Uj-Somogy, 1919. november (1. évfolyam, 59-83. szám)

1919-11-21 / 75. szám

é­ géhez, kijelentvén, hogy hajlandók a kon­centrációs kormányban pártjukat képvisel­tetni. A szociáldemokrata és nemzeti demokrata pártok azonban pártjuk határoza­tától és a mai tárgyalások eredményétől tették függővé, hogy részt vesznek-e Huszár Károly kabinetjében, vagy sem? Levél az „Új-Somogyihoz. Panasz a posta ellen. Az utóbbi két héten több konkrét pa­nasz érkezett hozzánk a mindig lelkismere­­tesnek és kötelességtudónak ismert postai szolgálat egyik-másik szerve ellen. Nem tartjuk hihetőnek, hogy a keresztény Ma­gyarország kiépítését a magyar postaalkal­mazottak lelkiismeretlenül akarnák szolgálni, éppen ezért egyelőre a bepanaszoltak hi­báján kívülinek tekintjük az ellenük felho­zott vádakat. Ha azonban a jövő tapaszta­latai arról győznének meg bennünket, hogy a szóban forgó postai alkalmazottak nem érdemelték meg a mi kíméletünket, akkor nemcsak neveiket és a beigazolható vádakat visszük a nyilvánosság elé, hanem „hűtlen kezelés", „hivatalos hatalommal való vissza­élés” címén a megfelelő eljárást is folyamat­ba tétetjük az illetők ellen. A különböző panaszos levelek közül itt közlünk egyet: Tekintetes Szerkesztő Úr ! Alázatos kéréssel fordulok a T. Szer­kesztő Úrhoz alábbi soraim szíves figye­lembevételére. Kun Béláék 132 napos rémuralma után kimondhatatlan örömmel láttuk a mi „Uj- Somogy‘‘-unkat. Meg is rendeltem és vég­telen nagy szeretettel olvastam és olvasnám állandóan. Mikor is érdekelhették volna jobban az olvasóközönséget az újság hírei, mint most ?! Sajnálattal kell azonban tudatnom Tek. Szerkesztő Úrral, hogy a mi közsé­günk Böhönyéről kap postát s hetenként csak kedden és pénteken van vonatunk. Azonban ezeken a napokon is csak úgy kapunk egy héten kétszer újságot, ha al­kalmilag elhozzák, mert a postamester ur­nak derogál a postával törődni. Többször meg úgy van, hogy egész hétről csak szombaton kapjuk meg a postát. Nyilván azért, mert azt gondolja a postamester, hogy az olvasóközönség úgy is ki van elégítve. Én úgy tudom, hogy nekem, mint előfizető­nek a kiadóhivatal hetenként hat „Új-So­mogy“ ot ad postára, azonban legfeljebb 3—4 számot kapok, kézhez, de még ezt is csak úgy kapom meg, ha magam elküldök érte, mert ki nem hordatja a postamester, mint máskor szokta. Kérdezem most már, nem kötelessége-e a mi községünk postakezelőjének a posta­­küldeményeket a böhönyei állomásról lehe­tőleg aznap elhozatni és nem kötelessége-e a községben kézbesittetni ? No persze! Elfelejtettem tudatni, hogy a mi postamesterünk egyszersmind boltos is, m­­istfiaaiMHKnHB, s valószínűleg azért kapják az „Új-Somogy“ előfizetői ebben a községben csak minden negyedik-ötödik újságszámát kézhez, mert a többi kell a postamester boltjában staneck­­­nek. Én szerintem azonban vagy legyen postamester és akkor teljesítse lelkiismere­tesen kötelességét, vagy mondjon le, mint postamester és akkor álljon be boltosnak. Annyival is inkább kívánatos volna ez, mert a mi szeretett és oly nehezen várt „Uj- Somogy”-unk nem arra való, hogy a posta­mester-boltos úr fűszerszámot staneclizzen bele. Községünk olvasóközönsége érdekében kérem tehát az ilyen falusi postamester ura­kat figyelmeztetni, hogy ilyen és ehhez hasonló módon ne pocsékolják a mi kedves újságunkat, az „Új-Somogy“ ot, hanem igen­is tartsák lelkiismeretbeli kötelességüknek, hogy annak minden egyes példánya hiány nélkül az olvasóközönség kezéhez jusson. Vagyok és maradok továbbra is az „Uj Somogyinak igaz hive és lelkes olvasója. (Aláírás.) Károlyi Mihály megverésének részletei. „Nur nicht schiessen!