Uj Nemzedék, 1933. március (15. évfolyam, 49-73. szám)

1933-03-01 / 49. szám

2 lett volna a jel a polgárháború kitörésére. Ma hajnalban négy órára tervezték az általános fel­kelést és a kommunista bandáik készen állottak a nagy fosztogatásra. Ezen a napon merényleteket akartak végrehajtani különböző személyiség­­ek ellen és a békés lakosság élete , vagyona nagy veszélyben forgott.­­ Ezért Göring birodalmi bel­ügyminiszter és Poroszország he­lyettes birodalmi kormánybiztosa úgy határozott, hogy tekintettel az óriási veszedelemre, a legerélye­sebb rendszabályokkal védi meg az államhatalom tekintélyét és minden eszközzel megvédi a rendet és nyu­galmat. Megállapítható, hogy a bűnös kezek első támadási kísérlete kudarccal végződött. A közrend védelmére hétfőn este a rendőrség széleskörű rendszabá­lyokat foganatosított, a középülete­ket és az életfontosságú üzemeket rendőri csapatok őrzik. A rendőr­ség riadóautói keresztül-kasul jár­ják a fővárost és védik a veszélyez­tetett városrészeket. Poroszország egész rendőrsége készültségben van. Szolgálattételre behívták a kisegítő rendőrcsapatokat is. (Mint ismere­tes, néhány nappal ezelőtt a nem­zeti szocialista rohamosztagok nagy részét kisegítő rendőri szolgá­latra osztották be.) Két kommu­nista birodalmi gyűlési képviselő ellen olyan súlyos gyam­okok me­rültek fel, hogy letartóztatásba he­lyezték őket, míg a birodalmi gyű­lés kommunista frakciójának többi tagját egyelőre őrizetben tartják. A kommunista lapok megjelené­sét négy hétre betiltották és ez idő alatt kommunista röpiratokat és plakátokat sem szabad kinyomatni. A szociáldemokrata lapokat 14 napra tiltották be és két hétig nem szabad a szocialistáknak röpirato­kat és plakátokat előállítaniok. — A szociáldemokrata párt ellen azért kellett eljárni, mert a gyújto­gató beismerte, hogy a szocialistákkal is összekötte­tésben állott. — Ez a vallomás rávilágított arra, hogy a kommunista-szociál­demokrata egységfront már műkö­dik. — A nagy veszély felismerése kö­telességévé tette a Poroszország biztonságának védelmére kiküldött kormánybiztosnak, hogy a nagy veszély pillanatában habozás nélkül teljesítse kötelességét és minden rendelkezésre álló eszközzel csírá­jában elfojtsa a készülő zavargáso­kat. A legújabb események igazol­ták, hogy mennyire szükségesek volta­k azok az intézkedések, ame­lyeket a kormánybiztos a legújabb napokban életbe léptetett. (A rend­őrség számára kiadott utasítás a lőfegyver használatára stb.) Az államhatalom rendelkezik azokkal az eszközökkel, amelyek szüksége­sek ahhoz, hogy visszaverjék a támadást, amely nemcsak Németország békéjét veszélyezteti, hanem Európa bé­kéjét is. — Göring birodalmi belügymi­niszter — így végződik a hivatalos közlemény — a veszélynek ebben a súlyos órájában felszólítja a német nemzetet, hogy őrizze meg fegyel­mét és elvárja a lakosságtól, hogy teljes mértékben támogatja őt, mert saját személyében felel a lakosság élet- és vagyonbiztonságáért. ­//Nemzedék Szerda, 1933 március L Elfogták a kommunista képviselőket Göring helyettes porosz kormány­­biztos intézkedéseit a kora hajnali órákban végrehajtották. A kommunista képviselőket már beszállították a rendőrségre és a szocialista és kommunista la­pokat elkobozták. Kevéssel éjfél után számos rendőrautó állott meg a szocialista és kommunista lapok nyomdái előtt és abban a pillanat­ban hatoltak be a nyomdaépületek udvaraira, amikor éppen útnak in­dították az első lappéldányokat. A szociáldemokrata Vorwaerts és a kommunista Welt am Morgen napi­lapok természetesen szintén nem kerülhettek az utcára és valameny­­nyi kinyomtatott lappéldányt le­foglalta a rendőrség. Éjféltájban nagyobb rendőrcsapat szállotta meg a porosz tartomány­­gyűlés palotáját, mert attól tartot­tak, hogy ezt