Új Magyarország, 1994. november (4. évfolyam, 256-281. szám)

1994-11-01 / 256. szám

IV. ÉVFOLYAM, 256. SZÁM 1994. NOVEMBER 1., KEDD Vendégünk: Václav Havel (Folytatás az 1. oldalról) A látogatás második napján, hol­nap Horn Gyula miniszterelnök szállásán keresi fel a magas ran­gú cseh vendéget. Václav Havel ezután Gál Zoltánnal, az Or­szággyűlés elnökével folytat megbeszélést a Parlamentben. A program az Országházban foly­tatódik; a cseh köztársasági el­nök a parlamenti pártok frakció­­vezetőivel találkozik. A látogatás tapasztalatairól a két köztársasá­gi elnök közös sajtókonferenci­án számol be délben. Václav Havel drámaíró, esszéista és polgárjogi harcos, Csehország köztársasági elnöke 1936. október 5- én született Prágában, az egyik leg­gazdagabb cseh nagypolgári család­ban. A családé volt a Vencel téri hí­res Lucerna-palota, a s­arrandovi filmstúdió részvényeinek többsége. Havelt annak idején származása mi­att az új csehszlovák államban még a középiskolába sem vették fel, négy évig vegyészlaboránsként dolgozott, és csak esti tagozaton sikerült elvé­geznie a gimnáziumot. Mivel más­hová nem vették fel, két évig műsza­ki főiskolán tanult, miközben írásai jelentek meg irodalmi és művészeti folyóiratokban. Katonaéveinek letöl­tése u­tn a prágai ABC Színházhoz szegődött műszaki munkatársnak. 1961-ben csatlakozott a Divadlo na Záhradlí színház együtteséhez, ahol rendezőasszisztens, dramaturg és sikeres háziszerző lett. Itt mutatták be első műveit, köztük a híres Kerti ünnepélyt. Közben bejutott a művé­szeti akadémia­ színházművészeti karára, ahol 1967-ben végzett. A prágai tavaszt megelőző idő­szakban és 1968-ban aktív politikai szerepet vállalt, egyik alapítója az Elkötelezett Pártonkívüliek Klubjá­nak, elnöke a Független Írók Klub­jának. Az öt VSZ-tagállam katonai intervenciója után betiltották műve­it, Havel csak sörgyári munkásként tudott elhelyezkedni. A normalizá­­ció ellen minden módon tiltakozott, levelet írt Gustav Husáknak, egyik alapítója és első szóvivője a csehszlo­vákiai emberi jogokért küzdő Charta 77-nek. Háromszor börtönözték be, szám­talanszor vetették vizsgálati fogság­ba, körülbelül 5 évet töltött fegyház­­ban, legutoljára 1989 januárjában. Börtönlevelei és politikai esszéi kül­földön jelentek meg, írói és emberi jogi tevékenységét számos kitünte­téssel ismerték el. 1989. november 20-án részt vett a Polgári Fórum megalapításában, és e mozgalom jelöltjeként választot­ták csehszlovák államfővé 1989. de­cember 29-én. Első megbízatásának lejárta után, 1990. július 5-én ismét ő lett Csehszlovákia elnöke a követ­kező két évre. 1992. július 20-án - miután a szlovák képviselők meg­akadályozták harmadszori elnökké választását, majd a szlovák szuvere­nitási nyilatkozat elfogadásával be­látható közelségbe került Csehszlo­vákia megszűnése - Havel lemon­dott elnöki tisztségéről. Az önálló cseh állam megszületé­se után, 1993. február 2-án cseh el­nökké választották. (MTI) tudósítás Hosszú kések éjszakája” nélkül 33 Brüsszeli tudósítónktól: Váratlanul, rövid vitát követően állt össze Jacques Sanier elnök új Brüsszeli Bizottsága. Aki ismeri ugyanis az Európai Unió törté­nelmén belül a múlt emlékeit, az a luxemburgi Sonningen-kas­­télyban sorra került „szereposz­­tó­"a tanácsülést előzőleg a „hosszú kések éjszakájának" jó­solta. Az egyezség azonban rö­vid órák leforgása alatt született meg, s az a bizonyos kés csak Sir Leon Brittan és Hans van den Broek között villogott. Mi, magyarok tulajdonképpen örülhetünk annak, hogy az angol és holland politikus személye kö­rül fellobbant vitából győztesként a volt holland külügyminiszter került ki, s főleg annak, ahogy a döntést Jacques Sanier indokolta. Az