Uj Nemzedék, 1943. január (25. évfolyam, 1-24. szám)
1943-01-02 / 1. szám
XXV. évfolyam, I. szám. IÜMEMZEPftt Bodrogi Pál hadnagy 26 éves korában október 12-én hősi halált halt az orosz harctéren. Szabó László dormándi őrvezető 22 éves korában a Don melletti harcokban hősi halált halt. Sárközi Mihály honvéd 23 éves korában hősi halált halt a keleti fronton. — AZ IDÉN SEM KÉSZÜL ÚJ VÁLASZTÓI NÉVJEGYZÉK. A belügyminiszter rendeletet adott ki, amelynek értelmében az országgyűlési választók névjegyzékét az idén is csak kiigazítás útján kell elkészíteni, tehát ebben az évben nem lesz választói összeírás. A DORTMUNDI különbíróság 4 liOi-ixzpixrd Caijuuu mariva pénzpmnterecre ítélt egy Wagenknecnt nevű dortmundi mozi- tvajuonost, Veje együtt felesége is negynonapi fogvatót kapott. Wagenmeciu bűne az volt, hogy kijátszotta az árak rögzítéséről szóló rendesetet. Amikor ugyanis rájött arra, hogy mozijánál közönsége elsősorban, a ld Pfenniges tanyasszékeket veszi igénybe s igy ezek a jegyek minden előadásra elkelnek, hónapról-hónapra újabb és újabb székeket nevezett ki tárgyásszékeknek. Amikor a mozi indult, 71 hely minősült benne támlásszéknek, számuk azonban rövidesen 96-ra emelkedett, így Wagenknecht azokra a székekre is bő Pfenniges jegyet adott el, amelyek eredetileg csak 40 pfennigbe kerültek. A különbíróság az ítélet meghozatala előtt szakértő segítségével kiszámította, hogy ezzel az árdrágítással mekkora jövedelemtöbbletet szerzett eddig a házaspár. Ez a többlet kereken 8000 márka. A különbíróság a büntetésen felül kötelezte Wagenknechtéket, hogy ezt a 8000 márkát záros idő alatt fizessék be az állampénztárba. A KALLÓI KATOLIKUS LEÁNYKÖR tagjai 33 pengőt és 140 darab cigarettát gyűjtöttek a katonáknak. 63 pengőt és a cigarettákat eljuttatták szerkesztőségünkbe, 20 pengőt pedig az AC. katonaimakönyv-akciójának küldtek. A hozzánk érkezett adományt továbbítottuk a Vöröskeresztnek. A SVÉD állami szociális hivatal legújabb kimutatása szerint a közélelmezés Svédországban egyre kedvezőtlenebbül alakul. A hivatal 500 városi háztartás táplálkozását vizsgálta meg. Kiderült, hogy 1942 második negyedében a személyenként és naponként fogyasztott élelmiszerek 3622 kalóriát jelentettek, szemben az egy évvel előtti 3757 kalóriával. A zsírfogyasztás nem kevesebb, mint 19%-kal csökkent ez alatt az év alatt, nevezetesen 144 gráfitról 117 gramit. Mig B és C vitamin tekintetében egyenesen javulás állapítható meg, az A vitamin 18%Vo-kal hanyatlott, 3006 nemzetközi egységről 2513- ra. Az élelmiszerellátás ilyen rosszabbodásával már úgynevezett „hiánybetegségek“ észlelhetők Svédországban. A tüdőmegbetegedések száma állandóan növekvőben van. A kormány intézkedésére kiterjesztették a röntgenvizsgálatokat és a Calmetteoltásokat. Az idei év nyarán 85.002 katonát vizsgáltak meg röntgennel és közülük kereken 15.000 kapott oltást. Amennyire lehetséges, tüdővizsgálatnak vetik alá az összes fiatalkorú munkásokat és a munkésnőket. A JAPÁN katonai igazgatás gyökeres reformot vitt keresztül a Fülöp-szigetek közoktatásában. Teljesen újjászervezte a tanitói testületet. Az angol nyelv tanítását minden iskolában megszüntették s helyébe a japánt vehették be. Az angol nyelv rendkívülitárgyként sem tanítható. A Kormányzó hitvesének felhívása a magyar társadalomhoz • Országos gyűjtés a honvéd családokért A Magyar Távirati Iroda jelenti: Nagybányai vitéz Horthy Miklósné, a Kormányzó Úr hitvese rádiófelhívással fordult a magyar társadalomhoz, azzal a kéréssel, hogy