Uj Magyarság, 1944. január (11. évfolyam, 1-24. szám)
1944-01-01 / 1. szám
pasfcsfppw« Kfc v • ¥ 1 - 7 «Hl *«'*»›■• n Szombat, 1944 január 1 London a titkos német AU u. évfolyam 1. szám fegyverekről és a megtorlásról ELŐFIZETÉSI ÁRAK: BOT HÓNAPRA «17FIthF«57Tft /fi&EsfcS SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL. 660 PENGŐ, NEGYEDÉVRE 1« PENGŐ FELELŐS SZERKESZTŐ. BUDAPEST. VIK., JÓZSEF-KÖRÚT 6 FÉLÉVRE 82 PENGŐ, EGYES SZÁMARA MM R £ ITITISV 1 ffi *■* Iff «I RS V - TELEFON: 14-64-20, 14-64-28, 14-64-29 ÉS KÖZNAPON 20, VASARNAP 40 FILLÉR 26» SJ ■** IO I 11-41-00. POSTACSEKRSZAMI.A 650« Német repülők Londont, amerikai bombázók Mannheimet és Imswlmhafent támadták A lengyel határkérdés befolyásolhatja az amerikai elnökválasztást, amelynek új jelszava: a háború megnyerése — Az USA naponta 225 millió dollárt költ katonai célokra —A vasutassztrájkot nem fújták le, csak „elhalasztották“ .Török lapok a háborúbalépés ellen és a kisnemzetek problémájáról Német tengeralattjárók az amerikai az Atlanti-óceán északi részén és a Földközi-tengeren újabb sikereket arattak Évfordulóhoz érkeztünk, ötödször immár, mióta kardélen táncol az emberiség jövője. Ki tudná megmondani, mit takar az új esztendő vérfüstös, ködös kárpitja? A földgolyóra annyi súlyos megpróbáltatást zúdított 1943-as év utolsó napján a nyugati invázió áll az általános érdeklődés előterében. Nyugateurópa elleni készülődéseiket hetek óta szellőztetik az angolszászok s ez a propagandahadjárat berlini vélemény szerint olyan helyzetet teremtett London és Washington számára, hogy most vagy megkísérlik a legrövidebb időn belül az inváziót, vagy pedig beszüntetik az egész világot behálózó hírverésüket. Egy-két hétnél tovább semmi esetre sem folytathatják az angolszász kormányok propagandájukat, — mondotta a Wilhelmstrasse egyik magasrangú tisztviselője, — mert különben Moszkva mellett saját országaikban is hitelvesztettekké válnak, hacsak tényleg meg nem kezdik a teheráni értekezleten Sztálinnak megígért hadműveleteiket. Pillanatnyilag még teljes erővel tart az angol és amerikai inváziós sajtóháború, amelyben a Wilhelmstrasse megállapítása szerint új és érdekes árnyalatot lehet észrevenni. Katonai kérdések mellett most már politikai állásfoglalásokkal is foglalkoznak, így például azt a kérdést is tárgyalják, hogy mi történjék Franciaországgal az invázió után. Ezt részben arra lehet visszavezetni, hogy a katonai hadműveletek tárgykörét propagandisztikus szempontból már teljesen kimerítették, másrészt viszont a politikai témákat különösen alkalmasnak tartják arra, hogy ezekkel folytassák a Németország elleni idegháborút. Berlinben azonban nem hagyják magukat befolyásoltatni ettől a „propaganda-inváziótól“, amely így, vagy úgy előbb-utóbb véget kell, hogy érjen Nagy figyelmet kelt egyébként Berlinben az amerikai közvélemény visszhangja azokra a bejelentésekre, hogy az Egyesült Államok 73 százalékos részt vállal az inváziós hadműveletekben. Német megfigyelések szerint a washingtoni kormány máris kénytelen magyarázkodni amiatt, hogy az USA igen hatalmas mértékben veszi ki részét a nyugateurópai vállalkozásból. Az amerikai közvéleményt határozottan kellemetlen meglepetésként érte az a tény, mondják a Wilhelmstrassén, hogy az Egyesült Államoknak ilyen nagy áldozatot kell vállalnia olyan háborúban, amelybe mesterségesen vitték bele, elsősorban Anglia és nem utolsó sorban a szovjetunió kedvéért. A Wilhelmstrassért