Uj Nemzedék, 1929. március (11. évfolyam, 50-73. szám)
1929-03-03 / 52. szám
Vasárnap, 1329 március 3. Uj Nemzedék is A mi nagy kincsünk — A régi halpiac és a Sebestyén-tér primitív plakátjaitól — a modern fényreklámig ■■■■HITI OHI—I A legmodernebb külföldi reklámfajtákat is bevezeti a fővárosi hirdetővállalat Az Új Nemzedék tudósítójától A laikus még mindig félreismeri a hirdetés fontosságát, pedig ez a propagandaeszköz közgazdasági szempontból sokkal nagyobb jelentőségű, mintsem azt első pillanatban gondolnék. Az ipar és kereskedelem már régen tisztában van azzal, hogy a jó reklámra fordított befektetés a legridegebb kalkuláció mellett is többszörösen meghozza a gyümölcsét. Nyugodtan állíthatják, hogy valamely vállalkozás sikere attól függ elsősorban, hogy milyen ügyesen és milyen eszközökkel képes a forgalomba hozandó cikkét a nagyközönséggel megismertetni. Csak egyetlen példát említünk meg arra nézve, hogy milyen nagy értéke van a reklámnak nemzetgazdasági szempontból. A hazai sörgyáraink a háború előtt nagy Magyarország szükségleteinek megfelelően rendezkedtek be a sörgyártásra s a háború után a megcsonkított területen megfelelő fogyasztás hiányában erősen redukálniok kellett volna a sörgyártást, annál is inkább, mert külföldi exportra nem számíthattak. Az ügyesen alkalmazott reklám segítségével úgyszólván teljesen üzemben tarthatják gyáraikat, sőt majdnem egészen kiszorították a régebben igen jelentős mennyiségben importált külföldi idénysörök beözönlését. Hazánkban plakátírozásról, illetve hirdetésről a legutolsó időkig csak a fővárosban lehetett szó, mert itt összpontosult az ország ipari és kereskedelmi vérkeringése. Még a közelmúltban itt is csak a Belváros jöhetett számításba. A nyolcvanas évek végén a régi halpiac, Sebestyén-tér, Rózsa-tér, a Kigyó-tér, Városház-tér, a még be nem épített Egyetemtér voltak azok a helyek, ahol a plakátokat a bérlő Emmerling-cég kifüggesztette. A földszintes házak helyét idővel üzletportálos házak foglalták el s ekkor tértek át célszerűségi szempontból a lényegesen értékesebb kerek hirdető oszlopok felállítására. A főváros monopóliumával fellendül a hirdetés Már a milleniumi kiállításkor az akkori nagy gazdasági fellendülés alkalmával olyan nagy érdeklődés mutatkozott az ipari és kereskedelmi vállalatok részéről a plakatírozás iránt, hogy az Emmerling-cég képtelen volt az igényeket kielégíteni. Időközben mind hangosabbá vált az a közóhaj, hogy a hirdetésügyet a város maga rendezze, ami azután az 1909. évben tényleg megtörtént Az ekkor hozott szabályrendelet kimondotta, hogy a főváros területén közterületről láthatóan egyedül és kizáróan a főváros van jogosítva hirdetéseket közszemlére kitenni. Ugyanekkor a főváros az Emmerling céggel kötött szerződést felbontotta és 1911 március 12-én a hirdetési ügyek intézését házi kezelésbe vette. A fővárosnak ez az elhatározása már azért is indokolt volt, mert nyilvánvalóvá vált, hogy hatósági irányítás és megfelelő célirányos vezetés mellett fokozottabb mértékben képes a vállalat a felmerülő igényeket kielégíteni. A főváros a vállalat működésének megindításához 305.000 korona forgótőkét bocsátott rendelkezésre. Ez a kölcsönpénz időközben nemcsak, hogy teljes egészében megtérült, de emellett a vállalat ma nagy értékű hirdetőberendezések felett rendelkezik és a békebelinél jóval megkeltebb hirdető tarifák ellenére is jövedelmező üzeme a fővárosnak. Az idők során a reklám is lényeges változásokon ment keresztül. Az igények ma sokkal kényesebbek, semhogy a régi egybeni plakátírozás kielégíthetné