Uj Szó, 1947. november (3. évfolyam, 249-273. szám)
1947-11-01 / 249. szám
3. Uj Szó tál lencséjéért elárulja a francia nép léternektílja»Az amerikai impexualizmus, — folytatta Duclos — amelynek egyetlen célja a világuralom megszerzése és amely napról napra jobban kiterjeszti befolyását • országzatokra — fenyegeti Franciaország függetlenségét .«■ Duclos a továbbiakban rámutatott arra, hogy Ramartier egész belpolitikája és az általa hozott „antidemokratikus" választójogi törvény nagy mértékben hozzájárult ahhoz, hogy a reakció konszolidálódott az országban.. Ha eredményes harcot akarunk folytatni a reakció ellen — mondotta Duclos befejezésül, akkor nem olyan kormányra van szükségünk, amely a kommunizmus ellen lép fel. Nem fogunk olyan kormányra szavazni, amely bebizonyította tehetetlenségét és kibogozhatatlan zűrzavart támasztott az országban. Duclos után több képviselő szólalt fel. Ramadier a felszólalások befejeztével felvetette a kormány iránti bizalom kérdését „A demokrácia növekvő erői szemben állnak minden háborús kísérletiel” A moszkvai rádióban »A Szovjetunió a népek békéjének és biztonságának bástyája« címmel előadás hangzott el. Az előadás rámutatott arra, hogy a Szovjetunió fennállásának eddig eltelt 30 éve alatt szakadatlanul harcolt a népek szabadságáért és biztonságáért. A szovjet állam első dekrétuma a békéről szól. A szocialista szovjet állam legelső feladatának tartja az..n-t?:"égj"Vétót és falvirágoktatását. Ezért a Szovjetunió mindig első volt a békért való sarcban és a vakig népei joggal látják benne a béke hatalmas bástyáját, a szabadság és Ivtonság legnagyobb védelmezőjét. A Szovjetunió fennállása óta eltelt 30 év megmutatta, hogy a Szovjetunió állandóan aktív békepolitikát folytat. A második világháború előtt kollektív biztonsági rendszert akart létrehozni az egyre nagyobb háborús fenyegetést jelentő német fasizmus és japán imperializmus ellen, de, a nemzetközi reakció, az akkori angol és francia kormánykörök úgynevezett megbékélési politikája meghiúsította ezt az elgondolást, mert azt remélték, hogy Nemetország és Japán a Szovjetunióra támad és szét veri.... . A második világháborút, a szovjet nép Nagy Honvédő Háborúját* a fasiszta elnyomók ellen —„ miként Sztálin kifejezte —, azért vívta a Szovjet.nnip. ..hogy Európa minden népét megmentve « .xexnél, fasisztáktól, a hitlerista lkától és a gyilkosoktól. A Szovjetunió célja az volt, hogy egyszer s mindenkorra megszüntesse a fasizmust, demokratikus rend megvalósítását tegye lehetővé Európában s megterepítse a tartós és békés együttműködés lehetőségét , a népek között. Az amerikai és angol imperialisták azonban csupán a német és japán versenytárstól akartak megszabadulni világuralmi törekvéseikben. Ezért van ma két tábor a világon. Az egyik, a demokrácia tábora, élén a Szovjetunió és a demokrácia népei óknak és politikájának célja a demokrácia megerősítése az egész világon. A másik tábor az imperialisták tábora az „Egyesült Államok és Anglia vezetésével s politikája a demokrácia eltiprására irányul. Ebben a helyzetben a Szovjetunió szerepe, amely a népek szilárd és tartós békéjéért, az újjáépítésért, a gazdasági és kulturális fejlődés biztosításáért folyó harcban nyújt hatalmas támaszt, még nagyobb jelentőségű. A Szovjetunió békepolitikája nyilvánult meg a volt német csatlósállamokkal megkötött békeszerződések kapcsán is. Az angol és amerikai békefeltételek lehetővé tették volna, hogy az angol és amerikai nagytőke szabadon garázdálkodhassék ezekben az országokban. Bulgária, Románia, Magyarország