Uj Magyarság, 1943. március (10. évfolyam, 49-72. szám)
1943-03-24 / 67. szám
A MAGYARSÁG.______________________,___ _ pött Eden washingtoni útja nyomán támadtak. E három kérdés dolgában, amelyekről a világ nagy érdeklődéssel hallgatta volna meg az angol miniszterelnök szavait, Churchill mély hallgatásba burkolódzott.E hallgatásból a világ megértette, hogy Anglia ebben a viszályban zátonyra futott, ■le azt is, hogy még nem találta meg a módját, hogy azon a holtponton túljusson, amelyet a zátonyok jelenteni szoktak. A három kérdés azonban, amelynek állásáról a hadviselő és a semleges világ hiába várja az angol miniszterelnök véleményét, kibonthatatlan circulus vitiosust jelent, Anglia pedig ennek a körnek a foglya. Valóban, írja erről a helyzetről a Stefani-iroda diplomáciai szerkesztője, a tengeralattjárók nem engedik meg Angliának a második arcvonal megteremtését, a második front elmaradása pedig igen-igen megnövelte Moszkva diplomáciai tekintélyét mind Londonnal, mind Washingtonnal szemben. Moszkva újabb követelései pedig, amelyeket óriási katonai erőfeszítéseivel alapozott meg, felidézték a lengyel és jugoszláv incidenst, utat nyitottak Bones opportunista mesterkedéseinek és okot adtak a különböző árnyékkormányok aggodalmának és az északamerikai közvéleményben támadt riadalomnak. Anglia pedig, amely még csak a minap felsőbbséges önhittséggel nézett le az északamerikaiakra és az oroszokra, :na szükségesnek látja udvariasan, szintemár alázatosan hangsúlyozni: a szovjetunió és az Egyesült Államok szintén nagyhatalmak ... Igaz, hogy a Churchill-féle világterv ügyében, amelyet Eden képvisel most az Egyesült Államok vezetői előtt, kellemetlen kis fordulat történt. Mialatt Eden hahója az Atlanti-óceán habjait szelte, a keleti arcvonalon a helyzet váratlanul és meglepetésszerűen megfordult. A német páncélos csapatok gyors támadással elfoglalták Charkovot s az a három hét, ami alatt vörös zászló lengett Ukrajna régi fővárosa felett, túlságosan kevés volt, hogy világszerte elfeledtesse azt a jelentőséget és fontosságot, amit az angolszász szövetségesek, de maga a szovjetunió e város birtoklásának tulajdonított. A németek azonban nem elégedtek meg ezzel a súlyos csorbával, amit a szovjetunió katonai tekintélyén ütöttek, hanem az új támadó hadjáratot nagy lendülettel folytatják. Nincs messze tehát az idő, amikor újra kétségek támadhatnak a magasabb angolszász politikai stratégia alaptételei körül: vájjon ajánlatos-e már most végleges kötelezettségeket vállalni a szovjetunióval szemben, avagy helyesebb megvárni az európai végleges hatalmi helyzet szilárd és maradandó kialakulását. Mindenesetre meggondolkoztató körülmény, hogy a német hadsereg ütőképessége ilyen sértetlen és rugalmas maradt csaknem öthónapos kemény téli harcok után is. Az angol sajtó visszhangja Churchill rádióbeszéde körül kétségtelenül bizonyos zavart mutat- Ez berlini politikai körök vélekedése szerint teljesen érthető. Churchill ugyanis közvetve és beszéde tárgyainak megválasztásával közvetlenül is elismeri: súlyos nézeteltérések vannak közöttük s azért v igült az ellentétek alapjául szolgáló kérdések megvitatásához. Churchillnek azonban, mint a Wilhelmstrasséhoz közelálló körök kijelentik, nem sikerült a világ közvéleménye előtt elleplezni azokat a nehézségeket, melyeket az Atlantic Chartának