azokat. A régi nyugodt békés viszonyok mellett ez megfelelő volt, mert a lakosság elegendő idővel és pihent idegzettel rendelkezett azokat végigolvasni. A mai nehéz viszonyok közepette a mindennapi megélhetésért lázas gonddal küzködő és fáradságos munkát kifejtő polgár napközben alig jut időhöz, hogy plakátokat olvasgathasson s igy kimerült idegzetének megfelelőbb az esti fényreklám, mely rövid néhány szavas hirdetésével és feltűnően szembeötlő tetszetős kivitelénél fogva is alkalmasabb egy-egy árucikk propagálására. Tagadhatatlan ugyan, hogy az összes hirdetési ágak között olcsóságánál fogva mindig a legkedveltebb az utcai hirdetés legkonzervatívabb módja, a plakáthirdetés. Az esztendő túlnyomó részében el vannak foglalva a plakátférőhelyek, még a rossz gazdasági viszonyok mellett is ehez ragaszkodik legjobban a közönség, aminek bizonysága egyébként, hogy tavaly is, — a július hónap egy részének kivételével, minden férőhely egész éven át úgyszólván száz százalékig igénybe volt véve, sőt a főszezonban nem is tudta a vállalat az igényeket e tekintetben kielégíteni. Ezen a téren csak a hirdető felületek és így elsősorban az oszlopok számának szaporításával lehet segíteni, aminek azonban többféle akadálya van. Bizonyos mértékben mégis enyhült a helyzet azáltal, hogy a vállalat a fák körül elhelyezett, plakáthirdetésre alkalmas favédőrácsok és az úgynevezett kisoszlopok számát szaporította. Olcsósági hullám a plakáthirdetéseknél jellemző, hogy a plakáthirdetőhelyek szaporítása és azoknak az egész éven át való elfoglaltsága dacára a hirdetőhelyek után az 1928. évben a hirdető vállalatnál valamivel kevesebb folyt be, mint az előző évben. Ennek az a magyarázata, hogy a múlt év nyarán életbe léptetett tarifa szerint a kis és közép nagyságú hirdetések díja lényegesen alacsonyabb, vagy helyesebben mondva, a nagy hirdetések díjával arányos. A plakát,hirdetésnél drágább többi hirdetési módnál az elmúlt évben mutatkozó általános gazdasági pringás inkább éreztette hatását, mert a reklám az általános gazdasági helyzetnek leghűbb tükre. Nincs olyan jó üzletmenet, amelyet a törekvő kereskedő ne igyekeznék minden rendelkezésére álló eszközzel és így elsősorban a reklámmal fokozni, sőt jó üzletmenet mellett a kereskedő és gyáros me a reklám századában hatásos reklámért olyan összegeket képes áldozni, ami elképzelhetetlen volt még egy két évtized előtt. Rossz üzletmenet esetén — átmenetileg fokozott reklám után — akárhányszor a reklámnál kezd takarékoskodni, ami mdddig gyakran az üzletmenet további, esetleg végleges visszaesésével bosszulja meg magát. Bár a reklám fővárosunkban az utóbbi években nagy fejlődésnek indult, a reklámon való takarékoskodást, mint a régi gazdasági felfogás egy csökevényét, még nem sikerült teljesen kiküszöbölni az itteni gazdasági felfogásból. Ebben van a magyarázata annak, hogy a vállalat az 1928. évben tartózkodott költségesebb új hirdetési módoknak a bevezetésétől és beérte azzal, hogy a régi, valamint az utóbbi években bevezetett új hirdetési módozatokat a kedvezőtlen gazdasági viszonyok ellenére is tovább fejlessze. Hiszen nálunk a hirdető közönség úgyszólván a hirdető vállalat fennállása óta egészen a közelmúltig, az újsághirdetéseken kívül az utcai hirdetések közül csak a plakáthirdetést ismerte, és mindössze néhány esztendeje annak, hogy külföldi példákon okulva, az utcai hirdetésnek olyan vátozataira is áttért, amelyek a plakáthirdetéseknél is hatásosabbak, mutatósabbak. Ezen a téren a székesfővárosi hirdető vállalat is megtette a magáét, amennyiben a