Uj Nemzedék, 1926. augusztus (8. évfolyam, 172-195. szám)
1926-08-18 / 186. szám
Szerbia, 1326 augusztus 18. Új Nemzedékei Ntt lehet hallani a rádión? Szerdai műsor — Az Vj 'Nemzedék tudósítójától,» BUDAPEST (560). Kedd. D. e. 9.30 és 12: Hirek, közgazdaság. — D. u. 1: A Meteorológiai Intézet időjelentése és vízállásjelentés. — 3: Hirek, közgazdaság. — 5: A Meteorológiai Intézet időjelentése és vízállásjelentés. — 5.30: A m. kir. Operaház zenekarából alakult kamarazenekar hangversenye. Komor Vilmos karnagy vezényel. 1. Weber: Bűvös vadász, nyitány. 2. Beethoven: Hat mödlingi tánc. 8. Mozart: Jupiter-szimfónia (C-dúr). — 6.10: Ujházy György novelláiból olvas fel. — 7.15: Rádió amateur posta. (Magyary Endre m. kir. postamérnök.) — 8. A Filharmóniai Társaság tagjaiból alakult zenekar hangversenye a Budapest Székesfővárosi Állat- és Növénykertből. 1. Dvorák: Carneval, nyitány. 2. Bizet: I. Mars, II. Berceuse, III. A csiga, IV. Duó, V. Galopp. 8. Halévy: „A zsidónő", ábránd. 4 Chabrle: Espagnolo. A hangverseny szünetében cca 9.10. S. Gervay Erzsi operaénekesnő hangversenye a Stúdióban, zongorakisérettel. 1. Schubert: Der Neugirige. 2. Schubert: Frühlingsglaube. 3. Schubert: Taenzchen. 4 Reger: Waldeinsamkeit. 5. Wolf: Der Gärtner. 6. Stravinszky: Pastorale. 7. Dienzl: Relicti. 8. Lányi: A rózsabhabóhoz. 9. Tarnay: Nem jó . . . 9.10. A Filharmóniai Társaságból alakult zenekar hangversenyének folytatása. 5. Wagner: „Bolygó hollandi“, nyitány. 6. Mendelssohn: Hegedűverseny. Előadja: Fehér Ilonka hegedűművésznő. 7: Auber: Fra Diavolo, ábránd. — 11: Grafonoa tánczene. Szerda. D. r. 0.30 és 12: Hírek, közgazdaság. T. v. 1: A Meteorológia Intézet időjelentése ésvízállásjelentés. .5: Hírek, közgazdaság. 5: AMeteorológiai Intézet időjelentése és vízállásjelentés. Utána Berki Mihály cigányzenekarának hangversenye. 630: A Margitszigeti Szimfonikus Zenekar hangversenye a Víztoronynál lévő Tejivócsarnokban. 1. Beethoven: VIII. Szimfónia, I. Allegro vivace e con brio, II. Allegretto scherzando, III. Tempo di mennetto. IV. Allegro vivace. 2. Liszt: A-dúr zongoraverseny. Előadja: Szelényi István zongoraművész. 3. Mozart: „Figaro lakodalma“nyitány. E hangverseny szünetjében 8.10: Mas- Gány Ernő dr. ny. meteorológus felolvasása: A Mars-lakókról. 8.10: A Szimfonikus Zenekar hangversenyének folytatása. 4. Weiner: Szerenád. 5. Verdi: .Álarcosbál“ II. és III. felvonás. Közreműködnek: Laboli Anna (Amália), Földes Pál (Riccardo) és Leopold Andor (René). 6. Wagner. ..Lohengrin“ TIT. felvonás élőzenéje. 10. „Huncut az Antónia“. Paródia. Irta: Harmath Ila író. Előadja: Szász Ila. HÉCS (531 és 582.5). D. te. US: Hangverseny. 8: Szimfonikus hangverseny. Utána könnyű zene. 1' BERLIN (501 és 571). D. u. 5: Előadás gyermekeknek. 8.30: Hangverseny. BOROSZLÓ (418). D. u. 1.30: Szórakoztató zene. 8.25: Schnitzler Arthur-cst. 10.30: Tánczénő. LIPCSE (452). D. u. 1.30: Hangverseny. 7.45: Kelet költészete. (Eladó-est.) 10: Tánczene. MÜNCHEN (485 és 204.1). D. u. 1: Gyermekdélután. 7: Konrid Dreher-est. RÓMA (425). D. u. 5: Hirek, tőzsde. 5.30: Jazzband. 9.25: Hangverseny. LONDON (365). D. u. 6: Hangverseny. 7.25. Weber-interpretációk. 