­töm Uram, aggyá­­ csöndes esőt, A szegény baromnak jó legelőt mezőt. (Régi hortobágyi dal) A part meredeken esik le, a kis patakocska mentén. Kis patak most a Tisza. A középen helyenként ki­ül a víz alól a homok. A sziget. Azelőtt a Tisza medre volt. Előírás szerint a víz ereje vinné át a kom­pot a túlsó partra, de a két ma­gyar, aki a kompot kezeli, nem kö­tetlenül áll. A legmélyebb vízállásra méretezték. Nem volt olyan nyár, amikor ne szivattyúzott volna annyi vizet motorjával a Tisza él, amellyel táplálhatta a csatornát és a halas­tavat- Most legfeljebb levegőt szi­vattyúzhat, mert a Tisza vize két­ méternyire van a legalsóbb szivat­tyúzható szinttől is. Ha itt új csatornát akarunk épí­teni, új szivattyútelep kell. Két mo­torral, van,­ hárommal?! Ezen vitáz­­nak a Földmivelésügyi Minisztérium urai Hallásit István és Lamp­ Hugó, a vízügyek régi szakemberei a Terv­medrében se sás, se viz. Barmok sincsenek. Kipusztultak már rég a Hortobágyról. De most 500 ember dolgozik a csatorna mélyítésén és a levezetésen. Lerongyolódott ku­bikosok, akiket a hároméves terv állított munkába. Vágják csákány­­nyal, (a hegyes végével) a betonná keményedett földet. Kemény cson­tos arcok, inas kezek, röpül a csá­kány, a lapát, keményen dolgoznak. Meg is követelik a jussukat. A mérnököt majdnem megverték tegnap, mert az elszámolásnál némi kis differencia volt. Termé­szetes, hogy a kubikosoknak az volt a véleményük, hogy nekik több jár. A mérnök, aki az államot képviseli, más véleményen volt. Szerinte kevesebb járt. Majdnem bicskára, csákányra került a sor. Végül is a mérnök fizetett, kije­lentvén, hogy addig nem tudja folytatni a munkát, amíg felsőbb utasításokat nem kép­­pes bevárni. Segít, két marokra fogva a sodronykötelet. Kicsi a víz, hamar odaát vagyunk a túlsó par­ton. Mély homokhegy f­­ad, mere­deken nem tud felkapaszkodni az autó. De se­baj! Az itteniek már tudják hogyan kell ezen segíteni. Kukorica szárakat fektetnek le a kerekek alá, s azokon kapaszkodik fel a kocsi. Megérkeztünk Ázsiába. Messze földön se domb, se fa, se ház. Ki­égett, rőt földek mindenütt. Ko­pár a Tisza árterülete is. Jó darab innen még a tulajdonképpeni Hor­tobágy­ , hivatal főtitkárával, Boros Andor­ral ,és delnökével, Harmathy Lajos, is­­. Arról van szó, hogy több víz kell a Hortobágynak még akkor is, hogyha a Teremtő ad csönde­s esőt. De nem mindegy, hogy az új szi­vattyútelep hány millióval épül meg, 4,6 vagy 10 millióval. Pedig a Hortobágynak víz kell, a vízhez, csatorna, a csatornához szivattyúte­lepek, hogy jó legelője legyen a baromnak, legyen vize a halastónak és legyen egy kis zöld folt a kopár tengerben, amit Hortobágynak ne­veznek. — Hát ezt már nem! A munkát nem hagyjuk abba, mert ez kell — ez volt a válasz. Úgy látszik tudják miért dolgoznak. Tudják azt, hogy a­ csatorna fogja hozni számukra, íg éltető vizet, amelytől megtermékenyül a föld, amitől újra zöld lesz a fű,­s majd legelhet a barom — ha lesz. Nagy tervek voltak már régeb­ben is a Hortobágy körül. Hatal­mas nagy csatorna építését kezdték el, amely szélesebb, mint a Sió­­csatorna. 