az épületet is fel­gyújtják. A Hitler-k kormány hetek óta ké­szül arra, hogy döntő rohamot in­tézzen a kommunista propaganda ellen. Politikai körökben arról be­széltek, hogy a birodalmi gyűlés választásai előtt fogja feloszlatni a kommunista pártot. Más források szerint a kormány meg akarta várni a választások eredményét és azután feloszlatni a pártot, aminek eredménye a kommunista képviselői man­dátumok megsemmisítése lett volna. A hétfő esti esemény sietteti azt a folyamatot, amelynek eredménye nem lehet más, mint a németor­szági kommunista propaganda tel­jes elfojtása és a német kommu­nista párt végleges feloszlatása. A gyújtogatás és a nyomában tervezett polgárháború értelmi szer­­ge fcCts®, egy­ébként ma reggel 6 óráig 80 embert tar­tóztattak le,­­ közöttük Litton nevű ügyvédet is. Az erélyes rendszabályok végre­hajtása nem mindenütt megy si­mán. A kommunista csőcselék egyes városrészekben kísérleteket tesz, hogy végrehajtsa azokat a rendzavarásokat, amelyekre utasí­tást kapott a Liebknechthausból. A keddre virradó éjszaka kommunisták lövöldöztek a Willibald-Strassen, mire nemzeti szocialista rohamosz­­tagok érkeztek a helyszínére. Pa­rázs tűzharc keletkezett, amelynek során 1 nemzeti szocialista meghalt, 4 ember pedig megsebesült. Ezek közül is egynek az állapota életve­szélyes. Kicsoda az elfogott gyújtogató ? Az amszterdami rendőrfőnökség szerint Van der Lübbe, a birodalmi gyűlés palotájának elfogott gyújto­­gatója ismert leydeni kommunista. Amint megszólalt a berlini telefon és az amszterdami rendőrségen meghallották a nevét, mindjárt tudták, kiről van szó. Lübbe 1909 január 13-án született Leydenben, a kőművesmesterséget tanulta és szülővárosában dolgo­zott. Már többször volt büntetve kommunista bűncselekményekért. 1931 áprilisában útlevelet kért és azt állította, hogy Oroszországba utazik. Az útlevelet megkapta és azóta nem látták Leydenben. Lübbe egyébként középmagas, feketehajú, keskenyarcú fiatalember. Este 9-kor tartóztatták le és 2 óra hosszat fag­gatták a brandenburgi kapunál lévő rendő­rőrszobán. Onnan szuffit tot­ták a rendőrfőnökségre. Beis­merő vallomást tett és amikor azt kérdezték, miért gyújtogatott, vál­lat vont és ezt morogta: — Bosszút akartam állni a nem­zetközi kapitalizmuson! Este 10-kor az égő palotában Berlin, február 27. A kupolából vörösen szökkennek magasba a lángnyelvek. Itt tört ki először a tűz! Az utcán járó­kelők vették észre, hogy lángok csapnak ki a kupolából és ők értesítették először a tűzoltókat. Mi­kor hatal­mas szirénázással megérkezett az első autó, a palota kapusa csodál­kozva nyitott kaput a tűzoltóknak, mert odabent még nem is tudtak sem­mit arról, hogy fejük fölött lán­gokban áll a tető. Mikor a rendőri bizottsággal együtt bejutok az épületbe, elcso­dálkozom, hogy lehetett ilyen po­koli agyafúrtsággal kieszelni a szörnyű merényletet? Amerre csak nézünk a padlókon, a székeken és asztalokon, de különösen a falak faburkolata mentén, mindenütt szurokfáklyák, a folyosók fordulói­nál, a szőnyegeken pedig összetört benzines és petróleumosüvegek. 120 tűzolókocsi! Még tíz órakor is folytonosan tart a fülsiketítő szirénázás, amellyel egymás után érkeznek a berlini és környékbeli tűzoltóságok kocsijai. A tűzoltóság főparancs­noka mindjárt ez első percben az úgynevezett XV. riadófokot rendelte el, ami annyit jelent, hogy az egész főváros és a közigazgatásilag Ber­linhez tartozó elővárosok tüzérségei kötelesek kivonulni teljes készenlé­tükkel a tűzhöz. Nem kevesebb, mint 120 tűzoltókocsi van künn a tűznél. Mikor zsarátnokok és üszkök kö­zött lépdelve belépek az ülésterembe, megdöbbentő kép fogad. Az egész berendezés kiégett, alig maradt más, mint üszkök és hamu. A terem két oldalán a látogatók és a diplomaták karzatai