Uj Magyarság, 1940. április (7. évfolyam, 73-97. szám)
1940-04-02 / 73. szám
Skatzcanáwiában és a Balkánon fokozódó izgalommal várják az angol ostromzár új harci módszereit Az amerikai közvélemény, amint az előrelátható volt, igen élénken érdeklődik az újabb német Fehér könyv amerikai vonatkozásai iránt. Valamennyi lap vasárnapi száma oldalakon keresztül tárgyalja a lengyel okmányok közléseit. Mindegyik a maga pártállása és érdekei szerint. Különös jelentőséget ennek a sajtóháborúnak az a körülmény ad, hogy amint ismeretes, az Egyesült Államok az elnökválasztás küszöbén állnak, s a két nagy párt döntő harca az elnöki székért javában folyik. Az egyik oldalon azt állítják, hogy a közölt okmányok nem lehetnek eredetiek, az amerikai lapok berlini tudósítói azonban ellenkező véleményen vannak s ennek kifejezést is adnak. A másik oldalon ezzel szemben szenátusi vizsgálat elrendelését követelik Bullitt, a párisi nagykövet ellen s olyan hangok is hallatszanak, hogy Sumner Wellesnek is a szenátus előtt kell beszámolnia európai körútjának tapasztalatairól. Igen érdekes a Washington Post vasárnapi vezércikke: érdekes azért, mert a nevezett lap közel áll Hull külügyminiszterhez. A lap úgy véli, hogy a lengyel okmányok ügye aligha intéződik el Hull cáfolatával. Alig egy héttel ezelőtt, mondja a cikk. Hull kénytelen volt nyilvánosan felelősségre vonni kanadai követét, Cromwellt, olyan nyilatkozatokért, amelyek hasonlók Bullitt kérdéses kijelentéseihez. A berlini közlések két olyan amerikai nagykövetet érintenek, akik nem hivatalos diplomaták, hanem ugyanúgy, mint Cromwell, belpolitikai okoknak köszönhetik, hogy Roosevelt kinevezte őket. A berlini közlések az érdekeltek cáfolatai ellenére rendkívül szavahihetően hangzanak. Ez onnan származik, hogy mind Bullitt, mind Kennedy nem a külügyminisztérium alkalmazottainak, hanem Roosevelt személyes követeinek tekintették magukat, kötelességüknek vélték tehát, hogy ne a minisztérium, hanem az ő utasításait kövessék. Ilyen körülmények között Hull cáfolata nem elégíti ki a közvéleményt. Más lapok is hasonló véleményt vallanak: Hull cáfolata ezek szerint csak annyit jelent, hogy a külügyminisztérium nem tudott ezekről az utasításokról. A vita tehát folyik az amerikai sajtóban, mégpedig igen élénk hangnemben. Végső kialakulását azonban nehéz előre látni: igen nagy erők és érdekek állanak szemben egymással ahhoz, hogy ezeknek a harcát a szóbanforgó leleplezések egyedül eldönthessék. * Az angol-francia haditanács döntései közül már alig van homály s nem valószínű, hogy Chamberlain keddi parlamenti beszéde többet mondhatna ezek-,ről, mint az angol sajtó közlései. A döntés lényegében a tengeri ostromzár megszigorítása körül forog. Elsősorban arról van szó, hogy a norvég vizek kerülnek igen éles ellenőrzés alá. Lehet, mondja az egyik angol lap, hogy ennek során a nemzetközi jog bizonyos technikikai rendelkezéseit tekinteten kívül kell majd hagyni. Ennek az északi ostromzárnak legfőbb célja az lenne, hogy Németországot a norvég s főként a svéd vasércszállításoktól elzárják. Norvég részről a fenyegető bonyodalmak ellen a való helyzet feltárásával védekeznek. Narvikon keresztül, mondja ez a hivatalos norvég közlemény, Németország a svéd vasküldeményeknek csak kis töredékét szerezte be. A kikötő elzárása tehát egyáltalában nem jelentené azt, hogy a szállítmányok lényegesen csökkennének. A vasérc nagy részét Lullából és más svéd kikötőkből el lehet szállítani, anélkül, hogy e kikötőket bővítenék. Németország tehát a Keleti-tengeren keresztül, amely tudvalevőleg nem áll angol ellenőrzés alatt, a svéd vasérckivitel kilenctized részét könnyűszerrel megkaphatja, másfelől pedig, mondja a hivatalos norvég közlemény, nem szabad elfelejteni, hogy a Narvikban hajóra rakott