Uj Nemzedék, 1923. május (5. évfolyam, 98-121. szám)
1923-05-01 / 98. szám
4. Kedd Új Nemzedék Andrássy Gyula gróf emlékezete Apponyi Albert gróf beszéde — Az Uj Nemzedék tudósitójától. — Vasárnap délelőtt 11 órakor az Or Szágháza kupolacsarnokában fényes ünnepséget rendezett Budapest székesfőváros idősb Andrássy Gyula gróf születésének 190-ik évfordulója alkalmából. A kupolacsarnokot, melynek bejáratánál a főváros díszruhás hajdúi álltak, zsúfolásig megtöltötte az előkelő közönség, a karzatok is szorongásig megteltek. Az ünnepségen megjelent József királyi herceg, Auguszta és Izabella királyi hercegnők.* A kormányt Rakovszky Iván belügyminiszter, Daruváry Géza igazságügyi miniszter és Belitska Sándor honvédelmi miniszter képviselte. Az Andrássy család részéről ott voltak Andrássy Gyula, Andrássy Géza, Andrássy Sándor grófok, Batthyány Lajos gróf, Batthyány Gyula gróf, Cziráky József gróf. A megjelent előkelőségek sorában ott látták még Odescalchi Károlyné hercegnét, Pallavicini György őrgrófot, Hacsik-Barkóczy Endréné grófnét, Mayer János volt minisztert, Szcitovszky Béla házelnököt, Wlassics Gyula bárót, Sós Károly volt honvédelmi minisztert, Berzeviczy Albertet, Csiszárik János címzetes püspököt, a politikai és társadalmi élet több kiválóságát, Tiszadob község, a különböző egyesületek és intézmények kiküldöttjeit, akik a centennárium alkalmából hódolni akartak a nagy Andrássy, a monarchia volt külügyminisztere, Budapest naggyá tevője emlékének. Az ünnepet a Székesfővárosi Énekkar vezette be a magyar Hiszekeggyel. Majd Folkusházy Lajos alpolgármester mondott megnyitó beszédet, melyben kiemelte, hogy a nagy Andrássy születésének 100-ik évfordulójának alkalmával a főváros nemcsak a magyarság egyik legnagyobb politikusát ünnepli, de hódol a mai világvárosi Budapest naggyátevőjének emléke előtt is. Ezután Apponyi Albert gróf tartotta meg emlékbeszédét. — Idősebb Andrássy Gyula gróf történelmi jelentőségének méltatásánál — mondotta — szükségképp abba a kérdésbe ütközünk, hogy mi marad meg Andrássy müvéből az örökkévalóságnak, miután korszakos müve immár romokban heveri Hol van az 1867. évi kiegyezés? Hol a német szövetség? Hol a Balkán félszigeten elfoglalt hatalmi állás? — A válasz az ekként felvetett kérdésre pedig úgy hangzik, hogy Andrássy Gyula művének éppen csak alakja az, ami elenyészett, de lényege és belső tartalma nemcsak megmaradt, hanem éppen a nemzet külső körülményeinek átalakulása folytán ma még több jelentőséggel bír, mint Andrássy életében. Apponyi gróf ezután áttekintette a nemzeti közélet vezető gondolatainak fejlődését egészen az 1848-as előretörésig, amelynek mozgalmaiban Andrássynak is nagy szerepe volt. Az 1867. évi alkotás létrehozásában, később annak megvédésében és felhasználásaiban Andrássy és Deák Szerencsésen egészítették ki egymást Míg Deák a közjogi pontosságot, Andrássy a nagy politikai perspektívákat képviselte elsősorban. — Nem tartozik a beszéd feladatai közé a kiegyezés bírálata; felfogásom e tekintetben ismeretes. Tagadhatatlanul nagy vívmány volt a 48 előtti tényleges állapotokkal szemben Magyarország teljes önállósága belügyeinek intézésében és paritásos befolyása a külügyek vezetésére. Azonban egy törvényalkotással nem lehet átalakítani a nemzetnek évszázados defenzív jellegű gondolkodását. A megindulás Andrássy is magyar miniszterelnökségének nagyon is rövid évei alatt csakugyan sokat ígérő volt. Senki sem volt nála alkalmasabb, sőt úgy kell mondanunk, egyedül ő volt alkalmas arra, hogy a kiegyezés lélektanát megvalósítsa. A továbbiakban azt ismertette a szónok, mit hozott Andrássy miniszterelnöksége ideje, alatt a honvédség megalapítása, más intézkedések, az udvari élet meghonosítása és az uralkodónak a nemzethez való közeledése