Új Színház - Színházművészeti Almanach, 1966
Katona József, Kodály Zoltán, Báró Orczy Lőrinc, Petőfi Sándor, Tinódi Lantos Sebestyén, Vörösmarty Mihály stb. műveit és népi kultúránk értékeit vittük el a dolgozó rétegekhez. (Hagyomány és haladás, Népi est, Petőfi stb. című előadásaink.) A Klasszikusok mai szemmel című előadásunkon pedig vitaest keretében klasszikus külföldi drámaírók műveiből mutattunk be részleteket. (Arisztophanész: A béke, Shakespeare: Coriolanus, Beaumarchais: Figaró házassága, Schiller: Don Carlos.) 2. Társadalmunk égető problémáinak független szempontú, tárgyilagos színpadi feldolgozásához úgy kezdtünk hozzá, hogy bemutattuk egy amerikai írónőnek, Sophie Treadwell-nek, ... mint a gépek című drámáját. Ez az előadás sok érdekes és hasznos tanulsággal szolgált. Rájöttünk, hogy elsősorban és mindenekelőtt a magyar társadalom sajátos problémáit kell színpadra vinnünk. A fiatal magyar drámairodalom viszont csak most van kialakulóban. A rendelkezésünkre álló néhány kitűnő új magyar drámát megfelelő helyiség hiányában, anyagi vagy egyéb okokból az elmúlt színiévadban nem adhattuk elő. A magyar valóság alapvető problémáira azonban drámairodalmunk régi, elsikkadt, elfelejtett, eltemetett remekművei is élesen rávilágítanak. Nyomban hozzákezdtünk tehát sorrendben harmadik, de jelentőségében elsőrendű célkitűzésünk megvalósításához. 3. A magyar múlt termékeny hagyományainak új értelmű továbbfejlesztését beható és lelkiismeretes tudományos munkával készítettük elő. Mindenekelőtt felkutattuk a régi magyar drámairodalom aktuális vonatkozású alkotásait. Ezek közül kiválasztottuk és közös munkával újra színpadra alkalmaztuk Csokonai Vitéz Mihály Méla Tempefői vagy Az is bolond, aki poétává lesz Magyarországon c. vígjátékát. A Méla Tempefőit nem mindennapi sikerrel mutattuk be és úgy éreztük, megtaláltuk igazi feladatunkat, helyes és célravezető utunkat. ... ami még megvalósításra vár Meg kell valósítanunk állandó színházunkat! Ezt azonban csak közönségszervezetünk és szövetkezetünk még fokozottabb megerősödésével érhetjük el. Minden új előfizető, minden új bérlő, minden új szövetkezeti tag egy lépéssel közelebb visz állandó színházunk megteremtéséhez. El kell jutnunk a parasztsághoz is. Értékes, a nép nyelvén szóló színházat kell nyújtanunk a falusi dolgozóknak. Ezen a téren szinte leküzdhetetlen nehézségek állanak előttünk. Lapunk hasábjain állandóan foglalkozunk a paraszt-színjáték problémáival és sikerült több lényeges kérdést tisztáznunk. Gyakorlati tervünk már készen áll. Évekkel ezelőtt azért jártunk faluról falura, hogy összegyűjtsük és elhozzuk a népi kultúra rejtett értékeit. Vissza kell mennünk a falvak és tanyák népéhez, hogy cserébe elvigyük és megmutassuk nekik, mire használtuk, mivé fejlesztettük mindazt, amit tőle kaptunk. Kitartó és lankadatlan munkával azon fáradozunk, hogy minél előbb megalakíthassuk vándortársulatunkat, amely faluról falura járva a nép hangján szól a nép problémáiról a földből élő néphez. Új, megbízható, lelkiismeretes és képzett színházi nemzedéket kell felnevelnünk. A parasztság, a munkásság, az értelmiség fiataljait be kell vonnunk a színházművészet alkotóinak táborába. Kísérleti műhelymunkánkat a jövőben még fokozottabb erővel folytatjuk. A szociális lelkiismeretű fiatal magyar írókat megszólaltatjuk színpadunkon. Bemutatjuk a szomszéd- és a rokonnépek kimagasló értékű alkotásait. Meggyőződésünk, hogy a korszerű színházművészet további fejlődése a kis népektől függ. Tovább folytatjuk a magyar városi és népi kultúra továbbfejlesztésére irányuló munkánkat. Sorra bemutatjuk a régi magyar drámairodalom előadatlan vagy elfelejtett remekműveit és a népi játékok törvényeinek alkalmazásával korszerű magyar színjáték kialakítására törekszünk. (A Független Színpad folyóiratból 1937.) Kitört a háború. Az ellenállási mozgalom vezetői a párt kezdeményezésére megalakították a Történelmi Emlékbizottságot. A Független Színpad a Vigadóban irodalmi előadássorozatot indított. 58