Új Szó, 1972. november (25. évfolyam, 258-283. szám)

1972-11-07 / 263. szám, kedd

_ £T­I­F­I­L­M­E­K­­• ••••••••••••••BD ATŰZ MEGSZELÍDÍTÉSE A csehszlovák—szovjet barátsági hónap legfigyelemre mél­tóbb s legnagyobb érdeklődéssel kísért filmje A tűz megsze­lídítése, melyet november 3-án ünnepélyes keretek közt m­u­tattak be a bratislavai Hviezda filmszínházban. A Nagy Októ­beri Szocialista Forradalom 55., valamint a Szovjetunió megala­kulásának 50. évfordulója jegyében megrendezett díszbemuta­tón szovjet filmküldöttség is részt vett, köztük Kirill Lavrov, a film főszereplője, Klára Lucsko művésznő és Szergej Vron­szkij A tűz operatőr­ megszelídítése című kétrészes szovjet filmeposzt Da­nyiil Hrabrovicki­ rendezte, akit eddig jobbára forgatókönyvíró­ként ismert a világ. Az ő nevé­hez fűződik az olyan emlékeze­tes művek forgatókönyve, mint például Csuhraj Tiszta és Mihail Romm Egy év égboltja kilenc napja. (Érdekességképpen je­gyezzük meg, hogy M. Romm immár klasszikussá vált alkotá­sa tíz évvel ezelőtt, a XIII. Kar­lovy Vary-i nemzetközi filmfesz­tiválon elnyerte a szemle nagy­díját. Ez év nyarán viszont Da­nyiil Hrabrovickij — Romm egykori tanítványának és mun­katársának — első önálló ren­dezői munkáját, A tűz megsze­l'dítését tüntették ki a feszti­vál nagydíjával, mely nemcsak mondanivalója, hanem művészi kifejezési eszközei révén is osz­tatlan elismerésben részesült.A béta-kísérleteket. Nem tudnak zöld ágra vergődni, s emiatt a végleges döntést elhalasztják. A tudós ekkor elhatározza, hogy Moszkvába utazik, a repülőgép azonban mielőtt a szovjet fővá­rosba érkezne, lást hajt végre, kényszerleszál A konstruktőr ekkor elhatározza, hogy felkere­si a közelben levő szülőfaluját Ám útközben váratlanul bekö­vetkezik a tragikus vég: a fá­radhatatlan tudós szíve már­nem bírja a megfeszített mun­kát és felmondja a szolgála­tot.. . Baskircev érzi, hogy itt a vég s ekkor emlékezetében felelevenedik egész élete és ténykedése több mint négy év­tized, az első sikertelen kísér­let.EKtől a sikeres űrrepülésig. Az alkotás kudarcok és diada­lok sorozatából áll, hiszen a ku­tatómunka mindig jár, nemcsak sikerek kockázattal koronáz­zák, s Baskircev sem tévedhe­tetlen — ő is „csak" ember, s bár életét a szovjet űrrepülés megteremtésére irányuló törek­vés tölti ki, élete alkonyán rá­ébred arra, hogy n­e­m élt tel­jes életet, nagy, nemes érzé­sektől fosztotta meg önmagát .. A kétrészes színes széles vásztra film emlékezések és el­mélkedések füzéréből épül fel az eset,lényeket a főhős szem­szögéből­­­ áltatja, elemezve konstruktőr jellemét és maga­ a­tartását, s azokat, az erkölcsi , -etikai problémákat, amelyekkel szovjet társadalomnak egy­egy fejlődési szakaszban meg kellett birkóznia. Az alkotócso­port óriási feladatra vállalko­zott: azt kívánta érzékeltetni, milyen nehézségek árán szü­letnek a sikerek, milyen áldo­zatos és önfeláldozó munkával kell ezeket megváltani; bemu­tatják azt az előrelátó politikát, politikai bölcsességet, a pers­pektívákban való gondolkodást, mely lehetővé tette az emberek képességeinek és adottságainak a teljes kibontakozását, más­részt a munkát szinte fanati­kusan szerető egyének munka-és áldozatvállalását. Baskircev ugyan csak egy volt, de tény­kedése elválaszthatatlan a kö­zösség munkájától, mert egye­dül a kollektíva törekvései és hozzájárulása nélkül sőt egyáltalán nem