Uj Magyarság, 1941. január (8. évfolyam, 1-25. szám)

1941-01-01 / 1. szám

2 képzelhető technikai eszközzel biztosítot­ták. Sokat lehetne játtatni rajta a képze­letet, hogy meddig fog ez a szigeti há­ború tartani, hogy milyen szerepe lesz­ ebben az Egyesült Államok segítségé­nek, milyen szerepe lesz Írországnak, milyen meglepetéseket tartogat a néme­tek, milyeneket az angolok számára. Külön kérdést,­ illetve a kérdések özönét jelenti, hogy reagálnak majd az angol gyarmatok és domíniumok az anya­ország vereségére, mi fog­ történni Egyiptomban, Délafrikában, Indiában? Anglia egy otthon elszenvedett meg­semmisítő vereség után magára hagyja-e és kiszolgáltatja-e önmagát egy tartós német megszállás megpróbál­tatásainak ? Anglián kívül új angol kor­mány alakul-e valahol Kanadában vagy Ausztráliában a háború folytatására­? Viszont mit tudnak csinálni az impé­­riumnak a távoli világrészeken szétszórt részei, ha az anyaország a maga negy­­venmilliónyi népességével, szellemi, ipari és gazdasági nagy idegcentri­sá­val, minden erejével túsz gyanánt német kezekre kerül? Vissza tudják-e ezek, vagy vissza tudná-e maga Amerika is hódítani az Atlanti-óceán másik partjá­ról a háborúban megvert, elveszett anyaországot, mint ahogy ez meg tudta hódítani másfél-kétszáz­ esztendővel ez­előtt az európai partokról kiindulva, Amerikát? Lehetséges ez, elképzelhető ez az Európát kezében tartó, katonai­lag érintetlen, milliós hadseregekkel rendelkező, gazdasági erőforrásaikban végleg biztosított tengelyhatalmakkal szemben? További kérdések: mit jelen­tene a háború elhúzódása a tengely­­hatalmakra, egész Európára nézve, akár azért, mert Anglia inváziós megroha­­nása nem sikerülne úgy, ahogy a néme­tek tervezik, akár azért, mert az ame­rikai segítség, az amerikai beavatkozás más harctereken az anyaország bukása után is megpróbálná még elnyújtani a háborút, azt kontinensek háborújává fajítani, időtartamában és földrajzi ki­terjedésében egyaránt? Ezekre a kérdésekre a háború leg­közelebbi fejleményei már valószínűleg az új esztendő első felében a mostaninál biztosabb választ fognak adni. Európai érdek, hogy a háború minél előbb véget érjen. Európai és ezzel együtt külön magyar érdek, hogy a ten­gelyhatalmak győzelmével végződjék. Tisztában kell lennünk vele, hogy csak a háború ilyen kimenetele nyithatja meg mindnyájunk számára egy új, békés fejlődés lehetőségeit és minden túlzás nélkül bátran mondhatjuk, hogy csak egy ilyen döntés mentheti meg az egész nyugateurópai civilizációt a teljes pusz­tulástól, Európa népeit a társadalmi és gazdasági összeomlástól, a beláthatat­lan végű anarchiától. Mindezen felül csak a tengelyhatalmak győzelme biztosít­hatja annak a békés átalakulásnak to­vábbi sikereit, gyümölcseit, amelyek már a német nemzeti szocializmus és az olasz fasizmus eddigi eredményeiben is új jövendőt ígérnek az európai népek­nek a kapitalista liberalizmus elavult, tehetetlen életrendszerével szemben, a szociális egyenlőség, igazságosabb és mindenkire hasznosabb termelési rend, ezzel együtt egy új társadalmi erkölcs, egy új technikai civilizáció, egy hatal­mas, új művészet mindent átfogó áldá­sait. Európa és a világ békés, háború utáni rendje, további fejlődése csak ezen a vonalon