közelmúltban a világított hirdetések háromféle módját, a gázreklám lámpát, a nagy transzparens oszlopot és a megállóhelyet jelző kis transzparens oszlopot bevezette. Ezek a na papi is tetszetős, este pedig szépen kivilágított és úgy nappal, mint este kitűnő reklámhatású lámpák és oszlopok nagyban emelik az utca képét és annak világvárosi jelleget adnak. A gazdasági pangás, sajnos még mindig tart, de másrészről a hirdető közönségbe már úgy beidegződött a modern reklám szükségessége, hogy a hirdető vállalat máris előkészületeket tesz egy-két új hirdetési mód kiépítése felé. Itt elsősorban a mozgó és fényreklámnak néhány külföldön jól bevált módja jöhet figyelembe természetesen mindig annak szem előtt tartásával, hogy a székesfőváros üzeme csak komoly, hatásos és a város képét kedvezően befolyásoló hirdetési módok bevezetésével foglalkozhat. Remélhetően a hirdetni kívánó közönség ezeket az újonnan bevezetendő hirdetési módokat épp oly megértéssel és szeretettel fogja felkarolni, mint az a gázreklám lámpáknál és transzparens oszlopoknál tapasztalható volt. A munkanélküliség fokozódása és az ideig hideg tél kemény próbára tették a fővárosnak azt az ügyosztályát, amely a szegények segítésével foglalkozik. Ez az ügyosztály Liber Endre tanácsnok vezetésével működik és a nagy nyomorenyhítő akciók lebonyolításán kívül intézi a művészeti ügyeket, a lakásügyeket, az árvaházak ügyét és a szegényházak vezetését. Az ügyosztályban most készül a Maglódi-uti nagy szeretetház részletes terve de a legnagyobb munkát a főváros nyomorgó lakosságának segítése okozza. Ezt a munkát Flaxmayer József fogalmazó a következőkben ismertette az Uj Nemzedék munkatársa előtt: — A legelső akció, amely 1919 novemberétől 1920 augusztusáig tartott, elsősorban a gyermekekre vonatkozott s az egész idő alatt 110.351 gyermek részesült az akcióban. Ebben részt vettek a külföldi missziók is. A második akcióhoz a kormány adta az élelmiszer egy részét, s ez az akció kisebbített keretben 1921 januárjától augusztusig tartott. A harmadik akció 1921 december elsejétől 1922 május végéig tartott, itt azonban a terhet a külföldi missziókról már a népjóléti minisztérium és a főváros vállalta magára. A fentebb említett akciók csak a gyermekekre vonatkoztak, 1921 őszén azonban Sipőcz Jenő dr. polgármester társadalmi nyomorenyhitő akciót indított s ennek keretében a kerületi elöljáróságon felállított népkonyhákon felnőtteknek adtak ebédet. A következő akció 1922 decemberében indult meg és 1923 május végéig tartott. Az élelmiszert a népjóléti minisztérium adta, a főváros pedig viselte az adminisztrációs költségeket. Két részből állt ez az akció. A következő évben folytatódott az akció. 1923 —24. évben 750.000 gyermek és 10.000 felnőtt részesült benne, 1924—25. évben pedig a főváros és a népjóléti minisztérium közös akciójából 490.000 gyermek és 240.000 felnőtt ebédadagot osztottak ki. A kormány 1925-ben megengedte a fővárosnak az inségadó kivetését és ezért a különböző akcióktól megvonta a támogatását. Most már teljesen a főváros kezelésében indult meg 1925 decemberében az új akció és 1925 június közepéig tartott. Ez az akció hat milliárd koronájába került a fővárosnak. Az étkeztetési akciókon kívül az anyák és csecsemők részére megindult a tejakció, a különböző felruházási akció, tüzelőanyag akció s mindezeket egyesítették az insegakciók központjával, amely a főváros közjótékonysági és szociálpolitikai ügyosztályának keretében működik. 