Uj Nemzedék, 1927. november (9. évfolyam, 248-272. szám)
1927-11-01 / 248. szám
Kedd, 1927 november 1. Új Nemzedék Másodosztályú magyar érdemkereszttel tüntette ki a kormányzó a Stefani-ügynökség vezér igazgatóját — Az Új Nemzedék tudósítójától. — Róma, október 31. Háry András kriinált magyar követ tegnap nyújtotta át Giovanni Capellettonak a Stefani-ügynökség vezérigatójájáak, a másodosztályú magyar érdemkeresztet, amellyel Horthy Miklós kormányzó tüntette ki. Caperetto kitüntetése annak a tárgyilagosságnak és baráti magatartásnak elismerését jelenti, amelyet az olasz félhivatalos távirati iroda a Magyarországra vonatkozó jelentések továbbszármaztatásában és értelmezésében tantert. A Stefáni-ügynökség szállt szembe elsőnek azzal a rosszakaratú sajtószolgálattal, amelyet a velünk ellenséges államok és gazdasági érdekeltségek befolyása alatt álló bizonyos hírügynökségek Magyarország hátrányára végeztek- Nagyatádi Szabó István sírja sohasem lehet a demagógia szószéke. — Az Új Nemzedék tudósítójától. — Erdőcsokonya, október 31. Mayer János földmivelésügyi miniszter vezetésével vasárnap délelőtt az egységes párt nagyobb küldöttséggel kereste fel néhai nagyatádi Szabó István volt földművelsügyi miniszter sírjait és ott kegyeletes ünnepély keretében áldozott a falu népével együtt az elhunyt emlékének, majd mekoszorúzta sírját. Mayer János miniszter, Molnár János, Nagy János, Szijj Bálint felsőházi tagok, Gaál Gaston Barla Szabó József, Bárány Sándor, Csontos Imre, Csizmadia András, Érni Kálmán, Gaál Endre, Gálffy Dénes, Görgey József, Krisztián Imre, Meskó Zoltán, Neubauer Ferenc, Péntek Pál, Rutének István, Simon András, Simon János, Szabó Sándor, Tankovics János és Udvardy , János országgyűlési képviselők vasárnap reggel érkeztek Erdőcsokonyára. Itt az állomáson Tallián Andor, Somogy vármegye alispánja fogadta és üdvözölte a minisztert és kíséretét, majd Tóth Pál főjegyző a község, Lőrinc János elnök pedig az erdőcsokonyai kisgazdapárt nevében mondottak hálás köszönetet a küldöttségnek azért, hogy a szomorú évfordulón eljöttek leróni kegyeletüket. Mayer János földmivelésügyi miniszter válaszában hangoztatta, hogy nagyatádi Szabó István nevét sokan ki akarták használni és a szélsőségek szolgálatába akarták állítani. Ő és társai, akik munkatársai és programjának letéteményesei voltak, érzik elsősorban hivatottnak magukat arra, hogy interpretálják az ő programját. A miniszter kíséretével a falusban látogatást tett nagyatádi Szabó özvegyénél, majd a családdal együtt a temetőbe ment, ahol a gondosan ápolt sárnál már összegyűlt a falu népe és ott voltak a környékről érkezett kisgazdaküldöttségek is. Az erdőcsokonyai dalárda énekelt, majd Halka Sándor református esperes mondott emlékbeszédet. Utána Csizmadia András az egységes párt nevében beszélt és elhelyezte a párt koszorúját a síron. Éhn Kálmán a somogy-vármegyei kisgazdapárt koszorúját tette le. Szabó Sándor az emlékbizottság nevében koszorúzta meg a sírt. — Az ő szelleme értelmében — mondta — ez a sírhalom sohasem lehet demagóg politikai jelszavak elhangzására alkalmas szószék. E sírnál csak a legjobb indulatból és hazaszeretetből fakadó fogadkozásnak lehet helye. Utána Mayer János földmivelésügyi miniszter helyezte el koszorúját egyszerű szavak kíséretében, majd Baán Ignác római katolikus lelkész a község közönsége, Tallián Andor alispán a vármegye közönsége nevében koszorúzták meg a sirt. Egymásután jöttek ezután a különböző testületek s a sirt csakhamar elborították a koszorúk. Végül Herczegh Sándor a 48-as kisgazdapárt koszorúját tette le, hangsúlyozva, hogy nagyatádi Szabó István sírja felett el kell múlnia minden visszavonásnak és megnem értésnek. •A kegyeletes ünnepséget a Himnusz eléneklésével fejezték be. Mayer János földmivelésügyi miniszter a küldöttséggel délben utazott vissza a fővárosba. Postai panaszokkal, kérésekkel irduljunk elsősorban a postahivatal főnökéhez. Egy szál virággal, egy hivatalos kiküldöttel sem képviseltette magát a hatóság a hazaérkező hősi halottak fogadásánál Tizenhat hősi halott érkezett Olaszországból . Katonai díszpontjával, zászlókkal, koszorúkkal búcsúztatták őket Udinében. Itthon teljes részvétlenség fogadta a