8: Kamarazene. Olvasóinkhoz! Az Uj Nemzedék előfizetési ára: Egy hónapra 40.000 K. Három hónapra 120.000 K. A Nemzeti Újság előfizetési ára: Egy hónapra 50.000 K. Három hónapra 135.000 K. Kedvezményes, kombinált előfizetési áraink: Uj Nemzedék és Nemzeti Újság Egy hónapra 72.000 K. Három hónapra 210.000 K. A Képes Krónikával kombinált kedvezményes előfizetési áraink, tekintettel, hogy a tí színes illusztrációkkal, rengeteg képpel, megnövekedett terjedelemben jelenik mg, néhány ezer koronával megváltoznak. Ez szerint folyó évi augusztus 15-től kezdve: Új Nemzedék és Képes krónika együtt: Egy hónapra 62.000 K. Három hónapra 182.000 K. Nemzeti Újság és Képes Krónika együtt: Egy hónapra 72.000 K. Három hónapra 210.000 K. Uj Nemzedék, Nemzeti Újság és Képes Krónika együtt: Egy hónapra IWLWO K. Három hónapra 2SOVOO K. MENNYORSZÁG Irta: TÍMÁR JÓZSEF. Andalgó János összerakott egy kis papírpénzt a ládafiába , mikor már öszszegyült néhány millió, még egyszer, utoljára, megolvasta. Hej, Istenem, de sok keserves munka gyümölcse volt ez a sok piszkos papírpénz! Mennyi nélkülözés, lemondás egy határon! De végre is megvolt. Andalgó János nagyot fohászkodott, akkorát, hogy tán még Szizifusz se fohászkodott volna nagyobbat, ha azt a bizonyos sziklát, amelyik a cél előtt mindig visszagurult, fel tudta volna tolni a hegy tetejére. De hát ő feltolta a maga szikláját s most már csak egyetlen, ujjongó, boldog jelszó csengett a fülébe: — Telket venni! Hát vett is! Szép, négyszögletes, tágas telket, de uram Isten, hol? Abbizony, hol? Az Öreghegy legfelső részén, egészen az erdő alatt. Rozália asszony, a felesége, össze is csapta a kezét, mikor a telekvételt megtudta. , — Hogyan hordunk mi oda vizet, te ember? Atiba a magasságba? Andalgó János oszik hümmögött, de hogy a kisfia körülugrálta, földerült a képe. — Sajátunk lese az, idősapám? — Márig a sajátunk, — magyarázta Andalgó. — Mink szántjuk, mink vetjük? • — Szántani bajosan lehet, mert igen magas. Hanem majd úgy kapáljuk. — Házat is építünk rá? — Azt is! A gyerek boldog volt. Már azt akarta, hogy menjenek, nézzék meg. Hanem az anyja letolzkolta. — Mész ám, a fekete csudába! Majd, mit mondok, hová mész! Ráírsz megtekinteni, hogy hová dobta ki az apád a pénzét, Andalgó is fáradt volt az aznapi munkától. Majd vasárnap megnézzük, kisfiam, csak légy türelemmel. Hanem aztán, hogy elkövetkezett a drága, fáradság nélkül való, munkát beszüntető, ünnepi vasárnap, a gyerek már korán reggel töltögette az apját. — Édesapám! Menjünk a telkünkre! Andalgó János szépen megberotválkozott, kimosdott, mégpedig tálból, — hétköznap csak úgy a markába loccsantott vízzel szokott mosakodni — aztán felöl törzött ünneplőbe és kézen fogta a kisfiát. — Na gyerünk, — mondta, de azért nem indult el, hanem a feleségére nézett. — Gyere te is, asszony, nézd meg a telkünket. Rozália asszony azonban mérges volt, mint általában rendszerint. — Röpüljenek a madarak, a te telkedre! Nem vagyok én kánya, hogy olyan magasra szálljak! Andalgó szelíden rázta meg a fejét. — Hát én se vagyok kánya, de azért fölmegyek, mert az igaz, hogy egy kicsit magasan van, de hát lejjebb mind drágábbak a telkek, aztán később, ha még egy kis pénzt összerakunk, tudunk ám venni lejjebb is! Azt meg eladjuk. — No, gyere Rozáli! Rozáli azonban csak az ajtót csapta be nagy mérgesen, mire Andalgó János elindult szépen a kisfiával együtt a telkére. Az utón azonban vissza-visszanézegetett. Hát egyszer csak látja ám, hogy valaki bukdácsol utánuk. — No nézd az anyád mégis csak meggondolta a dolgot. Ott lohol utánunk. Várjuk meg. Csakugyan, Rozália asszony jött a meredek utón s nagyban fújtatott, mint valami kovács-szerszám. Már messziről kiabált. — Utánatok