1927. évtől kezdődően az étkeztető akciót teljesen új alapokra helyezték. Hatvanöt konyha működik a fővárosban és ugyanígy hatvanöt körzetre osztották az iskolákat is. 1927-ben naponta négyezer gyermek kap itt ebédet, 1928-ban már hatezerötszáz gyermek. A gyermekek az ebédért egy hétre, tehát hét napra, huszonnyolc fillért fizetnek. A felnőttek étkeztetése során háromezer felnőtt kap naponta ingyen ebédet, újabb háromezer pedig egy pengő hatvan filléres heti jegyért. Semmiféle igazolás nem kell az ebédjegyek kiváltásánál. Az ebéd hetenként kétszer leves, főzelék és kenyér, hetenként kétszer leves, tészta és kenyér, hetenként háromszor pedig leves, hús, főzelék és sütemény. 1928-ban naponta tizenháromezer ember részesült ebédben, az idén a szokatlanul hideg időjárás miatt, a főváros kétezerrel felemelte a napi ebédek számát, ezenkívül pedig Horthy Miklósné, a kormányzó felesége, valamint a népjóléti miniszter akciójából tudvalévően még további négyezer felnőtt kapott ingyen ebédet. A tejakció során naponta hatezer szoptatós és terhes anya, valamint három éven aluli csecsemő és kisded részesül napi fél liter pasztőrözött tejben. A tejutalványokat a Stefánia Szövetség budapesti védőintézetei adják ki, három hétre, orvosi vizsgálat után. A csecsemőkelengye-akcióból állandóan ezer jelentkező részesül. Ezek az úgynevezett vándorkelengyék. Ugyanis az anyák használat után a kelengyét visszaadják. Ezeket azután fertőtlenítik, kimossák és az esetleges megjavítás után másoknak adják. A felruházási akciót a külföldi miszsziók kezdték meg, majd a népjóléti minisztérium folytatta, később azonban ezt is a főváros vette át. Az iskolanővérek kiválogatják a főváros legszegényebb és legrosszabbul felruházott gyermekeit s az ő javaslatuk alapján a legutóbbi téli hónapok alatt is kilencezer gyermek részesült ruhasegélyben. Az inségadó engedélyezésekor a népjóléti miniszter kikötötte, hogy a középosztályhoz tartozó nők háziipari foglalkoztatását szervezzék meg. A főváros az akciót megindította s ennek keretében száz-háromszáz asszony, vagy leány kap otthon, saját háztartása mellett is elvégezhető munkát. — Rendkívüli akcióként szerepel a tüzelőanyagakció. -- Az előző években a téli hónapokban a népjóléti miniszter husz-huszonöt vagon szenet adott s ezt egy métermázsás részletekben osztottuk szét. A mostani nagy hideg miatt a kormányzó felesége, valamint Vass József népjóléti miniszter már eddig közel száz vagon szenet juttattak a főváros szegény lakosságának. Ugyancsak a szokatlan hideg miatt tartjuk fenn a melegedő szobákat. Ezeket a melegedő szobákat állandóan öt-hatezer ember vette igénybe. Nem teljesen a nyomorenyhítő akcióhoz tartozik még két másik munkakör az insegakció keretében. Ezek közül az első a főváros hat új anya- és csecsemővédő intézetének ellátása, valamint az ilyen intézetek további építése, a másik pedig a dunai életmentés, amelyről az Uj Nemzedék már több ízben megemlékezett. Az insegakció központjának a felsorolt akciókra fordított kiadása évenkint több, mint hárommillió pengő, amelyhez járul még az anya- és csecsemővédelem céljára az 1929. évben előirányzott egymilliónyolcszázezer pengő. Nurmi, a , repülő finn“. Az amerikai sportszövetség azon a címen, hogy Nurmi vétett az amatőrszabályok ellen, eltiltotta a csodafutót minden amerikai versenytől. Hat új csecsemővédőintézetet állít fel a főváros, egymillió százezer pengős költséggel Évi hárommillió pengő a nyomor enyhítésére Egyheti ebédkoszt — 28 fillérért — A* V) Nemzedék tudósítójától - Jön a tavaszi Vegyen VILLÁS TELKET, ÖRÖKLAKÁST Most még olcsón kaphat a Központi Intet’anton'c.a’n»’ irodában, V. Honvéd u. 10. |