siessen azok családjai támogatására, akik most sokezer kilométerre otthonuktól, fegyverrel kezükben védik a hazát. A Főméltóságú Asszony szózatát Szilveszter estéjén 6 óra 35 perckor vitéz Náray Antal nyugatazott vezérőrnagy, a Rádió elnöke olvasta be a mikrofonba. A felhívás, amelyet éjfél után megismételtek a rádióban, így hangzott: Az áldozat és a kötelesség jogán hívok minden igaz magyart újabb áldozatokra. Negyedik esztendejében jár a világszerte tomboló háború s hazánk immár második éve fegyveres résztvevője, szenvedője, de minden megpróbáltatás ellenére is a nemzet örökkévalóságában hivő harcosa a népek sorsát eldöntő küzdelemnek. A háború, amelyet az Úristen akaratából egy ideig polgári nyugalomban szemlélhettünk, immár a mi életünkben is viharzik, kérlelhetetlenül szedi áldozatait azok közül, akik nekünk a legdrágábbak. Sok anya velem együtt tudja, milyen súlyos az a kereszt, amelyet hordozunk: meglátogatott bennünket a Mindenható s mi mindnyájan egyek vagyunk a fájdalomban, mi érezzük legjobban, mi az, magyarnak lenni. Épen ezért most, amikor arról van szó, hogy meggyógyítsuk a háború sebei közül azokat, amelyeket emberi erővel meg lehet gyógyítani, jogunk van kérni, sőt kérnünk kell Meg szeretnék érinteni a szíveket, egyenként szembe szeretnénk nézni mindenkivel és hozzáintézni a kérdést: „Felelj! Megtetted-e teis kötelességedet a hazáért, enyhítetted-e azoknak a bánatát és gondját, akik hozzátartozójukat, atyjukat, fiaikat, testvéreiket, családjuk támaszát és reménységét, vagy pedig egyetlen kenyérkeresőjüket veszítették el a becsület mezején? Levetted-e a gondot azoknak a válláról, akiknek családfői most is odakünn harcolnak a mi biztonságunkért és életünkért?“ Válaszoljon erre a kérdésre mindenki becsülete és lelkiismerete szerint. Ne szavakkal, ne az együttérzés hangoztatásával, hanem némán cselekedettekkel Amikor ez év augusztusában azzal a kéréssel fordultam a társadalomhoz, hogy adjon mindenki tehetsége szerint téli holmit messze orosz földön harcoló véreink részére, kérő szavam meghallgatásra talált. Most még többet, még bensőségesebben kérek: a hadbavonuultak családjainak, az emberfeletti áldozattal hrcolók itthe etmaradottainak. Január 17-étől február 7-éig országszerte nyihbéli eddiginél nagyobb arányú gyűjtést rendezünk a harctéren lévői itthoni maradottainak támogatására. Ezúttal pénzt kérünk: a tehetősektől ezreket és százakat, a szegényebbektől filléreket, de mindenkitől kérünk. Sok könnyet akarunk letörölni, a gondok áradatát feltartóztatni, tehát anyagi erőink határáig kérjük a társadalom támogatását. Gondoljunk arra, hogy a magyar haza ezer és ezer családja némán és zokszó nélkül soványabb kenyérrel, aggodalommal és önmegtagadással áldoz naponkint a magyar igazságnak, mert hozzátartozója mindnyájunk fennmaradásáért harcol vagy szolgál. Gondoljunk katonáinkra, akiknek fegyvereit megacélozza, bátorságát és hősiességét fokozza az a tudat, hogy itthon mindenki részt vállal családjának gondjaiból. A létünkért és népünk igazságáért folyó harctól függ minden. Az állam ezért minden fillért a háborúra áldoz és a lehetőség határain belül gondoskodik a harctéren lévők itthonmaradottairól. De ez még nem elég! Szükséges, hogy maga a társadalom vegyen részt az áldozatban, kell, hogy az áldozatot egyenlően osszák meg s ennek az emberi harcnak egyetlen eredményes fegyvere van: a jó szívvel adott fillérek és pengők tömege. Ez a gyűjtés több mint jótékonykodás, több mint emberi együttérzés megmutatása. Most