elvesztette volna függetlenségét és olyan helyzetbe került volna, mint Görögország. A Szovjetunió leleplezte az angol-amerikai törekvéseket és elérte, hogy a békeszerződések összhangban vannak az illető népek demokratikus törekvéseivel. Ezzel nagy szolgálatot tett a békének. A Szovjetunió következetesen védelmezi a béke ügyét, leleplez minden „olyan kísérletet, amely a népek békés együttműködése és egyenjogúsága ellen irányul. A békéért, a biztonságért, a nemzetek függetlenségéért való következetes és állhatatos küzdelemben a Szovjetunió kivívta az egész világ elismerését. Az egyszerű emberek meggyőződtek arról, hogy a Szovjetunió, amely megmentette a népeket a fasiszta rabságtól-, é»flárdán vezeti a harcot a népek békéjéért és szabadságáért, viszont az imperialista tábor állandóan folytatja merényleteit a népek jogai, békéje és szabadsága ellen. A világuralomról való lázálmaik azonban egyre jobban erősödő ellenállásba ütköznek. Kétségtelen, hogy a demokrácia növekvő ereje — a Szovjetunióval az élén — mindinkább ellenáll minden imperialista kísérletnek, amely új háborút akar felidézni. Az új háború felidézésére irányuló imperialista kívánság és a háború felidézésének lehetősége között nagy a különbség. A népek nem akarnak háborút. A szocializmus és a demokrácia erőinek óriási súlyt ad a hatalmas Szovjetunió, amely a népek békéjének és szabadságának hű őrzője. 104? november 1, szombat Megkezdődött Bukarestben Maniu és összeesküvő társainak pere A Haniu-per tárgyalásán a vád* irat felolvasása után elsőnek Florin Riout, a külügyminisztérium „rejtjelosztályának volt tisztviselőjét hallgatták ki. Előadta, hogy 1941-ben„lépett a külügy szolgálatába; felvételében segítségére volt Victor Radulescu-Pogoneanu külügyminisztériumi főtisztviselő, aki ugyancsak „a vádlottak padján ül. „ A külügyminisztérium titkos levéltárából bizalmas okiratokat vett át tanulmányozásra, de ezeket tanulmányozás helyett Buzesti volt külügyminiszter lakására vitte, ahol több ízben találkozott Titel Petrescuval, a „szakadár ”omán szociáldemokrata párt vezetőjével. Összeköttetésben állott a dikzidens Cretzeanu „volt ” ankarai román nagykövettel és elősegítette a levélváltást Cretzeanu volt ankarai román nagykövettel és elősegítette a levélváltást Cretzeanu és Maniu között. Ugyancsak szoros kapcsolatot tartott fenn a bukaresti amerikai és angol misszió több főtisztviselőjével, akiket Irzahnas jellegű értesülésekkel látott el. Tudott Maniu és Cretzeamun levélváltásáról és a levelekben arra kérte Cretzeanut, utazzék haladéktalanul Amerikába és neve alatt szervezzen mozgalmat a mostani rendszer megdöntésére. Tudott Gafencu külföldön folytatott nemzetellenes akciójáról és tudta, hogy a disszidens román diplomaták a Groza-kormány el nem ismerése érdekében fejtettek ki tevékenységet. Riout után Lazarescu Emil külügyminisztériumi tisztviselőt hallgatták ki, aki ugyancsak a rejtjelosztályon teljesített szolgálatot. Beismerte, hogy vádlott-társával együtt bizalmas aktákat vitt ki a külügyminisztériumból és azokat Buzesti volt külügyminiszternek adta át. Tudott arról, hogy Cretzeanu hatmillió svájci frank állami pénzt tulajdonított el s az erre vonatkozó bizalmas levélválásokat és feljegyzéseket ugyancsak Buzestinak adta át. Bűzöséinél látta Titel Petrescut is Elismerte, hogy a rejt,jelzett szigorúén bizalmas táviratok tartalmát illetéktelen személyek tudomására hozta, mint Maniu, Buzesti és Petrescu. Harmadiknak Camil Demetreacu külügyminisztériumi tisztviselőt hallgatták ki, aki az előbbiek