az egyik újságíró feltette a kérdést, vájjon az invázióval kapcsolatban kell-e arra számítani, hogy az angolszászok újabb nyomást fognak kifejteni az európai semlegesekre. Az illetékes szóvivő ezzel kapcsolatban utalt az angolszászoknak arra az erőkifejtésére, amellyel legutóbb Törökországot akarták háborúba sodorni. Ez a törekvés, mint ismeretes, kudarcot vallott. Hogy másutt is alkalmaztak-e hasonló nyomást, vagy hogy ilyen nyomás kifejtésére készülnek-e az angolszászok, azt ma még nem lehet megmondani. Az Isztanbul jelentés szerint Szádok képviselő vezércikk formájában feltűnést keltő fejtegetéseket közöl az Alisam című lapban. Azt írja, hogy az emberiesség és szabadság jegyében csak akkor szabad egy nemzetnek a jelenlegi háborúba beavatkoznia, ha meggyőződése, hogy a jövő békét nem egyes nagyhatalmak érdekeinek megfelelően, hanem a nemzetek egyenjogúságának alapján fogják megalkotni. Ám a jelenlegi körülmények között lehetetlen, hogy valakit ez a meggyőződés tölsön el. A háború utáni állapot sok nemzet előtt rettenetesebbnek tűnik fel, mint maga a háború és vannak nemzetek, melyek egyáltalában nem hisznek a háborúutáni paradicsomban. Ami már most azt az érvelést illeti, hogy valamely nemzetnek szerződésbeli kötelezettségei folytán kötelessége a háborúba beavatkozni, előbb pontosan meg kell állapítani, hogy mit ír elő az a szövetségi szerződés. Lehetetlen egy nemzettől azt kívánni, hogy életeket áldozzon akkor, amikor a másik szerződő fél csak árukat akar neki szállítani. A háborúbalépést mindenképpen csak a szerződéses kötelezettségek legszigorúbb értelmezése mellett lehet valamely nemzettől várni. Mi ezekben a fejtegetésekben nem neveztünk meg senkit sem, jegyzi meg végül Szadak képviselő, de nyilvánvalóan olyan esetről szóltunk, amely a jelenlegi háború alatt fordult elő. A török közvéleményt élénken foglalkoztatja a kisnemzetek problémája is és a sajtó állandóan visszatér erre a kérdésre. A Taszviri Elkiar szerint a legutóbbi események alkalmasak voltak arra, hogy a kisnemzeteket elkedvetlenítsék. Anglia politikája határozott változást árul el a köznépek irányában, hogy ezáltal kivívja nagy szövetségese, Oroszország tetszését. Úgy látszik, hogy ilyen körülmények között Lengyelországot joggal töltheti el nyugtalanság jövőjét illetőleg, főképp mióta tettes Moszkvában közös orosz-cseh határról tárgyalt. De a jövő miatti aggodalom egész Európára kiterjed, mert egyre többen kezdenek aggódni amiatt, hogy a kicsiket feláldozzák a nagyok kedvéért. A dolgok és eszmék mai zűrzavara mellett a világ valóságos bolondokházához kezd hasonlítani. A baseli Nationalzeitung ankarai tudósítója vezércikkben foglalkozik a törökországi helyzettel és közli egy meg nem nevezett „kiváló török politikus“ nyyatkozatát Ez a török politikus kijelentette: Törökország boldog, hogy mindeddig megmenekült azoktól a borzalmaktól, amelyek más népeket sújtottak és ezért megtesz mindent, hogy továbbra is kívül maradjon a háborún. Tekintettel azonban arra, hogy a háború még nem érte el tetőpontját és következő szakasza újabb veszedelmet hoz azokra az államokra, amelyek eddig kívül maradhattak, Törökországnak meg kell tennie mindent, hogy felkészüljön az összes eshetőségekre. . A török politikát — mint azt a török államférfiak különösen az angolszász államférfiakkal folytatott megbeszéléseik után ismételten hangoztatták — csupán török érdek irányíthatja, lehetőségei pedig korlátozottak. Másrészt