leszakadtak, a mennyezetet tartó vasiv össze­vissza görbülve, izzóan lóg a leve­gőben. A padlót tüzes téglák, tör­melékek borítják. Teljesen kiégett és beomlott a nagy kupola is. Amint tovább megyünk, itt is, ott is felcsap még a láng a belső udva­rokon. Tűzoltók állják körül a lángfészkeket és fáklyák világítása mellett dolgoznak, mert a villany­világítás a legtöbb helyen nem ég. Egészen elpusztult az épület keleti szárnya is. Meglepően sértetlenek maradtak azonban az épület többi részei. Az előcsarnokban áll I. Vilmos császár szobra, amelyet a tűz teljesen megkímélt Hatalmas csillár alatt áll a szo­bor, valaki odalép a kapcsolóhoz és fordít egyet rajta. A csillár kigyul­lad, itt épségben maradt a villa­mosvezeték. Az ülésterem bejárata fölött hatalmas fekete-piros-arany zászló leng, amely szintén teljesen sértet­len. Itt inkább csak vízkárokról lehet beszélni, mert a folyosókon bokáig áll az épületre zúdított víz. Kora hajnalban hagyom el a bor­zalmas pusztulás színhelyét, hogy a rendőrfőnökségre menjek. A rend­őrfőnökség minden ablaka világos még, bent lázasan futkosnak a folyosó­kon a rendőrtisztek és detektívek, viszik az utasításokat, hozzák a je­lentéseket. A politikai rendőrség helyiségébe nyitok be, ahol külön bizottság hallgatja ki újból részle­tesebben a merénylőt. Sápadt, vézna fiatalember, húsz évesnek alig látszik. De a szemében fanatikus tűz lo­bog. Állhatatosan tagadja, hogy se­gítőtársai lettek volna. A rendőr­ség azonban már tudja, hogy a bi­rodalmi gyűlés kommunista cso­portjának tagjai tegnap este hét óráig tanácskoztak a palotában, zárt ajtó mögött és azután nagy­­sietve hagyták el egymást­án az épületet. Kilenckor pedig már égett az épület . . . Új rémségek küszöbén Kétségtelen, hogy Van der Lübbe a kommunisták szobájában bújha­tott csak meg, amikor a kapus vé­gigjárta a­z épületet és kétségtelen az is, hogy csak ott rejthették el már napok­kal előbb a rengeteg szurokfáklyát és benzi­nes, petróleumos üveget. Torgler és Pieczke képviselőket, akik szem­tanuk szerint utolsónak hagyták el nyolc óra előtt a birodalmi gyűlés épületét, már éjfélkor letartóztat­ták. Most már bizonyos, hogy rövidesen újabb terrorcselekmé­nyek következnek a kommunis­ták részéről, mert a kommunisták most már nem tartják be régebbi megállapo­dásukat, hogy nem alkalmaznak egyéni terrort. A rendőrségnek ha­talmas lista került a kezébe azok­ról, akik ellen a legközelebbi jövő­ben a kommunisták merénylete­ket akartak elkövetni. A kormány minden intézkedést megtett a rend és a biztonság vé­delmére. V. Sz. S. Az értéktőzsdén a külföldi érték­papírpiacokról érkezett kedvezőtlen jelentések miatt a kereslet tartóz­kodó volt és az irányzat is lany­hult. Az aranypiacon szilárdabb volt az irányzat. A szinaranyért 5420 pengőt fizettek. Tájékoztató ár­folyamok: Kőszén 342, Salgó 25, Urikány 35, Ganz 11.25, Rima 18, Cukor 74, Gschwindt 104, Goldberger 22.50, Pamut 34.25, Telefon 9.25 pengő. Az állatvásáron a borjúpiac irányzata in­gadozó, mert a felhozatal megnagyobbodott. Az elsőrendű szopós borjút 70­-82, a másod­rendűt 62—68, a harmadrendűt 45—58 fillér­rel jegyzik élősúly-kilogramonként. A ser­tésvásáron az elsőrendű zsirsertések iránt továbbra is élénk a kereslet és mivel a fel­hajtott mennyiség nincs, arányban a keres­lettel, a zsírsertés ára emelkedik s ezzel kapcsolatosan drágul a zsir. A bécsi vá­sárra nem is hajtják föl a részünkre enge­délyezett teljes ser­tésmennyiséget s ennek az a magyarázata, hogy a belföldi piacon jobban lehet a zsirsertést értékesíteni. Arak: uradalmi nehézsertés 102—108, köze­pes 100—104, könnyű 08—99, silány 88—92, öreg nehézsertés elsőrendű 94—98, szedett öreg másodrendű 83—86, angol sonkasüldő 80—105, zsir nagyban 150 fillér kilogramot, kint. .. is

Next