Új Magyarország, 1996. február (6. évfolyam, 27-51. szám)

1996-02-26 / 48. szám

_ 'JhiX’JiAxa­h-A /t(UAbL^ITi' 1996. FEBRUÁR 26., HÉTFŐ ÁLLÁSPONT ou^e^.V A Magyar Rádió február 21-én reggel érezhető rémülettel jelen­tette be a republikánus „szélső­­jobboldali", konzervatív Pat Bu­chanan előző napi New Hamps­­hire-i győzelmét. Senki sem szá­mított rá, hiszen Buchanant nemcsak a liberális sajtó, de ma­ga a Nagy Öreg Párt estab­lishment figurái is esélytelennek és marginalizáltnak látották. Annál nagyobb volt a meglepe­tés és a döbbenet. Ulyannyia, hogy a Magyar Televízió ugyan­aznap reggel azt hazudta, hogy Buchanan döntetlent ért el Dole­­lal. Ami persze nem igaz, Bucha­nan győzött, és aki New Hamp­shire államban nyer, mondta a na­pokban Robert Dole, Buchanan republikánus ellenlábasa, az már nehezen menekülhet meg attól, hogy Clinton vetélytársa legyen. Pat Buchanan, Nixon elnök beszédírója és számos talk show szerzője (az Egyesült Államok­ban a másként gondolkodókat nem rekesztik ki a műsorokból) sokak szerint púpot visel a há­tán. Mégpedig igen csúnyát. Az antiszemitizmusét. Mások sze­rint Buchanan egyáltalán nem antiszemita, és ellenfelei csupán politikailag akarják elgáncsolni az antiszemitizmus vádjával. A vélemények itt is megosztottak. Február 22-én például a Magyar Hírlap egyik vezércikke Bucha­nan antiszemitizmusát említi, míg a Népszabadság washingto­ni tudósítója állítja, Buchanan nem antiszemita. Mivel Bucha­nan - aki, a magyar sajtóban egyszer sem idézett szavai sze­rint, „vasválás parasztjaiért" megy csatába - a jelek szerint már nem esélytelen arra, hogy a Köztársaság Pártot ő képviselje, érdemes felidézni, miként szüle­tett vele szemben az antiszemi­tizmus vádja, hiszen arról nagy valószínűség szerint még bőven lesz szó óceánon innen és túl. Az Öböl-háború idején Bu­chanan a következőket mondta a konzervatív McLaughlin tele­víziós programban: „Csak két olyan csoport van, amely tam­tamját veri a közel-keleti háború érdekében: az izraeli védelmi minisztérium és amerikai ,­ legyen­ csapata". Majd késői hozzátette: „Az izraeliek kétség­­beesetten akarják ezt a háborút, mert azt szeretnék, hogy az Egyesült Államok pusztítsa el az iraki harci gépezetet. Azt akar­ják, hogy likvidálják őket. Fü­tyülnek arra, hogy milyenek a kapcsolataink az arab vlággal". E két mondatban semmi anti­szemitizmus sem volt. De, vetet­ték szemére, a „csak" szócska durva pontatlanság, ugyanis egyáltalán nem igaz, hogy „csak" két csoport akarta a Szad­­dám Husszein elleni háborút, hacsak Buchanan nem hajlandó az amerikai lakosság mintegy 75 Százalékát Izrael „úgy legyen" csapatának („amen comer") deklarálni, ugyanis a felmérések szerint a közvélemény ilyen arányban támogatta a háborút. Voltak, akik azzal indokolták Buchanan mondandóját, hogy fel a akarta hívni a figyelmet az Iz­rael mellett kiálló zsidó-amerikai közösség túlzott és roppant nagy befolyására az amerikai külpolitikában. De mindez Bu­chanant nem állította meg. Nem sokkal később a tévében az ame­rikai kongresszust „Izrael által elfoglalt területnek" nevezte. Amellett, hogy Magyarországon egy hasonló kijelentést (például a parlament baloldala „Izrael ál­tal elfoglalt terület") a sajtó