Új Misszió, 1989 (1. évfolyam, 1-5. szám)
1989-12-01 / 5. szám
P. Marton Marcell Hogyan menjen föl a turista a 3000 méteres magasságba hegymászóból nélkül? A legelső meredek oldal kövei közt lezuhan. Lehetetlen, hogy továbbjusson. Jobb lesz, ha visszafordul. Hogyan szálljon fel a madár szárny nélkül? Elképzelhetsz fönn, a magasban sast, királyi sast, gyönyörű szabályos ívben keringeni - szárny nélkül?! A szárny, az az imádság, a hegymászóbot, a hárfa, a hegedű, a lélek orgonája, a szív Istennek muzsikáló édes szerelme, ez az imádság. Nagy, igen nagy dolog az imádság! A lélek fölemelkedése Istenhez. A léleké, amely az embert emberré teszi, amelynél fogva csak alig áll alantabb az angyaloknál. Ha nem imádkozol, elveszíted az összeköttetést Istennel, nincs érintkezésed az Éggel, lezuhansz, s meghal a lelked, mert a földi élet csak úgy igazi élet, ha a lélek a mennyországot hordozza magában. Imádság nélkül nincs mennyország, imádság nélkül nem élet az élet, hanem halál, pusztaság, sivatag, jégmező, nélküle pokol minden emberi szív. Az imádság összeköti az eget a földdel, a lelket az Istennel. Ha nincs imádság, nincs összeköttetés Ég és föld között, a lélek és Isten között: marad a föld! A föld nem mennyország, ez a siralom völgye. Csak úgy lesz mennyország, ha az eget lehozod a földre. Lehet? Igen! Az imádság leszállítja, lehúzza az Eget, a Mennyet, a Paradicsomot - az Istent az emberi szívbe. Az imádság bírókra kel az Istennel. Legyőzi Őt. Olyan hatalmas, olyan nagy az ereje! Ismered-e Jákob küzdelmét az angyallal, aki maga volt az Isten, vagy az Isten Fia (Mózes I., 32, 24-32.)?! Tusakodott vele egész virradatig s akkor sem akarta mindaddig elengedni, míg meg nem áldotta. Igen, ez az imádság, amely bírókra kel az Istennel s addig viaskodik Vele, míg csak áldást nem kap Tőle- ez az állhatatos, kitartó, férfias, bátor imádság -, győz, diadalmaskodik Isten fölött is. Ha ilyen gigantikus az imádság ereje az Istennel szemben, milyen lesz akkor az emberekkel szemben! Az imádság legyőzi, megfuttatja az ördögöt. Egyetlen gyermeki, mély bizalommal kiejtett: Ave Maria! a gonosz szellemek légióit képes azonnal pokolra küldeni. Mily nagy, mily határtalan az ereje a szenvedélyek fölött! A tisztátalanság, az indulat, a vörös düh, a sápadozó irigység, mind-mind elbújnak, elcsitulnak, leszerelnek az imádságnak felbuzogó, mélyből áradó szavaira. Az imádság győz, diadalt arat az egész világon. Legyőzte a törököt Lepantónál. Mónika vad, pogány, kíméletlen férjét, a szenvedélyes fiút, Ágostont. Legyőzi az édesanyák eltévedt, rossz fiait. Az iszákos, kártyázó, dorbézoló apákat. A tilosban járó fiatal anyákat. Csak ez, egyedül ez képes legyőzni a mi legádázabb, legmakacsabb, legeslegnagyobb ellenségünket, az Ént. Akarod, hogy megsemmisüljön? Imádkozzál! Semper orare et nunquam desinere. Mindig imádkozni és soha meg nem szűnni, így, így ... és lábaid előtt hever holtan a régen imádott, bálványozott Én. Szeresd az imádságot! Csak ennek élj! Tanuld meg a szent hallgatást, ezt a gyönyörű imamódot és adorálj némán, a tabernákulum előtt, ha nem lehet testben - minél többször lélekben! Jézus vár, hogy elárassza lelkedet olyan békével, amilyent a világ sohasem adhat. Az imádság 21