Uj Szó, 1947. június (3. évfolyam, 122-145. szám)

1947-06-01 / 122. szám

1947 június 1, vasárnap Új Szó désben képzelhető el a szovjet értelmiség fejlődése. Ez az együttműködés a szovjet társadalom valamennyi csoportja alapvető érdekeinek közösségén nyugszik. A szovjet értelmiségiek — csakúgy, mint az ország munkásai és parasztjai — a szocialista társadalom dolgozói, akik a szocialista rendszerű vállalatoknál, az álami üzemekben, hivatalokban, a kolhozokban dolgoznak. A szocialista gazdaság gyarapodása alkotja a munkások, parasztok és értelmiségiek jólétének alapját. Ezért hát valamennyiüknek igen fontos érdeke fűződik a szocialista tulajdon és a szocialista gazdasági rendszer fejlődéséhez, amelyek korlátlan lehetőségeket nyújtanak nekik ahhoz, hogy alkotó, gyümölcsöző munkát végezzenek. A Szovjetunió munkásosztálya, parasztsága és értelmisége új társadalmat épít a lenini-sztálini ideológia zászlaja alatt, mely ideológia oszthatatlanul uralkodik a Szovjetunióban. A szocialista gazdasági rendszer továbbfejlesztése, a kapitalizmus csökevényeinek likvidálása a dolgozó tömegek öntudatában, az élenjáró szocialista ideológia elterjedése a dolgozók tömegeiben, a néptömegek kulturális színvonalának emelése: megannyi olyan feltétel, amelyek által egyre kisebbé válik a súrlódási felület a munkásság, parasztság és az értelmiség között. A szellemi és fizikai dolgozók közötti ellentétek megszüntetését a szocializmusban úgy érik el, hogy a munkásoknál és páralatoknál a kultúra és szakmai tudás színvonalát az értelmiség színvonalára emelik. _ A Sztahanov-mozgalom, mint Sztálin mondotta, magában hordozza a munkásosztály eljövendő hatalmas kulturális és technikai fellendülésének magvát, megnyitja az utat a munka termelékenységének nagyfokú fellendüléséhez, miáltal lehetővé válik a kommunizmusra való átmenet A háború éveiben még jobban megszilárdult a munkásosztály, a parasztság és az értelmiség közötti szövetség. Ez a tény óriási jelentőséggel bír a Szovjetunió további fejlődése szempontjából. Hogy az értelmiség mily fontos szerepet játszik a Szovjetunióban, annak legbeszédesebb kifejezője az a tény, hogy az intellektuális munka kiválóságainak egymásután ítélik oda a Sztálin-díjat Ezt a díjat a tudomány, művészet és irodalom terén elért kiemelkedő eredményekért, értékes felfedezésekért, a termelési munka alapos tökéletesítéséért osztják ki. Mindezek az eredmények nem csupán azt bizonyítják, hogy a szovjet értelmiség nagy tehetségekkel van megáldva, hanem a szovjet értelmiségnek a haza, a nép iránti teljes odaadását is. SZ. KOVALJOV a »Bolsevik« c. folyóiratban megjelent cikkből Szovjet könyvtárak Az Állami Lenin-közkönyvtár mia nemcsak a Szovjetunió, hanem az egész világ egyik legnagyobb könyvgyűjteménye. 1913-ban a könyvtár állománya 1 millió 50 ezer nyomtatott kötetet számlált. Jelenleg a könyvállomány alülmúlja a 9 millió 600 ezer kötetet. A könyvtár személyzete ugyanez alatt az idő alatt 80-ról 1500 főre emelkedett Mérhetetlenül megnőtt a könyvtár látogatóinak száma is. 1913-ban a könyvtárt 122 ezer ember látogatta, akiknek 453 ezer könyvet adtak ki. 1946-ban a látogatók száma 1 millió 248 ezer, a kiadott könyvek száma pedig 5 millió 25 ezer. 1941-ben a Szovjetunióban 146.800 könyvtár működött. Ez nyolcszor több, mint amennyi könyvtár 1913- ban volt a cári Oroszországban. A háború óriási kárt okozott a könyvtáraknak. A németek sok nagy könyvgyűjteményt elpusztítottak. Teljesen megsemmisült a sztálingrádi és voronyezsi kerületi könyvtár, amelyek a háború előtt egyenként félmilliós könyvállaggal rendelkeztek. Feldúlták és részben megsemmisítették a rosztovi, harkovi, kjevi és néhány más kerületi könyvtárat is. Az 1943-ban az Oroszországi Szovjetköztársaság közoktatásügyi minisztériuma mellett felállított Állami Irodalmi Alap részben már orvosolta ezeket a hatalmas veszteségeket. 