várható. Ezzel szemben mindaz, amit a plutokratikus hatalmak képviselnek, már a háború előtt, a há­ború nélkül is, már önmagában is ha­lálra volt ítélve és győzelmük esetén további fenntartása és érvényesítése csak az erőszak, az igazságtalan elnyo­más és a hiábavaló durva beavatkozás eszközeivel a szociális gazdasági és po­litikai visszaélések régi, elátkozott rend­szerével volna ideig-óráig megkísérel­hető. Ezek a plutokratikus hatalmak meg se tudják, vagy meg se merik mon­dani, hogy mit szánnak győzelmük ese­tére új sors, új jövendő gyanánt a ne­kik kiszolgáltatott világnak, a nekik ki­szolgáltatott nemzeteknek. De nyilván­való, miután odahaza, saját portájukon sem tudtak húsz esztendőn át kiutat találni saját elkorhadt életrendszerük bajaiból, zavaraiból, tehetetlenségéből, miután saját módszereikkel saját magu­­kat sem tudták meggyógyítani, nyilván­való, hogy az egész világ számára még kevésbé képesek egy ilyen új, egészsé­ges rendet, új fejlődést kitervelni és be­biztosítani. Amint a múltban is az ő győzelmük­ből csak általános felfordulás, az európai egyensúly megbomlása, forra­dalmak és ellenforradalmak megrázkód­tatásai, gazdasági és szociális válságok egymást követő sorozatai születtek, mostani győzelmük ugyanilyen reakciót jelentene, ugyanilyen, sőt még borzasz­tóbb, még beláthatatlanabb következ­ményekkel. Azt az új rendet, amelyet a német nemzeti szocializmus és az olasz fasizmus jelent, még ha háborúval talán le is lehetne győzni, meg is lehetne dön­teni, helyette háborúval egy új, más rendet erőszakolni ezekre a népekre, a káosz, az anarchia felidézését jelentené egész Európa számára. Az egész világválság és az egész új világháború mögött legfőbb hatóerő gyanánt ez a nagy ellentét és ez a belső ellentmondás működik és azok az idét­len, beteg kísérletek, amelyek az elmúlt világháború nyomán a plutokratikus hatalmak, a nemzetközi zsidó nagytőke, az ugyanilyen szabadkőművesség, az ugyanilyen forradalmi zsidóság az új Európát meggyógyítani és felépíteni próbálták, eléggé bebizonyították, hogy a világ vezetésére való hivatottságukat ezek a hatalmak véglegesen elvesztet­ték. A békés irányú fejlődést és kibon­takozást csak a tengelyhatalmak győ­zelme hozhatja meg, csak ez érvényesít­heti egész Európa számára. Azok tehát, akik még mindig Anglia, vagy Amerika győzelmében reményked­nek és­­ez után áhítoznak, akarva nem akarva, ezt az anarchiát óhajtják Európa számára végső mentség, utolsó menekü­lés gyanánt. Magyarország, a magyar nemzet szá­mára ebben benne van a jövő útja, az egyedüli út. Amint kezdettől fogva csak a tengelyhatalmak győzelme hozhatta meg külső nemzeti megerősödésünket, feltámadásunkat, ugyanúgy ezek végle­ges győzelme fogja megadni a mi nagy belső megújhodásunk, teljes belső át­alakulásunk számára a további sors­döntő lökéseket. Egyetlen más népnek se fűződnek nagyobb érdekei hozzá, mint nekünk, hogy ez a belső átalakulás ne egy győzelmes plutokratikus reakció vonalán, de az új, kollektív társadalmi és gazdasági rend törvényei szerint menjen végbe. PHILIPS­­ RÁDIÓ V cA___________ n Bemutatja BARNITZ VIII., József körút 37—39. Részlet! Csere! HANGSZEREIT ÉS RÁDIÓIT BEMUTATJA iMOGYSESSY mrrsap­wmmmmmxaaaaasammsmxsaa KERESZTÉNY HANGSZERGYAU pest, MII., Rákócczi­ út 71. szám , részlet. T.: 13- 1n­-8 1 Királyi udvari hangrszerffyár Qobirv­tii Cíl I.csjol)!» válásit«!.. Cser«. Javítás K­uhuCZí ul Du Kedvelő fizetési feltételei.. azután csak ennyit mondott: „Húsz“. Többet feleslegesnek tartott szólni. „Hm“ —­ felelte Oke. Ahne csendesen maga elé nézett és azután így foglalta össze véleményét: „Na!