azonban semmi kétséget sem hagytunk afelől, folytatta a török politikus, hogy készen állunk eleget tenni szövetségi kötelezettségünknek, hogy hozzájáruljunk szilárd, békés rend létesítéséhez. Azt hisszük, hogy azok a hallatlan áldozatok, amelyeket az emberiség az elmúlt öt évben hozott, csak akkor indokoltak, ha ebből a háborúból szabad nemzetek világa kerül ki, amelyben nem lesz helye elnyomásnak és igazságtalanságnak. Az emberiség sohasem bocsáthatná meg a népek sorsa mostani irányítóinak, ha a háború áldozatai hiábavalóknak bizonyulnának. Mikolajczyk lengyel miniszterelnök küszöbönálló washingtoni útja az amerikai sajtó figyelmét ismét ráterelte a lengyel kérdésre. Általánosságban az a vélemény, jelenti a stockholmi Dagens Nyheter amerikai levelezője, hogy az 1939. évi lengyel határok revíziója elkerülhetetlen. A Newyork Times szerint a legjobb megoldás az lenne, ha Sztálin kijelentené, hogy Oroszország csak azokat a területeket óhajtja megtartani, amelyeknek lakossága szabad népszavazásban az Oroszországhoz való csatlakozás mellett foglalna állást. Minden más esetben arra lehetne számítani, hogy a lengyel lakosság elkeseredett ellenállást tanúsít az oroszokkal szemben. Az Atlanti Charta félretolása — folytatja a Newyork Times — kedvezőtlen hatással lehet Amerika közvéleményére. Ha az amerikai lengyelek az elnökválasztással egyidőben propagandahadjáratot indítanának a szovjet ellen, ez az elnökválasztást is befolyásolhatná és az amerikai választókat egy szovjetbarát és egy szovjetellenes táborra osztaná. Ez legalábbis azzal a következménnyel járna, hogy szétfoszlanának a háború utáni orosz-amerikai együttműködés kilátásai. Itt az ideje, mondja a cikk, hogy Oroszország nyivánosságra hozza Lengyelország irányában követett politikáját, mégpedig teljes egyetértésben az Atlanti Chartával. * * Az angolszász hírszolgálat jelenti Washingtonból, hogy ebben az esztendőben, az év utolsó órájáig számítva, az északamerikai kormány kiadásai nagyobb összegre rúgnak, mint amennyit az Egyesült Államok megalapítását követő százötven évben költöttek. A kiadások végösszege 1943-ban közel 88 milliárd dollárt tesz ki. Egyedül katonai célokra naponta 225 flVió dollárt fordítanak. Hírül adja még az angol szírszolgálat washingtoni jelentése, hogy az amerikai hadügyminisztérium csütörtökön este tett közlése szerint a három vasutas szakszervezet: a fűtők, a mozdonyvezetők és váltókezelők szervezete a sztrájkot tulajdonképpen nem fújta le, hanem elhalasztotta. A hadügyminisztériumnak a vasutak igazgatásával megbízott szervei nyilvánosságra hozták annak a közlésnek a szövegét, amelyet az említett szakszervezetek közül kettő a tagokhoz intézett. Ebben a közlésben tényleg az áll, hogy a vasutak állami ellenőrzése miatt a sztrájkot „elhalasztják“. A hadügyminisztérium megállapítja, hogy e fogalmazás miatt a hadsereg nincs abban a helyzetben, hogy a vasutakat visszaadja magántulajdonosaiknak, legalább is addig, amíg a helyzetet nem tisztázták. Más washingtoni közlés szerint Roosevelt elnök a sajtóértekezleten kijelentette, hogy a New Deal vezetődve, amelyen 1933 óta politikája épült, ma már nem jogosult és új jelszóval kell helyettesíteni, megnyerni a háborút. Az ellenzéki sajtó Roosevelt szavait választási propagandaként fogta fel és e lapközlemények alapján az egyik újságíró a sajtóértekezleten megkérdezte az elnöktől, vájjon negyedízben jelöltetni szándékszik-e magát az elnök* .