1946 kezdetére már 10 millió közetes tartalékalapot létesítettek. Eddig az időpontig az állami irodalmi alap összeállított és rendeltetési helyére juttatott a felszabadított területeken 70 kerületi és köztársasági 302 városi, 1696 körzeti és nagyszámú szak-, iskolai, ifjúsági, főiskolai és egyéb könyvtárat. Az új sztálini ötéves terv a Szovjetunió könyvtárhálózatának újabb jelentős növekedéséről rendelkezik. 1950-ig a Szovjetunió könyvtárainak száma 284.900-ra emelkedik. Az ötéves terv végrehajtása után minden kerületi könyvtárnak legalább 100.000 kötettel kell rendelkeznie. A városi könyvtárak könyvállománya legevesebb 15.000, a körzeti és ifjúsági könyvtáraké legkevesebb 10.000, a falusi könyvtáraké pedig legalább 3000 kötet lesz. Jelenleg egy falusi könyvtár hét falusi tanács szükségleteit elégíti ki. 1950 elejére a falusi könyvtárak hálózatát lényegesen kiszélesítik. A falusi lakosság igényeinek kielégítésére ezenkívül különleges könyvtárautókat fognak használni. Az első 30 ilyen autó már a közeljövőben elindul a moszkvai, gorkiji és rjazani kerületbe és a sztavropoli tartományba. Az új ötéves tervben szerepel új épületek felépítése 9 kerületi és tartományi, 11 városi és 120 körzeti könyvtár számára. Ezenkívül 299 körzeti könyvtár új helyiségeket kap. /* A könyvtár személyzetét jelenleg két főiskolán (a Könyvtár Intézetben Moszkvában és Leningrádban) és a Szovjetunió különböző részeiben elhelyezett 29 középfokú szakiskolában képezik ki. Az ötéves terv végére a könyvtári szakiskolák száma 35-re fog emelkedni. TfflifUälfll írlíiett Éli a legkiválóbb EGÉR- és PATKÁNYIRTÓSZER minden szaküzletben újból kapható Ggáfia NezOMml»Vili., Farkas István-utca 8 . 5 A szovjet könyvek példányszámai A könyvkiadás a Szovjetunióban évről évre növekszik. Az 1917 és 1937 között eltelt húsz év alatt a Szovjetunióban megjelent könyvek összpéldányszáma 6,5 milliárd volt. Ez több, mint háromszorosa a cári Oroszországban a forradalom előtti harminc év alatt kiadott könyvmennyiségnek. 1913-ban a megjelent könyvek összpéldányszáma 86.7 millió, 1937-ben viszont 637.5 millió kötet volt. A következő tíz évben (1937-től 1946-ig) a Szovjetunióban megjelent könyvek példányszáma elérte a 4.455.796.000-et, köztük majdnem 1800 millió kötet esett a szépirodalmi művekre. A legtöbb könyvet az Oroszországi Szovjetköztársaság nyomdaipara állította elő: 3,7 milliárd példányt. Ukrajnában tíz év alatt (kerek számban) 332 millió kötet jelent meg, az Üzbék Szovjetköztársaságban 81 millió, a Bjelorussz Szovjetköztársaságban 59 millió, a Kazah Szovjetköztársaságban 54 millió, az Azerbajdzsáni Szovjetköztársaságban 44 millió, a Kirgiz Szovjetköztársaságban 177 millió stb. * Az összszövetségi könyvkamara fennállásának huszonöt éve alatt (1920 óta) 750 ezer könyv címét tartja nyilván. Ezek 131 különböző nyelven jelentek meg a Szovjetunióban. Gondolatok és aforizmák »›A kultúra felemelése — elsősorban a szépirodalom ismerete. Ez gazdagítja leginkább az ember lelkét, ez teszi lehetővé számára, hogy növekedjék, hogy jobban megértse az embereket.