Új Magyarország, 1996. február (6. évfolyam, 27-51. szám)
1996-02-26 / 48. szám
_ 'JhiX’JiAxah-A /t(UAbL^ITi' 1996. FEBRUÁR 26., HÉTFŐ ÁLLÁSPONT ou^e^.V A Magyar Rádió február 21-én reggel érezhető rémülettel jelentette be a republikánus „szélsőjobboldali", konzervatív Pat Buchanan előző napi New Hampshire-i győzelmét. Senki sem számított rá, hiszen Buchanant nemcsak a liberális sajtó, de maga a Nagy Öreg Párt establishment figurái is esélytelennek és marginalizáltnak látották. Annál nagyobb volt a meglepetés és a döbbenet. Ulyannyia, hogy a Magyar Televízió ugyanaznap reggel azt hazudta, hogy Buchanan döntetlent ért el Dolelal. Ami persze nem igaz, Buchanan győzött, és aki New Hampshire államban nyer, mondta a napokban Robert Dole, Buchanan republikánus ellenlábasa, az már nehezen menekülhet meg attól, hogy Clinton vetélytársa legyen. Pat Buchanan, Nixon elnök beszédírója és számos talk show szerzője (az Egyesült Államokban a másként gondolkodókat nem rekesztik ki a műsorokból) sokak szerint púpot visel a hátán. Mégpedig igen csúnyát. Az antiszemitizmusét. Mások szerint Buchanan egyáltalán nem antiszemita, és ellenfelei csupán politikailag akarják elgáncsolni az antiszemitizmus vádjával. A vélemények itt is megosztottak. Február 22-én például a Magyar Hírlap egyik vezércikke Buchanan antiszemitizmusát említi, míg a Népszabadság washingtoni tudósítója állítja, Buchanan nem antiszemita. Mivel Buchanan - aki, a magyar sajtóban egyszer sem idézett szavai szerint, „vasválás parasztjaiért" megy csatába - a jelek szerint már nem esélytelen arra, hogy a Köztársaság Pártot ő képviselje, érdemes felidézni, miként született vele szemben az antiszemitizmus vádja, hiszen arról nagy valószínűség szerint még bőven lesz szó óceánon innen és túl. Az Öböl-háború idején Buchanan a következőket mondta a konzervatív McLaughlin televíziós programban: „Csak két olyan csoport van, amely tamtamját veri a közel-keleti háború érdekében: az izraeli védelmi minisztérium és amerikai , legyen csapata". Majd késői hozzátette: „Az izraeliek kétségbeesetten akarják ezt a háborút, mert azt szeretnék, hogy az Egyesült Államok pusztítsa el az iraki harci gépezetet. Azt akarják, hogy likvidálják őket. Fütyülnek arra, hogy milyenek a kapcsolataink az arab vlággal". E két mondatban semmi antiszemitizmus sem volt. De, vetették szemére, a „csak" szócska durva pontatlanság, ugyanis egyáltalán nem igaz, hogy „csak" két csoport akarta a Szaddám Husszein elleni háborút, hacsak Buchanan nem hajlandó az amerikai lakosság mintegy 75 Százalékát Izrael „úgy legyen" csapatának („amen comer") deklarálni, ugyanis a felmérések szerint a közvélemény ilyen arányban támogatta a háborút. Voltak, akik azzal indokolták Buchanan mondandóját, hogy fel a akarta hívni a figyelmet az Izrael mellett kiálló zsidó-amerikai közösség túlzott és roppant nagy befolyására az amerikai külpolitikában. De mindez Buchanant nem állította meg. Nem sokkal később a tévében az amerikai kongresszust „Izrael által elfoglalt területnek" nevezte. Amellett, hogy Magyarországon egy hasonló kijelentést (például a parlament baloldala „Izrael által elfoglalt terület") a sajtó évekig boncolgatna, abban az Egyesült Államokban nem számított rendkívülinek, amelyben egy nemzedékkel korábban William Knowland-et, a szenátus többségi vezetőjét például liberális oldalról a „formosed szenátornak" nevezték, mert olyannyira harciasan kiállt Tajvan szabadságának amerikai garantálásáért. Márpedig az Egyesült Államokban nincs egyetlen olyan valamirevaló politikai elemző vagy történész - nálunk nyilván sok akadna -, aki azt állítaná, hogy Izraelnek ma kisebb a kongresszusi befolyása, mint Tajvannak 1953-ben. Mindenesetre Buchanan mondásainak együttes hatása „fokozódott". Buchanan pedig, ahelyett, hogy