vasércszállítmányok jelentős része Anglia felé irányul. Norvég szempontból tehát nem történik egyéb, mint az, hogy az angol és a német szállítmányok teljesen egyforma elbánásban részesülnek. Ezt a közleményt a londoni Reuter-iroda továbbította s ugyancsak a Reuter-iroda cáfolja meg azokat a híreket is, amelyek szerint Anglia semleges vizekre készülne benyomulni, azokon őrszolgálatot állítana fel, vagy más törvénytelen vállalkozásba bocsátkoznék. Az ostromzárat mindenesetre megszigorítják, mondja a Reuter-iroda, az ezekre vonatkozó terveket azonban még nem tették közzé. Ez a Reuter-jelentés azzal végződik, hogy Chamberlain keddi beszédétől nem szabad szenzációkat várni. Az ostromzárat azonban más irányban is meg akarják szorítani, a jelek szerint olyan módon, hogy az Németország minden szomszédját érinteni fogja. Az erre vonatkozó közlemények főleg Svájcot, Hollandiát és Dániát emlegetik és arról szólnak, hogy a Németországgal szomszédos semleges államok egész tengerentúli behozatala az eddiginél szigorúbb ellenőrzés alá kerül s az kiterjedhet az érdekelt országok saját termelési feleslegeire is, melyeknek számára a német helyett más piacokat készülnek felkutatni. Ezzel van összefüggésben a délkeleteurópai államok angol követeinek londoni értekezlete, melyre a jövő héten kerül a sor. Amilyen világosan kibontakoznak tehát ezekből a beharangozó sajtóközleményekből a célok, annyira homályosak és ismeretlenek egyelőre a tervek és módok, amelyeket e célok elérésének szolgálatába fognak állítani. * A Molotov-beszéd, s ezen nem lehet csodálkozni, a legnagyobb figyelmet a román fővárosban keltette. Valamennyi román lap behatóan foglalkozik a külügyi népbiztos kijelentéseivel, melyek nem fenyegettek ugyan közvetlen akciókkal, a román közhangulat nyugtalanítására azonban bőséges okot szolgáltattak. A bukaresti lapok közleményei és hozzászólásai a sorok között, azt mutatják: a nyugtalankodásnak a legfőbb oka az, hogy Molotov szóvátette a Butyenko-esetet is, mégpedig igen éles és követelő formában. Nem a mi hivatásunk tisztázni azt, hogy ez az orosz diplomata önként hagyta-e el állomáshelyét, avagy pedig felderítetlen körülmények között tűnt el. Annyi azonban nyilvánvaló, hogy az eset éppen különössége és titokzatossága miatt kiválóan alkalmas arra, hogy jövendő bonyodoknak kiindulópontja legyen, ha azt az érdekelt fél úgy találja célszerűnek. A moszkvai beszédnek egyébként igen élénk a visszhangja. A német sajtó bő kommentárjaiban elégtétellel veszi tudomásul Molotov kijelentéseit. Az olaszok úgy vélekednek, hogy Oroszország a beszéd után is a nagy ismeretlen marad és óvatosságra intenek. A francia sajtó a beszédben újabb bizonyítékát látja a német-orosz együttműködésnek. A londoni vélemény szerint Molotov beszédének megítélésénél nincs ok túlzott derűlátásra annak ellenére, hogy a beszéd elég hűvösen szólott Németországról. Az Osservatore Romano, a Vatikán hivatalos lapja pedig ezeket írja: „Amikor már azt lehetett hinni, hogy Szovjetoroszország egyik kezese lesz a balkáni békének, Molotov most szőnyegre hozza Besszarábia kérdését, holott ismeretes Románia intranzigens álláspontja.“ * A svéd parlamentben kormánynyilatkozatot olvastak fel, mely most már minden részletében megvilágítja a finn-orosz viszály keletkezését és megszűnésének körülményeit. Ez a svéd okmány a mai európai helyzet egyik legizgalmasabb és legtanulságosabb közleménye. Két adat különösképpen érdekes. Az egyik az, hogy Finnország már december 2-án békeajánlatot tett a svédek közvetítésével Moszkvának. A másik pedig, hogy angol-francia részről a finn segélykérésre való hivatkozással a béke megkötésének napján kértek Stockholmban és Oslóban azonnali átvonulást. Ugyanakkor azonban Tanner finn külügyminiszter nyomatékosan