Uj Nemzedék, 1922. május (4. évfolyam, 99-122. szám)

1922-05-16 / 110. szám

2 Kedd lóságnak is a kormány az oka. A Bethlen István grófnak ezekre a szavaira­­­afstein minden részén nagy zaj támadt. Egy van! Igaza van! Le vele! — kiáltják feléje. A kor­mány kicsi igyekeznek a kiáltá­­­­sokon túltenni. • Le a közbeszólókkal! — jött rá a válasz. ■— Kérem, én nem hallom a közbe­­szólásokat — mondja a miniszter­­elnök.—Itt van a tisztviselők nyo­mora. (Hát a fi munkásnyomon­) A tisztviselők helyzete a mai viszonyok és a mai állapotok között nem ma­radhat meg semim­i körülmények kö­zött. (No,fiú ,mi.) Ha a kormány a tisztviselőitől munkát követel, mint ahogy kell, hogy követeljen tőlük becsületes munkát, akkor be­­csületesen meg kell üzetnie ezt a szíránkat — Eddig csak ígéret volt, — szól­jak közbe a terem több oldaláról. — A napokban meg fog jelenni már­ a rendelet, — folytatta a minisz­­­terelnök — amelyre a kereskedelmi miniszter úr, hivatkozott és amely íjás után a kormány felelősségére a­­tisztviselők fizetését felemeli majd­nem addig a fokig, ameddig a Köz­­i alkal­mazoltak Nemzeti Szövetsége­­azt követelte­­ és csak egy csekély­­különbség lesz. A tisztviselők fizetésével korteskednek ! A miniszterelnöknek erre a kije­­­len­tésére megint nagy zaj támadt.­­Az terem több oldaláról ilyen fél-, usátitások hangzottak:­­ — Ez kortesfogás! Korteskednek H .tisztviselők fizetésével! Abszur­dum! Hatezer korona lesz a haza! . — Mások azt mondják,­ — szőtte­­tovább szavait a miniszterelnök — hogy nincsen jogrend és hogy­­ azok­ért, a sajnálatos bűncselekmé­nyekért, amelyek a közrendet meg­zavarták, a kormány a felelős és ii az oka ezeknek. (Közbekiáltások: Gömbös felelős!) Hát bocsánatot kérek, a kormány nem felelős és item, az oka. A magam részéről nyílt, helyen becsületszavamra állí­tom és vitatom ezekkel szemben, hogy a kormány minden bű­ncselek­­­dénnyel szemben férfiasan, erélye­sen járt­ el és fog eljárni. (Esküit nabadlábon veri!) v~ Az, aki izgat ebben az ország­­ban, — folytatta ezután a miniszter­elnök — viselje azokat a következ­­ményeket, amelyek ebből folynak, mert az izgatás az oka, hogy a köz­hangulat nem tudott megnyugodni és'hogy­­még' bűncselekmények for­­ddtanák elő egyik vág másik olda­­lt azt. (A gyilkosok még khst járnak az utcán! — szól erre valaki közbe.) Nem még, ha tehát Andrássy Gyula (Élénk éljedzé...) velem­ szemben azt a vádat emeli. (A kormány hívei közül most többen a rendőrség köz­belépését kérik a közbeszólók eken) a magam részéről csak azt felelem, hogy csalódott, mert becsületesebb voltam, mint ahogy azt remélte. A kormány meghunyászkodó poltikát folytatott! — A második vád az, hogy a kor­mány az oka annak, hogy a király hazatért és önmagát és az országot szerencsétlenségbe döntötte. Ez a vád sem áll meg. A harmadik vád­, hogy feleslegesen gyáva és meghu­nyászkodó politikát követtünk. Felkiáltások: Tényleg! Úgy is van! Nagy zaj. — Gondoljunk vissza — folytatja — áprilisra, ebben az időben minő tanácsot adott Andrássy Gyula gróf. Ő maga is . . . Andrássy nevének említésekor a közönség most nem éljenez. Bethlen felhasználja ezt az alkalmat, félbe­szakítja szavait és gúnyosan a kö­vetkezőket mondja: — Parancsoljanak éljenezni! A közönséget azonban ez nem té­veszti meg. Erre Bethlen hívei a legzajosabban elkezdik éljenezni a miniszterelnököt. — Andrássy áprilisban azt mon­dotta, — folytatta aztán a minisz­terel­nök — hogy veszély a nemzetre nézve, ha a király itt marad. Már­pedig bocsánatot