Uj Nemzedék, 1920. szeptember (2. évfolyam, 207-231. szám)
1920-09-16 / 219. szám
2 Csütörtök Beszélgetés Hussarek volt osztrák miniszterelnökkel A Duna-konföderációt lehetetlennek tartja — Magyarország és Ausztria viszonyának rendezése a szabad gazdasági forgalom alapján — Az ,,Uj Nemzedék" bécsi munkatársától. — Bécs, szeptember A monarchia összeomlása pillanatában föltámadt a Duna-konföderáció gondolata s azóta alig múlik el nap anélkül, hogy az érdekelt felek nyilatkozatot ne tegyenek róla. Legutóbb a cseh külügyminiszter, Bates dr. foglalkozott vele kellő részletességgel. Az alábbi nyilatkozat Hussarek dr. volt osztrák miniszterelnöktől ered, a régi Ausztria egyik nagytekintélyű politikusától, aki a Duna-konföderáció gondolatát osztrák szempontból világítja meg. Az Új Nemzedék számára tett nyilatkozatát annak végső következtetései teszik különösen érdekessé. Hussarek ugyanis megállapítja, hogy a gondolat gyakorlati megvalósítását ezidőszerint még a monarchia legexponáltabb régi politikusai is lehetetlennek tartják s másról, mint gazdasági közeledésről alig lehet szó A Németországhoz való csatlakozás. Ennek a kérdésnek osztrák szempontból való tárgyalásánál mindenekelőtt arra az ezerszer hangoztatott megállapításra kell utalni, hogy Ausztria mai keretei között életképtelen s fennmaradni nem fog tudni. A mi országainkra nézve tisztán elméletileg két megoldási lehetőség van. ANémetországhoz való csatlakozás, vagy a nemzeti államokkal való szoros gazdasági kapcsolat. A monarchia összeomlása aktuálissá tette a csatlakozás gondolatát, politikai pártjaink csonban csupán pártérdekeik szempontjából kezelték a kérdést és sikerült is nekik a nagy eszmét megbuktatniuk. — Nálunk a szociáldemokraták voltak, eltekintve a német nemzetiektől, a Németországhoz való csatlakozás leghangosabb hirdetői s attól a köztársasági államforma megerősödését várták s egy centralisztikusan kormányzott birodalomról álmodoztak, amilyennek Franciaországot lehet tekinteni Richelieu politikája óta. — Ennek a tervnek a megvalósítását azonban nem tartom lehetőnek: a német törzsnek évszázados története megdönthetetlen bizonyítékokat szolgáltat a föderalizmus, a partikularizmus fontjának föltétlen szüksége.? volta mellett.. "IW " V nvm „ _ V teljes mértékben el is ítéljük a békeszerződésnek azt a pontját, mely számunkra a csatlakozást lehetetlenné teszi, el kell ismernünk, hogy a csatlakozás belső előfeltételei eleddig még hiányoznak, a helyzet még nem érdeklődött meg annyira, hogy a nagy német probléma megoldása bekövetkezzék. A német és osztrák nép politikai munkálkodását a közeli és távoli jövőben neki kell szentelnie. Az utódállamok gazdasági együttműködése. — Egyelőre meg kell elégednünk azokkal a reálpolitikai lehetőségekkel, amelyek előttünk nyitva állanak s meg kell állapítanunk, hogy az íhániki esztendő, amelyben a habsburgi, cseh és magyar országok sorsa egymásba kapcsolódott, épp oly kevéssé volt véletlenség, mint a monarchiának évszázadokon át való fenállása. Éppen ezért az osztrák s egyidejűleg a közép-európai kérdés megoldását az utódállamok újabb gazdasági együttműködésében lehet észrevenni, amit később a politikai körr.cirdés követne. Az egyes államok egymásra való utaltságát a lefolyt két esztendő eseménye kellőképpen beigazolta. Ennek elenére aajm a nézeten vagyok, hogy a Duna-konföderításő gondolatának rövid időn belül van megvalósitása épp oly lehetetlen, mint Arisztriának azirodalomhoz való csatlakozásának végrehatássa. Amit azonban könnyen meg lehetne valósulétt, az a különböző kevés ellenkező érdek kiegyeiznise volna, nevezetesen, szabad gazdasági forgom rendszeresítése. Ebből a szempontból mindenekelőtt Ausztriának Magyarorsghoz való bizonya jön tekintetbe, amit bizonyos jóakarattal könnyen lehetne okosan szabályozni, anélkül, hogy a hatalom, mostani birtokosai mostani alkotmánytervezetüket megváltoztatni’ kénytelenek volnának. Magyarország uj határai nem maradhatnak mag. Azonban Ausztriának hangadó pártjánál, a szociáldemokratáknál hiányzik a szükséges jóakarat s inkább föláldozzák a pártdogma molodjának még a legreálisabb gazdasági érdekeiket is. Ma egyenesen barátságtalan a viszony Magyarország között, a gazdasági együtműködés gonzsülését megadályozni mégsem és Délszláv ] ’ággal is rendezni Uj Nemzedék 1920 szeptember 16. Nyomoznak a detektívek. A detektivszemélyzet az egész éjjel kutatott a gyilkos után. Azt megállapították, hogy olyan egyén követte el a gyilkosságot, aki nemcsak it Weiss alanfréd-féle villát, de a környéket is tökéetesen ismeri. A detektívek először a környékbeli összes kórházakat és szanatóriumokat kutatták át, hogy nem járt-e oda benn valaki, aki esetleg sérüléseit vagy sebeit kötöztette be. Egy másik detektívcsoport átkutatta az Angyalföld és a Városliget lomkijait és kisebb korcsmáit, ahol betörők, zsebtolvajok és orgazdák szoktak találkozni. Munkájuk malsban itt is eredménytelenül járt. Megnehezíti a detektivese munkáját az is, hogy a személyleírások eltérők Egyesek szerint katona, mások szerint urasammat volt. Szavahihető tanuk állítása szerint katonazubbony volt rajta, zöld parolival, a lábai gummikaleesni. Munkatársunk a detektivekkel égés, délelőtt kinn járt az Angyalföldön és a VI. kerületnek a liget felé eső részében. Minden egyes házba bementek a detektívek, házkutatást tartottak. Négy embert előállítottak, akiket fölvittek a főkapitányságra. A vallatás során azonban kiderült, hogy a nyomok tévesek, a detektívek tovább nyomoznak. illlierant! t fioiP fsnfeKeziss nem isti eretfinlényes Framcisorsitájs és Olasz csoszág lemondott a közös külpolitikai frontról Bécs, szeptember 15JPA Neue Freie Presse Jelenti Milánóból: A m aix-les-bainsi tanácskozás eredményeit, az oki*T sajtó lényegesen máskép közli, mint a francia^tajtó. Az oroszok a megbeszélések fő eredményeieétt azt szögezik le, hogy mindkét kormány^t^gálla;odott arra nézve, hogy a jövőben a'ftdfden alakban lemondanak arról hogy közös kjdf politikai frontot alkossanak. A két ország viszonyát inkább úgy képzeli, hogy szabadon fognak együttműködni és esetről-esetre egymást támogatni. Bécs, szeptember 15. A Neue Freie Presse jelenti Rómából. A római lapok részletesen foglalkoznak Millerand és Giolitti találkozásával, tartózkodnak azonban minden politikai kommentártól. A tanácskozás eredményét általános