200.000 hold megtermé­kenyítését tette vo­la lehetővé. A régi rendszernek nem volt pénze arra, hogy a csatorna építt­ét be­fejezze. A közepén kezdték építeni a csa­tornát, sem a Tiszából, szín a Be­­rettyóból nem kapott vizet. Cs­ak éppen a tl­ajvíz gyű­l össze benne, amely ma is ott po­had és ha most újra akarjuk kezdeni, legalább 150- 200 millió forint és 10 év munkája kell hozzá. Töprengünk a félig elkezdett és félig abbamaradt csatorna csonka partján. Kegyelten hideg szél fút, Béres Andor számol, Lampl Hugó bizonyít. Csak 40 millió, csak 20 millió. De ha csatorna, szivattyútelepek, mellékágazatok kellenek, bizony kijön es 200 millió. Hát ez, bizony a hároméves terv nem bírja el. De megszületik ott a jeges szélben és esőben a döntés. Elkészítik a ter­veket, s a hároméves terv után kö­vetkező első, vagy második ötéves tervben nekimegyünk, raktárak, magtárak, istállók kerí­tik körül. Elővezetik az újraéledő törzsállományt a gyönyörű arab és nóniusz kancákat é­s méneket. Büszke is a csikós, aki katonásan összevágott bokájával jelenti, hogy emelkedik a szaporulat. A rangsort persze szigorúan be­tartják. Először mének, azután a kancák, majd a kényes csikók jön­nek. Utánuk a magyar gulya, szép fehér állatok, sötét szemük és szá­juk, szinte emberi kifejezést ad nekik. Tudja Isten nem szeretem a szimmentáli ostoba vizes tekin­tetét, rózsaszín szemhéjával és rózsaszín orrával. Majd jönnek a birkák és juhok. Egyenesszarvú rackák, fehérek és feketék. Moziban vagy színházban sem lehet különbül rendezni. A fe­­hérek után jönnek a feketék, ezeket rövidesen karikas juhokkal keresz­tezik és talán kitenyésztik itt Hor­tobágyon a „magyar Breitschwanzot.“ Most csak subának, szőnyegnek vagy gubának lehet használni a gy­spjút. Nem csoda. Ilyen a talajon, ilyen ételt ilyen istállózás mellett, még a me­­rinói is kiüllenc. Legvégül jön a konda. Mokány kis kondás vezeti őket. Az ünnepé­lyes alkalomból széleskar­májú ka­lapjához valami ködmönt kerített fényes gombokkal. Karikás ostora hatszorosan étcsavarva a vállán. A jelentésben bemutatkozik: Herperger János főkanász, alázatosan jelentem, ennyi meg ennyi disznó ... Megesküdtem volna rá, hogy ma­gyar, olyan keménykötésű kis le­gény. Inkább kúnságb­ak néztem volna. Hát , ez sváb? Ez a föld át­gyúrja az embert. Az alázatosai­ jelentem, a boka­­összecsapás, a tisztelettudó kar­p­­hoz nyúlás ... ezen mintha már egy kicsit túlvolnánk. Legalább is m, tervhivataliak. Da itt a Hortobágyon még nem vették tudomásul, hogy az már nem divat. Még nagyon nagy a különbség a csikós, a gulyás, a kondás rongyai és a vezető tisztvise­lők bilgeri csizmája és lovaglónad­rágja között. Közben ránk alkonyodik, kigyul­lad a kút mellett a gázlámpa. Gáz a Hortobágyon ? kérdezzük. — Honnan veszik? — Hát csak úgy gyűli a kútból. Van itt földgáz amennyi kell. Ha jó­kedvük van, bedobnak egy gyufát a kútba és meggyullad. De arra már nem gondolnak, hogy ha iparilag nem is tudják hasznosítani, legalább a házakat és iskolákat gázzal világí­tanák. Csak dísznek van még a gáz­­lámpa az udvar közepén. Hiába szikes a Hortobágy, hiába égett ki rajta a fű, itt lehetne va­lamit csinálni, mert jó az ember, anyag, szívós, keménykötésű. A föld is megadja ott, ahol törődnek vele. Csak a rendszerrel volt a baj, ami sem a földet, sem az embert nem tudta azzá tenni, amivé lennie kel­lene. Eddig is voltak tervek MARKOS GYÖRGY: Számadás a Hortobágyon A régi szivattyútelep A csatorna is kiszáradt Az óházi tenyészgazdaságot a hortobággyal kapcsolatban. Csak éppen az öntözők, a csatornaépítők nem tudtak arról, hogy milyen mó­don próbálják erdősí­teni a Horto­bágy széleit, akik rizsgazdálkodást akartak bevezetni, nem számoltak a belvíz levezetésével. Nagy terv zűrzavar volt ez. Most éppen azért vagyunk itt a Hortobágyon, hogy a helyszínen teremtsünk rendet. Százezernyi barom legelt itt ré­gebben, mintegy 50.000 holdnyi te­rületen- Három év a­latt meghúzni a csatornákat, termőfölddé varázsolni ezt a kopár sivatag- nem lehet. Nézzük csak reálisan, hogyan ls lst öszeegyeztetni a terveket. A hortobágyi csárdában