jöttem, hogy lássad, milyen nehéz a följárás és ha beleszakadok majd a vizhordásba, magadra vess miatta. — Majd hordok én vizet! — kiabált a gyerek s vígan ugrándozott fölfelé a hegyen. Ö is ért oda legelőbb s nagy örömmel kiáltott föl. — De gyönyörű hely ez itt! Az anyja azonban letorkolta. — Följönni ugyan nem gyönyörű! — De megéri a fáradságot — mondta Andalgó és körülnézett a telkén. Egészen a hegyoldalban volt ez a telek, jó fent, az erdő alatt. Nem volt rajta semmi, csak gyepség, meg egy jó magas agyagpart. Hanem, ha az ember lenézett innen, akkor azt hitte, hogy a mennyországban van. A piros szántóföldekkel tarkított zöld rétek, a dombhullámokon elterülő szőlők s bennük a szebbnél-szebb nyaralóházak, karcsú tornyaikkal, csillogó ablakaikkal, az egész mögött a nagy Balaton, mint valami óriási gyöngyházkagyló, bámulni, való látvány volt. — Nini! Ott az uraság kastélya, amit most építenek! — kiáltott a gyerek s egy szép, épülő villára mutatott. Mindnyájan odanértek s Rozália aszszonynak megfájdult a szive. — Ott szereztél volna telket, János, akkörül. — Ott nagyon drága! — A mienk szebb! — állapította meg a gyerek s a magas agyászparthoz futott. — Édesapám! — kiáltotta. — No, mit akarsz? — Nézze, ebbe a partba lehetne építeni házat! Andalgó János odament és megnézte jól a partot. — Egy nagy lyukat fúrnánk bele és kész volna a ház! — Hát még mit nem? — pörlekedett Rozália asszony. — Tán róka vagyok én, vagy ürge, hogy fodlikban lakjam? De a gyerek nem hagyta magát— Nagyszerű ház lesz az, aztán semmibe sem kerül. — Olyan házat építsetek, mint az otta! — kiáltott Rozália asszony és az alant épülő urasági villára mutatott. — Akkor én is feljövök ide lakni. — Azzal elindult lefelé. Andalgó azonban még nézte egy darabig a partot, aztán kézenfogta a kisfiát. — Holnap feljövünk és megkezdjük a házépítést. Másnap Andalgó nem ment ed napszámba. Csákányt, kapát, ásót vetett a vállára és elindult a telekre. A kisfia vitte utána a tarisznyát. A tarisznyában vizet, kenyeret, vöröshagymát, mert ezzel él a szegény ember. Aztán neki a partnak. Kemény munka volt, de gyorsan haladt. Az agyag könnyen mállott szét a csákányütések alatt. Három méter magas, boltozatos lyukat vájt Andalgó a partba. Jó mélyen, akkorára, mint egy nagy szoba. Mikor az üreg készen volt, téglát hordott föl s az elejét befalazta szépen. Ajtót, ablakot is falazott bele. Ezeket úgy vette a maradék pénzen. Aztán kis kéményt is falazott a fal elé és nyílást vágott rá befelé a kürt számára, hogy a tűzhely füstjét ki lehessen vezetni. Két hét alatt készen volt. Még ki is meszelte ragyogó fehérre. A gyerek úgy örült neki, hogy örömében kiugrott az ablakon s e ttrhon az anyjának váltig elpülegette, hogya császárnak sincs külömb háza! Annak ugyan emlegethette. Nem akart azt hallani se arról, hogy az új „hász”-ba beköltözzék. Teltek, múltak a napok. Andalgó egyre-másra, napról-napra a telkére járt. Szépítgette, rendezgette. A napszámieresetet egészen elmulasztotta. Közben a maradik pénzecske is elfogyott mészre, téglára, ajtóra, ablakra. Ezalatt elkövetkezett a lakásbér fizetés’' nek ideje. A házigazda követelte a biábért. T- Apjuk fizess'! —- mondta Rozália ' aseszouv este az urának. . — Fizessek? Miből fizessek? Minden pénzem elfogyott. Rozália asszony dirmegett, dörmögött egy kicsit, hogy ezért kellett az a rongyos telek, hogy most aztán házibért sem tudnak fizetni, de aztán — gondolta — ma