Európai Unió nagy fontossá­gú tervei, mi több, feladatai kö­zött találjuk a kelet-közép-euró­­pai országok integrációs szándé­kának ügykezelését. Ezen a sok buktatót is ígérő területen Hans van den Broeknak van a legtöbb tapasztalata - hangoztatta az EU-bizottság januárban hivatal­ba lépő új elnöke. A kép teljesebb megismerése érdekében érdemes emlékeztet­ni arra, hogy Sir Leon Brittan, a Brüsszeli Bizottság alelnöke még márciusban egy sajtónyilatkoza­tában így vélekedett: „A közép­­kelet-európai volt szocialista or­szágokat Brüsszel egységes el­vek alapján kezeli, s befogadásu­kig még sok évnek kell eltelnie. Nem fogadunk be fejlődésünket hátráltató országokat." Megítélés kérdése, hogy Ma­gyarország és a többi (azóta már társult) ország „fejlődéshátrálta­­tó"-e. Sir Leon Brittan a maga konzervatív elveitől vezetve ha­zánkat nem tartotta és még ma sem tartja alkalmasnak arra, hogy rövidesen az Európai Uni­óhoz csatlakozhasson. Igaz, a brit politikus hozzáfűzte: „Nagyon elégedettek leszünk, ha Magyar­­ország és vele együtt a többi kö­­zép-kelet-európai ország arra a fejlettségi szintre érkezik el, hogy alkalmasnak találtatik az Unió tel­jes jogú tagságára." Hans van den Broek sem ígért közeli „bebocsátást", de elismer­te azokat a törekvéseket és ered­ményeket, amelyeket hazánk politikai és (mérsékeltebben) gazdasági vonatkozásban már elért. Rendszeresen tudatosítot­ta a tényeket az EU Brüsszeli Bi­zottságával, s a csatlakozás lehe­tőségének időbeli lerövidítését sem zárta ki. És az is világosnak tűnik, hogy Brüsszel és Buda­pest már jelenleg is közelebb ke­rült egymáshoz. Mi sem bizo­nyítja ezt jobban, mint hogy az EU és a társult országok szakmi­niszterei közös munkaüléseken vesznek részt - mint például tegnap Luxembourgban a kül­ügyminiszterek tették.­ ­ Mécs László A „családi" képen jó a hangulat, nyoma sincs feszültségnek. A hátsó sorban: Sir Leon Brittan (Nagy-Britannia) és Hans van den Broek (Hollandia). Az első sorban (balról jobbra): Padraig Flynn (Írország), Joao de Deus Pinhero (Portugália) Marcelino Oreja (Spanyolország) és Karel van Miert (Belgium) FOTÓ: ANP - PAUL VREEKER ­ A Vajdaságban több városban is megemlékeznek ezekben a na­pokban az ötven évvel ezelőtti mészárlásokról, melyek során a felszabadító csapa­tok m­integy 40 ezer vajdasági magyart végeztek eá. Az első megemlékezésre va­­sárnap, Újvidéken került sor, a Vajdasági Magyarok Demokrati­kus Közösségének (VMDK) szer­vezésében. Ágoston András, a VMDK elnöke beszédében el­mondta: az események után öt­ven évvel is homály fedi az ese­ményeket, s az áldozatok pontos száma sem ismeretes. Ágoston és az őt követő szónokok is azt hangsúlyozták, hogy a magyar­ság kötelessége megadni a tiszte­letet a halottaknak, ám a magyar­ság nem bosszúra, hanem az igazság kiderítésére és a megbé­kélésre vágyik. A megemlékezés résztvevői a beszédek elhangzása után egy­ nagy és száz kis fakereszttel a gyilkosságok áldozatainak tö­megsírjához vonultak. A nagy keresztet már ötödik alkalom­mal állították fel a Futaki úti te­metőben, azonban eddig legto­vább egy hétig állt a helyén. Ez alkalommal­­sem történt más­ként: ismeretlen tettesek tegnap eltörték a nagy keresztetet, és ki­tépték a földből a száz kis ke­resztetet. Szabadkán november 2-án, a temetőben létesített emlékpark megnyitásával és egy törött szár­nyú madarat ábrázoló szobor ál­lításával emlékeznek meg az 1944. évi ártatlan magyar áldo­zatokról. A vajdasági hatóságok a múlt héten a temetőben ural­kodó korábbi állapotok visszaál­lítását és a szobor lerombolását követelték, de a szabadkai ön­­kormányzat vezetői közölték: nem tágítanak, megtartják a megemlékezést. November 9-én Zentán ugyancsak