megálljt parancsolt volna magának, továbbment. Négy olyan fontos személyt nevezett meg, akiket a Szaddám-ellenes erők harcias szárnyával azonosított. Elsőként A. M. Rosenthalt, a New York Times egykori főszerkesztőjét és jelenlegi kolumnistáját, akinek budapesti látogatásakor egyébként Hárn azt állította, hogy 16 éves korában diákként vonultatták be karhatalmistának, és aki (mármint Rosenthal) azt a meglehetősen érthetetlen interjút adta a Magyar Narancsnak, hogy az újságírónak a „ne hazudj" parancs nem elfogadható. A másodiknak Richard Perle volt védelmi miniszterhelyettest, a harmadiknak Charles Krauthammert, az egyik befolyásos kolumnistát és negyedikként Henry Kissingert nevezte meg. A megnevezettek mindegyre zsidó származású. A Buchanant bírálók azonnal feltették a kérdést, hogy miért éppen őket ragadta ki a pakliból, amikor Szaddámügyben A. M. Rosenthal semmivel sem volt „héjább" James Jackson Kilpatrick újságírónál, Richard Perle Frank Gaffney-nél (Perle volt kollégája),Zharnes Krauthammer pedig a konzervatív újságírás nagy sztárjánál, George Willnél, Henry Kissinger pedig Alexander Hail, aki Kissinger előtt volt külügyminiszter. Három héttel a Buchananmegnyilatkozásokat követően Rosenthal 1990. szeptember 14-én a New York Timesban Pat Buchanant kiátkozta a polgári társadalomból. Szinte kezdve attól, hogy Buchanan megvédte Reagant az egykori elnök bitburgi SS-temetőben tett látogatásáért, egészen a legújabb kijelentéséig, antiszemita gondolkodásról tanúskodik és ez, írta Rosenthal, Auschwitzhoz is elvezethet. Rosenthal Jézus híres mondását megfordítva ígérte, nem bocsát meg Buchanannak: „Ne bocsáss meg nekik, atyám, mert tudják, mit tesznek". A kérdés persze az, hogy Izraelnek valóban akkora-e az amerikai külpolitikára gyakorolt befolyása, mint Buchanan állítja és hogy ez a befolyás az amerikai nemzeti érdekek ellenébent is mozgathatja-e az Egyesült Államokat. George W. Ball, az amerikai külpolitika egyik nagy öregje és szerzőtársa, Douglas B. Ball 1992-ben megjelent könyve (amelynek magyarországi kiadására a napokban indultak meg az előkészületek) szerint ez feltétlenül így van. De Ballék messze nem állnak egyedül véleményükkel. Mindamellett tény, hogy független elemzők is teljes mértékben és lelkesedéssel támogatták Bush öbölbeli politikáját. A Buchanan elleni támadást az egyik legnagyobb konzervatív intézet, az American Enterprise egyik főmunkatársa, Joshua Muravchik indította neokonzervatív Commentary című havilap 1991. januári számában. Muravchik elsőként azt nehezményezte, hogy Buchanan azért panaszkodik, mert az antiszemitizmus vádjával tisztességes, jobb- és baloldali személyiségeket egyaránt már jó néhány esetben sikerült besározni. Márpedig, írja Muravchik, érthetetlen, hog Buchanan miért védi azt a két baloldali embert - a fekete Jesse Jacksont (A Demokrata Párt balszárnyához tartozó néger tiszteletes „bibsivárosnak" nevezte New Yorkot) és Gore Vidalt, akik antiszemita kijelentéseket tettek azokban az időkben, de akikkel egy Buchanan-féle konzervatívnak semmi közösséget nem szabadna vállalnia. (Az Egyesült Államokban, Magyarországgal ellentétben, a sajtó nem igyekszik azt a képtelenséget sugallni, hogy az antiszemitizmus és a baloldaliság egymást kizáró fogalmak. Az Új Magyarország jól emlékszik - és azonnal felhívta a figyelmet - arra, amikor Thürmer Gyula a sajtóbeli „zsidó túlsúlyról" adott interjút tavaly áprilisban egy angol nyelvű budapesti hetilapnak, de ezt a Népszabadság csak hónapokkal később „vette észre", mégpedig merő véletlenségből éppen akkor, amikor a Munkáspárt vezére aláírásokat gyűjtött a NATO-referendum ügyében.) . Muravchik érve persze visszafelé sült el, hiszen Buchanant dicsérte azzal, hogy politikai nézeteiktől függetlenül véd meg embereket. A Commentaryban