Új Magyarország, 1992. augusztus (2. évfolyam, 181-205. szám)

1992-08-04 / 183. szám

II. évfolyam, 183. szám 1992. augusztus 4., kedd Emlékezés Raoul Wallenbergre Ma délután 5 órakor, a Budavári Palota A épületében kiállítás nyí­lik Raoul Wallenberg svéd diplo­mata emlékére. Szervezői Horn Emil, Sebes József, Bajtay Péter és Ember Mária. Megtekinthetők fo­tók, korabeli dokumentumok és a KGB áldozatának néhány sze­mélyes tárgya. A tegnap tartott sajtótájékoz­tatón Per Anger nyugalmazott svéd nagykövet 1944-1945-ös él­ményeiről számolt be, amikor is Wallenberg diplomatatársaként együtt mentették a budapesti zsidókat, hamis svéd papírokat szerezve be számukra. Réz Pál irodalomkritikus Em­ber Mária új könyvét mutatta be. A Ránk akarták kenni című politi­kai krimi arról szól, miként akar­ elleplezni a szovjetek szerepét a rák a bolsevik magyar belügyi svéd mártír elhurcolásában. szervek - moszkvai nyomásra­­ (p) Sáfár Tibor felvétele Augusztusban végig meleg lesz Jó tanács: türelem (Folytatás az 1. oldalról) - Tény, hogy az idei júliusi meleg nem volt szokványos - magya­rázza Nemes Csaba, a szolgálat osztályvezető-helyettese. - Ez azonban nem jelenti azt, hogy ebben a hónapban rendkívüli időjárási helyzet állt volna elő hazánkban. Nézzük csak a szá­mokat - sorolja a szakember. A júliust, szakmai szempontból, három részre osztottuk. Ebből az első tíz nap hőmérsékleti átlaga 1-1,5 fokkal mutatott magasabb értéket a megszokottnál, a kö­zépső dekád tulajdonképpen megfelelt az átlagos értékeknek, míg az utolsó tizedben mértünk 3-3,5 fokkal ténylegesen mele­gebbet. Ez utóbbi már 1-1,5 fok­kal a sokéves átlag felett van. De! Ez a tíz-tizenkét úgynevezett hő­ségnap (amikor a napi átlaghő­mérséklet 30 fok felett van) nem rendkívüli. Igazi rekordtól csak hosszabb hőségperiódus esetén beszélhetünk. Ugyanakkor vol­tak kirívó napok, események, s tapasztaltunk az átlagostól me­rőben eltérő jelenségeket is. Így például, ma már biztosan tudjuk, hogy az idei július legmelegebb napja a 31-e volt. Ekkor Sopron­ban - ez önmagában is rekord! - mérték a napi átlagos csúcshő­mérsékletet: 35,5 Celsius-fokot. S ha már a rekordoknál tartunk, csak megemlíteném: ugyanitt 1950 júliusában regisztráltak egy 37,7 Celsius-fokos csúcshőmér­sékletet is. - Miért érezzük akkor mégis az átlagosnál melegebbnek ezt a nya­rat? - Egyrészről azért, mert emlé­kezetünkben a tavalyi, de még az azt megelőző szezon is hűvö­sebb, csapadékosabb volt, így a legkézenfekvőbb viszonyítás eredményeképpen, hőmérő nél­kül is, az idei tetszik a legmele­gebb évnek. De ennél is lényege­sebb a másik mutató: az, hogy idén nyáron aránytalanul kevés csapadék esett. Például az Al­földre júliusban csak feleannyi, mint az a szezonban megszokott lenne, ám ezt az arányt is alul­múlták a Vas, a Zala és a So­mogy megyében mért adatok: itt a csapadék összege a sokévi át­lagnak csak egyharmada volt. A legszárazabb megyénk júliusban Szolnok megye, míg a legaszá­lyosabb városunk Debrecen volt. Baj a jóban - zárja válaszát az osztályvezető-helyettes, hogy a talajnedvesség a nyár közepén sem számít rossznak: egy méter mélységben még eléri a 30-40 százalékot, így az aratás után, az őszi vetés előtt, egyelőre csak a kukorica van veszélyben. - Meddig kell még várnunk az esőre, tart-e még a nyári nagy me­leg? Ezekre a kérdéseinkre is Bártfai Erzsébet válaszolt. - Várhatóan egész augusztus meleg lesz - mondta. - Csupán egy-két napos enyhülésre szá­míthatunk. Leghamarabb példá­ul a keddről szerdára virradó éj­szaka vonul át hazánk felett egy „hidegfront". Azért teszem idé­zőjelbe ezt a meteorológiai fo­galmat, mert az csak a mostani kánikulához képest nevezhető hidegnek. Hatására csak kisebb zápor, zivatar és minimális lehű­lés (napi 26-31 fokos hőmérsék­let-maximum!) várható. Tulaj­donképpen csak frissebb lesz a levegő, és sem a hideg, sem a ve­le érkező szél nem okoz fejfájást a frontra érzékenyeknek. Mind­nyájunknak jót tesznek majd ezek a kis frissítő szelek, esők és a néhány fok lehűlés.