“ Eric viszont nem szólt semmit, csak hüvelykujjával az állát simogatta. Ez jelentette nála a legnagyobb gondolkodást. Másnap azután fenekestül felfordult az egész házirend. Még nem is pitymallott, Oké már tisztogatta a fekete ruháját, Arne a cipőjét és Eric a kalapját. Végül el­döntötték, hogy felesleges mindhár­muknak bemenni Synne-ig. Elég, ha Eric kimegy a vasúthoz. Mindjárt oda is adták neki az új cipőt, a díszruhát, mindezek tetejébe Eric büszkén nyomta fejére a kalapját és ment a nagy talál­kozásra. Az otthoniak közben sopánkodtak a házirend megbolygatása miatt. Féltet­ték magukat régi kényelmükben és a házat nagy nyugalmában. Eric az más, ő mindig hóbortos volt. De most Anna Mathilda is milyen dolgokat művel? Érti valaki ezt az asszonyt? Már kora reggel elment rákot venni. Hiszen eh­hez fel kell majd bontani a fonottüvegű bort is. Amit már sok éve őriznek. A Brannvinről nem is szólva. Már alig van az üvegben. És csak a jövő hónap­ban lehet újra pálinkát vásárolni. Össze fog omolni a régi rend! Határozottan rosszul érezték magukat. Utoljára a múlt évben volt ilyen nehéz érzésük, amikor a nagy nátha járvány kezdődött, amiben egy hónapot feküdtek. Eric közben fel s alá járkált a Lanne-i állomáson. Zavarta, hogy annyi ember van körülötte és különösen az, hogy ezek mindnyájan mintha őt néz­nék. Azután megszokta ezt is. Helye­sebben ő is nézte a többieket. Később már ismerősökre is bukkant. Viharo­san üdvözölték egymást. Kölcsönösen megkérdezték, hogy a másik hogy van és együttesen megállapították, hogy úgy látszik az idén nem lesz ősz. Ennél több szó nem esett, de nem is volt rá idő. Megjött a vonat. Az egyik fülkéből fiatal leány szál­lott ki. Kezében kis utibőrönd, a másik kezével meg újságokat és képeslapokat szorongatott. A szeme kék, mint a ten­ger tavaszi alkonyaikor, haja pedig szőke, mint a búzakalászok a déli nap­fényben. Félénken nézett körül a kis állomás sínei között. Eric azt mondta magában: úgy lát­szik, ő az. Azután odament hozzá. „Eric Thulin“ — mutatkozott be. „Gunna Thulin“ — hallotta a leány hangját. Megindultak a kocsi felé. Az úton haza­felé Gunna nézte a tájat és nagyokat hallgattak. Egyszerre csak azt vették észre, hogy a két ló bekanyarodott az udvarház kertjéhez. Anna Mathilda ugyancsak kitett ma­gáért. Az ebéd nagyszerű volt és a han­gulat ünnepélyes. Lassacskán átjárta ereiket a tüzes fenyőpálinka, a nehéz olasz óbor is megtette hatását. Egy­mást „érték,­ a felköszöntők. Mindenki felmelegedett. Könnyed szavak és bol­dog nevetés repkedtek szét a szobában. Nagyon jól érezték magukat, így volt ez a következő napokban is. „Jázmincsillag“ — mondta egyszer Eric Gunnának. Gunna csak mosoly­gott új nevén. Mosolyától egyre jóked­­vűbb lett a ház népe. Esténként hegedű­szó hallatszott ki az utcára. „Várjon, mi lehet a Thulinékkal?