éve­kig boncolgatna, abban az Egye­sült Államokban nem számított rendkívülinek, amelyben egy nemzedékkel korábban William Knowland-et, a szenátus többsé­gi vezetőjét például liberális ol­dalról a „formosed szenátornak" nevezték, mert olyannyira harci­asan kiállt Tajvan szabadságá­nak amerikai garantálásáért. Márpedig az Egyesült Államok­ban nincs egyetlen olyan vala­mirevaló politikai elemző vagy történész - nálunk nyilván sok akadna -, aki azt állítaná, hogy Izraelnek ma kisebb a kong­resszusi befolyása, mint Tajvan­nak 1953-ben. Mindenesetre Buchanan mondásainak együttes hatása „fokozódott". Buchanan pedig, ahelyett, hogy megálljt paran­csolt volna magának, tovább­ment. Négy olyan fontos sze­mélyt nevezett meg, akiket a Szaddám-ellenes erők harcias szárnyával azonosított. Elsőként A. M. Rosenthalt, a New York Ti­mes egykori főszerkesztőjét és jelenlegi kolumnistáját, akinek budapesti látogatásakor egyéb­ként Hárn azt állította, hogy 16 éves korában diákként vonultat­ták be karhatalmistának, és aki (mármint Rosenthal) azt a meg­lehetősen érthetetlen interjút adta a Magyar Narancsnak, hogy az újságírónak a „ne ha­zudj" parancs nem elfogadható. A másodiknak Richard Perle volt védelmi miniszterhelyettest, a harmadiknak Charles Krautham­­mert, az egyik befolyásos kolum­­nistát és negyedikként Henry Kissingert nevezte meg. A meg­nevezettek mindegyre zsidó származású. A Buchanant bírá­lók azonnal feltették a kérdést, hogy miért éppen őket ragadta ki a pakliból, amikor Szaddám­­ügyben A. M. Rosenthal semmi­vel sem volt „héjább" James Jack­­son Kilpatrick újságírónál, Ri­chard Perle Frank Gaffney-nél (Per­le volt kollégája),­­Zharnes Kraut­hammer pedig a konzervatív új­ságírás nagy sztárjánál, George Willnél, Henry Kissinger pedig Alexander Hai­l, aki Kissinger el­őtt volt külügyminiszter. Három héttel a Buchanan­­megnyilatkozásokat követően Rosenthal 1990. szeptember 14-én a New York Timesban Pat Buchanant kiátkozta a polgári társadalomból. Szinte kezdve at­tól, hogy Buchanan megvédte Reagant az egykori elnök bitbur­­gi SS-temetőben tett látogatásá­ért, egészen a legújabb kijelenté­séig, antiszemita gondolkodás­ról tanúskodik és ez, írta Rosent­hal, Auschwitzhoz is elvezethet. Rosenthal Jézus híres mondását megfordítva ígérte, nem bocsát meg Buchanannak: „Ne bocsáss meg nekik, atyám, mert tudják, mit tesznek". A kérdés persze az, hogy Izra­elnek valóban akkora-e az ame­rikai külpolitikára gyakorolt be­folyása, mint Buchanan állítja és hogy ez a befolyás az amerikai nemzeti érdekek ellenébent is mozgathatja-e az Egyesült Álla­mokat. George W. Ball, az ameri­kai külpolitika egyik nagy öregje és szerzőtársa, Douglas B. Ball 1992-ben megjelent könyve (amelynek magyarországi ki­adására a napokban indultak meg az előkészületek) szerint ez feltétlenül így van. De Ballék messze nem állnak egyedül vé­leményükkel. Mindamellett tény, hogy füg­getlen elemzők is teljes mérték­ben és lelkesedéssel támogatták Bush öbölbeli politikáját. A Buchanan elleni támadást az egyik legnagyobb konzerva­tív intézet, az American Enter­prise egyik főmunkatársa, Joshua Muravchik indította neokonzer­­vatív Commentary című havilap 1991. januári számában. Murav­chik elsőként