Uj Nemzedék, 1929. április (11. évfolyam, 74-97. szám)
1929-04-03 / 74. szám
Aranyifjak öt fiatalember került lakat mögé húsvét vasárnapján. Mind az öt fiatalember jól öltözött, úgynevezett „nagy életet élő“ alakja volt Budapest egészen sajátságos, egészen léha, romlott „éjszakai“ világának. S a feltámadás ünnepének első napján azért vonultak szép libasorban a rendőrség fogdájába, mert több, mint százezer pengőt elsikkasztottak a Menetjegyiroda pénzéből. Több, mint százezer pezsgőt, s ez a szegény embereknek káprázatos összeg mind a „nagy életre“ úszott el: pezsgőre, zenére, dámákra, dáridókra. Mert ők, az ötök,e csillogó rekvizitumok nélkül nem tudták elképzelni az „úri“, a „társadalmi“, az élnivaló életet. Jellemző és egyre gyakoribb jelenség, hogy a váltóhamisítások, sikkasztások s efféle tolvajlások mögött mostanában már nem is jelenik meg mentségül vagy magyarázatul a nyomor, a szegénység. Mikor egy-egy ilyen manipulációról szétlibben a függöny, nem nyomortanya, éhező család, síró gyermek, orvosság hijján vergődő beteg hitves vagy egyéb ilyen megrázó kép tárul a rendőrség, az ügyészség és a közvélemény elé, hanem dzsezziendes, pezsgős orgiák mozifilmje, közepén a tettessel vagy tettesekkel, akik elegáns ruhában, illatos szivarral ágálnak a „sohsem halunk meg!“ jegyében. Nem, a szegény ember nem űzi a sikkasztás mesterségét. Nyomorog szótlanul, vagy legföljebb elpanaszolja sorstársainak a baját, s ha nagyon élelmes, megpróbál jótékonysági intézményekhez fordulni, vagy pedig elkallódik Budapest kőrengetegében valahol. A sikkasztás kezd végképpen azok paszsziója és mestersége lenni, akik nem szorulnának rá arra, hogy sikkasszanak. Nem szorulnának rá, mert megvan az a jókora falat kenyerük, amelyet sok dolgozó ember szívesen látna a maga szegényes asztalán. Tehát meg tudnának élni tisztességesen, ha ... ha volna szívük tisztességesen élni. Addig nyújtózva, ameddig a takaró ér. Megelégedve azzal, hogy az élet tartalma a becsületes munka és a becsülettel megkeresett elégséges kenyér legyen. De hát ez az emberfajta túl van az ilyen ósdi, ásatag, nagyon is keresztényi világnézeten. Nekik nem elég a tisztességes kenyér, nekik kalács kell, ha még olyan tisztességtelen módon is. Nekik fényűzés kell, nekik dáridó kell, gépkocsi, pezsgős vödör, festett dáma, finom cigaretta és estétől reggelig vidám élet, hogy másnap este újból folytathassák. Ehhez pedig pénz kell, és ennyi pénzt munka nem jövedelmezvén, elő kell teremteni a máséból, a másokéból, mindaddig, áruig az embert „a törvény nevében“el nem szólítják a bárasztal mellől a fogdába. Mindegy, de addig „jól éltünk.“ Nemde tipikus nagyvárosi erkölcsi Nemde szép vívmánya az istentelen és krisztustalan modernségnek! S nemde az a legmulatságosabb, mikor az ilyen fogdába került arany ifjakon azok méltatlankodnak, akik ezt a dicstelen életfilozófiát éveken át beléjük prédikálták Újságban, irodalomban, színpadon és életben! • ' - ’ P ’ 7 . ' ; , ^ j ^ KWIttHll ári Egy VBB MH KB MMI ríre \ Szarkesztöség és kiadohl-3 p“*« 20 juiat, psy ajaj SSM ma I / 7 jVJmW aSaw v*t.iv., Honv«d-u. n. “•*T* pengd iO BUM DBB (HA „ ——— ■■ , §§a oSKrH T.I., Ant 127 47,Ant 1300«. pályán dv ion *o" Ili. W «Kl FI 6 k kiadóhivatalok, ur.-Hirdetlek mii- BMBKaL-dMHBf fjmp HaifaSBHEBS^fagBalfilga» ragja ftSEg gMv g8BBL i„omégiár-utc. n. 1 iméteres dijai.ba. ffiPff ESEBB ^gPjj|g SUpf g&lj WM Tel.. Aut 608-65, II.. Miria-XI. évfolyam 74. (2809.) szám ♦ SZBPdO. ♦ Budapest, 1929 április 3. A y j ^gjg^ blag Jit pF Borzalmas robbanás egy belga bányában, 27 halottal ■ ■ ■■■ A mexikói felkelők nagy győzelmet arattak Calles csapatain _______________________________________________________________________ _ __________ A meggyilkolt Forgács Anna bátyja és négy hivatalnoktársa százezer penagos sikkasztást és csalást követett el /^ a trenetjegyirodában—«oew^mbb—■ A rendőrségen beismerő vallomást tettek, mire mind az ötöt letartóztatták — Simandl Oszkár, Kovács Béla, Erdélyi István és Braun László Forgács bűntársai — Forgács saját édesapjának, a vállalat igazgatójának vallotta be manipulációit Az egyik sikkasztóról, Kovács Béláról kiderült, hogy pénzhamisításért fegyházban ült már — Az Uj Nemzedék tudósítójától . Csak nemrég állott az érdeklődés középpontjában egy bűncselekmény, amelynek tragikus áldozata a szerencsétlen Forgács Anna színésznő volt, akinek életét kínosan teregették ki a heteken át tartó főtárgyaláson és máris újabb bűncselekmény felé fordul a közfigyelem, amelynek középpontjában szintén a Forgács-Feuer család