Uj Magyarság, 1939. március (6. évfolyam, 49-74. szám)

1939-03-01 / 49. szám

SZERDA, 1939 MÁRCIUS 1 VlifUfil BRI­C Rajniss Ferenc Ötezer esztendő története megmutatta, hogy a zsidóságot nem lehet asszimilálni Güttler Dénes a felvidéki zsidóság magyarellenes magatartásáról Nem akadt szónok a képviselőházban a zsidójavaslat ellen Szinyei Merse Jenő elnök délelőtt tíz óra­kor nyitotta meg a képviselőhöz keddi ülését. Tudomásul vették, hogy Bács Kálmán men­telmi jogának megsértését jelentette be s a bejelentést a mentelmi bizottsághoz utasítot­ták. Ezután folytatták a zsidók közéleti és gazdasági térfoglalásának korlátozásáról szóló javaslat vitáját.. Makray Lajos volt az első felszólaló. Ki­jelentette, hogy a keresztény párt a zsidó­javaslattal kapcsolatos állásfoglalást nem tette pártkérdéssé és így felszólalása is csak egyéni állásfoglalásnak tekintendő. A javaslat nem­ azért készült, hogy a keresztény társadal­mat megmentse és felemelje. A javaslat lendítő ereje nem a gyűlölet, hanem a keresztény tár­sadalom iránti szeretet volt. Zsidókérdés van és a magyarság létérdeke követeli, hogy ne térjünk napirendre a lehetetlen status quo fö­lött. Nem szabad szemet hunyni az előtt, hogy a­ kérdés megoldatlansága veszedelmeket rejt ■magában. (Úgy van; Úgy van!), amelyek iz­galmakban, majd kirobbanásokban jelentkez­nek , ezek következményeit végeredményben a zsidóság szenvedi majd meg. A zsidóságnak az a része, amely elkülöníti magát, idegen test a magyarságban. Speciálisan magyarok, hogy a liberális korszak recepciós politikája nyakló nélkül asszimilálta, vagy akarta asz­­ssimilálni a gettózsidóságot és a galíciai invá­ziót. Megnyitották a határokat és valóságos új honfoglalás kezdődött. Amint Fiumén és Hamburgon keresztül kiszivárgott az értékes magyar élet, olyan, sőt nagyobb mértékben ömlött be Galíciából egy fiatalos faj és okku­­­pálta a közélet területét. A zsidóság tragé­diája, hogy ezt az inváziót a maga szolidari­tásának körébe kapcsolta be, most katasztro­fálisan kell ezért megbű­nhödnie. A kérdés felvetődésének másik oka, hogy ez a zsidóság fékezhetetlenül vetette rá magát a közgazda­­sági pályákra és okkupálta ezt és a szellemi irányítás területét, megbomlott így az egyen­súly és ez az egyensúly akar most a fizikai erők törvénye szerint újra helyreállni (Úgy van! Úgy van!) A zsidókérdést meg kell ol­dani és a kereszténypárt akkor vette fel a harcot ebben az irányban, amikor a zsidóság még hatalmon volt. Természetes tehát, hogy a párt a javaslattal elvileg egyetért, a maga részéről azonban a javaslat konstrukcióját nem tartja helyesnek. Ha a honpolgárságot vette volna alapul és nem komplikálta volna a keresztséggel és a faji kérdéssel, akkor nem idézett volna elő súlyos konfliktusokat éppen az igazi keresztény lelkekben. Kérdés, szeren­csés dolog-e kiemelni a magyar társadalom egy kontingensét a nemzeti közösségből és problematikus az is, hogy sikerül-e az őrség­váltás zökkenő nélkül, anélkül, hogy megráz­kódtatná a zsidó tökivel teljesen átszőtt köz­­gazdasági életet. Ez még a liberalizmus vétke, de számolni kell vele, mikor át akarjuk állí­tani a közgazdasági életet. Fajok vannak és ebben Isten bölcs alkotását látja, tagadja azonban, hogy vannak magasabbrendű és ala­­csonyabbrendű fajok. Hirdeti a lélek primátu­sát és misztériumát. A faj alkotóeleme minde­­nekfölött a lélek, amely összefogó és tartó eleme a nemzetnek. Ez minden nemzetre, de elsősorban a magyar