kijelentette, hogy Finnország nem intézett segélykérést a nyugati hatalmakhoz. A SUMAI ELŐFIZETÉSI ÁRAK: EGY HÓNAPRA FELELŐS SZERKESZTŐ* SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: 8 PENGŐ, NEGYEDÉVRE 9 PENGŐ, FÉL- *_ fjp'' , BUDAPEST, VI., JÓZSEF-KORÚT 5. ÉVRE 18 PENGŐ, EGYES SZÁM ABA MSLOTAY ISTVfjfJ . | / ' V TELEFON: 1-464-20, 1-464-28, 1-464-29 ÉS KÖZNAPON 10 VASARNAP 20 FILLÉR ITHIcVT IHI 191 WHIT 1-444-00. POSTACSEKKSZÁMLA 6500 1940 április 2 KEDD VII. évfolyam 73. szám Teleki Pál gróf: A pillanatnyi béke és a nagy konfliktus végeztével létrejövő béke szempontjait kell szem előtt tartanunk A miniszterelnök hazaérkezett Olaszországból, tárgyalásairól jelentést tett a kormányzónak és tájékoztatást adott a rendkívüli minisztertanácson Teleki Pál gróf miniszterelnök közel kéthetes olaszországi útjáról, miután Triesztben ünnepélyesen elbúcsúztatták, vasárnap este a trieszti gyorssal visszaérkezett Budapestre. A miniszterelnökkel együtt jött személyi titkára, Incze Péter miniszteri osztálytanácsos, míg a miniszterelnök felesége, leánya és veje még Olaszországban maradtak. A miniszterelnök elé Székesfehérvárra utazott vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter, aki Teleki Pál grófot távolléte alatt helyettesítette, Csáky István gróf külügyminiszter, Zsindely Ferenc miniszterelnökségi államtitkár és Vay László báró, a magyar élet pártjának országos elnöke, akik Székesfehérváron felszálltak a miniszterelnök szalonkocsijába. A Déli pályaudvaron, ahová a trieszti gyorsvonat félórás késéssel futott be, Reményi-Schneller Lajos pénzügyminiszter, bárcziházi Bárczy István miniszterelnökségi államtitkár, Thuránszky László miniszteri osztályfőnök, a miniszterelnökség sajtóosztályának vezetője és Szép László miniszteri osztályfőnök, a miniszterelnökség elnöki osztályának vezetője várta a miniszterelnököt. Olasz részről Talamo márki budapesti olasz követ és Clementi követségi titkár jelent meg. Teleki Pál gróf a szalonkocsiból leszállva, barátságosan mosolyogva üdvözölte a megjelenteket s néhány percig elbeszélgetett Talamo márki olasz követtel és a fogadására megjelent többi előkelőséggel, majd gépkocsin a miniszterelnökségi palotába hajtatott. Teleki Pál gróf hétfőn már kora reggel hivatalában volt, ahol hosszabb ideig tanácskozott távollétében helyettesével, Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszterrel, majd Varga József kereskedelem- és iparügyi miniszterrel. Délelőtt tizenegy órakor a miniszterelnök a kihallgatáson jelent meg a kormányzónál, akinek mintegy másfél óra hosszat tett jelentést olaszországi megbeszéléseiről. A kihallgatásról való visszatértével vitéz Jaross Andorral tanácskozott a miniszterelnök. Délután rendkívüli minisztertanács ült össze, amelynek egyéb tárgysorozati pontjain kívül Teleki Pál gróf tájékoztatást adott a kormány tagjai számára olaszországi útjáról. Sok fontos felvilágosítással gazdagodtam Teleki Pál gróf hazaérkezése után fogadta a Magyar távirati Iroda munkatársát, akinek olaszországi útjáról a következőket mondotta: — Amidőn elutaztam, azt mondtam, hogy utazásomnak magánjellege van. Ezen nem változott semmi. Mert mit jelent az, hogy magánjellegű? Korántsem azt, hogy valaki titokban utazik. Nem is utaztam titokban. Hanem azt jelenti, hogy nem valamely külső, pillanatnyilag adott okból mentem, hanem húsvétkor, mert ilyenkor vehettem ki legkönnyebben szabadságomat és nem valamely sajátos, elérendő céllal mentem. Megmondtam, hogy a Ducéval és Ciano gróffal beszélni fogok és az lett volna a legtermészetellenesebb, ha Olaszországba megyek és nem beszélek velük. Hogy politikáról beszéltünk, az is eleve nyilvánvaló volt. A trieszti Piccolo szerkesztőjének már megmondtam, hogy ha ma két ember találkozik az utcán vagy