Uj Nemzedék, 1928. november (10. évfolyam, 249-272. szám)
1928-11-03 / 249. szám
„Made in Hungary“ Kevesebbet beszélni, de jobb példát adni! — ezzel a jelmondattal köszöntjük a Magyar Hét megnyitását. Üdvözöljük elsőbben is azokat, akik remek külföldi autóról szállnak le s megigazítják pompás angol szövetből készült ruhájukat és szép gesztussal, ünnepi hanghordozással elmagyarázzák, hogy a magyarnak kutya kötelessége csakis hazai gyártmányt vásárolni, ne engedjük külföldre gurulni pengőinket, mert... S a lelkes szónoklat végeztével őméltóságáék vagy őnagyméltóságáért rágyújtanak egy úgynevezett finom egyiptomi cigarettára, hogy lecsillapítsák azt az izgalmat, amelyet az imigy végzett szellemi teljesítmény keltett bennük. Ezzel aztán már el is végezték a maguk iparpártolását, így, kérem, ne támogassák a magyar ipart! A lelkesítést mi is elvégezzük, sőt talán valamivel meggyőzőbben, valamivel hatásosabban. Legyünk végre tisztában azzal, hogy szegény hazánk borzalmas helyzetben van. Nemcsak földrajzilag, nemcsak az integritás szempontjából, hanem erkölcsileg is, közgazdaságilag is. Valóban végső ideje, hogy felébredjünk és minden köz munkára összefogva, megváltoztassuk az élet lefelé hajló menetét. A most következő hét a mementóknak napjai. Arra akarnak bennünket figyelmeztetni ezek a bús őszi napok, hogy a gazdasági életben első és szent kötelességünk az, szeressük és támogassuk azt, amit a magyar föld ad nekünk, vegyük azt, amit magyar kéz csinál és becsüljük meg, amit magyar agy terve. Vagyis magyar ember csak magyar gyártmányt vegyen, ezzel Tartozik önmagának, tartozik a hazájának és tartozik embertársainak. Ne vigyük garasainkat külföldre idegen áruért, mert ha beözönlik hozzánk a külföldi áru, akkor elsenyved iparunk, tönkremegy kereskedelmünk és egyre roszszabb lesz sokat emlegetett külkereskedelmi mérlegünk. Egy halálosan bezeg ország ne űzzön luxust, húzza öszsze magát és feszítse meg minden erejét, hogy felépüljön és talpra álljon. Ez az élet természetes ösztöne s mi élni akarunk. Ám ha megnézzük, hogy ezek az elvek miként valósulnak meg gyakorlatban, akkor nagyon is siralmas mérleget kell magunknak készítenünk. A kirakatokban lépten-nyomon idegen áru pöfészkedik és hivalkodva ordít, hogy onnan jön, ahol még ma is a háborús gyűlölet minden fertelmével kezelnek bennünket. Magyar asszonyok ruhának nevezett lenge rongyokban járnak, amely annál drágább, minél hiányosabb és minél messzibbről került ide. Ugyanakkor a magyar népművészet remekei, úriasszonyoknak való kelmék, árván szégyenkeznek egy-egy kiállításon, mert alig van, aki viselné őket és még kevesebben akadnak, akik fel tudnák fogni, mit jelent nemzeti, esztétikai és nem utolsó sorban gazdasági szempontból a magyar lélekben fogant szőttes viselése és felkarolása. S így vagyunk a többi cikkel is: a cipővel, fehérneművel, kalappal, harisnyával, selyemmel stb., stb. Tessék azonban megnézni egyes külföldi államokat, tessék egyszer felfigyelni arra a nemzeti érzésre és öntudatra, amely ezeknek fiait és leányait betölti! Ott nem beszélnek annyit, mint nálunk, de annál többet cselekednek. Ott tudják, mi az, pártolni a honi gyártmányt. Nálunk még az a pokoli vicc is megesett, hogy egy irredenta jelvényt Csehországban készíttettek el. Komolyság ez. Lehet üzlet hazafias cégér alatt, de semmi esetre sem vall nemzeti öntudatra. Persze elismerjük, hogy vannak áruk, amelyeket mi nem tudunk még gyártani. Ezek dolgában rá vagyunk utalva külföldre. Azt is tudjuk, hogy egynémely áruval nem tud versenyre kelni minőség tekintetében a magyar gyártmány. Sőt még azt is elhisszük, hogy a magyar kereskedelmi életbe (A vezércikk folytatása a 2-ik oldalon.) / ' ;”N • / r ' A' ' t; AI' tC‘ ‘ f ' v v / * 1 ’ *. 