emlékmű fel­állításával kívánnak megemlé­kezni a 90 zentai áldozatról; a tervek szerint egy négy méter magas faobeliszket állítanak fel. A szerb hatóságok és a sajtó jelentős része azzal vádolja a magyarságot, hogy a megemlé­kezésekkel és az emlékművek felállításával a második világhá­ború magyar fasisztáit akarják rehabilitálni. A Vecsernje No­veszti „fasiszta emlékműnek" nevezte a törött szárnyú mada­rat, s csak a Borba című függet­len belgrádi napilap közölt ki­egyensúlyozottabb elemzést a felszabadító csapatok tetteiről. A lap cikksorozatában megszólal­tatja a kivégzések körülményeit kutató magyar történészeket, új­ságírókat, valamint a szerb szak­értőket és a partizáncsoportok egyik vezetőjét is. 5­­p . Emlékezés negyvenezer megölt magyarra Szomorú vajdasági jubileum Pekingi egyensúlyozás Kína és Dél-Korea tegnap megál­lapodott arról, hogy a Koreai-fél­sziget stabilitásának megőrzése érdekében fenntartja baráti kap­csolatait. Li Peng miniszterelnök és Kim Jung Szam elnök egyórás négyszemközti megbeszélésén abban is egyetértett, hogy e sta­bilitásra jótékony hatással lesz az Egyesült Államok és Észak-Ko­­rea nemrég, Genfben aláírt meg­állapodása. Megegyezik a két or­szág álláspontja abban a tekintet­ben is, hogy a feltételezett észak­koreai atomfegyver-fejlesztési program körüli problémák csak akkor rendezhetők kielégítően, ha Phenjan maradéktalanul tel­jesíti a genfi megállapodásban vállaltakat. A megbeszélésen Kim­ han­goztatta, hogy mihelyt Észak- Koreában hivatalossá válik a ha­talomváltás, lépéseket kell tenni a Korea-közi csúcstalálkozó megrendezése érdekében. A dél­koreai elnök biztosította Li Pen­get, hogy országa nem erőszak­kal akarja megvalósítani a félszi­get újraegyesítését, és bekebe­lezni sem kívánja Észak-Koreát. Dél-Korea számít arra, hogy Kí­na igyekszik majd rábírni Phen­­jant vállalt kötelezettségeinek tiszteletben tartására. Li Peng igen nagy létszámú, mintegy 150 fős küldöttség élén érkezett Szö­ulba. Kovács László eszmecseréje Jacques Santerral Európai fórum, társult tagokkal (Folytatás az 1. oldalról) A magyar külügyminiszter ép­pen ezért igyekezett egyértelmű­vé tenni a magyar integrációs po­litika kulcselemeit, vázolva az ehhez kapcsolódó felkészülési programot, s egyúttal kérve a bi­zottság és személy szerint is San­ter támogatását („beleértve a le­hetséges anyagi, pénzügyi jelle­gű támogatást is" - tette hozzá Kovács László). Szorgalmazta egyúttal, hogy a brüsszeli bizott­ság lehetőleg még az 1996-os kor­mányközi értekezlet előtt készít­se el a magyar tagfelvételi kére­lemről a hivatalos értékelést, hogy az értekezlet után azonnal meg lehessen kezdeni a tagfelvé­teli tárgyalásokat. Kovács László szerint a leendő bizottsági elnök hangsúlyozta, hogy „rokonszenvvel tekint" a magyar csatlakozási törekvések­re. Utalt egyúttal arra, hogy az új bizottságban a korábbi gyakor­lattól eltérően egy kézbe - Hans van den Broek hatáskörébe - ke­rül térségünk egész politikai és gazdasági kapcsolatrendszere, ami fokozhatja a szervesülés ütemét. Emellett bizottsági el­nökként ő maga is oda akar fi­gyelni a kelet-európai országok csatlakozására - tette hozzá. Az utóbbi fejleményt - hogy Van den Broek teljes egészében átvette a kelet-európai dossziét - Kovács László az MTI-nek nyi­latkozva úgy értékelte, tapaszta­latai szerint a holland diplomata jól ismeri térségünket, s mivel maga is kis ország képviselője, nagyfokú megértést mutat ezen országok iránt. A magyar-luxemburgi kap­csolatok alakulását érintve Ko­vács és Santer egyetértettek ab­ban, hogy a politikai kapcsola­tok kitűnőek, ugyanakkor ma­gyar részről szorgalmaztuk a ke­reskedelmi kapcsolatok növelé­sét és lehetőség szerint a