Új Szó, 1971. május (24. évfolyam, 102-127. szám)
1971-05-16 / 19. szám, Vasárnapi Új Szó
1971. május 16. A NAP kel — Bratislava: 4.05, nyugszik: 19.30 órakor. Košice: 3.49, nyugszik: 19.14 órakor. A HOLD kel: 7.07, nyugszik: 9.07 órakor. Névnapjukon szeretettel köszöntjük MÓZES SVETOZÁR nevű kedves olvasóinkat 1821-ben született PAFNUTYIJ LVOVICS CSEBISEV • orosz matematikus ( + 1894) 1906-ban született LIBERO BIGIARETTI olasz kommunista író, költő, műfordító • 1961-ben halt meg GYAGYOVSZKI EMIL szocialista költő, író, műfordító (szül.: 1881). FEHÉRFOLTOK Szerkesztőségünk a Postai Hírlapszolgálattal együtt az év elején Dél-Szlovákiában felmérést végzett abból a célból, hogy megállapítsa: melyek azok a helységek, községek és falvak, amelyekbe — a lakosság viszonyítva — kevés számához új Szó jár, vagyis, hogy Dél-Szlovákia térképén megállapítsa a „fehér foltokat". Nem volt hiábavaló ez a felmérés, mivel jócskán akadtak „fehér foltok", ami azt jelenti, hogy az Új Szó előfizetőinek növelésében még jelentős tartalékok vannak. Éppen ezért annak érdekében, hogy előfizetőink, olvasóink táborát növeljük pár héttel ezelőtt szerkesztőségünk vezetősége személyre szóló levélben fordult mintegy százötven falusi és szövetkezeti pártszervezet elnökéhez azzal a kéréssel, hogy erejükhöz és lehetőségeikhez mérten szerezzenek új előfizetőket lapunknak. Felhívásunk nem maradt visszhangtalanul és eredménytelenül. E rövid pár hét alatt is több száz új előfizetővel gyarapodott olvasótáborunk. Jellemző példa erre Minárik János elvtársnak, a Barsbaracskai (Bardoňovo) Elsz pártszervezete elnökének szerkesztőségünkhöz küldött levele, melyben beszámol arról, hogy felhívásunk alapján taggyűlésen beszélték meg a pártsajtó terjesztésének kérdését, s ennek eredményeként 22 új előfizetőt szereztek az Új Szónak, hogy most Ez pedig azt jelenti, már a faluban 64 előfizetője van lapunknak, a Vasárnapi Új Szóból pedig 128 példány fogy el hetenként. Mint kommunisták a kommunistákhoz fordultunk és fordulunk ez úton is az említett pártszervezetek keihez és tagságához, s ememegköszönjük eddigi tevékenységüket. Bízunk abban, hogy a további eredmények sem maradnak el. A következő tartalmából A KOR APELLESE (Bárkány Jenőné cikke Dürer születésének 500. évfordulójára ) KENYÉR HELYETT: CSENDŐRSZURONY ÉS PUSKAGOLYÓ (Kerekasztal-beszélgetés az 1931. május 25-i kosúti vérengzés szemtanúival j 50 éves a CSKP (folytatás az 1. oldalról) orosz proletariátusnak segítséget nyújtandó. Ez a körülmény, szavatolja azt, hogy mi, magyar nyelvű proletárok, élünk a nemzetközi eszmével és internacionalista módon akarunk dolgozni. De ezenkívül még valami más is az internacionalizmus kinyilvánítására késztet bennünket. Mi, a fosztogató és elvakult magyar osztályuralom következtében elveszítettük osztályharcunk talaját, és így felszabadulásért a cseh és a szlovák proletariátus oldalán harcol a hatunk. Nincs itt közöttünk senki, aki esetleg a köztársaság proletariátusának soraiba különféle nemzeti ellentéteket csempészne." Ennyit idéztem annak bizonyítására, hogy a magyar kommunisták mindenkor óvakodtak az elszigetelődéstől, az izolálódástól, mely nem egyeztethető össze a proletár internacionalizmus szellemével. Ugyanakkor ellenségei voltak úgy saját, mint más nemzetek uralkodó osztályának, soha nem léptek a hamis nemzeti egység platformjára az uralkodó nemzeti burzsoáziával. A néhány érdekes felfedezéshez sorolhatjuk magát a CSKP