most nem szól a cigányzene és nincs kurjongatás. Szakemberek ülik kö­rül az asztalt. Hideg fejjel, de me­leg szívvel számolgatják 50 millió, 10 millió, 2 millió, 13.000 hold; szántónak, vagy legelőnek hasz­n­álják-e? Erre húzzák-e a csator­­nát, vagy amarra ? És 1947 október 19-én a hortobágyi csárdában minden romantikától mentesen megszületik a nagy Megjelent a MAGYAR-SZÖVET KÖZGAZDASÁGI SZEMLE ünnepi száma. A rendkívül gazdag tartalomból. Tureckij professzor: A Szovjet­unió 30 éves gazdasági fejlő­déséről. Jócsik Lajos: A só-/jet földmű­ves szövetkezetekről. Péter Pál: Dollár árfolyam és a magyar ipari kivitel. Magyarország szeptemberi hitel­gazdálkodása, a közép- és dél­­keleteurópai államok tervgaz­dálkodása, az új csehszlovák 5 éves terv, stb. Kérjen ingyen mutatványszámot! Kiadóhivatal: Szentkirályi­ utca 32/a. JKá£aí& novemberi szám Németh László Illyés Gyula Weöres Sándor Rákosi Zoltán Sarkadi Imre írásai JUSTH ZSIGMOND p­araszt­­szính­ázi­, nagy tanulmány­a ilyennek költészetről Teljes irodalmi, képzőművészeti, színházi zenei beszámoló. Kiadóhivatal: Lip. VII., Man­ách­­ u. 9. VIII., ÚJ MAGYARORSZÁG. hortobágyi terv. A következő három év alatt 30 millió forint költséggel épülnek az új csatornák és az elágazások. Ezáltal 13.000 hold válik termékennyé, ennek egy része eke alá kerül, másik része kaszálónak marad. De mindenképpen biztosítva lesz az, hogy a Hortobágynak ebben a csücskében meginduljon az élet. A köröskörül ültetett akácos és tamariszkusz erdők megkötik a homokot és megakadályozzák a talaj további szikesedését. Együtt van tehát az öntözési, állattenyésztési, mezőgazdasági és erdősítési terv. Három évre é­ppen elég munka. Azután majd jön a többi. 1947. NOVEMBER 15. i Árínácési áfiu a tzxíka&terb vonzá&A&i& Mimii iura I. pomelán. kerámia, ipar­­míiii Hirli­iémnt Hitkn. Iirokál, k­antmla!­­I .input a Id­jufdih karácsonyi aján­árk CSOBOTHNÉ és TÁRSA IV. Régiposta-**. 5. W BPI Benyovits Sándor lakás mű­­vészet antiquitasdekoratív» Régiposta-u. e. 183-335 *1 Maxim Gorkij: Aki az életet keresi . A proletá­irköltészet megteremtője ebben a művében azt az embert ábrázolja, aki a kapitalizmus virágkorában szertelenül­­ és kicsapongva csetlik-botlik át az életen és bukása mégsem bűneinek következménye, hanem annak, hogy az élet értelmet és az igazságot hajszolja. A könyv Gyuló György fordítása, ... , ' ' ' Ara kötve 20.—, fűzve II.— Ft. Mih­ail Molochov: Új barázdát szánt az eke A Csendes Don szerzője a felszabadult kisparasztság életét írja le. Hatalmába jutott a föld. De hiányoznak az eszközei, az állat­állománya, hogy megművelje. A közösségnek kenyér kell. És a fükr­­hözjutottak összefognak, szívós munkájuk és lángoló élniakarásuk megteremti a jobb jövő alapjait. A könyv Tanús Aladár ízes, szép­ fordításában jelent meg. Ára kötve 28.—, fűzve 20.— Fi Lavers—Kahn: „­­ A nag­y összeesküvés Kalandregény nem lehet meglepetésekkel zsúfoltabb, mint a­ két amerikai szerző műve a Szovjetunió elleni összeesküvésekről, 1917-101, — napjainkig. I­fi less, a németekkel­? Miből állnak a nagyhatalmak közötti vélemény­különbségek? Erről szólnak élvonalbeli szovjetpolitikusok és történészek cikkei, tanulmányai. Mihhail Lipecker: A tulajdon­og a Szovjetunióban Ez a könyv megdönti a felületeseknek azt a hitét, hogy a Szovjetunióban „mindenki egyforma" és „senkinek sem- semmije.“ Ara fűzve 4.— Ft. Medinszkij: Közművelés az Szovjetunióban A könyv az óvodásgyerekek foglalkoztatását, a szovjet is­kolarendszert, a felsőoktatást, a népművelést és a továbbképzést ismerteti. Ara fűzve 8.— Ft, szikra kiadás '.

Next