Uj Szó, 1947. január (3. évfolyam, 1-25. szám)
1947-01-03 / 2. szám
it X A 20 i m. Ln M. évfolyam 3. (559.) az. 1947 JANUÁR 3. PÉNTEK A SZOVJET HADSEREG LAPJA MAGYARORSZÁG LAKOSSÁGA SZÁMÁRA Újév a magyar közéletben Újévi üdvözlet Magyarországnak Moszkvából A moszkvai rádió az újév alkalmából megálllapította, hogy az elmúlt év a magyar nép számára az alkotó munka esztendeje volt. Ez a munka elsősorban a fasizmus maradványainak eltüntetésére és az ország helyreállítására irányult. A moszkvai rádió az újév alkalmából üdvözletét küldötte a magyar népnek és a demokratikus pártoknak és sikert kívánt azok munkájához, majd pedig így folytatta: — Önöknek és gyermekeiknek boldog újévet kívánunk s üdvözletünket küldjük Fáy Boriskának és Kara Annának, a magyar demokratikus nők élharcosainak. Kívánjuk, hogy ez az év a nagysikerű alkotómunka éve legyen. * Olga Vasziljevszkaja, a Sztálindíjjal kitüntetett kiváló orosz művésznő a következő újévi üdvözletét küldi a magyar nőknek: Kedves barátaim! Az új, 1947-es esztendő küszöbén engedjék meg, hogy a Magyar Nők Demokratikus Szövetségének sikert kívánjak ahhoz a munkához, amely Magyarországon a fasizmus maradványainak végleges kiirtásáért, a demokrácia megteremtéséért és a tartós békéért folyik. A szovjet nők tudják, hogy az elmúlt év a magyar nők sz ám ám a nagy erőfeszítések és a nácik által lerombolt gazdaság helyreállítására irányult, amit nem csekély mértékben gátolt, sőt gátol még ma is a reakció ravasz mesterkedése. Mi, szovjet nők az 1946-os évet áldozatos munkában töltöttük, amely m nka hazánk népgazdaságának újjáépítését és továbbfejlesztését célzó ötéves terv első évére kitűzött feladataink végrehajtására irányult. Munkájuknak sikert, önöknek és gyermekeiknek pedig egészséget és boldogságot kívánunk tiszta szívből. Azonkívül legjobb kívánságaimat küldöm a demokratikus nőmozgalom vezetőinek, Fáy Boriskának és Kara Annának. Boldog újévet! Kívánjuk, hogy ez az év a nagy alkotó munka sikereinek éve legyen.« Magyarország a békekötés előtt A Magyarországgal kötendő békeszerződés aláírására februárban kerül sor. E békeszerződés kidolgozásának legfontosabb sajátossága abban a jóindulatban állott, amelyet a Szovjetunió a tárgyalások folyamán Magyarország iránt tanúsított. Ez a jóindulat már az első naptól megnyilvánult, amikor a Szovjet Hadsereg felszabadította Magyarország népét és amikor a Szovjetunió hathatós támogatást és segítséget nyújtott a magyar népnek. A Szovjetunió a tárgyalások folyamán arra törekedett, hogy Magyarország olyan békeszerződést kapjon, amelynek végrehajtása nem haladja meg Magyarország népének teljesítőképességét és biztosítja a magyar állam területi és politikai függetlenségét. A béketárgyalásokon tanúsított szovjet álláspont a legkevésbbé sem emlékeztet arra, hogy a Szovjetunió a háború folyamán milyen súlyos károsodást szenvedett Magyarország részéről, annak következtében, hogy Magyarország a németek csatlósállama volt. Magyarország háború utáni fejlődése szempontjából rendkívüli jelentőséggel bír az a tény, hogy a Szovjetunió korlátozta a Magyarországgal szemben támasztot jóvátételi követeléseit, amelyek már eredetileg is csak elenyésző értékben pótolhatták azokat az értékeket, amelyeket a Szovjetunió Magyarország hadbalépése folytán elvesztett. A jóvátételi fizetések határidejét jelentékenyen meghosszabbították. A párizsi béketárgyalásokon a Szovjetunió minden erejét latba vetette, hogy a Magyarországgal szemben támasztott idegen követeléseket csökkentsék. Magyarország a Szovjetuniónak köszönheti, hogy a kártérítési kötelezettségeket korlátozták és a követeléseknek nem száz százalékával, hanem csak kétharmad részével terhelik meg a magyar népet. A békeszerződéssek megvitatásakor nem lehetett minden kérdést közmegelégedésre megoldani. Ez különösen az országhatárokra vonatkozik. A határokon kívül élő magyarok helyzetének kérdése nem intéződött el. Kétségtelen, hogy a felek álláspontjai közötti nézeteltéréseket csak kölcsönös tárgyalásokkal lehet megoldani. Ez azonban csak úgy érhető el, ha Magyarország végleg szakít soviniszta politikával. Egyes magyar politikai csoportok, sajnos, arra használják fel