“ Budapest. Egy Bécsből most hazatért magyar politikus érdekes leírását adja annak, hogyan történt ez év tavaszán Károlyi Mihály gróf emlékezetes bécsi megveretése. A tanácsköztársaság kikiáltása után Károlyi többször volt Bécsben, ahol a tanács­kormány érdekében politikai megbízatást teljesített. Első bécsi tartózkodása alatt tör­tént az a kínos incidens, sőt hangos botrány, amelyről a magyar lapok nem írhattak, mert szigorú rendeletben tiltotta meg a cenzúra a Károlyi-inzultusról szóló értesülések közlését. Mégis beszélték mindenütt a botrány lénye­gét : Gróf Salm inzultálta Károlyi Mihályt. Talán nem is az affér lefolyása érdekes, mint sokkal inkább gróf Károlyi Mihály viselkedése az inzultus kínos perceiben. Hiteles adatok ezek: Gróf Károlyi Mihály egy garniszálló kapuján fordult ki éppen egy nő kíséretében, amikor a történetesen arra haladó gróf Salm felismerte és kétszer oly erővel vágta arcul, hogy Károlyi a földre esett. Amint végigterült a kövezeten, két karjával eltakarta a szemét és rémülten ezt kiáltotta: — Nur nicht schiessen, nur nicht schiessen! (Csak nem lőni 1) Villámgyorsan terjedt el az inzultus hire s másnap gróf Salm lakásán megjelent a 41. Volkswehrek öt katonája, kik Salm iránt érdeklődtek. Amikor a beszélgetés során gróf Salm kijelentette a katonák előtt, hogy Károlyi miatt szakadt a nyomorúság Ausztriára is, a katonák megvallották a grófnak, hogy ők bizony azért vannak a lakásán, hogy őt meggyilkolják a Károlyi Mihályon ejtett tettlegesség miatt. Elmondot­ták azt is, hogy fejenként 500 koronát kaptak. Az összeg csekélysége sem hevít­hette nagyon a katonákat, mert gróf Salm hamarosan leszerelte őket és eltávoztak. SZÍNHÁZ. Cigánybáró. A közönség fegyelmezettségét nagy­mértékben megrongálta a szociális nevelés vagy más, — elmúlt bűnökbe való kény­szerű beleszokás — miatt bomlott volna meg a tapintat a nézőtéren ?­­ Strausz. Finom, olvadó zene, plasz­tikusan kifejező, — régimódi. S az ember beleálmodja magát az elmúlt századba. Az erdő lihegése muzsikál a hurok rezgésében s a kürtök öblös ölén megrendül ezer tit­kos és mégis ezerszer ismert hang, ringat körülleng ... s a karmesternek csendért kel kiáltania. De kérem,­­ ez nincs belevéve a partitúrába! Azonban szükség van rá néha, amint ezt tegnap este láttuk. És jo­gosan. Kérjük a nagyérdemű közönséget, honorálja — ha mással nem is, — intenzí­vebb figyelemmel a karmester odaadó mun­kásságát, s a zenekar szorgalmát! Az előadás során kölcsönösen megér­tették egymást a színészek és a publikum. Jókai lelkének legmagyarabb mélyéből sza­kadt e darab, s hála a színészek megértő alakításának, utat talált a közönség nem­zeti eszméktől átitatott érzelemvilágába. A szereplőkről általában elismeréssel nyilatkozhatunk. Kissházi Sári sok tapsot és két csokrot kapott, a többiek csak tap­sot, csokor, de nem őszinteség nélkül. Ellenben ha a színfalakat 25 perc he­lyett csak 10 perc alatt tolnák össze, profi­tálnának a színházlátogató urak vagy egy fél órát, s igy az urak sem panaszkodhat­nának s a Turul is boldoggá lenne téve. Direktor úr. . . ! ? —bás. UJ-SOMOG­Y 1919. november 21. Heti m­űsor. Csütörtök: Cigánybáró. Péntek: Francia négyes. Szombat: Francia négyes. Vasárnap d. u.: Vereshajú. (Népszínmű). Vasárnap este: (Nyárai Antal felléptével) " Csárdás királynő. A Nemzeti Hadsereg újabb előnyomulása. Budapest, nov. 20 A franciák legkö­zelebb kiürítik Szegedet, ahova azután Horthy fővezér fog csapataival bevonulni. Szorul a hurok Pogány nyaka körül. Budapest, nov. 20. A vörös forradal­mak képzelt Napóleonja, Pogány (Schwartz) József napról-napra erősebben válik gyanú­sítottá a Tisza-gyilkosság értelmi szerzőségé­ben. Több tanú vallotta már a cinkostársak közül, hogy Pogány állandóan izgatta és bujtogatta őket Tisza meggyilkolására. Pogány minduntalan hangoztatta, hogy amíg Tisza él, a forradalom sikere mindig kétes marad. Magas jutalmakat is ígért nekik, de tagadják, hogy a gyilkosságban személyesen részt vettek.

Next