0MMze tózl árt Egy MESS IMF’m. m» í ‘V»*' na /' JMTMa Szerkesztőség «■ kUdóhl. kára 3 pengő 20 fillér, B3»Hn g£s?y S&rAm MÁJ I. ~J JSáMV SváM Tatait V., Honvéd u. 10, Mgyedévre 1 pengő 60 gjWeBj RRgjS ÉSj® ggSBAJa BrajgS ,, V Hs»! JsMcW j|B§i _____ Tel* Ant 127-47,Ant 13000. fillér. Egyes szám ára OHM miatt b.'zÁSRgSrgMilEBr gnt. ESK3 Gyorsírók,7-20.Frókkfedőhelyben, vidéken és EiSMfl IMS /jSrgS&BS, WOMjdlSNtr hivatalok, VIII., Rákóczi-VWRWKreCwBC uia X. év fölverni 249. (2689.) szám ♦ SzOftlÉfCit ♦ Budapest, 1928 november 3. M Graf Zeppelin 7 óra 70 perckor megérkezett Friedrickskafenbe Húsz márkára büntetik a potyautast, akit védelmébe vett az amerikai konzul Részletes tudósítás az amerikai * elnökválasztás eshetőségeiről Smith és Hoover választási küzdelme — A vallás kérdése viszi a legnagyobb szerepet Minden Jel szerint a katolikus Smith megbukik — Az Új Nemzedék tudósítójától — November hatodikán lesz az amerikai elnökválasztás. Ebből az alkalomból megkértük az amerikair . cGuin vezetőemberét, tájékoztassa részletesen a magyar közvéleményt a választás eshetőségeiről. Ettől a nagy szerepet játszó úrtól a következő igen érdekes és teljesen tárgyilagos összefoglaló cikket kapták: Newytrk, október 17. Ha csak valami rendkvüli dolog nem történik, amely halomra dönt minden számítást, akkor november hatodikán a republikánus párt nyeri meg a választási harcot és Herbert Hower lesz az Egyesült Államok elnöke. Úgy látszik, hogy külföldön sem a sajtó, sem a közvélemény nincs tájékozva a való helyzetre. Alfred E. Smith demokrata jelölt szemlyiségének általában akkora súlyt és dintőséget tulajdonítottak, hogy szinte holtbiztosra vették a Fehér Házba való bevonlását. S az ő személyisége tényleg lebilincseli úgy az európaiakat, mint az amerikaikat. Sok külföldi megfigyeő lehetetlenségnek tartja, hogy a „nép gyeke“ — az igazi „Log cabin to White jause“ jellem, amelyet az amerikai szavca annyira becsül, — ne tudja megkapni legnagyobb ajándékát, amikor az a sztazóktól függ. Ám a tényleges politikai alyzetnek pártatlan és pontos mérlegbe nem egészen három héttel a válásaik napja előtt azt az őszinte megállapást eredményezi, hogy Alfred E. Smith ne kapja meg ezt az ajánkot. Mindenesetre alapn okok forognak fenn, amelyek igazcák a demokraták reménységeit. A deokrata párt az 1924-iki elnökválasztás szenvedett súlyos vereség után temészetesen arra törekedett, hogy az 28-iki választáson a legalkalmasabb elere vegye fel a küzdelmet. Minden jebra vallott, hogy ez az ember Smith, Nr York államának kormányzója, aki ínyjra népszerű, hogy többszöri újjáoisztás révén úgyszólván permanens imányzója lett a legnépesebb államnakki 1924-iki elnökjelölésen hatalmas erő bizonyult és csak azért vesztette el a küzdelmet, mert holtversenybe került ddoo volt pénzügyminiszterrel. A dejorata konvenció százháromszor szavazta be egyikük sem tudta közülük megesni a szükséges kétharmad többséget, tre John W. Davis, volt londoni ametai nagykövetét jelölték, aki megbuk Coolidge-al szemben. Bátor nyilatkaival Smith a ’ --------------------------— ------------------prohibició ellen küzdő tábor élőharcosává verekedte fel magát és nem titkolta, hogy alkoholtilalom törvényét hibának tartja és e törvény végrehajtását más eszközökkel kell megvalósítani. Mhal kifölözött»» „Kedven“, igen nagy tömegekkel kedveltette meg magát úgy New York államában, mint azon kívül. S minthogy egyre nagyobb az elégedetlenség a „szárazok“ eljárása és elnyomásai miatt, Smith a demokrata jelölő gyűlés, a texasi Houstonban ez, év júliusában összeült konvenció közeledtével végül is a „legjobb tip“ lett, amint itt mondani szokás. A „legjobb tip“ A konvenció kétségtelenül a „legjobb tip“-nek tekintette őt és valóban az is volt, mert Smith kormányzót közfelkiáltással jelölték az elnöki tisztségre. Úgy tudjuk, hogy a párt életében először történt ilyen eset. Volt ugyan némi ellenzés a szárazai részéről, sőt izgalomra is sor került, amikor az újonnan megválasztott jelölt megtagadta a jelölést elfogadó táviratában a pártprogramnak úgynevezett „száraz" alapelvét, de azért egészben véve a delegátusok meg