azt nehezményez­te, hogy Buchanan azért panasz­kodik, mert az antiszemitizmus vádjával tisztességes, jobb- és baloldali személyiségeket egy­aránt már jó néhány esetben si­került besározni. Márpedig, írja Muravchik, érthetetlen, hog Buchanan miért védi azt a két baloldali embert - a fekete Jesse Jacksont (A Demokrata Párt bal­­szárnyához tartozó néger tiszte­­letes „bibsivárosnak" nevezte New Yorkot) és Gore Vidalt­­, akik antiszemita kijelentéseket tettek azokban az időkben, de akikkel egy Buchanan-féle kon­zervatívnak semmi közösséget nem szabadna vállalnia. (Az Egyesült Államokban, Magyar­­országgal ellentétben, a sajtó nem igyekszik azt a képtelensé­get sugallni, hogy az antiszemi­tizmus és a baloldaliság egymást kizáró fogalmak. Az Új Magyar­­ország jól emlékszik - és azonnal felhívta a figyelmet - arra, ami­kor Thürmer Gyula a sajtóbeli „zsidó túlsúlyról" adott interjút tavaly áprilisban egy angol nyel­vű budapesti hetilapnak, de ezt a Népszabadság csak hónapok­kal később „vette észre", mégpe­dig merő véletlenségből éppen akkor, amikor a Munkáspárt ve­zére aláírásokat gyűjtött a NA­­TO-referendum ügyében.) . Muravchik érve persze vissza­felé sült el, hiszen Buchanant di­csérte azzal, hogy politikai néze­teiktől függetlenül véd meg em­bereket. A Commentaryban író Muravchik másodsorban azt ne­hezményezte, hogy miért zsidó neveket - és éppen konzervatív zsidókét - kapart elő azok soka­ságából, akik az Irak-ellenes há­borút támogatták? Azért támad­ja Buchanan a zsidókat, mert vé­letlenül neokonzervatívok, vagy azért támadja a neokonzervatí­­vokat, mert zsidók? - tette fel a kérdést Muravchik. Pat Buchanan védelmezői ki­vétel nélkül kijelentették, sze­mélyes ismeretségük a garancia arra, hogy Buchanan soha nem mondott vagy tett olyasmit ma­gánéletében, amelyből antisze­mitizmusára lehetne következ­tetni. (Muravchik cikkében uta­lást tett a „golfklub" antiszemi­tizmusra, mely semmiféle anti­szemita kijelentésben nem nyil­vánul meg, pusztán a felsőbb osztályok idegenkedésére attól, hogy zsidókkal barátkozzanak.) A Buchanant védők tábora lé­nyegében úgy érvel, hogy mivel az antiszemitizmus csúf gondol­kodásra vall és Buchanan kifo­gástalan jellemű személyiség, az az állítás, hogy antiszemita, nem állhatja meg a helyét. Itt persze az „a priori" és az „a posteriori" érvelés csap össze. Vagyis, az „a priori" érvelés gon­dolati struktúrából indul le és von le következtetést, míg az „a posteriori" érvelés abból, hogy mit írt le Buchanan. Az előbbi ér­velést követő Robert Novak (Was­hington Post) azt is felvetette érvként azt követően, hogy logi­kai kazuisztikus gondolkodással vádolták, miszerint Buchanan számtalan cikket írt, amelyben az antiszemitizmus nyomát sem lehet fellelni. David Frum, a szer­kesztőségi oldalán konzervatív Wal Street Journal egyik kolum­­nistája, aki „a posteriori" érvelé­sű cik­ket jelentetett meg a kon­zervatív American Spectator fo­lyóiratban, viszont azt mondta, hogy ez az érvelés a mondabeli ír emberre emlékezteti, ciki gyil­kossági ügyben folytatott tár­gyalására harminc tanút idéztet Rames a kibontakozó vitában igyekezett választ adni arra, hogy Buchanan antiszemita-e vagy sem: „Ha az antiszemitát úgy határozzuk