kiküszöbölése, másfelől pedig az a terv jellemez, amely a kishatalmakat második sorba akarja helyezni. Ezeknek ugyanis nem biztosítanak helyet „a népek tanácsában“, amelyet Churchill elképzel, hanem csak azt a lehetőséget helyezik számukra kilátásba, hogy a „nagy győztes hatalmak“ mellett majd ők is felszólalhatnak. Milyen gyönyörű demokratikus fejlődés mutatkozik itt a „nemzetek szövetsége“ és a „népek tanácsa“ között Míg Genfiben az alapokmány a legkisebb ügy számára is teljes egyhangúságot követelt, ami azt jelentette, hogy egyetlen államnak állásfoglalása is megakadályozhatott minden határozathozatalt, addig itt a kishatalmaknak joguk lenne „a győztes hatalmak" mellett a puszta felszólalásra. Ez nyilván azoknak a nagy térségeknek érdekében látszik szükségesnek, amelyeket a háború után akar Churchill kialakítani. Holott az ilyen nagy térségek kialakulásának első feltétele az,, hogy a különböző országok valóságos érdekközösségben legyenek, egymást természetesen kiegészítsék, forgalmi és gazdasági egységet jelentsenek. Ha azonban mindez megvan, akkor nemigen van szükség az ilyen erőszakos és egyoldalú berendezkedésre. Az európai nemzeteknek most azt tanácsolják, írja az egyik külföldi lap, hogy csatlakozzanak a jövendő „európai tanácshoz“ Churchill azonban óvakodott pontosan közölni, hogy ebben a testületben Sztálin vagy Roosevelt, fog-e elnökölni. Ami pedig Churchill „négyéves tervét“ illeti, az általános európai vélemény szerint nem egyéb, mint a nemzetiszocialista eszmekörnek szolgai utánzása. Szinyei Mers a finnek és magyarok közös útjáról A magyar nemzeti diákszövetség a Kalevala megjelenésének évfordulója alkalmából a pesti Vigadó nagytermében finn ünnepi estet rendezett. A Vigadó dísztermének falait a finn és magyar nemzeti lobogókkal díszítették s az előcsarnokban a szövetség díszruhás tagjai sorakoztak fel. Az ünnepségen többek között megjelentek: Szinyei Merse Jenő vallás- és közoktatásügyi miniszter családja, Aarno Wuorimaa finn követ, vitéz Szombathelyi Ferenc, a honvédvezérkar főnöke feleségével, Fabinyi Tihamér, Fáy István kultuszállamtitkár, vitéz Béldy Alajos, az ifjúság országos vezetője, Köhler Henrik a német követség képviseletében, Slomonnay Tivadar főpolgármester feleségével, Karafiáth Jenő feleségével, Morvay Endre alpolgármester, Michailích Győző műegyetemi rektor feleségével, Paikert Géza miniszteri tanácsos, Walter Emil követségi tanácsos, a külügyminisztérium sajtóosztályának helyettes vezetője, Zilahi-Sebes Jenő, a külügyminisztérium kulturális osztályának vezetője feleségével. Bajcsy Imre, a nemzeti diákszövetség vezértitkárának vezetésével a magyar egyetemi ifjúság vezérei, az egész finn kolónia, közéletünk számos előkelősége, meghívott vendégek és mintegy kétezer egyetemi ifjú. Bevezetőül a magyar és finn himnuszt a budapesti egyetemi énekkarok adták elő Cser Gusztáv vezényletével, majd Aarne Wuorimaa finn követ, meghatalmazott miniszter a következő magyar nyelvű beszéddel nyitotta meg az ünnepi estet: — Finnországban gyakran hallhatjuk ezeket a szavakat: amit ma az egyetemi ifjúság gondol, az holnap az ország gondolata. Jóllehet, ezt az állítást talán nem szabad szó szerint vennünk, mégis helyes abban az értelemben, hogy a mai ifjúság az, amely a férfikort felérve, vezért ad nemzetének. A magyar tanulóifjúság által