író Muravchik másodsorban azt nehezményezte, hogy miért zsidó neveket - és éppen konzervatív zsidókét - kapart elő azok sokaságából, akik az Irak-ellenes háborút támogatták? Azért támadja Buchanan a zsidókat, mert véletlenül neokonzervatívok, vagy azért támadja a neokonzervatívokat, mert zsidók? - tette fel a kérdést Muravchik. Pat Buchanan védelmezői kivétel nélkül kijelentették, személyes ismeretségük a garancia arra, hogy Buchanan soha nem mondott vagy tett olyasmit magánéletében, amelyből antiszemitizmusára lehetne következtetni. (Muravchik cikkében utalást tett a „golfklub" antiszemitizmusra, mely semmiféle antiszemita kijelentésben nem nyilvánul meg, pusztán a felsőbb osztályok idegenkedésére attól, hogy zsidókkal barátkozzanak.) A Buchanant védők tábora lényegében úgy érvel, hogy mivel az antiszemitizmus csúf gondolkodásra vall és Buchanan kifogástalan jellemű személyiség, az az állítás, hogy antiszemita, nem állhatja meg a helyét. Itt persze az „a priori" és az „a posteriori" érvelés csap össze. Vagyis, az „a priori" érvelés gondolati struktúrából indul le és von le következtetést, míg az „a posteriori" érvelés abból, hogy mit írt le Buchanan. Az előbbi érvelést követő Robert Novak (Washington Post) azt is felvetette érvként azt követően, hogy logikai kazuisztikus gondolkodással vádolták, miszerint Buchanan számtalan cikket írt, amelyben az antiszemitizmus nyomát sem lehet fellelni. David Frum, a szerkesztőségi oldalán konzervatív Wal Street Journal egyik kolumnistája, aki „a posteriori" érvelésű cikket jelentetett meg a konzervatív American Spectator folyóiratban, viszont azt mondta, hogy ez az érvelés a mondabeli ír emberre emlékezteti, ciki gyilkossági ügyben folytatott tárgyalására harminc tanút idéztet Rames a kibontakozó vitában igyekezett választ adni arra, hogy Buchanan antiszemita-e vagy sem: „Ha az antiszemitát úgy határozzuk meg, mint aki személyében vakhitű ellenérzéssel viseltetik a zsidók iránt és nem akarja őket látni a golfklubban, nem hinném, hogy Pat antiszemita. Ha úgy határoznánk meg, hogy antiszemita az, aki véleménye szerint Izrael és támogatói rossz szerepet töltenek be a világ dolgaiban, akkor hat antiszemita". A magyarul nem szívesen megszólaló Elie Wiesel, Nobelbékedíjas, holocausttúlélő, a Washington Postban Buchananról így írt: „Noha igen ritkán használom az „antiszemita" kifejezést, ki kell mondanom, hogy Pat Buchanan nagyon köze áll ehhez a kategóriához". „Buchanan" - írja néhány sorral lejjeb - ,állandóan bírálja Izraelt". Wiesel azonban ezzel a kijelentésével ingoványos talajra lépett - mégpedig legalább annyira, mint Norman Podhoretz, a Commentary volt főszerkesztője híres-hírhedt, 1982 szeptemberében ,,J'accuse" („Vádolom") címen megjelent cikkével, amelyBuchanant főként a fentebb idézet megnyilatkozása óta igen sok támadás érti. „Nem konzervatív, hanem reakciós", írta róla Irving Kristol, a neokonzervatívok egyik „pápája", aki szerint abban nincs semmi rossz, ha valaki „kulturális reakciós", mint a költő Yeats, T. S. Eliot vagy az író Evelyn Waugh, de egy dinamikus, kapitalista társadalomban a politikai reakció „a feledésbe váltott vonatjeggyel" ér fel. „Őskonzervatív" („paleo-conservative"), izolazionista, szenvedélyes államgyűlölő és a szélsőjobboldal, vaamint a vallási jobboldal barátja - hangzottak el és hangzanak el Buchanan ellen a vádak. Hogy ezekből a jelzőkből melyek igazak és milyen mértékben? A válasz nagyon nehéz. Mindenesetre a Buchananra szavazóknak a jelek szerint nem ez volt a fontos, amikor New Hampshire-ben győzelemre juttatták. Nekik a fontos az volt, hogy úgy gondolták, Amerikát a New Deal, de főként a hatvanas évek közepétől uralkodóvá lett liberális ideológia és gyakorlat a felismerhetetlenségig átformálta és az eredmény egyre