meg, mint aki személyében vakhitű ellenérzés­sel viseltetik a zsidók iránt és nem akarja őket látni a golfklub­ban, nem hinném, hogy Pat an­tiszemita. Ha úgy határoznánk meg, hogy antiszemita az, aki véleménye szerint Izrael és tá­mogatói rossz szerepet töltenek be a világ dolgaiban, akkor hat antiszemita". A magyarul nem szívesen megszólaló Elie Wiesel, Nobel­­békedíjas, holocausttúlélő, a Washington Postban Buchanan­­ról így írt: „Noha igen ritkán használom az „antiszemita" kife­jezést, ki kell mondanom, hogy Pat Buchanan nagyon köze áll ehhez a kategóriához". „Bucha­nan" - írja néhány sorral lejjeb - ,állandóan bírálja Izraelt". Wiesel azonban ezzel a kije­lentésével ingoványos talajra lé­pett - mégpedig legalább annyi­­ra, mint Norman Podhoretz, a Commentary volt főszerkesztője híres-hírhedt, 1982 szeptembe­rében ,,J'accuse" („Vádolom") cí­men megjelent cikkével, amely­Buchanant főként a fentebb idézet megnyilatkozása óta igen sok támadás érti. „Nem konzer­vatív, hanem reakciós", írta róla Irving Kristol, a neokonzervatí­vok egyik „pápája", aki szerint abban nincs semmi rossz, ha va­laki „kulturális reakciós", mint a költő Yeats, T. S. Eliot vagy az író Evelyn Waugh, de egy dinami­kus, kapitalista társad­alomban a politikai reakció „a feledésbe váltott vonatjeggyel" ér fel. „Őskonzervatív" („paleo-con­­servative"), izolazionista, szen­vedélyes államgyűlölő és a szél­sőjobboldal, vaamint a vallási jobboldal barátja - hangzottak el és hangzanak el Buchanan ellen a vádak. Hogy ezekből a jelzők­ből melyek igazak és milyen mértékben? A válasz nagyon ne­héz. Mindenesetre a Buchanan­­ra szavazóknak a jelek szerint nem ez volt a fontos, amikor New Hampshire-ben győzelem­re juttatták. Nekik a fontos az volt, hogy úgy gondolták, Ame­rikát a New Deal, de főként a hatvanas évek közepétől uralko­dóvá lett liberális ideológia és gyakorlat a felismerhetetlensé­­gig átformálta és az eredmény egyre kevésbé tetszik nekik. Nem tetszik nekik az, hogy es­ténként nem sétálhatnak a váro­sok nagy részében, hogy egyre emelkedő adóik nem kis hánya­dát olyan egészséges emberek kapják segélyként, akik tudná­nak dolgozva, hogy gyermekei­ket a tanárok nem olvasni tanít­ják, hanem a szexuálisan aber­ráltak és aberrációik elfogadásá­ra, hogy Amerika feketéinek többsége töredékcsaládban él, hogy lakásukban sem lehetnek biztonságban, hogy televízióju­kon át hollywoodi vér ömlik a szobájukba és gyermekeikre, és hogy a liberálisok egyetlen vé­delmi eszközüket, a fegyvervise­léshez való alkotmányos jogukat is el akarják venni tőlük. Hogy a most szavazott lousianai, New Hampshire-i és a most szavazó arizonai polgár antiszemitának és rasszistának tekinti Mibha­­nant? Ki tudja? És ki tudja, hogy mindez mennyire érdekli szubur­­bia lakóit? Amit viszont tudni lehet, az az, hogy - mint az eredmények mutatják - mára az amerikaiak már ott tartanak, hogy az illegá­lis bevándorlás, a hagyományos amerikai és abszolút erkölcsi ér­tékek liberális kigúnyolása, a ri­asztó bűnözés, az erőszak elha­talmasodása, a torznak piedesz­­tálra emelése, az állam megnö­vekedett szerepe, az iskolák tönkretétele, a biztosítók elpo­­fátlanodása, a közélet ügyvéde­­sítése, a profanitás agresszivitása és adótételeik felfelé srófolása mindennél jobban aggasztja őket, undort kelt bennük és mi­­litánssá teszi őket. Buchanan az antiszemita?'