Uj Nemzedék, 1924. április (6. évfolyam, 76-84. szám)
1924-04-01 / 76. szám
Emlékezes A budavári koronázó templom fenséges évei alatt holnap fölszárnyalnak a gyász és az emlékezés zsolozsmái. IV. Károly császári és apostoli királyi felségének, Magyarország legtragikusabb uralkodójának gyásza és emlékezete fog holnap mélységes, komor ünnepet ülni. Komor gyász ez a második évfordulóé, komorabb tán, mint volt az elsőé, mint ahogy minden újabb esztendő feketébb, kegyetlenebb komorságát jelenti a magyar sorsnak. Ha volt veszteséglajstroma a véres dicsőséges magyar világháborúnak, szinte mérhetetlen, a békének nevezett esztendők veszteséglajstroma immár csakugyan mérhetetlen. Pozsony, Kassa, Kolozsvár, Szabadka van rá fölirva, a nemzeti önrendelkezésnek, a területi épségnek neve s aztán gigászi betűkkel IV. Károly királyé és ezzel a névvel annyi reményé, talán minden reményé... Egy szomorú, néha már kétségbeejtő anyagi és erkölcsi válság mélységében visszafordul tekintetünk az elrobogott esztendőkre és IV. Károly király egyéni jóságának, legnemesebb szándékainak és egyéni tragédiájának szemlélete mellett az a nagy nemzeti tragédia sötétlik elénk, amely teljességgel összefügg az övével. Nagy nemzeti összeomlásunk előkészülete azokkal a támadásokkal indult meg, amelyek a király tekintélyét kezdték ki a félrevezetett, megmérgezett köztudatban. Csőcselékforradalom, Tisza-gyilkosság, rémuralom: mindez azzal a nappal kezdődött, amelyen a koronás magyar király elárvult, tulajdon hazájában. S mikor neki el kellett távoznia idegenbe, akkor a tények logikájával kellett bejönniök kardcsapás nélkül az elnyomó, leigázó, martalóc idegeneknek. S abban a pillanatban, amikor a király a nemzet halálos ellenségeinek kezére került, abban a pillanatban elindultunk a felfogások, fogalmak, intézmények mai anarkiája felé és roham! "‘népekkel távolodtunk a szabad Kárpátok reményétől... Gyász és emlékezés a legnemesebb szirti és legkrisztusibb sorsú magyar királynak. Nekünk pedig, boldogtalan magyaroknak, fájó vezeklés, keserű mea culpa és könnyesszemű révedezés jövőnk felé, amelyen már csak r megdicsőült királyunk imája segíthet az örökkévaló trónusa előtt. fi A X"vtkt\KiK,.y —rTC i * ! VEI -VI. évfolyam, 76. (1346.) szám ára 1300 korona ""■ .*■*>»* ipri,h f-Előfizetési ár: Egy hónapra 20.000 korona, negyed- Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, V. kely évre 60.000 korona. Egyes szám ára helyben, vidéken «07 T’T'T'tS' A T XT A Ti f 7 A a Honvéd utca 10. szám. — Telefonnámt 127—46* . . a.... .... „ r*ULl NKA1 NArlLAJr 127-47,127-4S,127-49. József 65.- Gyorsírok a c. pályaudvaron 1000 kor.- Hidetés noillupetare, 7-20, 7-21. - Fiókkiadóhivatal: Rákóczi ut 1. díjszabás szerint - Reklamációk: Telefon 19—20. Tel.: J. 136-06, Teréz-körut 62. Telefon: 121-9 1 . '300000°aa330C)OCXXXXXXXX)!mKXMOOOOOO III milliárdos fizettek be eddig a hftiyszerelőlegre — Az Új Nemzedék tudósítójától. — de van a kényszerelőleg második részletének befizetésére az utolsó nap. A mostani befizetésnél minden száz takarékkorona fejében 110 papírkoronát fizetnek, tehát néhány ponttal kevesebbet, mint a takarékkorona hivatalos árfolyama. A kényszerelőleg befizetéséről Baross Gábor, a Postatakarékpénztár elnökigazgatója ezt mondotta munkatársunknak: " A mai napig 222 milliárd koronát fizettek be, összesen 431.000 tételben. Az összegben benne van az előleg első részlete is. Megállapítható, hogy a második részletet kevesebb tételben fizették, mint az első részletet. Ez arra vezethető vissza, hogy igen sokan már az egész kölcsönelőleget befizették az első részlet határidejéig. Akkor ugyanis a befizetett papírkoronát ugyanannyi takarékkoronával vették egyenlőnek és ezenkívül öt százalék kedvezmény is volt, úgyhogy a kedvezményt igen sokan igénybevették és egész előlegtartozásukat kiegyenlítették. 