voltak elégedve jelöltükkel és felhúzták a vitorlát a választási küzdelemre. Hoover, kereskedelmi minisztert, akiről az a hír járta, hogy Coolidge őt kívánja utódjául, a republikánusok egy héttel előbb jelölték. A pártpolitikusok nem fogadták lelkesedve ezt a választást, de annál nagyobb megelégedéssel fogadták Coolidge híveinek tábora és a női választók, akiknek befolyása szemlátomást megnőtt. És az ország hamarosan tisztába jött azzal, hogy Hoover választási küzdelme konzervatív keretekben fog lezajlani a republikánus hagyományokhoz való ragaszkodással, azaz: védvám, az ipar támogatása stb., nyomatékosan ígérve a Coolidge-féle prosperitást. Röviden: a republikánusok arra kérték az amerikai népet, tartsa meg a status quot. Minden oldalon az volt a vélemény, hogy ,Alt Smith pompás küzdelemmel fog harcba szállni, mert ő mestere a politikai offenzívának. És bár az országos küzdelemben nem volt tapasztalata, mindenki úgy gondolta, hogy haladéktalanul nehéz ágyukkal fog felvonulni és agyonbombázza jól elsáncolt ellenfelét. Egynémely tapasztalt választási szakértő azonban úgy látja, hogy Smith lassan indult meg. Nyilván arra várt, hogy ellenfele baklövéseket kövessen el vagy ellássa őt megfelelő vitaanyaggal. Hoover, — hogy, hogy nem — nem vállalkozott erre a szívességre s nem dugta fel féjét ott, ahol leüthették volna. Ehelyett mondott náhány nehézkes, de kellő tájékozottságra valló beszédet akadémikus jellegű politikai kérdésekről és minden erejével azon volt, hogy betömjön néhány rész a pártjában, mert ezek a rések eleinte veszélyeztették küzdelmének sikerét. E rések között a legveszedelmesebb a -a.zíkia JP-takuariek ügye volt, akik szenvedélyesen tiltakoztak az úgynevezett McNary-Haugen Bill ellen kezdett harc és Coolidge elnöknek e törvényjavaslattal szemben gyakorolt vétója ellen. Ezektől a vitás kérdésektől eltekintve mégis azt lehet mondani, hogy a republikánus haró kedvező időben indult útnak és minden jel azt mutatta, hogy ügyes vezetés mellett elkerüli vihar esetén a balsors szirtjeit. Smith nehézségei A demokraták hajója azonban hamarosan vészes vizekre került. A felhők egyre tornyosultak. Nem egy, hanem különféle zátonyokkal és szirtekkel kellett megküzdenie. A többi közt ott volt a Coolidgeféle jólét és a bevándorlás zátonya. Ám, ha összehasonlítjuk ezeket a zátonyokat, a kellemetlenebb szirtekkel, azt kell mondanunk, hogy ezeket a zátonyokat még el lehetett volna kerülni. Ámde ott volt a Tammany szirtje, azaz a politikai korrupció vádja, a bigotizmus sziklája, vagyis a Vatikán és a prohibiciós szorosok. Azon az utón sötét lettek mindezek feketén és vészterhesen, csak félig-meddig eltakarva, amely után a demokrata hajó igyekzett a maga előkelő utasával, Alfred E. Smith kormányzóval New Yorkból a Fehér Házba. Nem kell külön hangoztatni, hogy ezek a félelmetes akadályok igenis meg voltak jelölve a térképen. Azt azonban meg kell állapítani, hogy a republikánusok is, a demokraták is azt remélték, hogy távol és víz alatt maradnak ezek a zátonyok, mert ők bizakodtak abban, hogy a választási harc tiszta lesz, csak a nagy, nemzeti jelentőségű elvi kérdések körül fog forogni..• Ezért annyira fájdalmas az a tény, hogy amint a küzdelem megkezdődött, felütötte fejét az elkeseredett vallási és politikai előítéletek egész sorozata. Smith ellen nőttön nőtt az antagonizing ,úgy a saját pártjában, mint azon kívül. A „száraz“ demokraták azzal támadták meg, hogy menekülő „patkány“, mert elvetette a „száraz“ alapelvet a demokraták programjából. Ellene támadtak és pedig főleg nyugaton azért is, mert összekötetésben van a híres Tammeny Hall-lal, ezzel az állítólagos korrupt politikai szervezettel, amely New-York városát „ellenőrzi“ és most azt mondják róla, hogy a washingtoni államkincstárt is kezébe akarja kaparintani. Bármenynyire is vadak voltak azonban ezek a támadások, nem lehet őket összemérni azzal az ellenszenvvel, amellyel az amerik 30