a helyzetet, hogy még bonyolultabbá tegyék a vitás kérdéseket. Azt hangsúlyozzák, hogy Magyarország politikája állítólag nem elég aktív és ezért nem sikerült eddig ezeket a kérdéseket megoldani. Magyarországon még mindig akadnak olyan soviniszták, akik a legcsekélyebb politikai nehézséget is igyekeznek kihasználni, hogy a magyar demokrácia és a nemzetközi együttműködés ellen aknamunkát folytassanak. A szovjet kormány nemrég hozzájárult a romániai magyar javak zárlatának feloldásához. A Magyar Nemzet című magyar lap nemes gesztusként méltatta a Szovjetunió eme lépését és hangsúlyozta, hogy ez a tény hozzájárul az erdélyi magyarság gazdasági megerősödéséhez. Mégis akadnak, akik mindezt szívesen elhallgatják és akik nem emlékeznek meg arról, hogy a Szovjetunió igen jelentősen támogatja Magyarország gazdasági fejlődését. Azon a tárlaton például, amely Magyarország újjáépítését mutatja be, a külföldi államok segítségét mutatva, minden államról szó van, de a Szovjetunióról alig emlékeznek meg. Ebben a tényben visszatükröződik bizonyos elemek politikai irányzata is, akik le akarják értékelni a magyar demokrácia eredményeit és anak a segítségnek a mértékét, amit a Szovjetunió nyújtott. A reakció mesterkedései az újjáépítés idejének meghosszabbítására és a nemzetközi együttműködés megnehezítésére irányulnak. A békeszerződések aláírásakor új korszak nyílik meg Magyarország történetében és a magyar nép annál nagyobb sikerrel biztosíthatja az ország fejlődését, minél határozottabban végez az ország reakciós elemeivel, akik el akarják állni az utat, mely a szebb jövő felé vezet.(A moszkvai rádióból) NEMZETKÖZI ESEMÉNYEK A Szövetséges Ellenőrző Tanács elrendelte a német hadiipar teljes megsemmisítését A trieszti nemzetközi közigazgatás ügyét január elején tárgyalja a Biztonsági Tanács Newyorkból jelenti a TASS. A Biztonsági Tanács legutóbbi ülésén a Szovjetunió javaslatát tárgyalta, amely arra vonatkozik, hogy bizottságot kell szervezni, mely javaslatot dolgoz ki a közgyűlésnek a fegyverkezés általános szabályozásáról és csökkentéséről szóló határozata végrehajtására. A Biztonsági Tanács elhatározta, hogy elhalasztja e javaslat megvitatását. Johnson, Amerika képviselője ugyanis kijelentette, hogy az USA nem emel kifogást az ellen, hogy a szovjet javaslatot felvegyék a napirendbe, de úgy véli, hogy sokkal célszerűbb lenne, ha a Biztonsági Tanács először magának a közgyűlésnek a fegyverkezés általános szabályozása és csökkentése tárgyában hozott határozatait venné vizsgálat alá és a Szovjetunió javaslatát a Biztonsági Tanács többi tagjának az adott kérdésben benyújtandó javaslatával egyszerre tárgyalnák. Johnson kijelentette azt is, hogy a kérdés megvitatásának elhalasztása lehetőséget nyújt a Biztonsági Tanács tagjainak, hogy tanulmányozzák a javaslatot és utasításokat kapjanak horányaiktól. A. A. Gromiko, a Szovjetunió képviselője megjegyezte, hogy a szovjet javaslat a közgyűlésnek a leszerelés kérdésében hozott döntésére vonatkozik és e döntés számos pontjára hivatkozóiét, amelyekben felszólítják a Biztonsági Tanácsot, hogy sürgősen vizsgálják meg ezt a kérdést és minél hamarabb döntsenek a határozat megvalósítása tárgyában. Gromisko úgy véli, hogy a Biztonsági Tanács következő ülését egy később január 7-re össze kell hívni. A Biztonsági Tanács elfogadta ezt a határozatot. Johnson elnök közölte, hogy a Biztonsági Tanácshoz levelet intézett a Külügyminiszterek Tanácsának elnöke, amely a külügyminiszterek Trieszttel kapcsolatos döntését tartalmazza. A levél túl későn érkezett ahhoz, hogy fel lehetett volna venni a Biztonsági Tanács december 3-i ülésének napirendjébe. A levél szöveget még nem tették közzé, de úgy tudják, hogy a levél az Egyesült Nemzetek Szervezetének ellenőrzése alatt Triesztben létesítendő nemzetközi közigazgatásról stb. szól Johnson azzal a kéréssel fordult a Biztonsági Tanács utána következő elnökéhez, az ausztráliai delegátushoz, hogy a trieszti kérdésben a Biztonsági Tanácshoz intézett levél kérdését első pontként iktassák bele a következő ülés napirendjébe. Kijelentette, hogy ez megfelel a Külügyminiszterek Tanácsa kívánságának. (Folytatása a 6. oldalon)