^^ „Az amerikai kongresszus Izrael által plmno-bnh tprülott. A konzervatív Pat Buchanan győzött New Hampshire államban FOTÓ: MTI 1065 Budapest VIII., Blaha Lujza tér 3. 1410 Budapest, Pf. 199. Tel.: 266-5009, 266-2804. Telefax: 266-2288 SZERKESZTŐBIZOTTSÁG: Andork­a Rudolf Bolberitz Pál, Szokoly Sándor • FŐSZERKESZTŐ: Kő András • FELELŐS SZE­RKESZTŐ: Dippold Pál • Kiadja a Nemzeti Média Kft. • ÜGYVEZ­rt­ő IGAZGATÓ: Franka Tibor Hírlapkiadó telefonszáma: 138-2399,138-4300,138-3988, 267-3313 (titkárság). Éjszakai üzenetrögzítő: 266-4262. • HIRDETÉSFELVÉTEL: 1085 Budapet, Blaha Lujza tér 3. Telefon: 138-4300 /2427,2822­.,telefax:138-4761. • Előfizetésben terjeszti a Magyar Posta Rt., árusításban megvásárolható az alábbi terjesztők hírlapárusainál: a HIRKER Rt, az NH Rt, a regionális részvénytársaságok. • Előfizethető a hírlapkézbesítőknél és a Hírlapelőfizetési Irodában.(Budapest XIII., Lehel út 10/A, levélcím: HELIR, Budapest 1900) ezenkívül Budapesten a Magyar Posta Rt. Hírlapüzletági Igazgatósága kerületi ügyfélszolgálati irodáin, vidéken a postahivatalokban, közvetlenül vagy postautalványon, illetve átutalással a Postabank Rt. 219-98636/021-02809 pénzforgalmi jelzőszámra. • Előfizetési díj egy hónapra 650 Ft, negyedévre 1950 Ft, fél évre 3900 Ft, egy évre 7800 Ft. Külföldön terjeszti a Kultúra Kereskedelmi Vállalat, H-1339 Budapest, Postafiók 149. • Nyomtatás: Vörösmarty Nyomda Rt., Székesfehérvár, Irányi Dániel u. 6. Telefon: (22) 312-550 Felelős vezető: Papp Károly elnök-igazgató ISSN 1215-0185 Bp. - ISSN 1215-1386 vidék /’t'l :■ r­*i •• 1­­1 *• Trükkös piaci erők Az Új Magyarország, a hmmmnizmus után lorehozott e^fetlen or­szágos tiapnlap pénzügyi hvasckr^szakadekonakszam­ tímcoL Si­­ke^tm^egy háutpraékíben maradnia, de lehet, hr^ez lesz a lap utolsó fétig EsehOmt is a Mbmtahxa asudfad piaciyedrbáldoza­­tokval állunk szentben, mint Horn Gyula minisztereltök Mította a minapi Igenis és nem­­.Hornnak a fenti kijelentését válaszkint adta a lap Htából állami segtséget kérő segélykiáltására a pluraliánus érdekéten (az Új Magyarország az egyetlen olyan ellenzéki lap, amely a baloldali pártok mint éni választási győzelmét köv­őim megmardt). Nzáta a lap megmentésére tett végső láték­et ér­tető, az erőfeszítők helytelenek voltak. Aheyett, hogy vezetése a hyi jöve­­delmezőségnek javítását vizsgálta volna, a közvályúhoz jámitsett­­ségért Hornnak igaza volt, hogy a kérés elutasította. De nem vol igaza a piari erőket illetően. Mint ezen az oldalon már többször elmondottuk, a kommu­nizmus vége többet jelent annál, mint hogy a régi gárda a kom­munista sapkáját katpitalista kalapra cserélje. Mert ha a korábbi kommunista politikás elit az új kapátadista gazdasági elit, akkor nincs valódi változás. Ahho­z, hol a demokrácia kivirágozhas­­sem, a játékszabályokat kell egyezdővé tenni. Horn büszkén példábl szikapiaci erők imázsával az Új Magyar­­ország megszüntet illamen, míg a korábbi kommunista és most szo­­cialistabarát napilap, a Népszabadság Magyarország egyelen or­szágos lapja, amely h­asznot hal De a