többszöri megalakulását is. Úgy tudjuk, hogy pártunk 1921. május 14-16-án alakult meg. Majd 1921 nyarán a Kommunista Internacionálé III. kongresszusa Lenin jelenlétében megvitatta jelentkezésünket, és úgy döntött, hogy felveszik pártunkat, valamint a német szekciót is a Kommunista Internacionáléba, azzal a feltétellel, hogy záros határidőn belül a német szekció is beolvad a CSKP-ba. Ez lett tehát a megalakulás hivatalos ideje. Mégis érdemes a történelmet felidézni, mint ahogy ezt Boros Ferenc könyvében teszi. Az első világháborúban az Osztrák-Magyar Monarchia több nemzetiségű hadseregéből sokan orosz hadifogságba estek, magukkal vitték a beléjük nevelt nemzetiségi ellentéteket, súrlódásokat. Ezzel nem sokra mentek az Októberi Szocialista Forradalom után Oroszországban, de az emberekkel valamit tenni kellett. Moszkvában 1918. áprilisában létrehozták a „Külföldi Nemzetközi Szocialista Munkások és Parasztok Forradalmi Egyesületét". Ebben toborozták a volt Monarchiából Oroszországba jutott hadifoglyok szocializmus felé hajló tagjait is. És ami itt érdekes számunkra: 1918 májusában Szovjet-Oroszországban megalakult a Szovjet-Oroszországi Csehszlovák Kommunisták Pártja is. Így azt is mondhatnánk, hogy először itt alakult meg pártunk. Még ebben a hónapban különböző nemzetiségű pártcsoportok egyesítésére létrehozták az Oroszországi Kommunista (bolsevik) Párt külföldi csoportjainak Föderációját, amely az egyes pártcsoportok legfelsőbb vezető szerve volt Kun Béla, magyar kommunista elnökletével. Lenin felismerte ennek jelentőségét, üzenetet küldött a volt Monarchia népeihez. „Mélységes meggyőződésünk -mondja az üzenetben —, hogy ha a német, cseh, horvát, magyar, szlovák munkások kezükbe veszik a hatalmat és végig viszik a nemzeti felszabadulás művét, akkor megkötik a szabad népek testvéri szövetségét és egyesült erővel legyőzik a tőkéseket" — mert „nem a saját nemzeti burzsoáziával való szövetségben, hanem az Ausztriában élő összes nemzetek proletariátusának szövetségében van a győzelem záloga." Érdekes, hogy ennek később meglett a gyümölcse. 1918. november 21-én megalakult a Kommunisták Magyarországi Pártja. Nemzetiségi szekciók is alakultak az ott dolgozó, ott élő más nemzetiségű munkásokból. Kun Béla kérésére a Kladnói baloldali szociáldemokraták Antonín Janoušeket küldték Magyarországra, aki a KMP csehszlovák szekciójának vezetője lett. Ekkor is történt már kísérlet Csehszlovákia Kommunista Pártja megalapítására. E néhány, az 50 éves pártunk születése körüli kis epizódot kívántam feleleveníteni. Pártunk további küzdelmeivel, harcaival, ittott kudarcaival, vereségeivel, de főleg a munkásosztály, a dolgozó nép érdekeiért folytatott harcának győzelmével már sokszor és bővebben foglalkoztunk. Madridi illúziók Nem zörög a haraszt, ha a szél nem fújja — nem példálóznának a nyugati lapok, ha Spanyolország NATO tagságának az ügye nem került volna ismét napirendre. Kétségtelen, hogy a spanyol társulás kérdése immár huzamosabb ideje foglalkoztatja a Pentagont, Madrid bekapcsolásával szeretné ugyanis némiképpen ellensúlyozni a francia passzivitást. Nem vitás, hogy Spanyolország eddig is „előkelő" helyet foglalt el mind a NATO, mind a Pentagon stratégiai terveiben. Ezt bizonyítja egyébként az országban kiépített amerikai támaszpont rendszer is. A Military Review című amerikai lap így például nem is titkolja, hogy az Egyesült Államok elsősorban európai felvonulási területként számít