30000oaooooooooo°oo^^ Májusra elkészül a fővárosi tanszemélyzet B. listája Klót tanerők és az állandóan betegeskedők kerülnek a listára — Az Új Nemzedék tudósítójától. — A létszámcsökkentési törvény értelmében a főváros tanácsának is végre kell hajtania a tanszemélyzet apasztását. A fennálló rendelkezés szerint, ezt a munkát most június elsejére, szóval, a tanév végére kell befejezni. Értesülésünk szerint ez irányban máris megkezdődtek az előmunkálatok a főváros tanügyi osztályában. Az illetékes tényezőknek az a véleménye, hogy leginkább a női tanerőket fogják B. listára helyezni, azonkívül természetesen odakerülnek azok is, akik állandóan betegeskednek, vagy betegség címén hoszszabb ideig voltak szabadságon. A tanügyi osztály azonban itt is nagy elővigyázattal fogja megválogatni az elbocsátandókat és figyelembe veszi a női munkaerők családi körülményeit. Lehetetlen ugyanis, hogy teljesen árva leányokat bocsássanak el, akiknek ezáltal létüket veszélyeztetnék. Úgyszintén nem kerülhetnek B. listára a családfenntartó női tanerők sem A törvény rendelkezése szerint a B. lista május végére feltétlenül elkészül. Általános sztrájkot követeltek a szociáldemokrata szakszervezetek kongresszusán Izgalmas tanácskozás a gazdasági helyzetről A munkások elégedetlenek a vezérekkel „Én nem tudok tovább hazudni“ — mondja az egyik tanácstag — Az Új Nemzedék■ bitójától. — A szakszervezeti tanács tegnapra egésznapos tanácskozásra hívta össze a fővárosi és vidéki szakszervezetek képviselőit. A régi képviselőházban volt az ülés, amelyen 166 megbízott jelent meg. A mindvégig izgatott hangulatból két gondolat domborodott ki, az egyik az, hogy a munkásosztály hasonílhatatlanul rosszabbgazdasági helyzetben van a Magyarországon, mint a külföldön, a másik az, hogy a szocialista vezetőségtől a magyar munkásság teljesen elfordult. Kilenc óra után nyitotta meg az ülést. Rothenstein Mór nemzetgyűlési képviselő, aki délelőtt vezette a tárgyalást. A délutáni ülésen Sávolt János és Kutajka Lajos nemzetgyűlési képviselő elnökölt. Gál Benő, a szakszervezeti tanács tagja, ismertette a tanács határozati javaslatát, amely első részében a munkásság nyomorára mutat rá, második részében követeli a korlátlan egyesülési és gyülekezési jogot, a munkabérnél a létminimum biztosítását, paritásos béregyeztető bizottság megalkotását, a nemzetközi munkaügyi konferenciák egyezménytervezeteinek ratifikálását, harmadik részében tiltakozik az ellen, hogy a munkaadók érdekképviseletei, a kiviteli és behozatali engedélyek véleményezésének jogával a munkásmozgalmak letörésére visszaéljenek. A felszólalók hosszú sora foglalkozott a határozati javaslattal. Mindenki emlegette a munkások nyomorát és igen sokan támadták a szocialista párt vezetőségét, valamint a parlamenti frakciót. Egészen lazító kifakadások is hangzottak el. Kohák Lajos többek közt ilyeneket mondott: Rá kell tenni a kezünket az egész közlekedésre, a közszolgáltatásokra,az egész iparra, a kezüs kedd mi életre ha azt akarjuk, hogy céljaink megvalósítását elérjük. Az egész gazdasági életre kiterjedő általános sztrájkra kell a munkásságot megszervezni. Nagy zaj fogadta Nagy Géza felszólalását, aki éles hangon bírálta a vezetőség működését. Az elnök csak nehezen tudta a csendet helyreállítani. — Hogyan követeljük a szólássáhadságot. — mondotta — ha magunk sent félpeffráljukazt. Ha itt összeveszünk és a más véleményen le nőket el ajtatjuk lármával és zajongással vémitani, kár volt ezt az értekezletet egybehívni. A vezetőség hívei dühösen kiáltották Nagy Géza felé: — Tanácsot nem kérünk! Osvát Gábor ezt mondta: A munkásság öt esztendőn keresztül jól lakott az általunk hirdetett demokráciával. Én nem tudok tovább hazudni és nem tudok a vidéki gyűlésekre kimenni. Arra kérem a szakszervezeti tanácsot, hogy taktikáját változtassa meg, mert az a néhány száz ember is otthagyja őket, akik még a hátuk mögött állattak, aztán beszélhet a parlamenti frakció a nemzetgyűlésen, amit akar, senki sem fog rá hallgatni. Farkas István nemzetgyűlési képviselő elismeri, hogy jogos az elégedetlenség. Kéri, hogy azokat a javaslatokat, amelyek a parlamenti frakció és a pártvezetőség nvokáját kritizálják, pártkongresszus elé utalják. Este hét órakor elfogadták a határozati javaslatot és az értekezlet véget ért. ”