“ — mondogat­ták az emberek. Jázmincsillag körül lassan kint átalakult az élet. .. Arne beküldte verseit az egyik stokholmi újsághoz. Oké végre elké­­­szült a „Fryken partján“ című festmé­nyével. Eric meg elküldte a „Gustav Vasa“ gipszmintáját a kiállítást előké­szítő bizottságának. Nemes versengés fejlődött ki a három testvér között. Hosszú évek tespedő álmodozása kelt életre. Az idő azonban kérlelhetetlenül tovaszállott. Napok rohantak napok után és hetek kergették egymást szá­guld­va előre. Nem lehetne visszatolni az órát, vagy visszaragasztani a naptárba a ki­tépett lapokat? Nem, ma délben mondta Oké a tréfás felköszöntőt az ebéd­nél? Arne ma reggel szavalta versét az erdőben a Szent János bogárról, ame­lyik párját keresi a fűben és a bokrok között? Mintha csak tegnap hozta volna haza Eric Jázmincsillagot a vas­úttól. Mintha csak tegnap lett volna az első séta Jázmincsillaggal az erdőben. De nem­ fel kell ébredniük, csak ne lenne olyan nehéz otthagyni az emlé­kezés álomvilágát, elszállva a kegyet­len valóság földi mélységébe. Jázmin­csillag már csomagol. Mennie kell. Ám ma este még egyszer kisétálnak a nyárfa­lugashoz. Talán holdfény is lesz és a dombról akkor látni lehet majd a Fryken kékesszürke vizét és az égen kigyulladnak majd az augusztusi örök­mécsesek. Ezeket különben mind Arne mondta. Ő szokott ilyenekről beszélni. Egész nap díszítették a lugast színes lámpácskákkal. Este ott tartották meg a búcsút. Estebéd után még ottmarad­tak egy kicsit. Egyszerre csak szokat­lan szorongás lepte meg őket. Talán ez is az elválás miatt van. De nem. Villá­mok cikkáztak át a csillagos égen. Az­után összesűrűsödtek a villámok. Mint­ha függönyt alkottak volna. A függöny pedig terjedt. Mindig szélesebbre és szélesebbre. Szinte lenyelte a csillago­kat. Akkor játékos lendülettel szoro­sabbra vonódott. Már csak sávokat lát­tak. Csak ezek imbolyogtak. Néha fel­tűnt még mind. Azután már csak egy­néhány látszott. És akkor eltűnt. Mind. Az egész. Északi fény volt tegnap, beszélték a faluban. „Északi fény volt itt“, mondta Anna Mathilda reggeli közben a lugas­ban. A három testvér egymásra nézett, s Eric lassan megszólalt: „Északi fény volt itt...“ Svédből fordította: „ Kreutzer Sándor ás. VJmagOURS&G SZERDA, 1941 JANUÁR 1 A magyar honvédség karácsonyi ajándéka az olasz hadseregnek Róm­a, december 31. Bartha Károly honvédelmi miniszter a magyar honvédség képviseletében 2 va­gon szeretetadományt küldött, karácsonyra az olasz hadsereg részére. A két vasúti kocsi tartalma 500.000 szivarka, 200.000 szivar és 54.000 konzervdoboz volt. A távollevő katonai attasé helyett vitéz Puy Jenő őrnagy adta át az ajándékot az olasz­ hadügyminisztérium vezetőségének. A kí­sérő levélben a honvédelmi miniszter a magyar hadsereg bajtársi együttérzését és rokonszenvét fejezte ki az Olaszország nagyságáért és jogaiért küzdő olasz had­seregnek. Azonkívül a magyar kormány havonként rendszeresen 50.000 szivarkát küld az olasz vöröskereszt részére az olasz sebesült katonák közt való elosztás céljából. Királyi udvari hangszergyár­tás«flizi-li' lie*jobb választék. Csere. Javítás, ntifilú&l U. Va I kedvez­ő fizetési feltételek. HANG­SZEREIT ÉS RADIÓIT BEMUTATJA MGYQRÜSSY KERESZTEN* HANG­SZER GYÁR pest, VIII., Rákócczi­ út 71. szám *"■*" csere, részlet. T.: 13-16-81

Next