ért nehezen, volna el olyan kimagasló eredménye­ket, nem sikerült volna „megfé­keznie," „megszelídítenie" a tü­zet. S éppen ebben rejlik film fő erénye, hogy az egyént a nem­ szakítja ki a közösségből, hanem eggyé, elválaszthatatlan­ná ötvözi őket. Nagy pozitívuma a filmnek, hogy a felvételek túlnyomó­részt a helyszínen készültek, nagyon kevés a műtermi felvé­tel. Ez azt jelenti, hogy több­nyire „élesre mentek", ami rendkívül megnehezítette a for­gatási feltételeket, hiszen az al­kotócsoport munkáját össze kellett hangolni a kutatócsoport ténykedésével, másrészt ügyel­ni kellett arra, hogy a legkisebb hiba se csússzon be, rakétákat nem bocsátanak hiszen na­ponta Föld körüli pályára. Szá­­­mos érdekességet említhetnénk forgatással kapcsolatban, helyszűke miatt azonban csak annyit: Ciolkovszkij és Baskir­cev találkozása sem műtermi felvétel, hanem Ciolkovszkij eredeti dolgozószobájában ké­szült. A monumentális alkotásban olyan nagyszerű színészek segí­tik a rendezőt szándékának megvalósításában, mint Kirill Lavrov (Baskircev nők szerepében), Ada tervezőmér­ Rogovce­va (a főhős szerelme), Innoken­tyij Szmoktunovszkij (Ciolkov­szkij), Igor Gorbacsev, Igor Vla­gyimirov, Andrej Popov, Vsze­volod Szafronov és mások. A film kiváló operatőre Szergej Vronszkij, feledhetetlen képek­ben örökítette meg „a tűz meg­szelídítését". A tölgy­essy ( Hrabrovicki) filmjének közép­pontjában a tudomány, a kuta­tás áll; a rendező Andrej Bas­kircev, a híres rakétakonstruk­tőr életén keresztül bemutatja az űrrepülés történetét, ennek előzményeit és lehetőségeinek megteremtését. A hősköltemény azon tudósok és konstruktőrük munkáját tárja elénk, akik az emberiségnek először mutatták meg a világűr felé vezető utat, azon egyéneknek állít emléket, akik életüket a világűr meghó­dításának szentelték, s e ne­mes­­­és eléréséért fáradoztak. Cél­ja, hogy a világon elsőként fel­ívelő szovjet űrkutatást, ezt a hősi korszakot szemléltesse nézőkkel. Az alkotás négy évti­­­zed esetván­yeit rögzíti, részlete­ző aprólékossággal, dokumen­tumhűségg­el reprodukálja a ra­kétaszerkesztés történetét, azo­kat az eredményeket, amelye­ket a szovjet nép az eltelt idő­szakban elért A film azonban nemcsak a tudományos-műszaki eredmények és vívmányok ábrá­zolása — több ennél, hiszen em­beri sorsokat, jellemeket, maga­tartásokat mutat be. Az űrrepülés története elvá­laszthatatlan Andrej Baskircev nevétől; az alkotók a film hom­lokterébe tehát a híres tervező­mérnök, az első szovjet űrraké­ták konstruktőrének alakját ál­lították, életét, a kitartó és ke­mény munka árán elért ered­ményeket és sikertelenségeket, híven érzékeltetve a tudós élet­útját, a megismerés gyötrelmes útját, a tudományos felfedezés­hez vezető rögös utat. Az élet­rajz meglehetősen szabadon és regényesített formában bontako­zik ki előttünk és a hangsúly a kutatómunka, az emberfelet­ti áldozatvállalás morális prob­lémáira, a főhős etikai dilem­májára helyeződik. Azt mondják, az ember halá­la előtt még egyszer átéli ed­digi életét. A film láttán az az érzésünk, az alkotók ezt a for­mát, tehát „in medias res" meg­oldást választották. Baskircev kollégáival arról vitatkozik, szükséges-e folytatni az árra- A­­.. Ok egy c a — középen: Kirill Lavrov, Bas­kircev szerepében. A FEJFÁJÁS ORVOSI SZEMMEL Az embert a leggyakrabban fejfájás kínozza. Nem is csoda: a fej igen bonyolult