terhére rótt bűncselekményekben való részességét vallotta be. A tágvalns tart. Az Új Szó ez év májusában és júniusában több folytatásban közölte N. Iliin, a magyar közönség által is jól ismert szovjet tudós cikkét az ember származásáról. A szerkesztőséghez intézett kérdésekre válaszolva, e cikkből néhány részletet újból közlünk. A tudomány eloszlatja az ember származása körül szőtt titokzatosságot és megdönti a természetfelettiség elméletét. A Föld története azt bizonyítja, hogy bolygónkon az ősidőkben nemcsak ember, hanem semmiféle hozzá hasonló más lény sem élt, sem emberfajta majmok, sem négylábú vagy másfajta emlősök. Sok ezer évvel ezelőtt a földön csak a legfejletlenebb gerinctelen lények, majd tengeri gerincesek éltek és csak egy későbbi korszakban jelent meg rengeteg csúszómászó. Megállapította a tudomány azt is, hogy a földön élő lények fejlődésében szigorú következetesség uralkodik. Legelőször a vízi gerincesek, azután a szárazon élők, majd az első emlősök jelentkeztek és ezt követték a kövületekben talált majmok. És csak ezek után jelenhetett meg az ember, mint magasan fejlett lény. A föld belsejéből kiásott szerves lények maradványainak tanulmányozása arra a megállapításra vezetett, hogy azok az élőlények mely*kit a majom és az ember közötti átmenet képviselőinek lehet „ tekinteni, az úgynevezett »kainozaikus« korszakban, a harmadkor végén és a negyedkor elején éltek. Az ember a földi élet fejlődésének legfiatalabb, legkésőbbi fokát jelenti. Az ember származása Vajjon a jelenleg élő emberszabású majmokat az ember őseinek lehet-e tekinteni? Egyes régi, népszerűen megírt könyveknek, sőt bizonyos népszerű előadásoknak, még most is az az alapgondolata, hogy az ember a mostan élő majmoktól származik. Nem igaz! A jelenleg élő majmok, bár sokban hasonlítanak az emberre, mégis annyira elütnek tőle, hogy lehetetlen őket őseinknek elismerni. A mostan élő majom és a mai ember közös majomfajta ősöktől, valószínű az erdő sűrűségében élő vadmajmoktól származnak. Milyen körülmények és okok játszottak közre abban, hogy a majom emberré változott? Darwin elmélete világos és pontos választ ad az ember és állat rokonságának problémájára és arra, hogy az ember az állattól származik. Ezzel Darwin igen nagy, történelmi jelentőségű érdemet szerzett magának. Azonban Darwin sem tudott válaszolni arra a kérdésre: miért változtak át a majomhoz hasonló ősök ősemberekké? E probléma megoldását a mairxizmus egyik alapítójának, Friedrich Engelsnek kell köszönni. Engels rámutatott arra, hogy milyen nagy szerepet játszott a munka az ember származásában, a majmok emberré válásának folyamatában. »Valószínűleg sokszázezer évig — mely a Föld történelmében csak anynyit jelent, mint az ember életében egy másodpere — tartott az a folyamat, amíg a fákra mászó majmok csordájából kialakult az emberi társadalom! Az átalakulás végül mégis megtörtént. Mi az a jellegzetes vonás az emberi társadalomban, mely megkülönbözteti a majmok világától? — írta Engels. — A munka!« Az ősember Nem nehéz elképzelni, mily gyenge volt az ősember az őt körülvevő óriási vadállatokkal szemben. Nem volt éles fogakkal felfegyverzett erős állkapcsa, mely ma is veszélyessé teszi a gorillát és orángutánt. Karja sem volt különösebben erős. De ha a véletlen husánggal fegyverezte fel, már lényegesen erősebbé vált. Most már erős csapást mérhetett az ellenségre nagyobb távolságból is. A feléje szegzett éles kő lényegesen veszélyesebb volt a ragadozóra, mint az éles fogak. Az első fegyvereket, az éles követ vagy husángot