látjuk majd, mennyire szereti népünk minden rétege, lakossságunk minden egyes része családját és azt a nagy közösséget, amelynek tagjai vagyunk s amellyel együtt élünk vagy pusztulunk ebben az országban Adjatok! Avassa a magyar társadalom ezt az alkalmat nemzeti áldozatkészségünk legszebb ünnepévé! Adjatok, hogy a legtöbbet áldozók hozzátartozóit, gyermekeit minél erősebben és melegebben ölelje át az örök Hungária istápoló karja! Adjatok, hogy az elkövetkező nemzedékek áldással emlékezzenek a ma élők*- re, akik a szeretet és a jóság erőit is mozgósítani tudták! Adjatok azért a Magyarország* ért, amelynek eljöveteléért imád-* kozunk! Budapest, 1942. december 31. napján. * Gyöngéd kezét kinyújtja is*smét a fagyott föld felett a téli világba, hogy kérjed, adjon és simogasson. Kormányzónk hitvese a nemzethez fordul, mert sebeket akar gyógyítani, ínséget enyhíteni, fájdalmat szüntetni. Most azoknak a hozzátartozóiért kéri az emberek irgalmát, akik messze a haza földjétől, dermesztő fagyban, förgeteggel birkózva, ellenség fegyverének gyilkos dühét állva mindannyiunkért próbát tesznek: a honvédek családjáért! Korunkban sokszor leírjuk a papirosra ezt a szót: testvériség. És vajmi sokszor magyarázzuk e szót: szolidaritás. A kormányzó felesége, aki jóságos mentőként mindig ott terem, ahol sebek véreznek, ahol ínséget kell enyhíteni és bánatot gyógyítani, most azt kéri tőlünk: vegyük egyszer komolyan a magyar testvériség szavát, érezzük át mélyen a magyar szolidaritás gondolatát. Azok helyett, akik messze idegen földön vállalják a küzdelemnek és megpróbáltatásnak azt a részét is, amely a miénk, legyünk istápolói az elhagyott családnak. Viseljük gondját a honvéd itthonmaradott feleségének, gyermekének vagy szülőjének. Olyan természetes ez, hogy magyarázni nem kell, olyan egyszerű, hogy megértheti a legkérgesebb agyvelő és igent mondhat e gondolatra a legridegebb szív is. Hallgassunk hát e jóságos asszony szavára, fogadjuk meg intelmét, nyissuk ki a szívünket, adjuk oda ne csak a fölöslegünket, hanem a kenyerünk felét a honvéd családjának. Vegyük ki a részünket mi, itthonmaradottak, a honvédelem nagy, közös erőfeszítéséből, lemondással, áldozatkészséggel, jósával, szeretettel, magyar testvériséggel! FOPD MOTOR P.T, BUDAPEST 3 Angol jelentés egy romboló elvesztéséről Amsterdam, január 2. (Német Távirati Iroda) Az angol tengernagyi hivatal pénteken este közölte, hogy a Brean romboló elveszett. (MTI) a pénzügyminiszter rendeletet adott ki, amelyben a motorhajtásra szolgáló nehézbenzinnek keverésére vonatkozó rendelkezések módosítása tárgyában kiadott 1941. évi 42.500. P. M. számú rendelet 1. §-ának a benzinszeszkeverék arányszáma megállapítására vonatkozó rendelkezés hatályát az 1943. év végéig meghosszabbítja. — HALÁLOZÁS: Dr. Gesztessis Ferenc m. kir. kincstári főtanácsos, ügyvéd, a Magyar Nemzeti Bank nyugigazgatója és üzletvezetőségeinek volt tagja január 1-én hajnaliban 68 éves korában elhunyt. Temetése január 3-án, vasárnap délután 3 órakor lesz a Farkasréti-temető halottasházából a róm. kat egyház szertartása szerint. Az elgesztelő misét, a városmajori rókát plébániatemplomban január 5-én, kedden délelőtt féltíz órakor mutatják be. Döv. Hunkár Pálné, született Winkelmann Terézia 83 éves korában elhunyt. Ma délelőtt temették a Kerevesi-úti temetőben levő családi cs-Tv’T+br.r.. Lemii-ivéért a téri nléb-ní-t-rrmmn—’baj» mi,*'‘'+*ak r')0 '■’’"’tdt. A ban Huv'-ár a szék^ev^-os Vftr,vp.Tö’i igazgatója édesanyját gyászolja