Spanyolországra, ugyanakkor vitathatatlan, hogy a Pireneusi-félsziget a közelkeleti válság kiéleződését követően rendkívüli jelentőségűvé vált. Köztudomású, hogy Nixon elnök múlt esztendei európai körútjának egyik célkitűzése a NATO déli szárnyának megerősítése volt. Nos, a Madriddal kapcsolatos kombinációk is ezt a célt szolgálják. A NATO szeretné fokozni erejét a Földközitenger térségében, s ehhez még sűrűbb támaszpont-rendszerre, még több kikötőre lenne szüksége. A spanyol fővárosban természetesen kedvezően fogadják a NATO-tagsággal kapcsolatos washingtoni terveket. Úgy vélik, ezzel a lépéssel egyidejűleg sikerül kitörnie az országnak elszigeteltségéből, s elfoglalhatja az őt megillető helyet a nyugati világban. Az ország vezetői tehát nyilván nem gondolnak arra, hogy Spanyolországnak egyszer s mindenkorra az engedelmes eszköz szerepét szánták. Persze nem csupán erről van szó. A madridi illúziók eleve kudarcra vannak ítélve, hiszen a nemzetközi elszigeteltségből nem éppen a NATO-n keresztül lehetséges kitörni. Több külpolitikai megfigyelő rámutat, hogy a NATO sorainak a kibővítése feltétlenül hozzájárul a nemzetközi feszültség fokozódásához, tehát szöges ellentétben van a Varsói Szerződés tagállamai budapesti felhívásában foglalt elvekkel. Nem véletlenszerű az sem, hogy az európai párbeszéd ígéretes kibontakozása időszakában bukkant fel újból Spanyolország NATO-tagságának a kérdése. A szovjet—nyugatnémet, illetve lengyel—nyugatnémet szerződések nyomán olyan légkör alakult ki kontinensünkön, amely lehetővé teszi a kétoldalú, sőt többoldalú tárgyalások folytatását, az európai biztonsági konferencia összehívása feltételeinek kialakítását. NATO-körökben kezdettől fogva idegenkedtek az európai biztonsági konferencia összehívásának a gondolatától. Több kísérletet tettek arra, hogy fékezzék, akadályozzák a budapesti felhívás nyomán megindult diplomáciai aktivitást. Ezt szolgálja lényegében az az elképzelés is, hogy Spanyolországot bevonják a NATO kötelékébe. Rendkívül veszélyes lépés ez a közel-keleti válság békés rendezése szempontjából is. Az amerikai diplomácia ismét felvillantotta igazi arcát. Hiszen amíg Rogers külügyminiszter az arab országok vezetőinek az Egyesült Államok pártatlan, jószándékú állásfoglalását igyekezett bizonygatni, másik vonalon a Pentagon vonalán máris ellentámadásba addig lendültek a washingtoni héják. Az a szerep, amelyet Spanyolországnak szánnak a közel-keleti politikában, mindennél jobban bizonyítja: az Egyesült Államok perspektivikusan is hangsúlyozni akarja katonai jelenlétét a világnak ebben a térségében. B. P. I. A HÉT KÉPEKBEN „Fél évszázad a CSKP zászlaja alatt" címmel jubileumi kiállítás nyílott a bratislavai várban. A megnyitón a párt és az állami élet több más vezetője között megjelentek: Jozef Lenárt, az SZLKP KB első titkára, Ondrej Klokoč, az SZNT elnöke, dr. Peter Colotka, az SZSZK kormányának elnöke, dr. Matej Lučan,a CSSZK föderatív kormányának alelnöke ( képünkön), valamint az akkreditált diplomáciai testületek tagjai. Hatalmas méreteket öltött az Egyesült Államokban a háborúellenes erők megmozdulása. A vietnami háború rokkantjai a Lincoln-szobor előtt vonultak fel. JCSTK j Megmozdult a francia munkásság az elbocsátások ellen. Párizs közelében az „Allinquant" konszern alkalmazottai rendeztek tiltakozó felvonulást. JCSTK) E heti karikatúránk Madridi húsboltban — Tessék mondani, mennyiért tekinthető meg egy borjúcomb? ...