koporsókat — Az Uj Nemzedék tudósitójától. — Az ősz legszebb, legbensőbb tartalmú napjai azok, amelyeket a keresztény világ a halottak emlékének szentel minden esztendőben. A magyar ősz e fájdalmas szépségű, napjait méri bensőbbé és kegyeletesebbé tette néhány év óta ellenséges földön elesett, hős magyar katonáink visszavándorlása a hazai földbe. Amióta a hősi halottak kicserélésére vonatkozólag a hadviselt államok között egyezmény jött létre, évről-évre Halottak napjára idegen temetőkből, innen is, onnan is, egy-egy csapat halott magyar hős tér haza örök nyugovásra. Ezeknek a visszatérését mindenkor gyászüneppé avatta a hatóság és a társadalom kegyelete, a hadsereg s a polgárság hivatalos vezetősége. Még szemünk előtt lebeg a tavalyi gyászünnep komor pompája: a keleti pályaudvar előtti térségen lobogó fáklyák közt felravatalozott koporsóik, a legelőkelőbb hivatalos méltóságok fényes serege, a katonaság és polgárság áhítatos sokasága. E képet felújítva, fájó diszszonanciával, kínosan és érthetetlenül hat az a változás, az a sivár, szinte kegyeletsértő intézkedés, mely az idén hazatért tizenhat hős magyar halottól nemcsak a hivatalos gyászpompát, de még a legelemibb tiszteletadást, a nemzet hálájának legcsekélyebb jelét is megtagadta. A közvélemény joggal várja mielőbbi minevarázatát ennek a nemtörődömségnek. idén is megtörténtek, de az utolsó percben mégis abbamaradt minden. Meglehet, hogy az eddigi gyászpompák tekintélyes összegeket emésztettek fel. A két véglet közt azonban még igen hosszú az út. Tizenhat koszorú vagy csak néhány szál virág — a katonai tiszteletadásról nem is beszélve — talán még sem döntötte volna romba sem az állam, sem a főváros háztartását, ez utóbbiét annál kevésbbé, mert ugyanakkor, amikor megfeledkezett a hazatérő hősök virágairól, nem mulasztotta el a fővárosban eltemetett hősi halottak hozzátartozóitól a tiszti orvosnak járó 13 pengő díjat még szombaton behajtani azért a halottvizsgálatért, melyet a leplombozott és fel sem nyitott koporsóknál teljesítettek a hősökön, már 8-40 éve porladó csontjaik felett. Reméljük, hogy Csáky Károly gróf, a lovaglás gondolkozásáról ismert tábornok-miniszter, továbbá Sipőcz Jenő polgármester nem hagyják ennyiben ezt az ügyet, hanem jelentést kérnek a történtekről és legalább a jövőre nézve erélyes közbelépésükkel elejét veszik az ilyen kegyeletien, a magyar nemzetben sem méltó részvétlen magatartásnak. Az olaszon katonai pompával és koszorúkkal indították újra a magyar hősöket Tidinében a különböző katonai temetőkből exhumált 16 magyar hősi halottat ünnepélyes formaságok között kísérték az állomásra. A gyászmenet élén katonazene haladt, a koporsók mögött a hatóságok képviselői és a helyőrség tisztjei mentek. Az állomás előtti téren felállított katonai csapatok katonai tisztelgéssel fogadták a magyar hősök koporsóit. Az olasz hatóságok kiküldöttje rövid ünnepi beszéd kíséretében búcsúzott a magyar hősöktől. Az olaszok minden egyes koporsóra az olasz színekben pompázó, selyemszalagokkal ékesített babérkoszorút helyezték, ezeken kívül Udine város vezetősége hatalmas, a város és az olasz nemzet színeivel díszített virágos koszorút adott át a magyar halottakat kísérő megbízottnak azzal, hogy azt a magyar hősök emlékoszlopánál helyezze el. Első és utolsó üdvözlet magyar főidőn A volt ellenség lovagiak tiszteletadása után, idegen nemzet virágaival porladó tzetemük felett megindul a 16 magyar hős a hazai föld felé, melyért vérét hullatta. A bécsi személyvonathoz csatolt különkocsiban lépték át a magyar határt péntek délben. Magyaróvárott a magyaróvári és a mosoni hivatalok, a katonaság, a különböző egyesületek és iskolák küldöttségei jelenlétében Sattler János polgármester rövid gyászbeszéde után a város nevében koszorút helyezett a hősök koporsójára. Magyaróvár derék vezetősége bizonyára spontán engedelmeskedett a lelkéből ébredt parancsszónak, talán anélkül, hogy a város egy szülötte lett volna a hazatérő hősök között. Az ország fővárosa néma ... Mialatt a magyar hősök lassan közeledtek az ország szíve, központja felé — az elmúlt évek fogadási előkészületeiből misem látszott a keleti pályaudvaron. A mindennapi élet lármás, szürke képe tárul a