luxem­burgi tőke nagyobb arányú megjelenését a magyar gazda­ságban. Lehetőségként merült fel egy közös Munkácsy Mihály­­emlékkiállítás rendezése is, lé­vén, hogy a magyar festő jó más­fél évtizeden át a nagyherceg­ségben élt, s onnan nősült - mondotta még Kovács László. „Történelmi találkozónak" minősítette Klaus Kinkel német külügyminiszter az Európai Unió, valmint az EU-hoz január­ban csatlakozó négy EFTA-or­­szág és az EU-val már társulási szerződést aláírt hat kelet-euró­pai ország összesen 22 külügy­miniszterének első együttes ülé­sét, amelyre tegnap került sor Luxembourgban. Egyúttal mind ő, mind pedig Sir Leon Brittan hangsúlyozta: a tanácskozás ér­tékét emelte, hogy az nem ra­gadt le az ünnepélyes gesztu­soknál, hanem „igazi munkaülés volt". Kinkel és Brittan közvetlenül az ülés után tartott közös sajtó­­értekezletet a délelőtt végzett munkáról. Mint hangsúlyozták, a megbeszélés témája alapvető­en a decemberi esseni EU-csú­­cson elfogadásra kerülő új „ke­let-európai stratégia" („taggá vá­lást előkészítő stratégia", ahogy Sir Leon Brittan fogalmazott­ volt, alkalmat adva a kelet-euró­pai minisztereknek, hogy konk­rét észrevételeket tegyenek a mostanság formálódó doku­mentumra. A német külügymi­niszter ugyanakkor óva intett a túlzott várakozásoktól, hangsú­lyozva, hogy józan megfontolás­ra és megközelítésre van szük­ség. A leendő határozat egyébként számos vonatkozásban közös akcióprogramnak készül. Len­gyel részről szorgalmazták: szabjanak menetrendet és határ­időt is az elvárt jogharmonizáci­óhoz. Számos keleti felszólalás szorgalmazta a térítésmentes pénzügyi segélyt jelentő PHA­­RE-alapok felhasználásának ru­galmasabbá tételét, beleértve a hosszabb távú tervezhetőségü­ket, valamint annak lehetőségét, hogy beruházási célokra is kor­látozás nélkül (vagy tágabb ke­retek között) igénybe vehetők legyenek.­­ A német diplomácia vezetője ugyancsak az egyöntetűen tá­mogatott elképzelések sorában említette egy kelet-európai tag­felvételt célzó munkacsoport fel­állításának a szándékát, amelyet szavai szerint a brüsszeli bizott­ság részről is bátorító vélemé­nyek öveztek. A „16-1­6-os" találkozó egyéb­ként a délelőtti ülés után közös munkaebéd keretében folytató­dott. Ezen - magyar referátum alapján - a budapesti EBEÉ- csúcstalálkozó előkészületeit, to­vábbá az európai kisebbségek­nek szentelt „stabilitási konfe­rencia" helyzetét, illetve a kelet­­közép-európai térségnek a jugo­szláv és szovjet utódállamokhoz fűződő viszonyát vitatták meg. Bécsi tudósítónktól: Ausztria kisebbfajta örömünne­pet ül: az EU „kormányában” osztrák sazítát kapott a mezőgaz­dasági „tárca". Az esemény ma­gyar szempontból sem közömbös. Az Unió január elsejével belépő új tagországának előlegezett biza­lom nyugati szomszédunknak és „európai utunk" fontos egyenge­­tőjének brüsszeli pozícióját erősí­ti. Ez pedig hosszabb távra jóté­kony hatással lehet a mi belépési esélyeinkre is. Nincs még fél esztendeje, hogy Ausztriában népszavazáson mérték össze erejüket az EU-tag­­ság hívei és ellenfelei. A kulcs­­fontosságúnak tartott mezőgaz­dasági reszort osztrák kézbe adá­sa most látványos elismerését je­lenti az alpesi ország belépését támogató kétharmados népsza­vazási többségnek, de egyben annak a példás aktivitásnak is, amellyel az EU „agrárkomisszár­jává" kinevezett Franz Fischler­­ ma még hazájának mezőgazda­­sági minisztere - az év eleji viha­ros brüsszeli tárgyalásokon segí­tett tető alá hozni a belépésről szóló megállapodást. Az EU mezőgazdasági „mi­niszterének" cseppet sem lesz könnyű a „tárca" ötszázmilliárd schillingnek megfelelő büdzsé­jével gazdálkodnia. Mennyit fordítson a hatalmas (az Unió teljes költségvetésének több mint