nemzetre áll. Ennek a léleknek az alkotó és formáló eleme elsősor­ban a magyar föld és a kereszténység, amely átformálta egész gondolkodását, egész életét. A kereszténység megváltoztatja a lelket s kérdés, nem elég-e, ha valaki lelkileg tarto­zik a magyar nemzethez. A zsidóságot invitál­ták a kereszténységbe, ezekkel szemben most felelősséget kell­­ezni, mert ez a legszeren­csétlenebb kategó­ia. A jövőben meg kellene akadályozni a vegyesházasságot, de azokkal, akik már keresztények, lojálisabban kell bánni. Társadalmi békét, az egyensúly béké­jét akarjuk s­a­vaslat ezt hozza, ha a kor­­rektivumokat elvégzik. A javaslatot elfo­gadja. Gürtler Dénes: Zsidókérdés volt és van, a magyar néptömegek feltarthatatlanul követelik gyökeres megoldását Gürtler Dénes Prohászka Ottokár szavait idézi. A nagy püspök mondotja: „Az a nem­zet, amely jobban szereti az idegent, mint Bájét fajtáját, az nem szereti a saját fajtáját, az gyűlöli saját nemzetét, fia nem gyűlölöm a zsidót, de amikor a zsidó boldogul, nekem fáj, ha azt látom, hogy az én testvérem rovására boldogul.’’ Akik ismerik az ország hangulatát, kénytelenek megállapítani, hogy a zsidóprobléma megoldása sürgős és nélkü­lözhetetlen feladat. Aki ott volt az egyesült magyar párt komáromi nagygyűlésén, ahol a visszacsatolt Felvidék manden vidékéről mint­egy harmincezer ember gyűlt össze, az tanúja volt, miként kiáltották a megjelentek egy emberként: El innen a zsidókkal, mert tönkreteszik a keresztény Magyarországot! Kő József: Igazuk volt! Gürtler Dénes: Ha a kérdést nem oldják meg törvényes uton, a nép elkeseredése tör­vény nélkül oldja meg ezt a problémáit. (He­lyeslés.) A zsidótörvény nem egyéb, mint a nép elkeseredésének levezetése és a n­építélet megakadályozása. Rupert Rezső: A népnek ehhez semmi köze! Güttler Dénes: Mi talán előbb tudnánk megegyezni a képviselő úrral, mint ahogy a nép és önök megegyeznének. (Úgy van! Úgy vám!) A zsidókérdés ma már világprobléma és megoldása mindenütt sürgős. Nehéz a megoldás, mert állandóan arról vitatkoznak, hogy faj-e vagy vallás a zsidóság. A helyes álláspont az, hogy a zsidóság önálló vallás és önálló faj. (Helyeslés.) Vallási szempontból nem kíván foglalkozni ezzel, mert a vallások változtathatók és a zsidóság ehhez kitűnően ért. (Derültség.) A kommunizmus után ezer­számra tértek át a keresztény vallásra és amikor nyugalom lett, ismét visszaszivárog­tak. (Úgy van! Úgy van!) Fábián Béla állandó közbeszólásokkal akarja a szónokot zavarni. Színyei Merse Jenő elnök: Fábián képviselő úr, szíveskedjék csendben maradni és tekin­tetbe venni, hogy a szónok első ízben szólal fel a Házban. Gürtler Dénes: Engem nem fog megzavarni Rassay Károly. (Derültség.) Közbekiáltások a jobboldalon: Nem Rassay ez, hanem Fábián! Gürtler Dénes: Mindegy, egy cég az! (Nagy derültség.) A Zsidóság faj, mert a tu­domány megállapítása szerint faj mindazon egyének összessége, akik közös leszármazá­son alapuló egyforma jelleget mutatnak. A zsidóság előtt két út van: a cionizmus vagy az asszimiláció. Ha a cionizmushoz fordul­nak, biztosítani kell nekik egy nemzetközi otthont. Ami az asszimilációt illeti, a lelki asszimilációt elismeri, fajilag azonban sokkal nehezebb a zsidót asszimilálni. A zsidóság év­ezredeken keresztül belterjesen házasodott és ez fajilag teljesen eggyé tette a zsidóságot, s ha más fajjal kereszteződik, a nála gyen­gébb fajt teljesen abszorbeálja. Régi igazság, hogy ahol a zsidóság