a véletlen adhatta az ősember kezébe. Később azután maga az ember állító hatta elő ezeket számtalan éleiben. A munkaeszközök állandó használata meggyorsította a majomember számos testrészének megváltozását. Fokozatosan eltűntek az éles agyarak, megváltozott az állcapocs alakja. Az ember változása sajátszerű volt, élesen eltért az állatok fejlődésének általános útjától. Eltelt sokezer év. Egy’ későbbi kor ősemberének a régészek által megtalált kőszerszámai mutatják, hogy ez már különböző formákat tudott adni a kődarabnak, egy másik kő segítségével képes volt kőfejszéket, kést, vésőt készíteni. Megváltozott az ősember keze isAzonban a kéz fejlődése nem korlátozódik ezzel. A kéz része egy bonyolult egésznek, — a szervezetnek Ezzel párhuzamosan halad az egész test tökéletesedése és az agyvelő fejlődése. Az agy térfogata jelentős mértékben megnövekedett. A szerszámokkal felfegyverzett emberek most már nem féltek, az éghajlat változásától, őseink fokozatosan és egyenletesen elterjednek a forró éghajlatú vidékekről a hidegek felé. Itt lényegesen kevesebb gyümölcsöt és táplálékot találtak. Ezért az ember lassanként más _élelemre tér át: állatok ellen intézett sikeres támadásokkal megkezdi a húsevést. Az ember munkája bonyolultabbá vált. A vadállatokra való vadászás, közben az enémrimek egyre ayakrabban kellett közösen, egyesült erővel fellépniük. A kölcsönös támogatás esetei a vadászok között egyre gyakoriabbakká váltak, ez csoportokba egyesítette őket. Azonban mielőtt a fákon ugráló majomcsordából kialakult az emberi társadalom» ismét sokszázezer év telt & A majomember 1891—92-ben Eugene Dubois holland tudós Jáva szigetén talált egy ősi lénymaradványt, amelyről később megállapították, hogy a majomember maradványai. A lelet rendkívül értékes volt. Dubois talált egy bal combcsontot, két fogat és egy koponyafalat A tudós évtizedeken át gondos sáp megtisztította a koponyacsont belsejét a rárakódott anyagoktól. Ba ekkor a csont felületén, mint a vetítő vásznon, megjelentek az őskorban elpusztult állat agy tererényeinek lenyomatai. Kitűnt, hogy az agy térfogata 850 köbcentiméterrel volt egyenlő.. Ez lényegesen kevesebb, mint a jelenkori ember agyának térfogata (1500— 1850 köbcentiméter). Azonban ugyanakkor a Dubois által talált majom- emberkoponya térfogata jelentős mértékben felülmúlta a nagy emberszabású majmok koponyájának térfogatát (400—600 köbcentiméter). Áa előreugró szamöldökív, a lecsapott, hátrafelé ugró homlok — mind a jelenkori majmokhoz közelíti ezt a leletet. A csípőcsont rendkívül gyengéül fejlett. „ Ez arról tanúskodik, hogy az őslény képes volt állandóan, hátsó végtagjain állni. Ilymódon minden jel arra mutat, hogy ez az őslény „közbeeső forma az emberszabású majom és az ember között Dubois a kiásott őslényt »egyenesen járó majom&mbernak« nevezte, tudományos neve: » Pitekantropus erektus«. Különösen fontosak és érdekesek az utolsó húsz év folyamán Kínában végzett ásatások. Peking közül egy másik a pitekantropushoz igen közelálló közbeeső forma maradványaira bukkantak. Ezt »kínai embernek«, vagy »simnantropus«-nak nevezték. A majomember mindkét fentebb említett formája bizonyítja a majom és az ember közti közbeeső fokozatok létezését, így az őslénytani leleteik tanulmányozása és„ az anyagi kultúra, kezdetének történetével való megismerkedés meggyőz bennünket arról, hogy fokozatosan, évek százezreinek leforgása alatt, az ember egyre jobban eltávolodott a majomszabású állatoktól és egyre inkább közeledett a sssi állapothoz. y. JLJIN: AZ EMBER SZÁRMAZÁSA