rendezett mai finn est igen biztató jel a jövőre nézve. Joggal remélhetjük, sőt hihetjük, hogy a két rokon nép között már régóta fennálló bensőséges kapcsolatokat, amelyeket nemzeteink ifjúsága, különösen pedig az egyetemi ifjúság ápol és fejleszt tovább, sikerül mindjobban elmélyítenünk és így a kölcsönös alapos megismerés felé vezető utakat egyengetnünk. — Szívből köszönöm a magyar nemzeti diákszövetségnek a mai szép ünnepség megrendezését, valamint megtisztelő elhatározását, mely szerint az est megnyitásával engem bízott meg. Feladatomnak örömmel teszek eleget, amikor az ünnepséget ezennel megnyitom A kumuszminiszter beszéde A nagy lelkesedéssel fogadott megnyitó után Szinyei Merse Jenő vallás- és közoktatásügyi miniszter állott szólásra és a következő ünnepi beszédet mondotta: — Finn testvéreinknek a kereszténység felvétele előtti életéről és pogánykori költészetéről jóformán semmit se tudnánk, ha a finn nép két-három évezreden át meg nem őrizte, alakította és fejlesztette volna a világirodalomnak is egyik legcsodálatosabb költői alkotását, az urálaltáji népek egyik legnagyobb szellemi kincsét, a Kalevalát. Ennek az egész világirodalomban szinte páratlanul álló hősi eposznak azonban még ennél is sokkal nagyobb jelentősége, hogy általa és benne született újjá és szerveződött nemzetté a korábbi évszázadok folyamán a svédek keleti tartományaként szereplő finn nép. A Kalevalának 1835 február 28-án történt bemutatása egyszerre a finnekre terelte a művelt világ érdeklődését. De mindez kevés orvosságot nyújtott volna az akkor viszont orosz részről történt megszállás és egyre fokozódó elnyomás ellen. A Kalevala óriási nemzetfenntartó erejét mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a kegyetlen elnyomás ellenére is északi testvérnépünk rálépett a szabadság útjára s tántoríthatatlanul és kiirthatatlan erővel menetelt a függetlenség felé. ■—• A finn pogánykor mitikus világának ezer titkát és szépségét feltáró ősi eposzt Lönrott Illés gyűjtötte össze a nép ajkáról s ezzel méltán kiérdemelte a világirodalomban a „Finnek Homéroszát“ megillető helyet. E nagyszerű és páratlan munkája által a finnek legnagyobb apostolai közé emelkedett. A Kalevala ősi runóit ettől kezdve már nemcsak a karjalai szegény nép, hanem az egész finn nemzet énekelte s éneklés közben „Kéz a kézben ... ujjat az ujjakkal egybekötve“ forrott össze szétválaszthatatlanul. A finn nemzet minden tagja megittasodott a legősibb forrás ízlelése közben s olyan lelki egységbe olvadt, amire alig találunk példát az emberiség történelmében. Az ősi forrás csodás ereje átjárta az egész finn lelkiséget, az egész finn kultúrát, a költészetet, zenét, képzőművészetet egyaránt s ugyanakkor nagy lendületet adott a finn őstörténet, a néprajz és a nyelvészet tudományának is. Az európai történelemben eddig jóformán csak botorkáló kicsi finn nép egyszerre megtalálta önmagát, megtalálta a maga sajátos útját, ráismert sorsára, felismerte küldetését. Kiváló politikusok, tudósok, költők és művészek egész serege verődött össze, akik életük teljes munkásságát szentelték a népi és nemzeti öntudat és a szellemi építkezés szolgálatának. A finn tudományból és irodalomból egyik napról a másikra eltűnt a latin és svéd nyelv s bámulatos gyorsan bontakozott ki a finnek sajátos, nemzeti életformája