Uj Szó, 1950. március (3. évfolyam, 51-77.szám)

1950-03-10 / 59. szám, péntek

Jelentés a ČSM budmericei magyar nyelvű funkcionárius­képző tanfolyamának befejezéséről Szombaton, e hó 25-én a ko­ra délutáni órákban kikísértük a tanfolyamon résztvevők ha­zafelé induló utolsó csoportját is. A télutói gyönyörű napsü­téses napon még egész távol­ból is lehetett látni a kendő­jüket lobogtató távozókat, akik nehéz szívvel váltak el mind­attól, ami kétheti itt-tartózko­dásukkal kapcsolatos volt. Mi is szorongó szívvel indultunk vissza az üresen maradt szo­bákba. Ezek levegője szinte te­lítve van az itt-lakottakkal kapcsolatos emlékekkel. Végig­járjuk az üres szobákat s fel­elevenítjük az ezekhez fűződő kiemelkedőbb eseményeket. Visszatérve szobánkba, hogy összegezzük az egyes körök közt lefolyt versenyt, amire mindeddig még nem volt időnk. Mielőtt azonban a verseny végleges eredményét közöl­nénk, röviden megemlékezünk magáról a verseny lefolyásá­ról. Ott-tartózkodásunk második napján az egyik tanuló kör, amelynek vezetője Hrubják Emil volt, versenyre hívta a másik három kört. Ezt a kihí­vást­­ a többi körök nagy lelke­sedéssel fogadták s nagy len­dülettel bele is kapcsolódtak. A verseny az előző számunk­ban közölt 11 pontban folyt, amelybe beletartozott a tanul­mányi eredmény, rend s tisz­taság betartása, kultúrműsor, fali újság, kollektív szellem stb. E verseny eredménye lett, hogy a fegyelem minden külö­nösebb rendszabály alkalma­zása nélkül a lehető legjobban megszilárdult s a tanulmányi eredmény kielégítő lett. Ehhez járult a politikailag fejlettebb egyének körökön belüli azon kötelezettségvállalása, hogy a tanulókörök keretén belül még egyénileg is külön fognak fog­lalkozni azokkal a tagokkal, akiknek a tananyag több nehéz­séget okozott, mert voltak so­kan, akik mindenről csupán első ízben hallottak. A verseny tette lehetővé azt is, hogy két­heti ott-tartózkodásunk alatt kétszer volt kultúresténk, még­pedig az első hét végén és a záró ünnepély keretében. Ez pedig azért volt így, mert a versenyt magát két részre osz­tották: az első és a második hétre, hogy az első héten lema­radottak ne legyenek elkese­redve és legyen alkalmuk be­hozni az elmulasztottakat. A verseny fontosságát igazolja az a tény is, hogy már a első hét végén megjelentek a fala­kon az­ első feliratok, jelszók és színes fali­lyekmek száma újságok, ami­az iskola vé­géig állandóan nőtt. Ide tarto­zik még a rend, tisztaság és pontosság betartásán kívül a szobák ízléses kidíszítése is. Most még megemlíthetnők maffát a tanulás menetét is. Reggeli után rögtön sajtóbe­számoló volt, amelyet hárman, esetleg négyen tartottak, akik különféle körökből­ voltak. Ezt szintén pontoztuk. Ezután éne­kek begyakorlásával töltöttük az időt mindaddig, amíg az előadó meg nem érkezett, azaz 10 . óráig. Az előadás a vitát és ebédet beleszámítva általában ebéd után 2-ig tartott. Egy órai szünet után megkezdődött a körökben való tanulás. Ha szükségesnek látszott még ez­előtt összehasonlíto­ttuk a jegy­zeteket. A körökben való ta­nulás jelentősége az, hogy kö­zösen átveszik az aznapi anya­got, majd kérdések formájában többször átismétlik, úgy, hogy ezt még a leggyengébb is játsz­va megtanulhatja. Ezenkívül nem történhet meg az, hogy ha valakinek az egyik rész hiány­zik, amelyet különféle okokból nem tudott magának feljegyez­ni, hogy ez számára elveszett. Ez­­ tart 5-ig. Ez idő alatt bő lehetőség nyílik arra is, hogy külön foglalkozhassanak gyengébekkel. Uzsona után egy " órás szabad mozgás" (torna) következett, ha az időjárás megengedi és ha a társaság kívánja, mert előfordult elég gyakran az az eset is, hogy annyira belemélyültek a vitá­ba, hogy alig várták az uzson­na befejezését, hogy azt újból folytathassák. Ilyenkor közkí­vánatra a szabad mozgás he­lyett folytattuk a vitát. Vacsora előtt pedig még egyszer közö­sen átismételtük az aznapi anyagot. Vacsora után kultu­rális dolgokkal foglalkoztunk, főleg a műsoros estre való elő­készületekkel. Most pedig rátérhetnénk a verseny