­­ Eddig nem volt vízkorlátozás, de ha egész augusztusban folytató­dik a kánikula, számíthatunk szigo­rításokra? - kérdeztük Fábián Györgyöt, a Fővárosi Vízművek fődiszpécser-helyettesét. - Előreláthatólag nem lesz víz­korlátozás - szögezte le a szak­ember. Amennyiben a Duna je­lenlegi vízszintje nem esik egy méter alá, a jelenlegi, tegyük hozzá az előző években megszo­kott lakossági fogyasztásnál ala­csonyabb igényt változatlanul ki tudjuk elégíteni. Azt tapasztal­tuk ugyanis, hogy a vízárak emelkedése miatt, a nagyszámú gyárbezárás következtében amúgy is csökkent a hazai vízfo­gyasztás. S minden büszkeség nélkül teszem hozzá, talán job­ban fel is készültünk erre a nyár­ra... Az Országos Mentőszolgálat­nak sem kell szégyenkeznie. Mi­ként azt dr. Lóránt Mariann szol­gálatvezető főorvos elmondta, bár főként a tömeghelyzetekben megnövekedett az utcai rosszul­­létek száma és gyakoribb a­kró­Szántó Tamás felvétele­nikus szív- és érrendszeri meg­betegedésben szenvedők rosz­­szulléte is, egyetlen rászoruló­nak sem kell késedelmet szen­vednie. A mentők minden erejü­ket latba vetve dolgoznak, emel­te ki a főorvos asszony.­­ Ezt azért is fontos hangsúlyozni, mert a kánikula miatt rendkívüli mértékben megnövekedett napi hívásaink mellett folyamatosan s változatlan számban kell ellát­nunk alaptevékenységünket, szokványos eseteinket. Szeren­csére, s ezt jó szívvel mondom, mindenütt segítőkész, egymá­sért aggódó emberekkel találko­zunk. Ez a beteg, az elesett társa­ink iránt megnyilatkozó humá­nus magatartás - mondhatni - megnöveli a szabadságolások miatt nálunk is minimális lét­számmal dolgozó kollégák ere­jét. Mailár Éva MMMMWM. Hőhullám a szegedi Cserepes soron „Rezzenéstelen" razzia Kánikulai hétvégén, a korai órákban, vajon ki ül a volán mellé? Sokan az autópiacot tűzik ki végállo­másnak, ez nem vitás - az eladásra váró járművek már virradatra kialakítják a „piaci rendtartást", már ami a felsorakozást és az érkezés sorrendjéhez méltó „szamárlétrát" illeti. A távolból szemlélő, mondjuk a Gólya utcából nyíló kilátás hatása alatt, csillogó-villogó színekben tobzódó üveg- és karos­szériahalmazt lát maga előtt, de közeledvén a kí­nálathoz, kiderül, van itt suhanó milliós csoda és ötvenezer forintos csirkekeltető járgány is... Razzia készül a szegedi Cserepes soron. Az el­adandó gépjárművek tulajdonjogát firtatják a vá­mosok és a rendőrök. A kérdés így is feltehető: két igazi tulajdonos közé nem „férkőzött-e" egy ille­téktelen? Magyarán szólva: tolvajokra, csempé­szekre, orgazdákra, a devizaszabályokat kiját­szókra vetették ki a hálót a törvényesség őrei. Mi­ként? Tiszta lappal A vám- és pénzügyőrség, valamint a Szegedi Rendőrkapitányság közös akciójának során a Cserepes sori piac két bejáratánál az ellenőrzés fo­lyamatos: a két órára tervezett akció ideje alatt a járművek csak tiszta lappal hagyhatják el a tere­pet. A külső parkoló átvizsgálása folyamatos. A megbízással érkezők - családtagom, rokonom, barátom autóját