terén. Áttért azután a külpolitikai válságra, amelybe a német-francia viszály idején kevés hijján mi is belesodródtunk s amikor Andrássynak magának kellett a külpolitika vezetését átvenni. — Ezzel mi nyertünk egy világtörténelmi alakká vált külügyminisztert, de elvesztettük azt az erőt, amely a kiegyezés által teremtett belső helyzet kiépítésénél nélkülözhetetlen volt. Ezt a megoldhatatlan dilemmát legjobban Deák Ferenc jellemezte, amikor Andrássyhol külügyminiszterré történt kineveztetésekor ezeket írta: „Isten jókedvében adott Téged nekünk; csak az a kár, hogy duplikátumot nem teremtett, mert két példányra volna szükség, egyikre Bécsben, a másikra itt.' — A külügyek terén ez volt az első eset, amitóta a Habsburgok Magyarországon uralkodtak, hogy világpolitikájuk irányítását egy vérbeli magyar államférfiúra bízták. Történt pedig ez azzal az eredménnyel, hogy a két nagy háborút vesztett, összetört, elgyengült és minden oldalról fenyegetett Ausztria néhány rövid év múlva vezetőállásba emelkedett Európában, a reá nézve legveszélyesebb keleti krízis megoldásánál a döntő szót mondhatta ki, erős szövetségre támaszkodhatott, amely a külső veszélyekkel szemben teljes biztosítékot nyújtott. A berlini kongresszust ő hozta létre, s virtuóz akcióját azzal koronázta meg, hogy amit országa érdekében szükségesnek tartott, azt Európa által hozatta létre. A végső összeomlás és az azt megelőző szomorú tények elhomályosították Andrássy alkotásait, de méltán fel lehet vetni a kérdést, vájjon ő passzív szemlélő és hallgatag résztvevő maradt volna-e a német politikának a bismarcki hagyományoktól eltérő kockázatos kifejlődésével szemben, amely feszültséget idézett elő egyidejűleg két világhatalommal: az orosszal és az angollal? Vájjon nem látta volna-e előre ennek a fejleménynek veszélyeit? Vájjon nem sikerült volna-e neki tekintélyével a szövetséget ettől az úttól eltéríteni, vagy a monarchia sorsát annak esélyeivel szemben máskép biztosítani? Andrássy egyéniségének tanulmányozása ép az ellenkezőre utal. Andrássy konkrét alkotásainak rombadőlése tehát mit sem bizonyít koncepciójának eredeti helyessége ellen, csak az epigonok elégtelenségét állapítja meg. A kupolacsarnoki ünnepség után az ünneplő közönség az Andrássy-szoborhoz vonult, amelyet megkoszorúztak. A kormányzó koszorúját Daruváry Géza igazságügyminiszter, a kormányét Rakovszky Iván belügyminiszter, a magyar királyi honvédségét Belitska Sándor honvédelmi miniszter helyezte a szoborra. Koszorút hozott még a Közmunkatanács, melynek Andrássy első elnöke volt, a Nemzeti Kaszinó, a I3-as honvédek és az Andrássy-család. A katonazenekar végül eljátszotta a Szózatot, mialatt a kivonult díszszázad fegyverrel tisztelgett a szobor előtt. q03OCaCÖOC»OOOOQGOOCOC©OCCXSOC©O©OQOOQOQOCCOOOC«XXXXXX: Feledy Pál nyerte meg a zugligeti motorkerékpárosversenyt — Az Új Nemzedék tudósítójától. — ■ Külön kis szenzációja volt tegnap reggel az Apponyi-térnek. A Werbőczy-szobor tövében autók és motorkerékpárosok nyüzsögnek, — a villanyóra nyolc órát mutat — gyülekeznek a Királyi Magyar Automobil Club motorkerékpárosversenyére. Vasárnapi álmából ébred a város, amikor a versenybíróság autója végigrohan a körúton. Nyomában tizenhét motoros kerékpár száguld , és ijesztgeti a járókelőket. Start a bécsi vámnál. Néhány perc alatt künn vagyunk. Hírnök jő és jelenti, hogy az utak sárosak és csúszósak, kívánatos volna tehát enyhíteni a versenyfeltételeket. A vezetőség — Márkus Lajos ezredes, Szelnár Aladár dr., a KMAC vezértitkára, Jakab Tivadar százados, Érdy Krausz György és Máry Dezső — el is határozza, hogy az első csoportban versenyzők beérkezési idejét egy óra 40 perc, illetően két óra helyett két órában, illetően két óra 20 percben szabja meg, a második csoportban