kérek, áprilisban a veszély csekélyebb volt, mint ok­tóberben, mert akkor hadseregünk népi volt még teljesen leszerelve. Ha akkor veszély volt,­ és elég nagy volt a veszély arra, hogy ilyen ta­­nácsot adjon Andrássy Gyula a királynak (Él­jen Andrássy! Levele­. — hangzanak a közbeszólások) ak­kor a magam részéről igazam van hogy októberben ez a veszély na­gyobb volt az országra nézve. (Él­jen Bethlen!) — Azt mondja gróf Andrássy Gyula, lj,ogy hát mégis csak nem tá­madtak volna meg, vagy hogyha megkísérelték volna a támadást, a nagykántánt leintette voltra a kis­­ántántot. Hát bocsánatot kérek, hi­vatkozom a román megszállás ide­jére, amidőn hetvenkét jegyzéket vártak ki a nagy-ántánt részéről, áruig kimentek az országból és a hetvenkettedik jegyzék után csak akkor mentek ki, miután a rablást végrehajtották. Mi történt Tihanyban? — A további vád az, hogy forra­dalmi térre léptünk, hogy az 1921. évi 47. törvénycikk forradalmi ala­pon áll. Ha ez igaz, akkor gróf An­drássy Gyula is forradalmi alapon áll. (Helyeslés.) Mert én ezt még nem mondtam sehol, de azon vád­akkal szemben, amelyekkel most napról­­napra a kormányt illetik, meg kell mondanom, hogy Tihanyban az or­szágnak egyik igen magas dignitá­­rlása előtt gróf Andrássy Gyula nyilatkozott úgy, hogy a detronizáció elkerülhetetlen, hogy ő azt a maga részéről az ország szempontjából el­kerülhetetlennek tartja és azt az üze­netet küldte, hogy Bethlennek kell ezt megtenni, mert különben sokkal rosszabb állapotok következnek (Éljenzés.) Andrássy Gyulát ünnepük — Bethlen helyett ,, — Vannak mások. — folytatta a miniszterelnök akik az ország bé­kéjét­­időszerűtlen kérdések felveté­­sével bontják meg. Itt a puccsis­tákra célzok. (Halljnk! Halljuk !). [Vádakat, kovácsol­n­a­k a k­or­m­­­á­n­y ellé,..­.,ármélyeket cáfolatlanul hagy­,­ni nem tudok. — Az első vád, amelyet gróf Att­­idrássy Gyula... . Andrássy Gyula perének említései­t teremben viharos éljenzés fogadja. Mások abcngot kiáltanak, de az él­­jenzők szavát nem tudják elnyomni. Bethlen legitimista­­ volt? . A miniszterelnök csak kis várako­zás után tudja folytatni beszédét. — ... velem szemben hangoztat, a hálátlanság vádja. (Halljuk! Hall­juk!) Andrássy Gyula gróf azt ■mondta, hogy ő exponálta magát­­Bethlenért, felismerem, hogy engem rábeszélt, hogy kormányt vállaljak, (Éljen!) azonban megegyeztünk ab­ban a programban, amely a kor­mánynak alapjául­­szolgált." Kijelen­tettem, hogy sem puncsot nem fogok tűrni a magam részéről, de a detro­­vizáciéhoz­ sem járulok hozzá. (Fel­kiáltások: Mégis hozzájárult a detro­­vizáciéhoz! Hát a pécsi beszéd?) — Amikor én pécsi beszédemet tartottam, gróf Andrássy Gyula (Élénk éljenzés.) útban volt Sopron felé, hogy fegyveres haderőt meg­szervezve térjen vissza az ország szívébe. A’ megegyezést,nem én szeg­— Aki ilyen kijelentéseket tesz, az ne álljon elő ilyen vádakkal. Az utolsó vád, hogy a kormány nem teljesítette kötelességét a királyi család eltartásával szemben. Erre vonatkozólag két mód volt és van arra, hogy a királyi család fenn­­tartása és megélhetése biztosíttas­sák. (Felkiáltások: Haza kell hozatni!) — Az egyik az, — mondja a mi­niszterelnök — hogy a nemzetgyűlés maga szavaz meg egy olyan na­gyobb összeget, amely ezt a fenn­tartást­ biztosítja, 1922 február 16-ig, amíg a nemzetgyűlés együtt volt, Andrássy Gyula gróf és társai . (Éljenzés) . . . nem tettek javaslatot erre, hogy ilyen összeg megszavaz­,­tassék. Tia tehát hibás valaki, ők vele együtt hibásak. "Mi teljesítettük