letelepedett, ott nem­csak lakni és élni, hanem uralkodni is a­kart. Amióta zsidó van, mindig volt zsidókérdés és amíg zsidó lesz, mindig lesz zsidókérdés is. (Úgy van! Úgy van!) Már az ősi népek hoz­tak zsidótörvényeket, így az első zsidótör­vényt egy egyiptomi fáraó hozta, amikor ki­mondotta, hogy minden újszülött zsidó fiút bele kell fojtani a Nílusba. Ez volt a legke­gyetlenebb zsidótörvény. (Derültség.) De nemcsak a nemzeteknek, hanem magának a jó Istennek is baja volt a zsidókkal s ezért kellett Mózesnek kiadnia a tízparancsolatot, hogy megrendszabályozza a zsidó népet. (Nagy derültség.) A római birodalomban Konstantin császár tiltotta meg a zsidó val­lásra va­ló áttérést, a zsidókat kitiltotta a hadseregből és manden közhivatalból. Moha­med halálbüntetés terhével tiltotta ki a zsidó­kat a szent városokból. Spanyolországból többször is kitiltották a zsidókat. Angliában Oroszlánszívű Richárd tiltotta ki a zsidókat. Ismertette ezután az olaszországi közép- és újkori intézkedéseket, majd rámutatott arra, hogy a pápák is szigorú intézkedéseket hoz­tak a zsidók ellen. Franciaországban már 1181-ben megtiltották, hogy zsidók Parisban telepedjenek le. Többször is kitiltották őket, de ha a zsidókat kidobják az ajtón, vissza­jönnek az ablakon, s Napóleon már azt mondja a zsidókról, hogy olyan szaporák, mint a sáskák és felfalják egész Francia­­országot. (Derültség.) „Tudják meg uraim, hogy a felvidéki zsidóságnak egy százaléka sem szavazott ránk !" Gürtler Dénes foglalkozott még a környező államokban legújabban hozott zsidótörvények­kel, majd hangsúlyozta, hogy Magyarországon már a régi időkben voltak zsidótörvényeit. III. Bélának rendeletet kellett hoznia azért, mert a zsidók, akik kezükbe kaparitották a pénz­verdéket, lerontották a magyar pénz értékét, megkárosították az országot. Büntetésül a zsidók vagyonát elkoboztatta. II. András alatt Fot­ekópia-okm­ányfénykép: Rád. Terézz körú? ltt. Xalstons 04-M0 te 116 480. kötötték meg a híres beregi egyezményt, amely megtiltotta, hogy zsidók keresztényekkel há­zasságot kössenek és keresztény szolgákat tartsanak. Nagy Lajos az egész ország terü­letéről kiűzte a zsidókat, de újra visszaszivá­rogtak. Mátria Terézia türelmi rendeletet adott ki, de megadóztatta a zsidókat azzal a jelszó­val, hogy: tűröm őket, tehát fizessenek azért. II. József kötelezte a zsidókat, hogy német nevet vegyenek fel. Beengedte őket a váro­sokba, ha ezek legtöbbször tiltakoztak a zsi­dók bejövetele ellen, egyes megyék pedig be sem engedték őket, 1. József után szabad le­ 3 települési jogot kaptak, de ekkor rávetették magukat a földesurak regálé-bérletére, meg­vették a bort és drágán adták el a szegény magyar jobbágyoknak. 1795-ben a híres pesti vásárra még csak két zsidó jöhetett be, egy­két év múlva azonban már hétezer zsidó jö­hetett be. Ismertette ezután a zsidók előnyo­mulását az utolsó évtizedekben, ami egyes intellektuális pályák teljes elzsidósodásához vezetett. Nyilvánvaló, hogy most van az utolsó perc, amikor a zsidókérdést radikálisan meg­oldhatjuk. A felvidéki magyarság húsz éven keresztül azért küzdött, hogy megkapja azo­kat a jogait, amelyek százalékos arányszáma szerint megilletik. Minden gyűlölet nélkül meg kell állapítani, hogy a Felvidéken a zsidóság a legrosszabbul vizsgázott le a magyarságból. A 240.000 felvidéki zsidóból csak hat és fél százalék vallotta magát magyarnak. A vá­lasztói törvény szerint több mint 100.000 volt a zsidó szavazók