kevésbé tetszik nekik. Nem tetszik nekik az, hogy esténként nem sétálhatnak a városok nagy részében, hogy egyre emelkedő adóik nem kis hányadát olyan egészséges emberek kapják segélyként, akik tudnának dolgozva, hogy gyermekeiket a tanárok nem olvasni tanítják, hanem a szexuálisan aberráltak és aberrációik elfogadására, hogy Amerika feketéinek többsége töredékcsaládban él, hogy lakásukban sem lehetnek biztonságban, hogy televíziójukon át hollywoodi vér ömlik a szobájukba és gyermekeikre, és hogy a liberálisok egyetlen védelmi eszközüket, a fegyverviseléshez való alkotmányos jogukat is el akarják venni tőlük. Hogy a most szavazott lousianai, New Hampshire-i és a most szavazó arizonai polgár antiszemitának és rasszistának tekinti Mibhanant? Ki tudja? És ki tudja, hogy mindez mennyire érdekli szuburbia lakóit? Amit viszont tudni lehet, az az, hogy - mint az eredmények mutatják - mára az amerikaiak már ott tartanak, hogy az illegális bevándorlás, a hagyományos amerikai és abszolút erkölcsi értékek liberális kigúnyolása, a riasztó bűnözés, az erőszak elhatalmasodása, a torznak piedesztálra emelése, az állam megnövekedett szerepe, az iskolák tönkretétele, a biztosítók elpofátlanodása, a közélet ügyvédesítése, a profanitás agresszivitása és adótételeik felfelé srófolása mindennél jobban aggasztja őket, undort kelt bennük és militánssá teszi őket. Buchanan az antiszemita?'^^ „Az amerikai kongresszus Izrael által plmno-bnh tprülott. A konzervatív Pat Buchanan győzött New Hampshire államban FOTÓ: MTI 1065 Budapest VIII., Blaha Lujza tér 3. 1410 Budapest, Pf. 199. Tel.: 266-5009, 266-2804. Telefax: 266-2288 SZERKESZTŐBIZOTTSÁG: Andorka Rudolf Bolberitz Pál, Szokoly Sándor • FŐSZERKESZTŐ: Kő András • FELELŐS SZERKESZTŐ: Dippold Pál • Kiadja a Nemzeti Média Kft. • ÜGYVEZrtő IGAZGATÓ: Franka Tibor Hírlapkiadó telefonszáma: 138-2399,138-4300,138-3988, 267-3313 (titkárság). Éjszakai üzenetrögzítő: 266-4262. • HIRDETÉSFELVÉTEL: 1085 Budapet, Blaha Lujza tér 3. Telefon: 138-4300 /2427,2822.,telefax:138-4761. • Előfizetésben terjeszti a Magyar Posta Rt., árusításban megvásárolható az alábbi terjesztők hírlapárusainál: a HIRKER Rt, az NH Rt, a regionális részvénytársaságok. • Előfizethető a hírlapkézbesítőknél és a Hírlapelőfizetési Irodában.(Budapest XIII., Lehel út 10/A, levélcím: HELIR, Budapest 1900) ezenkívül Budapesten a Magyar Posta Rt. Hírlapüzletági Igazgatósága kerületi ügyfélszolgálati irodáin, vidéken a postahivatalokban, közvetlenül vagy postautalványon, illetve átutalással a Postabank Rt. 219-98636/021-02809 pénzforgalmi jelzőszámra. • Előfizetési díj egy hónapra 650 Ft, negyedévre 1950 Ft, fél évre 3900 Ft, egy évre 7800 Ft. Külföldön terjeszti a Kultúra Kereskedelmi Vállalat, H-1339 Budapest, Postafiók 149. • Nyomtatás: Vörösmarty Nyomda Rt., Székesfehérvár, Irányi Dániel u. 6. Telefon: (22) 312-550 Felelős vezető: Papp Károly elnök-igazgató ISSN 1215-0185 Bp. - ISSN 1215-1386 vidék /’t'l :■ r*i •• 11 *• Trükkös piaci erők Az Új Magyarország, a hmmmnizmus után lorehozott e^fetlen országos tiapnlap pénzügyi hvasckr^szakadekonakszam tímcoL Sike^tm^egy háutpraékíben maradnia, de lehet, hr^ez lesz a lap utolsó fétig EsehOmt is a Mbmtahxa asudfad piaciyedrbáldozatokval állunk szentben, mint Horn Gyula minisztereltök Mította a minapi Igenis és nem.Hornnak a fenti kijelentését válaszkint adta a lap Htából állami segtséget kérő segélykiáltására a pluraliánus érdekéten (az Új Magyarország az egyetlen olyan ellenzéki lap, amely a baloldali pártok mint éni választási győzelmét kövőim megmardt). Nzáta a lap megmentésére tett végső látéket értető, az erőfeszítők helytelenek voltak. Aheyett, hogy vezetése a hyi jövedelmezőségnek javítását vizsgálta volna, a közvályúhoz jámitsettségért Hornnak igaza volt, hogy a