szem elé. Csak a bécsi vonatra várakozók tömegében tűnik fel egy kisebb, nyugtalanabb, sötétruhájú, kisírt szemű embercsoport: a hazatérő kedvesüket váró hozzátartozók szomorú kis csapata. Gyászdrapéria? Sehol. Nemzeti lobogó? Sehol. Koszorú, virág? Egy szál sem. Hivatalos személy? A kormány, a főváros, a katonaság egyetlenegy képviselőjét Senki. Csak egy szakasz katonai vagy tiszti küldöttség? Semerre. Ellenben a hozzátartozók kezében az illetékes katonai parancsnokságnak a következő lakonikus értesítése: „Értesítem, hogy férje (fia), X. Y. holtteste f. hó 29-én délután 5 órakor fog a Keleti pályaudvarra megérkezni. Felkérem, hogy a holttestnek f. hó 30-án d. e. 10 órakor való átvételéről és az elszállításáról gondoskodjék, egyúttal jelentse be, hogy a temetésnél katonai kíséretre (3 tiszt) igényt tart-e vagy sem?" A 16 hősi halott szombat délután 5 órakor befutott a pályaudvarra. A koporsókat kísérő magyar megbízott maga is zavartan nézett körül, mikor a kocsiból kilépett és csak a hozzátartozókat találván ott, hozzájuk fordult e szavakkal: — Önöknek adom át hősi halottaikat! Azután megtörtént a szétosztás, a vidéki halottak továbbítása. A budapestiek átvétele vasárnap délelőtt 10 órakor történt. A tiszti szolga es a kis Kadét fut utolsú Kíséretül a hős századosnak Vasárnap délelőtt néhány lovas- és autófurgon vonult a keleti pályaudvar érkezési oldalához. A hozzátartozók intézkedésére az entreprise emberei egymásután emelték ki az olasz babérkoszorúkkal díszített, világossárga fakoporsókat és mindegyt család vitte halottját a maga temetője felé. Munkatársunk jelen volt az egyik temetésen. A hősi halott aktív százados volt, egyik legrégibb és legelőkelőbb nemesi család sarja. A budapesti 32. gyalogezred századparancsnoka volt, két évi hősies harcok után a Doberdón egy olasz gránát tépte szét a fejét. Ott pihent a doberdói sziklák között, halála után vitézzé avatták — és tegnap megtért a hazai földbe. Koporsóját a család és barátok virágain kívül — csak az olasz koszorú díszítette, annak a nemzetnek koszorúja, amelynek gránátja tépte szét. A magyar haza virága jutott sem az ő, sem a többi vele hazatért hős koporsójára. A sírja körül a hadsereget ketten képviselték. A golyózáporban, gránátesőben oldalán küzdött tisztiszolgája , és egy fiatal kis kadét-rokon. Várjon mi mehetett végbe a lelkükben, amikor így láthatták a „nemzet háláját“!? Beavatott helyen úgy értesülünk, hogy az ünnepélyes fogadás előkészületei az PARDON!. „FOLYJON KI A SZEMÜK!" Ezt a nemes, gyöngéd létekre valló kívánságát fejezte kl a főváros közgyűlésén Propper Sándor elvtárs a kereszténypárttal szemben. Jó kívánságának — amelynek teljes őszinteségét igazán, nem vonjuk kétségbe — hál' Isten, nem lett foganatja. Igaz, hogy a nagy felzúdulás láttára visszavonta talmudi átkát, de ez nem változtat azon, hogy Propper elvtársas őszinteség első rohamában kitárta az ő nagy humánus és pacifista szivét, elárulta veleszületett páratlan, mélységes jóságát, emberszeretetét, egész marxi szívnemességét. Pardon, mi ugyan meg is értjük, hogy Propper elvtárs szívesen megfosztaná politikai ellenfeleit látóképességüktől, amely kellemetlen pontossággal fotografálja recehártyájukra az S -testi idomainak nem éppen adoniszi arányait. De tisztelettel megkérdezzük: micsoda felháborodás zúgott volna végig a Népszava vezércikkhasábjain, ha efajta gyöngéd jó kívánságot valamely „jobboldali szélsőség" hívé nyilvánított volna akár a Conti-utcai Adoniszok, akár mondjuk, afelé a bizonyos pacifista és humánus felekezet felé, amelyből Propper Sandon az ő gyöngéd lelkiségével egyetemben kisarjadzott! S pardons, miért maradt el ez a föl-háborodás most az egész liberális-demokrata sajtóban? Vagy talán a keresztények szeme — pardon — az más . . .? 3 SZENT MARCHTSZIGETE SZANATÓRIUM Kitűnő őszi - téli kúrák. tökéletes diétás konyha. Kénes és szénsavas forrástürdök a lakásokban. Szobák ötszöri étkezéssél és fürdőkkel 20’— P-től. SZENT MARGITSZIGETI NAGYSZÁLLODA Kényelmes, csendes tartózkodás. , Központi fűtés. olcsó szobaárat Eltérem saját kezelésben Napi pensió 7*20 P. Közvetlen autóbuszközlekedés az Ernébe.-' =-. ̋ ̋■«.. utca. sarkától. • ,M. .. a . , dij 10 fillér .. .