testrész, sok­féle funkció összpontosul benne, és emellett a szervezet külső behatásoknak talán a leginkább kitett része. Nem túlzás ezért, ha azt mondjuk, hogy a fejfájás oka százféle is lehet. A fejfájásokat — az előző ok szerint — mégis két csoportba sorolhatjuk. Az elsőbe azok a fej­fájások tartoznak, amelyeknek az oka tulajdon­képpen nem is a koponyában van. Köztudomású, hogy a kimerülés, a vérszegénység, a fertőző betegségek,­ az anyagcsere zavarai, az érgörcs, a nyaki gerinccsigolyák kóros elváltozásai stb. fejfájást okoznak. Ezek a fejfájások túlnyomó többségének, mintegy 80 százalékának az okai. Csupán a maradék 20 százalékot okozzák a ko­ponyában lejátszódó kóros folyamatok: ez a második csoport. Ide tartoznak a fül, a szem, az orr, az orr melléküregei, a garatüreg, va­lamint az agyihártyák, az agy, a koponyaüreg betegségei­­ következtében fellépő fájdalmak. A fejfájás gyakran kelti a betegben azt az érzést, hogy nagy veszedelemben forog. És ezen nem is csodálkozhatunk. Ha valakinek csak a foga fáj, az — különösen, ha nem nagyon erős a fájdalom — nemigen zavarja. Továbbra is birtokában van intellektuális képességeinek, szabad akaratának, felfogóképességének. A fej­fájás azonban zavarja az agy teljesítőképessé­gét, és sokszor egyéb kellemetlen következ­ménnyel is jár (szédülés, hányás, szemkáprázás, látászavar stb.). A heves fejfájás munkaképte­lenné teheti a beteget és szinte­­ átalakítja személyiségét is. A fejfájós ember lassanként nyomott közérzetű, barátságtalan természetűvé válhat. Ezért a fejfájással — még ha a legtöbb esetben könnyen meg is szüntethetjük az okát — mindig komolyan kell az orvosnak foglalkoznia. Vegyünk sorra néhány fejfájással járó beteg­séget. Az agydaganat az egyike a legsúlyosabb ilyen betegségnek. A betegek is nagyon félnek az agydaganattól és gyakran keresik fel orvo­sukat azzal a kérdéssel: nem agydaganatos ere­detű-e a fejfájásuk? Ahogy a más szervekben növekvő daganatok­nál tapasztaljuk, az agy daganatai is bizonyos ideig minden jel és feltűnés nélkül növekednek. A fájdalom korántsem tartozik e — szerencsére nem gyakori — betegség korai tünetei közé. A leggyakrabban más jelenség: bénulás, az emlékezés zavarai, kényszermozgások, aluszé­konyság, hányás stb. lép fel először. Fejfájás csak akkor jelentkezik, ha a daganat már bi­zonyos nagyságúra nőtt és ezáltal fokozódik a koponyaüregen belüli nyomás, húzódnak, fe­szülnek az erek, a csontos koponyához szorul az agyi hártya. Hiszen — mint tudjuk — maga az agyállomány fájdalmatlan. Mivel az ilyen, helyzetváltozás következtében fellépő fájdalom csa­k később következik be, a fejfájás az agydaganatnál késői tünet. Ez is annak­­ bizonyítéka, hogy a fájdalmat nem tekint­hetjük „korai jelzésnek". A fájdalom riadója csaknem mindig túl későn szólal meg — más jelek előbb mutatják a bajt. Az agyhártyagyulladásnál, éppen ellenkezőleg, a fejfájás az első tünetek egyike. Hiszen itt a szöve­tel­változás, a gyulladás éppen az agy­hártyát, ezt az igen érzékeny szövetféleséget érinti. Az agyvelő az ún. liquorban­­ (népiesen agy­víznek is nevezik) van rázkódásmentesen felfüggesztve. A liquor mennyisége gyulladáskor megszaporodik. Ezáltal agyhártya­fokozódik a csontos koponyában a nyomás, ami ugyancsak fejfájást okoz. A fejfájást ennél a betegségnél is egész sereg más tünet kíséri. Ezekből, és a liquor vizsgála­tából (amit gerinccsapolással nyernek) állapítja meg az orvos, hogy milyen természetű agyhár­tyagyulladásról van szó. A fájdalom tehát itt is csak egy tünet a sok között, habár ez esetben korán lép fel. Hirtelen nyomásnövekedés következik be ak­kor is az agyban, ha az agykamrákba vérzés tör be. Ekkor a fájdalom hirtelen lép fel és ez a legfontosabb tünet. Rettenetes tarkó- és hom­loktáji fájdalmak, majd eszméletvesztés és bé­nulások lépnek fel. Ezekből a tünetekből az orvos még később is megállapíthatja a helyes diagnózist. Az agynyomás csökkenése is fejfájást okoz. Ha pl. gerinccsapolást végzünk és a liquor egy részét lebocsátjuk, az agy a tarkótáj felé hát­racsúszik, ezáltal húzódnak, megfeszülnek az erek és az agyhártya — a következmény fejfá­jás. Ez a tünet azonban ártalmatlan és múló jellegű. A szervezet hamarosan pótolja a liquor hiányzó mennyiségét és a jó közérzet helyreáll. A szem és a fül gyulladása, gennyesedése is fejfájással jár. A fájdalmat a beteg a gyulladás környékén érzi. A gennyesedés azonban beha­tolhat a közeli koponyaüregbe: ekkor már az agyhártyagyulladásra jellemző, az egész fejre kiterjedő fájdalom lép fel. Ártalmatlan jellegű fejfájást okoz a látásza­var, amely rossz szemüveg, szemüveg nem vise­lés vagy kancsalság következménye. A szemor­vos hamarosan elhárítja a bajt, és megszünteti a fájdalmat. Sokan panaszkodnak a féloldali a migrén miatt. A migrénes rohamnak fejfájás, három szakasza van. Az első szakaszban az erek gör­csös összehúzódása a jellemző. A beteg elsápad, fejfájás, fülzúgás, szemkáprázás lép fel. Ez a szakasz néhány percig, esetleg fél óráig tart. A második szakaszban a koponya erei ellazul­nak. A beteg kivörösödik, a fejfájás kínzóan lüktetővé válik. A fejfájás oka ekkor az, hogy az ellazult, érzékeny érfal fájdalmasan a szívműködés keltette pulzusi hullámot, a érzi vér szakaszos áramlását. Ezért csillapítják a fájdal­mat ebben a szakaszban érösszehúzó szerekkel (pl. koffeinnel, anyarozs-készítményekkel stb.). Végül kimerültség, bágyadtság, aluszékonyság következik be. Mivel ez a szakaszosság nagyon emlékeztet az ugyancsak hasonlóan szakaszos lefolyású epi­lepsziára, úgy gondolták, hogy a két betegség között valamiféle összefüggés van. Az újabb kutatások azonban kiderítették, hogy az lepszia és a migrén között nincs rokonság. epi-A magas vérnyomásban szenvedő betegeket a reggeli fejfájás kínozza. Ennek az az oka, hogy éjjel az erek ellazulnak és a vérnyomás is csökken. Reggel emelkedik a vérnyomás, az erek is feszesebbé válnak, mindez fájdalomér­zést vált ki az érzékeny érfalakból. A fájdalom és a fejfájás néha oly heves, hogy semmiféle gyógyszer nem csillapítja. A beteg élete tűrhetetlenné válik. A modern idegsebé­szet az ilyen esetben — de csakis az ilyen eset­ben — az injekciós fecskendőhöz és végső eset­ben az operálókéshez nyúl... THDOMmiPÍU, MINIATŰR ÁRAMFORRÁSOK A nem kémiai, kis méretű áramforrások: a napelemek, izotóp-generátorok napjainkban már nemcsak a technika érdekessé­gének­ sorába tartoznak, hanem a gyakorlatban is egyre széle­sebb körben használják fel őket. A közelmúltban Párizsban fotó- és filmkamerák gazdag válasz­tékát állították ki. A kiállítás egyik legnagyobb érdeklődést keltő darabja egy olyan elektromos filmfelvevő volt, amelynek telepét napsugárzás­sal lehetett feltölteni. A filmkamera napgene­rátora­­ hasonló elven működik, mint