« M. I. Kalinin •››Két erő segíti elő a legsikeresebben a kultúrember nevelését: a művészet és a tudomány. Mindkettő egyesül a könyvben.« A. M. Gorkij ■»A könyv — korunk élete.«. V. G. Bjelinszkij ». . . Akkor találtam rá hazámra, és ez a haza számomra mindenekelőtt az orosz irodalom volt.« V. G. Korolenko »A ház, amelyben nincs könyv, hasonló a lélek nélküli testhez.« Cicero 25 — Kitűnő, elsőrendű! Szóval, fiatalember itt az útitársa, hogy ne unatkozzék. Mi? Most távozzék mindenki, aki nem idevaló. Hol az az őrmesteri rangban lévő Loreley? Elment? Nagyon jó. Indulás! Kitolta az ott motoszkáló Jurát is. A csapóajtókat bezárták, a repülőgép megremegett, megmozdult, egyet ugrott, aztán elcsendesedve s a motorok dugása közben simán beúszott az ismerős, rokoni levegőégbe. Az orvos a falhoz kapaszkodva odament Mereszjevhez. — Hogy érzi magát? Megnézem a pulzusát, — mély érdeklődéssel nézte Alexejt és megrázta a fejét. — Hát igen! Erős egyéniség! Barátai egészen valószínűtlen, dzseklondonszerű dolgokat mesélnek a maga kalandjairól. Beült a karosszékbe, fészkelődött, kényelmesen elhelyezkedett, hirtelen elhallgatott és elaludt. Látni való volt, hogy ez a fiatal sápadt ember halálosan fáradt. — Valamilyen dzseklondonszerű... — töprengett magában Mereszjev és távoli gyermekkora jutott eszébe — mese egy emberről, aki eltört lábbal megy a pusztaságon át, nyomában beteg és éhes vadállat. A motorok egyenletes altató búgásában minden úszni kezdett körülötte, úszni, lebegni, a tárgyak elvesztették körvonalaikat, szürke köddé foszlottak és az álomba merülő Alexej utolsó gondolata olyasmi volt, hogy nincs se háború, se bombázás, nincs az a gyötrő és szakadatlan kína lábaiban, se Moszkvába száguldó repülőgép, hanem mindez egy csodálatos képeskönyv, melyet egyszer régen, gyerekkorában messze-messze Kamisin városában olvasott. MÁSODIK RÉSZ 1. Andrej Gyegtyarenko és Lenocska nem túloztak, amikor részletesen leírták azt a nagyszerű fővárosi hadikórházat, melybe Mereszjevet s a vele együtt érkező Kukuskin hadnagyot a hadseregparancsnok kérésére elhelyezték. A hadikórház a háború kitöréséig klinikai intézet volt, melyben ismert szovjet tudósok kutatták az emberi szervezet helyreállításának módszereit. Ez az igen komoly, értékes tradíciókkal bíró intézet, világhírnévnek örvendett. A háború alatt a tudósok intézetük e klinikáját tiszti hadikórházzá alakították át. A haladó orvostudomány minden vívmányát a betegek gyógyítására szentelték. A háború ott dúlt Moszkva közelében és a sebesültek olyan özönével árasztották el a fővárost, hogy a kórágyak számát az eredeti mennyiség négyszeresére kellett emelni. Valamennyi helyiség — a beteglátogatásra szánt, az olvasó-, játékszobák, az egészségügyi személyzeti, a közös éttermi helyiségek — mind kórtermekké változtak. A professzor még a saját laboratóriumával szomszédos kabinetről is lemondott a sebesültek javára, maga meg könyveivel és orvosi dolgaival átköltözött egy kisebb, a régebbi ügyeletesszobába, így is volt eset, hogy a folyosókon kellett ágyakat elhelyezni. A hófehér falak köz, melyet építésze az orvostudomány ünnepélyesen rendes templomának szánt, mint afelől sóhaj, nyögés, hortya ^(UH■NrhiíSShííÉhIM lätTT, a gyermekek kedvence, Snuki, a csodamajom táncol és bnxol Latabár Kálmánnal vasárnap délelőtt 11 órakor a Fővárosi Nagy Cirkusz Gyermekszínházában. Eddig 2 előadás — 2 telt ház! IX)