versenyzők beérkezési idejét 30 perccel enyhíti, vagyis a minimális idő itt két óra 45 perc, a maximális idő pedig három óra 5 perc. Az egész verseny két részre oszlik. kelebb a körülbelül 70 kilométeres megbízhatósági verseny kerül sorra, utána pedig a 2,2 kilométeres hegyi ügyességi verseny. A versenyzők pedig a szerint oszlanak két csoportra, hogy gépük 1918 után készült-e, — ez az új népek csoportja, — vagy pedig már 1918 előtt. Elsőnek — pontosan 10 perccel kilenc óra után — Feledy Pál dr. indul útnak vadonatúj Sunbeam-gépén. Fégy percnyi időközökben száguldanak utána következő versenyzők: Delmár Walter (Triumph), Gyurkovics Béla (Triumph), Ludwigh Antal (Triumph), Majláth Mihály (Triumph), Möller Miklós dr. (Indián), Almássy László Ede (Scott), Hornyánszky Viktor (Frera), Ádám Károly (Triumph), Fassberger József (Frera), Sternberg Ferenc báró (Triumph), Zébli Rudolf (BSA), Zajács Ferenc (Wanderer), Kovacsik Géza (Wanderer) Pászt Lajos (DFK) Bogschütz Béla (DKV), Senger Gyula dr. (Arcthe). A versenyzőket négy állomáson, Pilisvörösvárott, a Szépjuhásznénál, a svábhegyi szállónál és Szépilonánál ellenőrzik és körülbelül hetven kilométer befutása után érkeznek célhoz, a zugligeti villamosvégállomáshoz. A versenybíróság autóján tizennyolc perc alatt érkezünk ki a Zugligetbe, természetesen nem a versenyzők számára előírt utón, hanem a Bécsi-utón, a Margit-körúton és a Retek utcán át. A célnál ekkorra már szép közönség verődik össze vasárnapi kirándulókból, da még másfél órát kell várakoznunk, míg Feledy Pál dr. 11 óra 27 perckor beérkezik. Őt követi Ludwigh Antal, Möller Miklós úr, Detmár Walter és hosszú szakadozott sorban a többi versenyző, akik csak igen keveset pihenhetnek, mert már fél egy órakor megkezdődik a hegyi ügyességi verseny, s ebben a versenyben az győz, aki három percen belül kapaszkodik föl a 2200 méteres rendkívül meredek útón. A zugligeti sípálya tetején, néhány száz méterrel a Disznófő fölött van a cél. A kacskaringós útvonalak mentén több száz főnyi közönség gyűlt itt egybe és tapsolja meg Feledy Pál dr.-t, aki bámulatos gyorsasággal szalad föl gépén a rendkívül meredek lejtőn. Kijut a tapsból Majláth Mihálynak is, míg Delmar Walternak olykor-olykor lábbal is segítenie kell magán, hogy a célba följuthasson. A legtöbb versenyzőnek lámpaláza is van, a második kísérlet, már mindegyiknek jobban sikerül. A versenynek vége. A versenybíróság összeül és a pontozás alapján kihirdeti az eredményt. Az országúti versenyt minimális idő alatt Feledy Pál dr. nyerte meg. Möller Miklós dr. 2 óra és 16 perc alatt érkezett a célhoz. A megbízhatósági verseny második csoportjában kilenc győztes is van, akik a következő sorrendben futottak be: Delmár Walter, Gyurkovics Béla, Majláth Mihály, Hornyánszky Viktor, Ádám Károly, Fassberger József, Sternberg Ferenc báró, Zajácz Ferenc és Kovacsik Géza. A második helyre Senger Gyula dr. került 2 óra 48 perc alatt és Pászt Lajos 2 óra 59 perc alatt. A hegyi versenyzők első csoportjában Feledy Pál dr. nyerte meg Érdy- Krausz György tiszteletdíját A második csoport győztese Majláth Mihály a honvédelmi miniszter tiszteletdíját nyerte meg, a második Delmár Walter Feledy Dezső tiszteletdíját, míg a harmadik Gyurkovics Béla és a negyedik Adám Károly meg kell, hogy elégedjenek a KMAC plakettjével. G lépészt ?...zr ?,$5h®& keres a debreceni SSVÁ?tiI?5dBBa« villanytelep Debrecen. Lakást nem tud adni. 1923 május ) Két halottja van az angol kupadöntőnek Londonból jelentik, hogy az angol kupa döntő mérkőzését 260.000 főnyi rekordközönség nézte végig a Wembley Park új stadionjában. A Bolton Wanderers és a Westham United mérkőzését végignézte V. György király is. A nézők méregdrága helyárat űzettek, százezer ember azonban jegy nélkül tört be a