a mester­séges holdak fedélzeti áramforrása. Celláit közepes napsütésben néhány perc alatt fel lehet tölteni. A kamera napeleme 7—8 volt feszültsé­get szolgáltat és 30 milliampert ad le. Az izotóp generátorok fejlesztésében is nagy fantáziát látnak a kutatók. A franciák például kipróbálták Marguerite 20. elnevezésű izotóp­generátorukat, amelynek fejlesztésében három nagy francia társaság: a CSF, a SNECMA és a CEA vett részt. A villamos-, a repülőipar és az atomipar közös erőfeszítéseként született meg ez az izotóp­generátor, amelyet elsősorban víz alatti mélyfúrásnál fúrólyukak ellenőrzésére és távvezérlésére szolgáló berendezések energiael­látására használnak. A Mc­Donnel Douglas Cor­poration kutató laboratóriumában hasonló generátor termionikus elven kifejlesztett működik. Maximális teljesítménye 1 milliwatt. Jelenleg hallásjavító készülékeik áramforrásaként hasz­nálják, de a jövőben szóba kerülhet az űrhajó­zásban való alkalmazása is. Számos országban nagy erővel folynak a mun­kák orvosi célokra alkalmas mini áramforrások kikísérletezésére. A hatvanas évek közepén kezdték meg a radioaktív izotópos- beültethető pacemakerek fejlesztését, amelyek kiterjedt al­kalmazása forradalmasítaná a szív- és a vér­keringési betegségek gyógyítását. Olaszországban a Societa Ricerche Nuclear­ kísérletezik ilyen pacemakerek Impianti gyár­tásával (Pulsicor, Escort stb.). Általában plutó­nium 238-ast használnak radioaktív energiafor­rásként. Ez azért előnyös, mert főként alfa­sugarakat bocsát ki, s kevés gamma-sugárzással. Papírvékonyságú árnyékoló lemez is elegendő emellett ehh­oz, hogy útját állja a sugárzásnak és megakadályozza azt, hogy kilépjen a telepből. A gamma-sugarakat már nehezebb árnyékolni. A kísérletek azonban azt bizonyítják, hogy a plutónium 238-cal működtetett telep és az így beszerelt pacemaker minimális sugárkárosodást okoz a kísérleti állatban. Körülbelül egy vilá­gító számlapú karóra sugárzásának felel meg a dózis. Az olasz eredményeik szerint 0,15 gramm plutóniummal 10—15 évig lehet üzemeltetni a pacemakert. Ugyancsak a McDonnel Douglas gyár mérnö­kei fejlesztették ki nemrégen egy Betacel nevű izotóp generátort. Ez prométium 47-tel üzemel, amely béta-sugarakat bocsát ki. Működési elve annyiban tér el az előző generátoroktól, hogy ez a nukleáris energiát közvetlenül alakítja át elektromos energiává. A prométium 147 által kibocsátott béta-ré­szecskék egy félvezetőt bombáznak, ezáltal kép­­­ződik az elektromos áram. Ezzel a módszerrel milliwatt villamos teljesítményt lehet egy köbcentiméter térfogatban termelni. A szakla­pok részleteket még nem tudnak közölni az előrehaladott laboratóriumi kísérletekről. Annyi azonban már kiszivárgott, hogy egyelőre hallás­javító készülékek energiaforrásaként, valamint pacemakerként használják fel a Betacelt. Azt is tervezik, hogy ezt a készüléket állatbiológiai kísérletekhez is felhasználják a jövőben. A törpe áramforrások családjába tartoznak a régebbi ún. gombakkumulátorok is, amelyek légmentesen lezárt nikkel-kadmium akkumulá­torok. A 15 mm átmérőjű és 5 mm vastagságú ilyen áramforrás súlya 4 gramm, feszültsége 1,2 volt. Tíz órán keresztül 6 milliamperral terhelhető. Élettartamuk körülbelül két év. A hozzájuk való kisméretű töltőkészülék — mint egy asztali lámpa dugója — a lakásokban fel­szerelt fali csatlakozóba dugaszolható. (dj)

Next