Népszabadság-csoda ezéol­­talán non csak Horn ,piaci hőrnek" köszönhető. A nyellcvanas év elején Magyarország kommunista vermői állami dollárok millióit pumpálták a sajám, hogy privatizálásra modern­­izálák, amely a komm­unista uralom hinyatlásának véső szidra­­szálom követk­ezetébe. A Népszabnulság privatizálásakor-- csakiágy, mint a kommunisták átal eladott titán lap esetében - a kikötés az volt, hogy a szerkeszőistábot nem szabad lecserélni Egyszerű trükk van, hog a kommunista kanszidó újságíróit helyükön tartsák és azok lekötelezettenc­ngenek. Ez azonban aligha neveltető atroms játékszabályoknak, és nem is jött létre a ,piaci erők" révén. A piaa­eiák a hirdetés területén sincsenek jelen. Elég, ha egyet­len pillantást vetünk az ideológiai határmezsgye más-más­­olda­­lán álló, vasottló példányszámú lappokra. A kormánypárti Nép­szabadság tele van az állami tulajdonban lévő cégek hirdetései­vel. Ugyanez vonatk­ozik a kormánypárti Magyar Hírlapra. De próbálja valaki akár egyetlen Postabank-, OTP- vagy bármely állami tulajdonban lévő nómenklatúra által magánosított vál­lalat hirdetését megtalálni bármely ellenzékbarát lapban. A kí­sérlet sikertelen lesz. Az egyik vállatkarzók­éziszemszti beszél­getésben elmondta, tart attól, hogy ellenzékbarát lagdran hirdes­sen, és inkább hirdetés nélkül sem egy lapot Az Új Magyarország nem ártatlan saját halálában. Hosszú időn át rosszul vezették és képtelen volt más újságoktól alvadókat elhódítani. De hogy pianci erők? Miple piaud et^? gf Sun mátcs ptmtöki számának vezéraldtkel­ete meg, akik nem látták a gyilkos­ság elkövetését. Ennél még keményebben ér­velt a New Republic című liberá­lis folyóirat még a­ Rosenthal­­cikk napján megjelent vezércik­kében: „Nem, Buchanan nem hasonlítható Hitlerhez. Nem en­gedhető meg azonban, hogy Hitler legyen a norma. A kisebb bigottság elleni kritika sem véd­hető ki Hitlernek a bigottság te­rén nyújtott teljesítményével". A lap egyik sztár újságírója, Fred­den azzal vádolta Amerika veze­tő újságíróit - akik közül sokan zsidó származásúak -, hogy Iz­rael libanoni hadjáratáról „anti­szemita" módon tudósítottak, mert Izraelt vádolták és tették érte felelőssé. De sem Podhoretz, sem Wie­sel nem válaszolt arra az alapve­­tő kérdésre, hogy azok, akik bí­rálják Izraelt, antiszemita indí­­tésból teszik-e, vagy azért, mert Izrael politikáját és gyakorlatát hibásnak tartják Buchanan kampánya során többször kijelentette: „Vasválás parasztjaimért" indulok csatába. Amerika lakosságának mind­össze 2 százaléka paraszt, és Bu­chanan nagyon, nagyon okos ember. Kijelentése csöppet sem okoz zavart azokban a kutatók­ban, banktisztviselőkben, tenge­részekben, programozókban, akiknek életükben soha nem volt a kezükben vasvilla, hogy tudják, kik a „vasvillás parasz­tok". Saját maguk. Akik leg­utóbb végigélték a kettős gyil­kosságot elkövetett O. J. Simpson galád, faji alapú felmentését. Ők Arizonában is Buchananra fognak szavazni. Sőt, netán ott is a legna­gyobb arányban. Egyenesítik a­szokat Amerikában. Azért is, hogy ne folyjon több vérpatak a városi dzsímgel aszfaltján. Annyi bizonyos, hogy Washington nem érzi jól magát Budapest sem. Nem csoda - hisz kasza itt is van. Lovas István

Next