irodalmuknak, költészetüknek, képzőművészetüknek és zenéjüknek eredendően finn formavilága. A Kalevala hatása alatt megindult a nép szellemi kincseinek kimerítő összegyűjtése, ami nagy jelentőségű volt a nemzeti költészet fejlődésére. A festők és szobrászok figyelmét is ráterelte egyrészt a legősibb hagyományokra, másrészt az élő népre. A század első felének festői alkotásaiban, jóllehet ekkor még alig felismerhetően finn formavilágban, megjelennek a halászok és parasztok egyszerű alakjai, majd pedig a század második felében egyre mélyebben hatolnak bele a művészek a Kalevala mélyvízű tavába. Élükön Akseli Gallén-Kalela halad, ki egyúttal korának egyik legjelentősebb európai festője. Gallén-Kalela páratlan képzelőerejét megragadták a Kalevala ősi mondái. Színeiben, formavilágában is sajátosan finn művészet az övé, ahogy ennyire sajátosan faji karakter szólalhatott meg benne és hogy a további fejlődésnek is utat mutathatott, abban nagy része van a Kalevala hatásának. És ha a költészet és a képzőművészet területeiről rövid időre bepillantunk a finn zene fejlődésébe, akkor itt is ugyanazt látjuk. A beszéd mellett a zenének a nyelve az, amely egy népben a legegyetemesebb hangok kifejezésére alkalmas. A finn népzene egyik legszebb remekműve a Kalevala, mely megőrizte a pogány kornak egészen a finn-ugor népi egységig visszanyúló dallamait és zenei rendszerét. A Kalevala bemutatásakor olyan nyelv szólalt meg, amit minden finn egyformán értett és érzett. A Kalevalából sarjadt és táplálkozott a finn műzene is, amely a Kalevala megjelenése után indult el arra a nagyszerű tehetségektől megrajzolt útra, melynek nagyjelentőségű egyik állomását az egyetemes zeneköltészetnek is kimagasló egyénisége, Sibelius teremtette meg. Az ő alkotásában a finn népzenei hagyomány és az egyetemes európai zenei fejlődés találkozik- Igen találó Kosztolányi Dezsőnek az a költői szépségű megállapítása, hogy a finn nemzet „dalban született“. Bátran állíthatjuk, hogy a finn népet nemcsak az idegen lobogók alatt másol: érdekeiért évszázadokon át hullatott vér, hanem a népköltészet és a vele mindig együtt járó népi zene tartotta meg. Amikor a Kalevala a finn kultúra egyetemes kincsévé vált, a karjalai nép ajkáról az egész nemzet lelkévé emelkedett s hatására egymásután alakultak, még a legkisebb falvakban is az énekkarok, amelyek mind-mind a finn népi és műzene alkotásait énekelték és éneklik. Lehet-e elképzelni hatalmasabb erőt egy nép egységes lelkei és szellemi erejénél? Hittel mondhatjuk: nem lehet! S hogy ma egységes és megbonthatatlan a -mb-b-0.187FNDA, 1943 MÁRCIUS 24 finn lélek és szellem, az elsősorban a Ka-*,levala által megőrzött 63i, zamatos finnt nyelvezetnek költői és zenei hagyománynak s a hatása* alatt újjászületett irodalomnak, képzőművészetnek és zeneköltészetnek köszönhető. — A Kalevala ünnepén igaz testvéri szeretettel és őszinte csodálattal köszöntöm a szabadságáért és függetlenségéért újra vérét ontó finn testvérnépet, amely a hősiességben az emberi méltóság, a népi szabadság és függetlenség tiszteletében és az áldozatos hazaszeretetben az egész világ csodálatát kivívó módon mutatott példát, de ugyanakkor megmutatta azt is, hogy egy önmagát kereső, újjászületésre vágyó nép hogyan találhatja meg ennek az útját, örömmel állapítom meg, hogy mi magyarok a népi és nemzeti hagyományok szintézisbe