kötelességünket, mert a királyi csa­lád magyarországi m­agán­javait és jövedelmét kiadtuk. Ezen jövede­lem a múltban tizenkét milliót tett ki. Ebből a király meghatalmazo­ttja csak ötmilliót vett fel. — De, tovább megyek, ezen ötmillió sem­ egész összegben jutott a királyi család kezébe, mert egy része — és ezt bizonyítom — propagandaié­­lokra fordíttatott. Az utolsó hetek­­be­n egy kontroverzió fejlődött ki ebben a kérdésben. E­­nek rendjén Andrássy­­Gyula (Éljenzés. Le vele!) azt mondotta, hogy harmincezer ko­rona fordíttatott ilyen célra. Én a magam részéről tudomással bírok, hogy ez az összeg egy millió koro­nánál is nagyobb volt. A király ha­lála után a kormány a saját felelős­ségére, melyért utólag a n­emzet­gyűlésnek kell megadnia a leintem­­­vényt, három milliót fordított a ki­rályi család fenntartására. — Visszautasítok tehát minden olyan vádat, mely azt, mondja, hogy a királyi család fenntartásáról nem gondoskodtunk. Én magam is emel­hetnék vádat, hogy megbontották az ország egységét, hogy egyesek pro­pagandájukkal nem kímélik meg Szent István koronáját sem, a kirá­lyi palástot, az özvegy királyné gyá­­szát, a felekezeti békét, hanem le­rántják ,ezeket a sárba és propa­gandaeszközzé sülyesszik le még a vallás fenségét is. (Nagy zaj.) — Más államokban is távoztak el dinasztiák .. . — De nem szolgáltatták ki kirá­lyukat az ellenségnek! !— kiáltja egy erőteljes hang. — Németországban — folytatta a miniszterelnök — éppen tizenöt di­nasztia vesztette el trónját és azok­ban az országokban, ahol ezek az esetek megtörténtek, ezek a dinasz­tiák ma részben népszerűbbek, mint valaha voltak. (A trónfosztás után nálunk is! — szólnak közbe. Ez kel­lemetlen a kormánynak!) De egyet­len felelős német államférfin sem próbált puccsot csinálni. (Zaj.) Befe­jezem beszédemet. Az országnak bé­kére és nyugalomra van szüksége, hogy a polgári rend mellett, polgári munkával lassanként újból felemel­jük. Arra kérem önöket, hogy min­ket és az egységes párttal együtt­működő Hegyeshtaliny Lajos keres­kedelmi minisztert támogassák. (Éljenzés.) Ismét legitimistát ünnepelnek A miniszterelnök beszéde után Pos­ácsi Dénes mondott rövid elme­­futtatást. Beszédét a közbeszólások ■viharíts özöne miatt egészen várat­lanul befejezte. Simonyi-Sem­ad­am Sándor szólad ezután és leszögezte, hogy az 1920. évi I. és az 1921. évi 47. törvénycik­kek alapján kell állatunk mind­addig, amig meg nem változunk az idők és amikor szabadon határozha­tunk a nemzet sorsa fölött. A zajos na­gy­ülésen Németh Gyula pártelnök mondott rövid zá­róbeszédet. A gyűlés után a miniszterelnök autón Bum községbe indult. Amikor a Kultúrpalotából távozott a­ bejá­rat előtt elhelyezkedett közönség lelkesen ünnepelte Cziráky grófot. A miniszterelnök vegyes érzelmek­kel folytatta kíséretével politikai kortes­ut­ját. A Rum-hím tartott gyűlésen Vasa József kultuszminiszter szólalt fel. »»«♦♦♦»»»♦♦♦♦»»»♦»»♦»»♦«♦♦♦♦♦»»»♦»»»♦♦* ZS fétpályi családot haza kell hozatni! Új Nemzedék A hadirokkantak tiltakoznak a császár­fürdői gyógyintézet megszüntetése ellen­ ­ Az Új nemzedék tudósítójától.