Uj Magyarság, 1940. október (7. évfolyam, 223-249. szám)
1940-10-01 / 223. szám
2 ro*fAGVAR$AC KEDD, 1940 OKTÓBER 1 REGENT CflFE-RESTliGRflNTBäN "• 1 Ordöllgős Gyuri hangulatos zenéje hármas szerződéssel s azt a legkedvezőbben tárgyalja. A Kreml hivatalos lapja mindenekelőtt azt emeli ki, hogy a katonai szövetség bejelentése Moszkvában nem keltett meglepetést, mert a tengelyhatalmak a szovjetuniót már előre tájékoztatták. A szerződésből egyébként is kitűnik, hogy a tengelyhatalmak és Japán katonai megállapodásai nem Szovjetoroszország ellen irányulnak. Különösen fontos ebből a szempontból, hangoztatja a Pravda, az egyezmény ötödik pontja, amely lehetővé teszi a tengelyhatalmak, Japán és Szovjetoroszország kapcsolatainak további kimélyítését. A szovjetunió, ezzel végzi a cikk, mint a múltban, ezután is a szigorú semlegesség politikáját követi az európai konfliktussal szemben. Éppen úgy, mint Berlinben és Rómában, Tokióban is hangsúlyozzák a berlini szerződés építő és védelmi jellegét. Siratori, a mostani külügyminiszter tanácsadója, aki azelőtt Rómában volt japán nagykövet, mindenekelőtt azt állapítja meg, hogy a hármasszövetség végső célja a világbéke helyreállítása. Ezzel a döntő lépéssel egyidejűleg azonban, amelyet a japán külpolitika tett, a belpolitikában is nagy fordulat várható. Japánnak, mondja Siratori, nemzeti szocialista alapokra kell felépítenie nemzetgazdasági berendezését. A hármasszövetség nagyobb jelentősége nem a védelmi megegyezésben rejlik, folytatja Siratori, hanem alapvető értelme az új rend közös megteremtésére irányuló közös akarat. Éppen e mély értelmében különbözik minden eddigi szerződéstől, amelyeket mindig csak jogászok szövegeztek meg. A belső reformok előjele egyébként az a tíztagú különleges kormánytanács, melyet Konoje herceg most készül megszervezni. A tanácsba be akarja vonni a közélet legfontosabb tényezőit, így többek között több volt minisztert, akiknek ismereteit és képességeit nemcsak a kormány javára, hanem egyidejűleg az újjáépítési mozgalom érdekében igyekszik gyümölcsöztetni. Az Indokínából érkező hírek szerint a francia-japán kapcsolatok a Hanoiban kötött katonai egyezmény után észrevehetően javultak. Francia körökben különösen kiemelik, hogy a japán kormány az egyezmény határozatait a legteljesebb korrektséggel hajtja végre, úgyannyira, hogy a feszültség tényleges enyhüléséről lehet beszélni. Annál rohamosabban romlik az angol-japán viszony. Szóba került az Angliában élő japánok hazaszállítása is. A londoni japán nagykövetség már kérte Tokiótól, hogy a Lisszabonban horgonyzó Fusimi Maru gőzöst küldje ebből a célból mielőbb angol kikötőbe. Az indokínai bonyodalomban egyébként új mozzanat Sziám, új nevén Myong Thai fellépése. Hongkongi jelentés szerint vasárnap sziámi csapatok közelebbről meg nem jelölt helyen negyven mérföldnyi mélységben benyomultak francia Indokína területére. Másutt egy sziámi repülőgép átrepült az indokínai határon és attól hetven kilométernyire csendőrörsöket bombázott. Vichyben, mint a táviratok jelentik, nem tulajdonítanak túlzott jelentőséget ennek az állítólagos határvillongásnak. Még egy érdekes és jelentőségteljes hír a Távolkeletről: Vangcsingvei, a japánbarát nankingi kormány elnöke közölte az angol követtel, hogy a Veihaivei közelében fekvő Liukung-sziget bérszerződése szeptember 30-án lejárt, a nankingi kormány pedig nem szándékozik a szerződést megújítani. Ha Anglia a csankingi kormánnyal kötne a szigetről bérleti szerződést, Nanking részéről azt nem ismernék el. Róma politikai életében, jelenti ottani tudósítónk, Serrano Suner keddi látogatása