id vár a házigazda. Hanem az nem várt. Nem az. Goromba volt nagyon s Rozáliát egészen felberzentette. Mérges lett Rozália, akár a fiastyuk! — No, ha olyan nagyon ráekiült a pénzre, hát tudja meg, hogy felmondom a lakást. Holnap kihurcoltkozdok! Van nekem különb házam, mint magának! Nem szorultam rá, hogy tovább is ilyen ólban lakjaim! Kicsit később már megbánta Rozália, hogy ilyen heves volt, de nem tehetett róla. Ez volt a természete. És hát most már hurcolkodni kellett, föl a hegyre, a „fedlik“-ba, nem volt menekvés. Andalgó Jánosnak az álla is leesett az ámulattól, mikor este hazajött és Rozália kijelentette, hogy: — Holnap harcolkodnnk! A gyerek azonban cigánykereket hányt örömében. S másnap komoly ünnepélyességgel vonultak be az uj házba. Rozália asszony nem zsörtölődött. Bement, körülnézett az egyetlen szobában. A száraz, tiszta, boltozat hófehéren mosolygott rá. Az ablakon beragyogott a tavasz minden pompája s az ajtón beröpült egy szép, piros pillangó. Hamar berendezkedtek s délre már ott ették meg az ebédet. Kint a „ház“ előtt. És Rozália asszony mosolygott. Lemosolygott az alattuk elterülő, gyönyörű tájra. Egyszer csak a gyerek fölkiáltott: — Ni, a kastély is elkészült. Mindnyájan odanéztek. — De szén lett! — mondta Rozália asszony. — Hát még belül! Azt mondják, olyan szép, mint a mennyország. ■— A mienk szebb! —■ ujongott föl a gyerek. — Meg aztán magasabb is. Mink sokkal közelebb vagyunk a mennyországhoz, mint azok. — És büszkén feszítette ki a mellét , úgy nézett alá a kastélyra. Andalgó egy párolgó, főtt krumplit hámozott. — A mennyország mindig ott van, ahol a boldogság — mondta komolyan. Majd hirtelen megkérdezte. — Melyetök nem boldog most? Nem felelt egyik sem, de az arcuk ragyogásán látszott, hogy még Rozália aszszony is boldog. Andalgó rájuk isézett és megelégedetten állapította meg:• No látjátok, itt van nálunk a mennyország! És tovább hámozta a krumplit, mintha legalább is an anteit hámozott volna. LÓVERSENY fn lehet a Szent történük eredménye — Az Új Nemzedék tudósítójától — A lóversenyt kedvelő közönség érdeklődésének központjában már hetek óta a Szent István-díj áll. Ez a rengeteg közönséget vonzó, nagy díjazású verseny egyetlen igazán kimagasló programszáma az augusztusi meetingnek. A kürére csoportosuló apróbb események csak kisebb-nagyobb előcsatározások, melyeknek az a célja, hogy a nagy versenyben mérkőző küzdő feleknek győzelmi esélyét némileg tisztázzák. Az előcsatározásokban néhány kandidátus elhullott ugyan, azért maradtak még vagy tizen, melyek erősen nekiigyürköznek a döntő küzdelemnek. A Szent István-díj starterlistája így állítható össze: Vegyük sorra a jelölteket. A múlt évi Szent István-dij eredménye, valamint a későbbi teljesítmények után sokan Vak Bottyánban látták az idei Szent István-dij legjogosultabb jelöltjét. Vak Bottyán azonban idei szereplésével nem tudta igazolni a róla táplált jó véleményt s ma alig akad egy-két fogadó, aki pénzét rajta kockáztatná. Uzsok voltaképpen csak mint Borvirág vezető lova indul s igy a versenyben nem sok vizet fog zavarni. Statisztaszerepet fog még betölteni előreláthatólag a kétes indulónak jelzett Gyi lovam!, valamint a magassúlyú, formájában visszament, de kitűnő klasszist képviselő Mon Saito is. A nagy díjnak sokáig legjobban keresett két lova Armans és Kényes volt. Ezek közül elsősorban Armatis hívei hidegültek el, mert a nagyharanggal beharangozott tip nemcsak csökönyös