foglalásának ugyanazt az útját járjuk, amelyet finn testvéreink jórészt már meg is jártak. — A magyar ifjúságnak nem lehet szebb feladata, mint határozott léptekkel előrehaladni ezen az úton. A magyar ifjúság tekintse szent feladatának, hogy nagy elődeinez és a finn példához hasonlóan keresse, gyűjtse, keltse életre múltúnk minden hagyományát, minden lelki és szellemi kincset, használja fel azt egészségesen, kor- szerűen, egyetemes emberi módon, de mindenkor tiszta magyarságának törvényei szerint jövőnk építésében. A kultuszminiszter beszéde után percekig zúgott a lelkes taps, majd Genetz Hannikkainen „Terve Suomi“-ját adták elő a budapesti egyetemi énekkarok, utána Vikár Béla tartott előadást „Emlékeim Karjaidból“ címmel. A nagy érdeklődéssel hallgatott előadást követően Lehotay Árpád, a Nemzeti Színház tagja Kajanto „Éljen a magyar“ című költeményét adta elő, Barabás Sári operaénekesnő szebbnélszebb finn dalokat énekelt, majd Cserhalmi Sándor a magyar ifjúság nevében méltatta a finn és magyar nemzet testvéri barátságának jelentőségét. A műegyetemi énekkar Kenessey Jenő karnagy vezényletével Sibelius „Rakastava“ című szerzeményét adta elő, Mészáros Ági, a Nemzeti Színház tagja Rxeneberg „Pavo gazda“, Kivi „A mókus“ és „Altatódal“ című verseit szavalta el, végül a műegyetemi zenekar Sibelius „Finnlandia“ című szimfónikus költeményét adta elő. Ullein-Reviczky Antal serlegbeszéde a bencés diákok vacsoráján A bencés diákok országos egyesülete Szent Benedek ünnepe alkalmából az országos kaszinóban tartotta szokásos évi serlegvacsoráját s azon Ullein-Reviczky Antal rendkívüli követ és meghatalmazott miniszter, sajtófőnök mondotta az ünnepi beszédet a Szent Benedek-serleggel. A vacsorán résztvett Kelemen Krizosztom pannonhalmi főapát, Preszly Elemér nyugalmazott államtitkár, az egyesület elnöke, Térffy Béla nyugalmazott miniszter, Baranyai Lipót, Álgyay Pál államtitkár, Kuzmich Gábor, a posta vezérigazgatója, Berkó István vezérőrnagy, Torna Ferenc egyetemi tanár s a magyar közélet több vezető személyisége. Adléin-Reviczky Antal serlegbeszédében a hála és szeretet hangján emlékezett meg volt tanárairól, a soproni bencés gimnázium kiváló tudósairól és nevelőiről, akik felbecsülhetetlen lelki értékeket plántáltak növendékeik Szívébe: az Istenben való hitet, a pozitív vallásosságot, a földi élet relatív értékét az örök élettel szemben. A materiális alapokra épített élet üres, mind az egyén, mind a közösség, az állam életében. A vallásnélküli tömeg tévtanok útvesztőjébe téved. A léleknek uralkodnia kell a test felett. A szerzetesiskolákban megtanultuk, hangsúlyozta a szónok, hogy mindent az örökkévalóság és az egyház kétezeréves múltja és hagyományai szemszögéből nézzünk; ez is rendkívül fontos dolog a közéletben. Aki eszerint gondolkozik, az nem bámul egy-egy felkapott jelszóra, és nem esik kétségbe, ha szerencsétlenség éri. Az ilyen ember nem mások rovására keresi érvényesülését, hanem önzetlenül szolgálja az egyház dicsőségét és a haza nagyságát. A vacsora résztvevői nagy tetszéssel és tapssal fogadták a serlegbeszédet, Kelemen Krizosztom főapát pedig meleg szavakkal mondott köszönetet Ullein-Reviczky Antalnak a Szent Benedek-rend és a többi szerzetesrend munkásságát méltató, elismerő szavakért. M&GHUtl£c TELEFONSZÁMAI: 1-464-20, 1-464-28 1-464-29, 1-444-00