áll az érdeklődés középpontjában. A római megbeszéléseken minden bizonnyal nagyfontosságú döntéseket hoznak. A látogatás jelentőségéről Virginia Gayda vezércikket írt A tanácskozásoknak katonai jellegük van, írja Gayda. A tengelyhatalmak azonban nem várják új szövetségeseiktől azt, hogy azonnal belépjenek a háborúba. Majd részletesen ismerteti Garda Olaszország, Németország és Spanyolország együttműködésének legutóbbi négy esztendejét s így folytatja: „Spanyolország harcterein tulajdonképpen katonai szövetség jött létre Németország, Olaszország és Spanyolország között. A kölcsönös katonai segélynyújtás tehát magától értetődik. Vannak viszont olyan kérdések is, melyekkel kapcsolatosan szintén természetes, hogy a tengelyhatalmak és Spanyolország terveiket közös nevezőre hozzák. Erről a fontos kérdésről tanácskozott Berlinben a spanyol belügyminiszter és ugyanerről kezd tanácskozásokat Rómában. A berlini tanácskozásokon Keitel tábornagy is résztvett. Az általános keretmegegyezés megvan, a részletkérdések tisztázására most Róma hivatott. Nagy feltűnést keltett római politikai körökben, hívja fel figyelmünket ottani tudósítónk, a Giornale d'Italia vezércikkének utolsó mondata, amelyben Gayoa hangoztatja, hogy az olaszspanyol politikának egyetlen jelmondata van: „A Földközi-tenger a földközi-tengeri népeké“. Iszonyatos állapotok a londoni óvóhelyeken Newyork, szeptember 30. Az Associated Press londoni jelentést közöl a város keleti részének nyilvános óvóhelyein uralkodó, iszonyatot keltő állapotokról. Hideg, nedves és piszkos odúk ezek, ahol éjszakáról-éjszakára ezrek és ezrek húzzák meg magukat egyetlen takaróba burkolódzva göröngyös kőpadlón, hogy megvárják a hajnalt és ezzel együtt a riadó végét. A tudósító leírja a London keleti részénfekvő egyik hatalmas légvédelmi pince meglátogatása során szerzett személyes benyomásait. Egy ilyen pince körülbelül 20.000 embert fogad be és azt sohasem takarítják vagy fertőtlenítik. Majdnem mindenki kapott valami torokbetegséget és a köhögés egy pillanatra sem szűnt meg. Megkísérelték ugyan, hogy teát szolgáljanak ki, azonban az edények mosogatása nem lehetséges, mert ez csak a pincén kívül történhetik meg. Ezrek töltötték ebben a hatalmas boltozatban három héten keresztül az éjszakát, ruhaváltás nélkül. A pincében hemzsegnek a piszkos takarók és kendők. Külvárosi csőcselék, indusok és négerek ülnek tarka összevisszaságban és csak ha az ember a szabadba kerül, akkor érti meg, miért gyűltek össze ezrek és ezrek ezekben a szörnyű barlangokban. Dáné miniszter nyilatkozott Németország kedvező élelmezési kilátásairól Berlin, szeptember 30. Darré birodalmi miniszter, a hadiélelmezés vezetője részletes nyilatkozatot tett a Nachtausgabenak és megállapította, hogy éppen az ellenkezője történt, mint amit az angol és francia szakemberek a német élelmezésügyről jósoltak. Az idei német gabonatermés 24,6 millió tonna, alig félmillióval kevesebb, mint az 1934—38. évi átlagtermés. A kenyérrel való ellátás hosszú időre változatlanul biztosítva van. Az aratásig raktáron tartott 6,2 millió tonna gabona most is megvan, sőt a pékek lisztkészlete 150.000 tonnával növekedett. A burgonyatermés valószínűleg 60 millió tonna lesz, 5 millióval több az utolsó békeévnél, a cukorrépatermést 20 millió tonnára becsülik, ami 1,3 millióval több a tavalyinál. Németországban a zsíradag és a húsadag változatlan marad a télen át. A marhaállomány fejlődése nem ad okot panaszra, s a kapásnövények kedvező hozama folytán a sertéseket valamivel jobban felhizlalhatják, mint az előző hónapokban. A főzelékkel való ellátás jobbnak