száma és igaza volt Jaross miniszternek, amikor Érsekújváron azt mon­dotta, hogy az ujjain meg tudná számolni a zsidókat, akik a felvidéki magyarságot támo­gatták. Fábián Béla ismét állandóan közbeszól. Güttler Dénes (Fábián Béla felé): Uram, tudja meg azt, hogy egy százalék sem szava­zott ránk, magyarokra! Ahol zsidólista, szo­ciáldemokrata, agrárlista, cseh iparospárti lista volt, mind oda szavaztak, csak a magya­rokra nem. Ez tény, ez statisztika. Cseh­országban is bebizonyosodott a zsidók orien­tálódása, az, hogy a zsidók Németországban németnek, Angliában angolnak, Olaszország­ban olasznál­, Franciaországban franciáknak mondják magukat és, sajnos, Csehszlovákiá­ban a zsidók csehszlováknak vagy zsidónak vallották magukat, ele nem magyarnak. (úgy van! Úgy van!) Mikor most a csehek Pestig akartak jönni, a zsidók még százmilliókat adtak a cseh nemzetvédelmi alapra Gürtler Dénes. Akkor, amikor a legnagyobb szükség lett volna a zsidóság támogatására, a zsidóság elhagyott bennünket, hátat fordí­tott nekünk. Nagyon kevés kivétellel ezt tet­ték. A kivételeket név szerint ismerjük. Lé­ván Boros Béla, Kassán Halmi dr. ügyvéd, Waisz Oszkár Endréden és a többiek, név szerint fel vannak jegyezve, statisztika van róluk. Ezeket a zsidókat a javaslat 22. pa­ragrafusa értelmében mi, felvidékiek, meg is fogjuk védeni, mert kitartottak mellettünk. A többi zsidó azonban ne kívánja azt, hogy mi, felvidékiek, akik szenvedtünk miattuk, védelmezzük itt a Házban. (Helyeslés.) Füssy Kálmán: Masaryknak szobrot akar­tak emelni! Gürtler Dénes: A zsidóságot átorientálódása folytán Cseh-Szlovákia minden előnyben ré­szesítette. A régi mondást kell idéznem, contra factum nihil valet argumentum, a tényekkel szemben nem lehet semmi ellenkező véleményt nyilvánítani, a tény maga beszél, s ezek be­szélnek. Ralsay és több képviselő arra hivat­kozott, hogy tragédia lesz ebből a törvény­ből. Hát nem volt az tragédia, a Felvidéken, hogy a kuruc Kassán, Rákóczi városában és a koronázóvárosban, Pozsonyban, éppen a zsi­dóság működése következtében húsz százalék alá estünk, és így teljesen elnémult a hivata­lokban a magyar szó? Nem tragédia ez? Amikor Csehország mozgósított, a cseh tisz­tek azt mondták ott a határon, hogy nem állunk meg, csak Budapesten és ugyanekkor a zsidóság száz és százmillióidat adott a cseh­szlovák nemzetvédelmi alakra. Fábián Béla: Nem igaz! Füssy Kálmán: Be van bizonyítva! Festetics Domokos gróf (Fábián Béla felé) ! Miért ez a nagy izgalom? Megay-Meissner Károly­: Úgyis utoljára be­szél, hát miért ne beszéljen! Güttler Dénes: Ajánlom Fábián képviselő úrnak, hogy mivel Cseh-Szlovákiában pénzért mindent meg lehet kapni, menjen el ott a statisztikai hivatalba és pénzért megkapja a pontos adatokat, hogy hogyan viselkedett a­ zsidóság. Igazságos és méltányos, hogy a ke­resztény Magyarországon, ahol a zsidóság a lakosságnak csak hat százalékát teszi, a 9 százaléknyi igazi magyar vigye a vezető sze­repet a közélet minden terén. (Helyeslés.) Mi keresztény szellemet hoztunk a Felvidék­ről­­­ amikor még fennállott a trianoni, határ, mi akkor sem voltunk corpus separatum. (Élénk helyeslés és taps.) Szívünk együtt dobogott Csonkám­­agyarország többi keresz­tény magyarjáéval. (Élénk éljenzés.) Mis most sem akarunk corpus separatum lenni, hangra összeölelkezve a húsz évig elszakított ma­gyar testvérekkel, elhatároztuk, hogy a meg­erősödött Magyarország boldog jövőjéért együtt fogunk dolgozni. A