eredményének közlé­sére. Be kell vallanom, hogy na­gyon nehéz volna konkrét eredményeket mondani s vala­melyik kört elismerni, mint végleges győztest minden pont­ban. Amennyiben a pontozás­nál figyelembe vettük az egyes körök képességre vonatkozó összetételét is. Így közölnöm kell, hogy minden egyes kör nyert első helyezést valame­lyik pontból, így a tanulás te­rén és a kultúr műsor mennyi­ségét illetően az első helyen áll az „első" kör, amelynek vezetője Hrubják Emil volt. A rend és tisztaság betartása te­rén a „harmadik" kör vitte el a babért Tóth István vezetésé­vel, amely szoba példás rend­jéről volt ismeretes a többi hallgatók előtt. A legszebb fa­li újságot a Szigl Ferkó köre készítette, amely kivált még értékes kultúrszámaival is. A legjobban kidíszített szoba a „második" köré volt, amely az iskola zárásával kapcsolatos műsor alkalmával szintén érté­kes műsorszámokkal lepett meg, vezető: Mondák János. A fent említett körülményeket figyelembe véve nagyon nehéz volna megállapítani, hogy ál­talánosságban melyik kör volt a legjobb, anélkül, hogy ezen megállapításunkkal bizonyos fokig ne rövidítenők meg a másik kört. Tehát meggyőző­désem, hogy a fent közölt sor­rend közelíti meg leginkább az igazságot. Így maradjunk e mellett. Itt kifejezést kell ad­nom örömömnek, mert az a tény, hogy nehéz különbséget tenni az egyes körök közt, igen megnyugtató, ha figyelembe vesszük azt, hogy az iskolán részt vett 42 ember a legkülön­félébb rétegekből tevődött ös­­sze. Az ilyen emberek eggyé­kovácsolása nagyon nehéz, de ha sikerül az akkor tökéletes egységet , közösséget képez. Ezt nekünk sikerült megvaló­sítanunk, aminek eredménye az lett, hogy nagyobb részben si­került kiküszöbölni az egyesek közt fennálló különbségeket olynnyira, hogy a különféle összetételű körök maguk is majdnem egy színvonalon mo­zogtak. Meg kell említenem még egy tényt, amely iskolánk sikerét még nagyobb mértékben növe­li. Az iskolán résztvettek köte­lezettséget válaltak, hogy közös erővel megalakítunk a Gúta melletti Ifjúság falujához ha­soló másik ifjúsági falut. Ez egy szövetkezeti mintagazda­ság lesz, ahol csupán az ifjú­ság fog dolgozni. Az ottlévők közül négy azonnal jelentke­zett állandó tagnak. 23-an je­lentkeztek brigádmunkára és ötelezettséget vállaltak még 23 állandó tag és 210 brigád­munkás megszerzésére. Ezen terv megvalósítása most van éppen folyamatban A budmericei iskola legyen példa és forrás, amelyből min­denkor meríthetnek mindazok, akik kételkedtek avagy nem hittek a magyar ifjúság élni-és tenniakarásában. oLdjicuid l%axáJtamk&z Szülőfaludról beszéltél nekem büszkén és reszkető hangon beszéltél öreg, tanulatlan anyádról, vak fivéredről és nővéredről, aki a rizsföldeken mindig ugyanazt a panaszos dal énekli, ahogyan nálunk az asszonyok hajdan lenyiloláskor. Szeretted szalmakunyhós faludat, áztak a vízben, a tetőkről lótuszlevél nézett a nehezedő égre, mint a tőr szikrázott fémesen szemed amikor kimondtad e szót: Vietnam. Sokat gondolkodtál nővéredről, fivéredről és a faludról és az én hazámról is Franciaországról, noha nem ismered, csak a hanoi iskola kézikönyveiből, mégis szeretted kétségbeesetten, bár megtagadta tőled, hogy megismerjed. Beszéltél a párizsi kommünről, a 8­­-es forradalomról, könyvek között míg a rizsföldeken éltél, a többiek énekeltek, ahol felkel a nap. Barátom, én hazatérek, rád gondolok. 4 nem láttam sem fivéred, sem nővéred, sem öreg nem voltak anyádat, sehol s ez nehezebb volt nékem, mint a színtelen ég Egy szögletben as elfelejtett gyékény, a porig égett falu minden hamuja, két fa közé száradni feszített fűzfaháncsok, fejek, amelyeket összezúzott a páncélos harckocsi hernyótalpa. Szeretetedért gyűlölettel fizettek, öklömben összegyűl a fekete éj, a golyó lyuggatta falon, mintha szavak gránátját vágtad volna oda, ezt olvastam. Francia katonák, akik felszabadítottátok Hazátokat a náci iga alól. Miért harcoltok vietnami barátaitok ellen? Akik a maguk szabadságáért küzdenek. GEORGES DANHJEL SZEGŐ ISTVÁN ford.

Next