ígérkezik, mint tavaly, csak a gyümölcsellátás kilátásai rosszak a gyenge termés miatt. A zsírgazdálkodásban döntő fontosságú, hogy a tejgazdaságok forgalma 1933-tól 1939-ig 10.3 miliárdról 15.9 milliárd liter tejre emelkedett s a háború alatt további tizenöt százalékkal, úgy, hogy 194 első felében a vajtermelés 30 százalékkal meghaladta az 1939 év első felének termelését. Ez a tejgazdaságok nagymértékű fejlesztésének köszönhető és annak, hogy a teljes tej használatáról a sovány tejre tértek át. A miniszter kijelentette, hogy sem a megszállt területek, sem más európai államok ellátása nem fog különösebb nehézségeket okozni a télen. A hollandiai és belgiumi élelmezési gondokról szóló angol hírverésnek tisztán politikai háttere van. Ha azonban a tél folyamán néhány francia város, az éhség miatt szenvedni fog... ami egyébiránt nem valószínű, annak, maguk a franciák az okai, mert nem könnyű kiküszöbölni a francia mezőgazdaság irányításának hibájából keletkezett súlyos károkat. Darré végül hangsúlyozta, menynyire téves az az ellenséges számítás, hogy a német birodalom befolyási területének növekedése következtében a nehézségei is növekednek. A német befolyás az északi foktól egészen az olasz érdekterületig érezhető, de így könnyebb a helyzet, mert a kereskedelem, számára sokkal nagyobb lehetőségek nyílnak. H Hiders A kisebbségi sors sanyarúsága sok mindenre megtanította az elmúlt két évtized alatt az idegen impérium alá került magyarságot. A Felvidéken szövetkezeti mozgalmat teremtett s ugyanezt az összefogást hívta életre Erdélyben is, ahol a székely falvakban még külön primitív, de hasznos szövetkezés is született: a szomszédrendszer. A kalákának volt ez továbbfejlesztése, állandósítása , akik szeretnek még mindig arról beszélni, hogy a magyar nem alkalmas a kollektív életformákra, bámulva nézhetnék, micsoda eredményeket termett ez a szomszédrendszer. Az egymáson való segítés, a közösen végzett munka, az egyesített erők nekifeszítése a nehéz feladatoknak, csodákat hozott a Székelyföldön és igazán csak dicsérni lehet az elhatározást, mely a bevált szomszédrendszert nemcsak fenn akarja tartani továbbra is, de fejleszteni, erősíteni kívánja. A felszabadulással még korántse jutott boldogabb sorba az erdélyi részek népe; a kifosztott földön, gazdasági, fizikai és szellemi megnyomorítottságban élő magyarság számára csak most kezdődik a nagy munka, a reorganizálás, amelyhez ugyan az anyaország minden erejével maga is hozzá akar járulni, de amelynek oroszlánrészét mégis a felszabadított részek lakossága végzi majd el. Ha a kisebbségi sorsban olyan gyönyörű, példamutató eredményeket produkált ez a nép, a szomszéd rendszer most még jobban kivirágozhatik s tán mint egy egészséges gondolat átplántálható lesz ide mihozzánk is, hiszen az ötlet népi, nem felülről kigondolt akció s éppen ezért tán könnyebben ver gyökeret Nem ártana, ha az anyaország magyarsága is megtanulna egyetmást a sokat szenvedett, de mindvégig erősnek maradt Erdélytől s ez a szomszéd rendszer éppen a legszebb leckék közé tartozik. Már meg a színpadi szerzők készülnek akcióra az előkelő magánszínház darabjával kapcsolatban, amelyről a minap az esti liberális közölt olvasóival riasztó hírt, azt tudniillik, hogy a kamara az ülető művet eltanácsolta a vidéki színpadokról. Most végre a kamara elnöke s egy egészen közelről érdekelt: a vidéki direktor is megnézte a vitás színpadi művet s az igazgató véleménye szerint a darabot csakugyan nem igen lehet országos turnéra vinni . „Sokkal enyhébb darabokkal is kellemetlenségeink vannak — jelentette ki —, a keresztény vidéki publikum az ilyet nem veszi be ...