versenylónak mutatkozott, hanem teljesítményeivel sem tudta kielégíteni a benne bizakodókat. Ezzel szemben sokan vannak még ma is, akik vakon bíznak abban, hogy kényes a Szent Isluán-díjban fogja legmagasabb formáját kifutni, sőt olyan magas formát amilyet eddig még sohasem futott és az elsők között fog végezni. Tagadhatatlan, hogy Kényes nagyon jó ló, de az is bizonyos, hogy cudarul változtatja formáit, amit leg-' utóbbi szereplése is bizonyit. De ha Kényes legjobb formáját futná is- miért ne futná legjobb formáját Morgan is, amelyik egyszer már éppen a Szent István-dij távolságára megverte Kényest. Több mint valószínű, hogy most is előtte fog végezni s így Kényesnek nem adhatunk esélyt. Tovább vizsgálva Mangan esélyét, azt találjuk, hogy bizonyos mértékben számolni kell vele, mert idei teljesítményei szerint múlt évi tudásából semmit sem vesztett, már pedig múlt évben is a legjobbak közé tartozott. Mangan idei papírformája szerint is helyre a legjogosultabb kandidátus. Little Pétrel úgy beszéltek múlt esztendőben, mint Naplopó egyik legméltóbbellenfeléről, ezeket a reményeket azonban az idén nem tudta beváltani, de a mutatott formáival is a Szent Ilixín-díjnak egyik legjogosultabb jelöltje maradt. A Magyar Derbyben harmadik volt Naplopó és Guzman mögött, a Magyar Kancadíjban második Borvirág mögött- és végül most nemrégen ugyancsak második Bedouine mögött. Ezeknek a formáknak alapján kimagasló esélye nincs, ha azonban a papírforma csődöt találna mondani, minthogy nála javulás föltételezhető, meg is nyerheti a versenyt. Tandi múlt évben második volt ebben a versenyben. Miként akkor, akként most is rendületlenül bízik benne tulajdonosa és tagadhatatlan, hogy van is némi esélye ahhoz, hogy a helyezettek között végezzen. Győzelmét azonban kizártnak tartjuk, mert bár Tandi jó ló, mégsem az a klasszis, mint pl. akár Little Pet, akár pedig Mangan. Neon is említve Guzmant és Borvirágot. Borvirág kitűnő ló. Klasszisát megmutatta mind rövid, mind hosszú távolságra. Jelenlegi kondíciójáról kiváló trénerének, Hesp Józsefnek az a véleménye, hogy még soha nem volt olyan jó, mint most. Csakhogy Borvirág helyzetét nagyon megnehezíti, hogy nagy ellenfelének, Guzmannak 214 kilót, a nemmel együtt összesen négyet kénytelen leadni. Legyen tehát Borvirág bármilyen jó,ez a súlykülönbözet szinte megoldhatatlan nehéz feladat elé állítja oly kiváló klasszis a lóval szemben, mint Guzman, amelyik legutóbbi versenyét is játszva nyerte meg jó lovak ellen, a Derbyben második volt Naplopó mögött, múlt évben második ugyancsak Naplopó mögött az Ausztria-díjban, a Kozma Ferencemlékversenyben és kenterben nyerte a Ballazzi-emlékversenyt, egyszóval Naplópót kivéve, megverte minden kortársát. Eszerint Borvirág — véleményünk szerint — nem nyerheti meg a Szent István-díjat, nem pedig azért, mert Guzman esélye minden kétségen fölül magasan áll. Végső véleményünk tehát az, hogy a Szent István-díjat Guzman fogja megnyerni, a helyekért pedig kemény harcot fog vívni Marigán, Borvirág, Kényes és Little Pet. Bár merészség befutót tpelni, azt a következőképen képzeljük el: Guzman—Borvirág—Mangas* 4é Vak Bottyán 3é Little Pet 3é Uzsok 3ó Armális 3ó Kényes 46 Tandi 3é Guzmann V- Borvirág 4é Gyilovam lé Monlatto 3é Siangan 64'Valov. Mihalovicsi 49Va „ Szabó L. JT 45 „ Szűcs 461/2 .. Sajdik 49 „ Szokolai 52 „ Suhejbalt 49 „ Esek 511/3 u Gulyás B. 571/4 „ Schejbalt •BVá „ HofbauerT 51 „ Kovács Lajos?