felét kitevő) összegből a két éve elhatározott agrárreform végrehajtására, mennyit a kö­zösség alacsonyabb agráráraitól sújtott parasztok kárpótlására, mennyit szánjon a környezetvé­delemre anélkül, hogy bárme­lyik szféra érdekeit súlyosan sér­tené, s azok képviselőit tiltakozó utcai felvonulásokra késztetné, a dilemmák egész sorával kell megbirkóznia. További feladata az EU kibővítésének előkészítése: nyisson utat Kelet-Európa orszá­gainak az Unióba, de akadályozza meg, hogy azok olcsóbb cikkeik áradatával alapjaiban rendítsék meg a Tizenhatok közös piacát. Hogy hogyan nyúl e kényes prob­lémához, az magyar szempontból sem lehet közömbös. Közben javában zajlanak még az osztrák csatlakozás utolsó, formális aktusai. A Miniszterta­nács az ország nemzeti ünnepén hozta meg határozatát a belé­pésről, amelyet a parlament a tervek szerint november 11-i ülésén ratifikál. Az EU azonban ezzel még korántsem kerül le a belpolitikai viták napirendjéről. Újra és újra felvetődik az ország látványos brüsszeli képviseleté­nek presztízskérdése: mely ülé­seken reprezentálja Klestil elnök az országot, s melyeken a kor­mányfő, illetve a külügyminisz­ter? Klestit újfent csak „operatív feladatok megoldásában" szán­dékozik átengedni a képviselet jogát Vranitzky kancellárnak, akivel egyébként is szembeállítja a semlegesség ügyében kirob­bant újabb nézetelétérés. Míg az államfő az „örökös semlegessé­get" immár alkalmatlannak tart­ja az ország biztonságának ga­rantálására, a kormányfő a Mi­nisztertanácsnak az EU-csatla­­kozást szentesítő ülését követő­en a „felfegyverzett semleges­ség" új fogalmát vetette a viták serpenyőjébe. ^^^erényi György ------------------------/ Osztrák poszt - esély nekünk is? Mezőgazdasági kulcskérdések Szerb ágyúzás, muzulmán támadás (Folytatás az 1. oldalról) Az ENSZ szemmel láthatóan igyekszik minél kevesebbszer kérni a NATO harci gépeinek tá­mogatását, mivel a helyi pa­rancsnokok attól tartanak, hogy az észak-atlanti szövetség be­avatkozása csak tovább rontaná a helyzetet. Az ENSZ-erők eddig négyszer kértek NATO-légicsa­­pást, s a gépek valamennyi alka­lommal szerb harckocsikat tá­madtak. Az ENSZ megfelelő lé­péseket tesz, hogy semlegesítse azt a boszniai szerb üteget, amely vasárnap ismét támadást intézett Szarajevó egyik muzulmán ne­gyede ellen. A lövedékek egy ember életét kioltották, s tízet megsebesítettek. Hervé Gourmelon szarajevói ENSZ-szóvivő közölte: a kéksi­sakosok írásban is közölték a szerbekkel, milyen lépéseket ter­vez a világszervezet. A kéksisa­kosok szerint a szerbek azért vá­lasztották célpontul a Hrasnica negyedet, mert ott működik az egyik muzulmán katonai pa­rancsnokság. Gourmelon el­mondta: a világszervezet egye­lőre nem tudja, hogy a szerb tü­zérség katonai vagy polgári cél­pontokat akart-e tűz alá venni. A boszniai szerbek, akik Nyugat- Boszniában jelentős területeket vesztettek el az elmúlt napok harcaiban, pénteken közölték: támadást intéznek Szarajevó el­len, ha a kormánycsapatok nem állítják le Bihac térségében kez­dett offenzívájukat. Az ENSZ-erők illetékesei azt is bejelentették, hogy a szarajevói kormány ismét ígéretet tett arra, hogy katonái elhagyják a Szara­jevó környéki hegyekben létre­hozott biztonsági övezeteket, s véget vetnek az onnan indított támadásoknak. A kéksisakosok szarajevói ille­tékesei tegnap még nem tudták megmondani, megkezdődött-e a muzulmán csapatkivonás. ENSZ-források szerint mintegy 500 katona tartózkodik az Ig­­man- és Bjelasnica-hegységben, míg a szerbek azt állítják, hogy több ezer muzulmán harcos rej­tőzködik a fegyvermentes zó­nákban. Az onnan indított mu­zulmán támadásokban eddig több mint harminc szerb katona vesztette életét.

Next