kérés elutasította. De nem vol igaza a piari erőket illetően. Mint ezen az oldalon már többször elmondottuk, a kommunizmus vége többet jelent annál, mint hogy a régi gárda a kommunista sapkáját katpitalista kalapra cserélje. Mert ha a korábbi kommunista politikás elit az új kapátadista gazdasági elit, akkor nincs valódi változás. Ahhoz, hol a demokrácia kivirágozhassem, a játékszabályokat kell egyezdővé tenni. Horn büszkén példábl szikapiaci erők imázsával az Új Magyarország megszüntet illamen, míg a korábbi kommunista és most szocialistabarát napilap, a Népszabadság Magyarország egyelen országos lapja, amely hasznot hal De a Népszabadság-csoda ezéoltalán non csak Horn ,piaci hőrnek" köszönhető. A nyellcvanas év elején Magyarország kommunista vermői állami dollárok millióit pumpálták a sajám, hogy privatizálásra modernizálák, amely a kommunista uralom hinyatlásának véső szidraszálom következetébe. A Népszabnulság privatizálásakor-- csakiágy, mint a kommunisták átal eladott titán lap esetében - a kikötés az volt, hogy a szerkeszőistábot nem szabad lecserélni Egyszerű trükk van, hog a kommunista kanszidó újságíróit helyükön tartsák és azok lekötelezettencngenek. Ez azonban aligha neveltető atroms játékszabályoknak, és nem is jött létre a ,piaci erők" révén. A piaaeiák a hirdetés területén sincsenek jelen. Elég, ha egyetlen pillantást vetünk az ideológiai határmezsgye más-másoldalán álló, vasottló példányszámú lappokra. A kormánypárti Népszabadság tele van az állami tulajdonban lévő cégek hirdetéseivel. Ugyanez vonatkozik a kormánypárti Magyar Hírlapra. De próbálja valaki akár egyetlen Postabank-, OTP- vagy bármely állami tulajdonban lévő nómenklatúra által magánosított vállalat hirdetését megtalálni bármely ellenzékbarát lapban. A kísérlet sikertelen lesz. Az egyik vállatkarzókéziszemszti beszélgetésben elmondta, tart attól, hogy ellenzékbarát lagdran hirdessen, és inkább hirdetés nélkül sem egy lapot Az Új Magyarország nem ártatlan saját halálában. Hosszú időn át rosszul vezették és képtelen volt más újságoktól alvadókat elhódítani. De hogy pianci erők? Miple piaud et^? gf Sun mátcs ptmtöki számának vezéraldtkelete meg, akik nem látták a gyilkosság elkövetését. Ennél még keményebben érvelt a New Republic című liberális folyóirat még a Rosenthalcikk napján megjelent vezércikkében: „Nem, Buchanan nem hasonlítható Hitlerhez. Nem engedhető meg azonban, hogy Hitler legyen a norma. A kisebb bigottság elleni kritika sem védhető ki Hitlernek a bigottság terén nyújtott teljesítményével". A lap egyik sztár újságírója, Fredden azzal vádolta Amerika vezető újságíróit - akik közül sokan zsidó származásúak -, hogy Izrael libanoni hadjáratáról „antiszemita" módon tudósítottak, mert Izraelt vádolták és tették érte felelőssé. De sem Podhoretz, sem Wiesel nem válaszolt arra az alapvető kérdésre, hogy azok, akik bírálják Izraelt, antiszemita indítésból teszik-e, vagy azért, mert Izrael politikáját és gyakorlatát hibásnak tartják Buchanan kampánya során többször kijelentette: „Vasválás parasztjaimért" indulok csatába. Amerika lakosságának mindössze 2 százaléka paraszt, és Buchanan nagyon, nagyon okos ember. Kijelentése csöppet sem okoz zavart azokban a kutatókban, banktisztviselőkben, tengerészekben, programozókban, akiknek életükben soha nem volt a kezükben vasvilla, hogy tudják, kik a „vasvillás parasztok". Saját maguk. Akik legutóbb végigélték a kettős gyilkosságot elkövetett O. J. Simpson galád, faji alapú felmentését. Ők Arizonában is Buchananra fognak szavazni. Sőt, netán ott is a legnagyobb arányban. Egyenesítik aszokat Amerikában. Azért is, hogy ne folyjon több vérpatak a városi dzsímgel aszfaltján. Annyi bizonyos, hogy Washington nem érzi jól magát Budapest sem. Nem csoda - hisz kasza itt is van. Lovas István