egyik tagja, Forgács László, a meggyilkolt Forgács Anna fivére áll. Forgács Lászlót — négy társával együtt — egy százezer pengős sikkasztás miatt húsvét hétfőjén a rendőrség előzetes letartóztatásba helyezte. Az Idegenforgalmi, Beszerzési, Utazási és Szállítási Részvénytársaság tisztviselője három év óta Forgács-Feuer László. Édesapja, aki az IBUSz egyik igazgatója és a könyvelési osztály vezetője, juttatta be fiát a vállalat irodájába. A fiú először a Mária Valéria utcai központban dolgozott, majd két évvel ezelőtt áthelyezték az intézet Nádor-utcai fiókjába, amelyik az IBUSz egyik legforgalmasabb és legnagyobb jövedelmű osztálya. Ennek a Nádor utcai fióknak az elmúlt héten nagy izgalmat keltő levelet kézbesített a posta. Fákon át vizsgálták a könyvelést, a pénztámadót és a kibocsátott jegyeik listáját, több mint egy heti munkával megállapították, hogy csakugyan forgalomban vannak olyan, az IBUSz által kibocsátott jegyek, amelyek a hivatalos elszámolásban sehol sem szerepelnek. Azt azonban, hogy ki követte el a manipulációt, az ellenőrző bizottság nem tudta tisztázni. Pezsgős dáridő a Rákóczi-úton Ekkor személyileg senkit sem mertek gyanúsítani.. A bizottság a legnagyobb titokban végezte munkáját. Anélkül, hogy a házi nyomozásról az intézetnél rajtuk és a vezetőségen kívül bárki is tudott volna, így állt a helyzet, amikor egy éjszaka a Rákóczi-út egyik mulatóhelyén nagy pezsgős dáridó volt és ez a pezsgős mulatság — különös véletlen folytán — megoldotta az IBUSz visszaéléseinek rejtélyét és megindította a lavinát, amelynek eredményekében ma már Forgács Lászlóval együtt öt ember ül a főkapitányság celláiban. Ezen az éjszakán az IBUSz egyik főtisztviselője betért a Rákóczi-úti mulatóba. Egy félreeső asztal mellett fogyasztotta feketéjét és nézte a körülötte zajló mulatozást. Figyelés közben észrevette, hogy az egyik társaságban, ahol a legnagyobb a jókedv és a legtöbb pezsgősüveg durran, egyik kollégája, a fiatal Forgács László viszi a főszerepet. Ő rendel, intézkedik, házat magának és a mulatság végén ő egyenlíti ki a számlát, szemrebbenés nélkül számolva le a főpincér elé közel háromszáz pengőt. A főtisztviselő — aki tudott a házi nyomozásról — gyanút fogott és másnap jelentette Forgács László pezsgős dáridóját az IBUSz igazgatóságának. Az igazgatóság, amelynek már keze között volt a házi vizsgálatot végző bizottság jelentése a nagyszabásúnak ígérkező visszaélésekről, elhatározta, hogy kérdőre vonja Forgács Lászlót. Házi nyomozást indít az Ibusz A levelet egy külföldi utazási vállalat küldötte és felhívta az IBUSz figyelmét arra, hogy a jegyeivel valami visszaélés történik. Közölte, hogy egy utasnál olyan vasútjegyet találtak, amely — bár az IBUSz pecsétjével és szignójával szabályszerűen el van látva — nem szerepel az IBIJSz elszámolásában és olyan magas sorszáma van, amilyen eddig még nincs forgalomban. A Nádor utcai fiók vezetője azonnal jelentést tett a központi igazgatóságnak amely házinyomozást rendelt el és bizottságot küldött ki, hogy a házi vizsgálatot elvégezze. Esténkint, amikor a fiókban a hivatalos idő véget ért és a tisztviselők eltávoztak, a bizottság munkához kezdett. Éjsza JIljc*» S.O fiml<©je* \ Forgács László bevallja édesapjának a sikkasztást Elsőnek Forgács László édesapjával közölték a történteket. Az apának megmondták őszintén: azt hiszik, hogy a visszaélésekben a fiának szerepe van. — Én nem hiszem, hogy a fiam bűnös volna — mondotta az öreg Forgács — deha kiderül, hogy tényleg ő követte el a visszaélést, az igazgatóság járjon el vele szemben a legszigorúbban! Az igazgatóság ezután áttelefonált a Nádor utcai fiókba, hogy Forgács László szolgálati ügyben azonnal jelentkezzen a központban. Alig egy félóra múlva meg is érkezett a fiatal, huszonnyolc éves, elegánsan öltözött tisztviselő jókedvűen, derűsen és jelentkezett a főnökeinél. Az édesapja vonta elsőnek kérdőre. Elmondotta, hogy milyen visszaélés nyomára jöttek a Nádor utcai fiókban és hogy milyen hírek keringenek tékozló, dorbézoló életéről. — Mondd meg, honnan veszed a pénzt ezekheza mulatozásokhoz? — kérdezte fiát — amikor tudomásom szerint havi százkilencven pengő fizetésed van? Forgács László apja kérdéseire megriadt. Hebegni kezdett. Majd halálsápadtan, alig hallható hangon így szólt: — Én követtem el a visszaéléseket! — Eladtam a jegyeket anélkül, hogy elkönyveltem volna. Kellett a pénz, mert szeretek mulatni és olyan kevés a fizetésem . . . Az öreg Forgács fia beismerő vallomása után megtörve távozott el az IBUSz központi irodájából, ahol meg