árulom... - állítását rádiótelefo­non - a körzeti megbízottak azonnali mozgósítá­sával - helyben ellenőrzik. Jómagam másfél órán át követtem az egyik el­lenőrző csapatot, s kedvező tapasztalatokról szá­molhatok be. „Sűrűbben is megtehetnék" - szólt az egyik észrevétel. Egy kocsira vagy kocsiállásra le­bontva tulajdonképpen egy percnél nem tartott tovább az iratok és a jármű ellenőrzése - kivéve azokat az eseteket, amikor a központi adatbank segítségére volt szükség. A körözött kocsik nyil­vántartásával való egybevetés is gyorsan ment, a nagy nyilvánosság előtt beolvasott adatokra min­denki hallhatta a nemleges választ, avagy, kivéte­les esetekben a figyelmeztető visszajelzést... Eladósorban Az átlagos autóárus középkorú, rövidnadrágos, borostás arcú, udvarias és készséges. Az asszonyt vagy a gyereket is magával hozta; unaloműzőnek újság a kezében, a hőséget szenvtelenül viseli. Ta­lálunk olyan kocsit, amelynek tulajdonosa „el­tűnt" - a Mitsubishi Sapporón ott az üzenet: kisebb nyugatira cserélném... Valaki Bajáról Szegedre hozta a kft. tulajdonát képező értéket, s bőbeszé­­dűen - általában nem jellemző erre a piacra a szó­szátyárság - ajánlja a kevés érdeklődőnek. A vér­vörös Peugeot motorszámát ronggyal kell látható­vá tenni - minden rendben. Fordos hölgyek követ­keznek. Két hete jutott egyikőjük tulajdonába a nyugati eredetű kocsi, már árulja. Rákérdezek egy megbízásos, alkalmi kereskedő kinézetű álldogálóra: százalékért vagy szívességből jött ki a piacra? Szí­vességből - hangzik az alig meggyőző válasz. Vámpapírok nélkül Sok a német eredetű kocsi. Idős úriember csil­logtatja meg humorát: - Öreg vagyok, mint az or­szág útja, a Skodám azonban eladósorban! Próbálja ki! Az éterben röpködnek a német rendszámok, al­váz- és motorszámmal körítve. Az ellenőrizhető­ség adja meg a razziában részt vevők számára a biztonságot: a tévedés lehetősége kizárva, a sza­bálytalanságra azonnal le kell csapni! A Cserepes sor bejáratánál a szerződések űrlap­jait lehet kitölteni. A szolgáltatás nyilvános, a va­sárnapi átlag húsz szerződés. Azonnal­­ a helyszí­nen gépelik az adatokat, az adásvétel aláírói ki­várhatják. Miklós Ferenc őrnagy, az akció vezetője később beszámol a kiszűrt szabálytalanságokról. Öt ko­csit vittek el a vámhivatalhoz - az adatok szerint hármat vámpapírok nélkül akart eladni a tulajdono­sa, kettő ellen pedig szabálysértési eljárást kezde­ményeztek, szintén vámügyben. Egy „jugoszláv" állampolgár márkáért kínálta a kocsit - valószínű­leg megússza dorgálással. A rezzenéstelen levegőben a hőhullám azért éreztette hatását a hét végén: a hűsítő és a sör volt a legkeresettebb áru a Cserepes sori autópiacon... Pataki Sándor Bíró úr, össze fogok esni! Kánikula a Markóban Csaknem egyórás késéssel, igazi kánikulában kezdődött tegnap délben a Markó utcában a Fővárosi Munkaügyi Bíróságon Gor­­dos Dénesnek, a budapesti Erkel Ferenc Általános Iskola igazga­tójának pere. A tárgyalótermet megtöltő hall­gatóság mindössze huszonöt másodpercet tölthetett odabenn, máris ki kellett vonulnia: a bírák ugyanis - zárt körben - úgy dön­töttek, helyt adnak az alperes ké­résének, így a tárgyalásról sem­miféle hang- és képanyag nem rögzíthető. Ez elsősorban a Hír­adó munkatársait érintette, akik ily módon hiába várakoztak. A tegnapi tárgyalás a július 13-i, el­ső per folytatása volt. Akkor a bí­róság arra kötelezte az alperest (az önkormányzatot), hogy csa­toljon bizonyítási indítványokat. A felperes szerint ugyanis a fel­mondás általánosságokat