“ Eddig a dolog rendben volna, s le is kerülhetne napirendről, hiszen elvégre a vidéki igazgató jobban tudja, mi kell közönségének, mint a pesti okosok, a direktor is üzletember s ha fantáziát látna a darabban, publikumsikert, bizonyára nem húzódoznék tőle. Igen ám, de a színpadi szerzők nem akarják annyiban hagyni az ügyet, radikális lépésre készülnek s úgy akarnak egyrészt a finnyás keresztény vidéki közönségen, másrészt pedig az országjáró stadionokon bosszút állni a visszautasításért, hogy a bojkott alá veszik őket. Állítólag az a terv, hogy a vidéki színházaknak mindaddig egyetlen darabot se engednek át saját alkotásaikból előadásra, míg a kamara igen erkölcsi cenzúrát gyakorol... Nem értjük a dolgot. És nem is hisszük, hogy a magyar színpadi szerzők egyetemesen, kivétel nélkül csatlakozzanak ehhez a fenyegetéshez, mert elvégre igazgatónak és közönségnek egyformán joga van válogatni a portékában, — mert a színdarab mégis csak portéka, — s ha valami nem kell neki, nem ízlése szerint való, azért még nem feltétlen muszáj rá megharagudni, vagy kifutani a boltból. Ad absurdum vive az ötletet, a pesti színházakat is bojkott alá helyezhetnék a szerzők, ha valamelyik társuk alkotását egyik direktor nem volna hajlandó előadni. Ami pedig a fenyegetés végrehajtását illeti, vannak még klasszikusok, azok biztosan nem emelnek vétót a vidéki színpadok ellen, s még a közönség jól is jár. A konszolidációs aranykor késői ragyogású csillaga volt a magyarországi zsidóság egén Stern Samu, az országos iroda, a pesti hitközség s még egész sor más zsidó intézmény legfőbb vezetője, aki most „megrendült egészségi állapotára“ hivatkozva otthagyta az elnöki széket. Évtizedeken keresztül megfellebbezhetetlen tekintély volt ő, egy garnitúrából való Sándor Pállal, s a többi nagy liberális zsidó vezetővel, akikre úgy tekintettek fel, mint a bálványokra, hiszen a külön zsidó közösségen , kívül ők példázták azt a rangot is, amelynek magasságába a szabadelvű és konszolidációs Magyarországon ez a zsidóság felkapaszkodhatott a közéletben... Nem is volt semmi baj Stern Samuékkal egészen a zsidótörvényig, akkor azonban olyan heves támadás indult meg ellenük, amely végül az Elnök egészségének megrendüléséhez, most pedig lemondásához vezetett . . . Istenem, milyen nehéz lehetett számára otthagyni a hatalom ormait, s méghozzá így letaszítottan, szinte lázadásszerű körülmények között... Ki hitte volna, hogy az izraelita tömegek ilyen hirtelen megmakacsolják magukat, hogy ilyen forradalmi tüzek gyúlnak fel bennük? Úgy látszik, mégis csak elégedetlenek voltak a mindenható Stern Samuval, aki pedig, szegény, igazán mindent megtett hitsorsosaiért. Hiszen, ha jól emlékszünk, még harcos röpiratokat is szerkesztett pár esztendővel ezelőtt a magyarországi zsidóság bűneinek kimagyarázására. A szerecsenmosdatás nem sikerült, a honi izraeliták véleménye szerint Stern Samu és társai nem tudták elég hathatósan megvédelmezni azokat a pozíciókat, amelyek olyan jó fészket adtak annyi zsidó egzisztenciának, s most ez a közvélemény nyilván a bibliai szemet szemért, fogat fogért zord elvére támaszkodva elveszi az ő pozíciójukat is. Ne legyen elnök Stern Samu, — mondják, — ha már zsidó nem lehet elnök a textilrészvénytársaság igazgatóságában, s ne irányítson közvéleményt, ha a zsidóknak tilos a keresztény közvélemény kialakításába beleszólni. A nagyzsidók helyett most majd a kicsik törnek fel, a forradalmárok, akik, úgy látszik, ha egyebütt nem kezdhetnek már turbulenciába, megelégszenek a hitközségi élet felforgatásával is. Ami ellen semmi kifogásunk sincs.