stadionba, miután a pálya kerítését ledöntötte. Nyomukban még vagy nyolcvanezer ember igyekezett be a pályára, ezeket azonban már föltartóztatták. A föltartóztatásból nagy verekedés támadt és az ezer sebesült közül hatvanöt kórházba kellett számtani. Az izgalmas „mérkőzésről“ szóló tudósításhoz tartozik az is, hogy a második osztályú Westham Unitednek nem sikerült betetőznie győzelmei sorozatát, a rutinosabb Bolton Wanderers 3:0 arányban győzött. Az angol kupát V. György király adta át a győztes csapatnak. Lapunk zártakor jelentik Londonból, hogy a webley-parki verekedésnek 909 sebesültje van, ezek közül ketten meghaltak, nyolcvanan pedig súlyosan sebesültek meg. (Benedek és Némethy gyepes pályán kapott ki Velencében.) Gera Ferenc, Benedek János és Némethy Jenő szombaton érkeztek meg olaszországi útunkról. Elmondották, hogy a meráni verseny után kénytelenek voltak elfogadni a velenceiek meghívását. Ebben a kirándulásban azonban már igen kevés örömük volt. Teljesen átázott gyepes pályán futtatták őket, amelyet kövek és göröngyök tettek hepehupássá. Csak ilyen pályán történhetett meg, hogy Benedek János második helyre szoruljon a 2 perc 15 másodperc alatt befutó Cominotto mögött a 800 méteres síkfutásban. Benedek többször megcsúszott és keservesen gázolta a sarat, amelyben Némethy Jenőnek már a cipője is beletapadt, mezítláb futotta a köröket, míg csak úgy meg nem sérült a lába, hogy társai ölükben vitték be az öltözőket. Ambrosini ezután 15 perc 59 másodperc alatt „könnyen“ nyerte meg az 5000 méteres síkfutást, a magyar fiúknak pedig meg kellett elégelniök egy győzelemmel, amelyet Dere Ferenc vívott ki 11 mp, alatt a 100 méteren Zuecával szemben. (A BEAC került a második osztályú bajnoki lista második helyére.) A legfontosabb második osztályú mérkőzés az UTSE győzelmével végződött. A bajnokjelölt újpesti csapat 2:1-re verte meg az NSC-t, úgy hogy a bajnokság most már aligha vitatható el tőle. A 33FC gólnélküli eldöntetlen eredménnyel játszott a Postással, ismét leadott tehát egy pontot és így az RTK-t 1:0-ra verő BEAC foglalta el az UTSE mögött a második helyet. A többi második osztályú eredmény: BAK-EMTK 2:0, TTC-BTK 1:1, Testvériség-Ékszerész 2:0, Húsos—KAOE 2:1. — (Harmadszor is kikapott az MTK.) Az UTE és az FTC után megverte tegnap az MTK-át a bécsi Amateures, amelynek csapatában kitűnően játszott — rúgott egy gyönyörű gólt is — a renegát Schaffer. A volt bajnokcsapat még csak árnyéka sem régi együttesének, tizenegy játékosa közül csupán Orth, Kertész és legföljebb még Braun érdemel dicséretet. Orth azonban nagyon vigyázott magára, közelharcba nem igen bocsátkozott. Két gólja mesteri volt, de a mérkőzés megnyeréséhez nem volt elegendő, az Amateure 3:2 arányban győzött. A játék erős volt és izgalmas, szépségeit azonban sorozatos durvaság csökkentette. Kiss Tivadar éppen olyan rosszul bíráskodott, mint az Üllői úti pályán Klug Frigyes, aki a pompásan játszó FTC-t megfosztotta a győzelemtől. A zöld-fehérek — különösen az első félidőben — szinte a kapujához szögezték a Törekvést, mikor azonban a bíró Takácsot kiállította, Hungler II. pedig megsérült, előrelátható volt, hogy az FTC hősies küzdelem árán sem tud változtatni az 1:1 arányú eldöntetlen eredményen. Az UTE 3:1-re verte meg a BTC-t, a Vasas 5:1-re a Zuglót, a VÁC pedig 3:0-ra a MAC-ot. (A bécsi Rudolfshligel kikapott Szombathelyen.) Az osztrák elsőosztályú bajnokság utolsó helyezettje, a Rudolfshügel Szombathelyen vendégszerepelt, vasárnap 4:1-re verte meg a SZAK-ot, szombaton azonban ugyanilyen arányban kapott ki a szombathelyi SE-től. — Bécsi eredmények: Floridsdorf—WAF 2:1, Simmering—Hertha 3:1 (bajnoki), Wacker—Vienna 2:1, Rapid— Admira 5:1, WSC—WAC 6:1 (kupamérkőzések). — A Sparta Prágában 6:1-ra verte meg a DFC-t.