keresztény Ma­gyarország területén ke­­sztény magyar ■szel­lemben akarunk építeni. A tiszta, erkölcs alapján akarunk építeni, ezt pedig semmi más rém sugározza szét úgy, mint a kereszt­et annak tanítása. Erre a keresztény er­kölcsre akarjuk felépíteni a jövő Magyar­­ország boldogulását. Olyan keresztény Ma­gyarországot akarunk, amelyen még a pok­lok kapui sem vesznek erőt s ebben a szel­lemben fogadom el a javaslatot. (Hosszan­tartó élénk éljenzés és taps. A szónokot szá­mosan üdvözli!..) Eckhardt Tibor szerint tetemre lehetne hívni azokat, akik felelősek a húszévi stagnálásért és jelszavas handabandázásért a zsidókérdésben Eckhardt Tibor felszólalásában hangoztatja, hogy a zsidókérdésnek nem a múltjával, ha­nem a jövőjével kíván foglalkozni. Húsz esz­tendeje változatlanul, mindig a fajvédő gon­dolatot hirdette. Rendkívül csábító volna te­­temre hívni a zsidókat és keresztényeket egy­aránt, akik felelősek azért, hogy húsz eszten­dőn keresztül ennek a kérdésnek vágkép nyu­godt és tisztességes evolúciója helyett a stag­nálás, a jelszavakkal való handabandázás vál­tozatos politikája után, ma ott tartunk, hogy egy felizgatott, feldúlt Európában, egy fel­izgatott országban nem mindig a nyugodt, jó­zan ész parancsa, hanem sokszor a pilla­natnyi nyomások súlya alatt kell olyan tör­vényalkotást létrehozni, melynél nagyobb hord­erejű törvényjavaslat soha nem feküdt a Ház előtt. A miniszterelnök úr bemutatkozó be­széde alkalmával rámutatott arra, hogy telje­sen osztja a miniszterelnök úrnak azt a fel­fogását, hogy van zsidókérdés és ha van, meg is kell oldani. Bármilyen áldozatokba kerüljön is ez a megoldás, jól, végérvényesen, tisztes­ségesen, egyszer s mindenkorra meg kell oldani ezt a kérdést. Nem tehetjük ki magunkat an­nak, hogy két évtizedenként a zsidókérdés miatt, vagy legalábbis ebből kifolyólag forra­dalmi kockázatok zúduljanak az országra. Elfogadja általánosságban ezt a törvény­­javaslatot, noha bizonyos részleteiben aggodal­mai vannak. Elvileg főleg azt kifogásolja, hogy nem disztingvál zsidó és zsidó között, hogy általánost, hogy nem tesz különbséget érdemesek és érdemtelenek között. A jövőre nézve eltiltaná a zsidók bevándorlását. Érde­künk, hogy újabb zsidó beszivárgás ne legyen. Kár, hogy a törvényjavaslatban erre vonatkozó intézkedés nincs. Makkai János előadó: Ott van a harmadik szakasz! Eckardt Tibor: A 3. szakasz nem tiltja meg a zsidó bevándorlást, csak a honosítást nem engedi meg. A második zsidó­ törvény­javaslat beterjesztése előtt pontos zsidó­katasztert kellett volna készíteni. Végrehajt­ható törvényre van szükség. A félvérekkel szemben csak egy álláspontra lehet helyez­kedni. Amelyik félvér keresztény vallású, az keresztény, amelyik félvér zsidó vallású, az zsidó. Helyteleníti a magyar életben a vér­­analízist, a családfa-kutatást, a molesztáláso­­kat, a gyanúsításokat, az egymás kipusztítá­sának kíméletlen rendszerét. Nem tudja meg­szavazni a javaslat ama részét sem, amely a világháború idején a frontokon létrejött baj­társi egységet robbantja föl. Nem szabad a Felvidéket külön választani a zsidókérdés szempontjából. Azért állt és áll Teleki minisz­terelnök úr mellé, mert tőle a nemzet tisztes­séges erőinek összefogását, a zsidókérdésnek emberséges, tisztességes, európai és magyarr megoldását reméli. Tessék a zsidótörvény uel irgalmatlanul leszámolni a nemzeti nyugalom, becsület, tisztesség megrontóival, s akkor lesz nemzeti egység.

Next