említ, valótlan tényekre hivatkozik, hi­ányoznak a konkrét bizonyíté­kok. Az alperes ezt nem tette meg, sőt azt írta, hogy a fegyelmi eljárás nem ennek a pernek a tár­gya. Meglepő, de a felek között ebben teljes volt az egyetértés. Ezután a dr. Breznai Tibor ve­zette testület felolvasta az alpe­res előkészítő anyagait. A négy pontba foglalt témakört a bíró hat tartalmi egységre bontotta, s az egész tárgyalás folyamán ezt használta vezérfonalnak. Ennek azért volt jelentősége, mert több­ször is bebizonyosodott, hogy nélkülözhetetlen a bírói „veze­tés": a vádak ismételten csak ál­talánosságokat tartalmaztak. Sű­rűn csatolták a 8-10 oldalas jegy­zőkönyveket, segédanyagokat, amikor a bíró így kiáltott: 30 éves bírói múltamban ilyet még nem láttam! Két mondatot nem talá­lok, ami a lényeg lenne, hol a tényállás, hol a bizonyíték? Válaszul az önkormányzat jo­gi képviselője kis szünetet kért, mert ahogy mondta:pillanatok alatt össze fogok esni. Hogy a hő­ség vagy a felkészületlenség roppantotta össze a fiatal höl­gyet, nem tudni, mindenesetre 15 perces szünet következett. Ezután tételesen vizsgálták a pontokat. Gordos megsértette a tanulók és közösségeik, a taná­rok, a szülők jogait. A testület hiába várta a bizonyítékokat, is­mét csak általánosságok hang­zottak el. Érdemes a negyedik pontot idézni: Gordos munkál­tatóként megalapozatlan dönté­seket hozott. A legtöbb kifogás ilyen stílusban fogalmazódott. Szó volt még gazdasági vissza­élésről, továbbá megtudtuk, hogy az igazgató a tanítási óra védelmét sem biztosította. Érde­kes módon a hitoktatás alig volt napirenden, csupán az igazgató meghallgatásakor került szóba. ítélet nem született, tanúki­hallgatásokkal augusztus 31-én folytatódik a tárgyalás. Ebben csak az a bökkenő, hogy a taní­tási év is akkor kezdődik - így teljes a bizonytalanság. Az ön­­kormányzat oktatási bizottsága hét hetet nyert a halasztásokkal, most pedig nyaral. Elvégre nem csak a Markóban van kánikula. (székely) Vissza az üveghez A könnyű műanyag palackok gyár­tásával újfent sikerült meghonosíta­ni Magyarországon egy olyan tech­nológiát, ami a fejlettebb országok­ban éppen kihalófélben van. Ott ugyanis néhány év tapasztalata iga­zolta, hogy az olcsón gyártott, könnyen kezelhető palackok előnyé­vel szemben sokkal nagyobb az a­­ hátrány, amit a használat utáni sze­métként való elhelyezés, netán az új­rahasznosítás megszervezése jelent. Németországban elterjedt a vas­tag falú, betétdíjas műanyag pa­lack. Ennek kétségtelenül előnye, hogy többször tölthető, nem töré­keny, könnyű, de ugyanúgy vissza kell váltani, mint az üvegeket. Per­sze pontosan ez a lényeg, így kisebb ütemben növekednek a szeméthe­gyek. Még nem lehet tudni, hogy hosszabb távon ez lesz-e a jövő pa­lackja, vagy a környezetvédelem ér­dekében inkább a jól bevált, a kör­nyezetet csak a gyártás során szennyező üveghez térnek-e vissza. Nálunk egyelőre az eldobható pa­lack gyártója van kedvező helyzet­ben, hiszen a szemételhelyezés költ­ségei nem őt terhelik, az meg külö­nösen nem érdekelheti, hogy a kör­nyezetben milyen károkat okoz. Az ő érdeke a minél nagyobb nyereség, ami önmagában nem is baj. A baj az, hogy veszteségek is vannak, és azo­kat előbb-utóbb mindenki fizeti. Ezért én azt mondom: tegyék csak a jól bevált üvegekbe az üdítőitalokat, annyit mindenki megtehet a környe­zetéért, hogy visszaváltja azokat. Van ennek az ügynek egy általá­nos tanulsága: ne vegyük át a fejlett országoktól azt, ami ott sem vált be. G. Szabó Sándor

Next