­­ A császárfürdői rokkant utókezelő intézet betegei küldöttségileg men­tek a népjóléti miniszterhez, hogy a gyógyintézet további fentartását és használati jogát kérjék. A tíztagú küldöttség Bernolák Nándor népjó­­­­éti miniszternél akart tisztelegni, azonban a miniszter a küldöttséget nagy elfoglaltsága miatt nem fogad­hatta. A rokkantak egy részletes me­morandumukat a miniszter helyette­sének adták át. A feliratban a rokkantak vezetői 1922 május 13. elm­ondják, hogy a budai hidrotherá­­piai és Zander-intézetben a még ma is kezelésre szoruló had­írókká utak és az Oroszországból túszként haza­tért betegek laknak, illetve kezeltet­­nek. Ezek a betegek felgyógyulásu­kat a császárfü­rdői intézettől vár, amely egyetlen jól felszerelt és modern gyógy­ utókezelő Csonka- Magyarországon. Tiltakoznak az el­len, hogy az intézetet feloszlassák és a rokkantakat különböző kór­házakba helyezzék el. A me­morandumban csodálkoznak a az utókezelő ápoltjai azon, hogy éppen a betegekkel nem közölték az intézet feloszlatását, illetőleg azt, hogy mi okból szüntetik meg a csá­szár fürdői utókezelőt, amely a­ há­ború kezdete óta­ sok ezer katoná­nak szerzett gyógyulást. A rokkantak feliratukban hivat­koznak arra, hogy az intézet felosz­latására nem elég alap az sem, hogy az épület tetőzete javításra szorul. Ezt igen kevés pénzzel ki lehetne javíttatni. Végül részletesen el­mondják, hogy a szét­szaggatott or­szág területén ez az egyetlen intéz­mény, amely komolyan és intenzí­ven foglalkozik még ma is a rok­kantak gyógykezeltetésével. Ha kü­lönböző kórházakba osztják szét a beteg rokkantakat­, a legtöbb rok­kant nélkülözi majd a Császárfürdő gyógyító vizét és iszapját is. Hi­szen a ’/■ na és amputált rokkantak csak tolókocsin tudnak közlekedni és igy bizony nehézkesen közelíthe­tik meg a budai Császárfürdőt. A feliratot az intézet összes tiszti és legénységi ápoltjai aláírták. A kormány átafose ezer mi­lliót ad a lakásépítésre . Az Új nemzedék tudósítójától. Nyíregyháza, május 15. Kállay Tibor pénzügyminiszter, N­yíregyháza egységespárti képvi­selőjelöltje vasárnap délelőtt fél tíz órakor programbeszédet mondott a vármegyeház dísztermében. A be­szédben a pénzügyminiszter gazda­sági programot adott. — Gazdasági fellendülésünk kiindulópontja — mondotta — a rend, nyugalom és konszolidáció. Ami a részleteket il­leti, gazdasági programom első pontja a kötött gazdálkodás fokoza­tos megszüntetése. A belső forga­lom szabad lett, de biztosítani kell azt is, hogy teljesen felszabaduljon a külfölddel való forgalmunk is. A génuai konferencia megteremtette azt a légkört, amelyben a csehekkel újból felvehetjük és Romániával, valamint Jugoszláviával is megin­díthatjuk a kereskedelmi tárgyalá­sokat. Ausztriának azzal a feltétel­lel biztosítjuk az állatki­vitelt, ha lehetővé teszi, hogy a magyar bort az ausztriai piacokon elhelyezhes­sük. . — Fontos a középosztály felsegí­­tése.­ Ezt a célt szolgálja a lakás­építési akció, amelyre újabb egy mill­iá­r­dot akarunk fordítani. — A gazdasági élet küzdelmének az ember ember ellen való harc he­lyett a természet fokozottabb kiak­názására való irányítása. Termelé­sünket azonban csak úgy növelhet­jük, ha elengedik a tőlünk követelt jóvátételt és halasztást kapunk régi külföldi tartozásaink visszafizeté­sére.­­ Ha a forgalmi adót nem emel­jük, akkor az államot egyik legna­gyobb bevételétől fosztottuk volna, meg, a tarifaemelés mellőzésével pedig lehetetlenné tettük volna, hogy állami üzemeink gazdálkodása egyensúlyba kerüljön. Igazat, adok az ellenzéknek, hogy a közalkalma­zottaktól és a gazdasági beruházá­soktól nem kell sajnálni a pénzt. Az államháztartás jövő évében ép ezek a legnagyobb tételek. Ezután Mayer János földművelés-­ ügyi miniszter és Moser Ernő volt­ nemzetgyűlési képviselő beszélt. . mM Cip­raktár megnagyobbítva megnyílt. Vászoncipők ........... 950-től Antilopcipők ........._1950-től TV., Kossuth Lajos-utca 7,

Next