Új Szó, 1973. június (26. évfolyam, 129-154. szám)

1973-06-10 / 23. szám, Vasárnapi Új Szó

Bratislava, 1973. június 10. • VI. évfolyam, 23. szám •L'Ara 1 korona SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJA KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA E LÍeTtTsTz[íinTvIoInIaIl Wm i 0000006000 A szocialista Csehszlovákia huszonöt éves építésének értékelése alkalmából olyan gondolatok is felmerülnek, hogy mi volt, és mi lesz, hogyan készítette elő a megtett idő a mát, és mit kell ten­nünk ma a jövő folyamatos és termé­szetes fejlődése érdekében. Vizsgáljuk meg például az életszínvo­nal kérdését. Az eddigi fejlődéssel kap­csolatban elégedjünk meg azzal a meg­állapítással, hogy a személyi fogyasztás 1972-ben 3,3-szorta nagyobb volt, mint 1948-ban, s hogy a társadalmi fogyasz­tás 1961-től 1972-ig több mint kétszere­sére növekedett. Foglalkozzunk inkább azzal, hogy az életszínvonal emelkedésé­ben milyen irányzatok érvényesülnek, s milyen hatást fejtenek ki a társadalomra. A munkásosztály államának szociálpo­litikája a lakosság szükségleteinek ki­elégítésével kapcsolatban a személyi és a társadalmi fogyasztás közötti arányok­ban is megnyilvánul. Az 1971 - 1972-es években a személyi fogyasztás átlagosan 5,2 százalékos, a társadalmi fogyasztás viszont 7,6 százalékos arányban növe­kedett. A társadalmi fogyasztás növeke­dése tehát gyorsabb ütemű volt, ami az eddigi tapasztalatok alapján és a továb­bi fejlődési irányzatok szempontjából na­gyon fontos. Arról van szó, hogy éppen a társadalmi fogyasztás az a terület, amely lehetővé teszi a szociális különb­ségek igazságos kiegyenlítődését. Ebben rejlik a szocialista társadalmi rendszer humanitása, ebben nyilvánul meg az em­berről, a társadalom valamennyi tagjáról való gondoskodás. A szocialista társadalom fő elve, az érdem szerinti jutalmazás mellett a tár­sadalmi fogyasztás a szocializmusnak, mint a kommunista társadalom első fázi­sának szociális küldetését fejezi ki. Az is természetes, hogy a tömegfogyasztás két típusa közötti arányokra olyan tár­sadalmi tényezők is hatnak, mint például a szocialista ember nevelése. Tapasztalataink azt mutatják, hogy nemcsak a jövő, hanem már a jelen is olyan feladat elé állítja társadalmunkat, hogy óvakodjunk az életszínvonal kérdé­seinek a fogyasztás konzumjellegére va­ló leszűkítésétől. Az életszínvonal kér­déseit sokan csak a személyi fogyasztá­son keresztül látják, a többit természe­tesnek veszik, mintha az már egyszerű létezésükből adódna. De ha az életszín­vonalat csak saját zsebünkön keresztül nézzük, ha csak azt számítjuk, mit kapok a kezembe, mit mondhatok a magamé­nak, akkor ennek nagyon súlyos társa­dalmi következményei lehetnek. Az ilyen szemlélet az emberekben önzést, indivi­dualizmust fejleszt, felújítja a kispolgá­ri hajlamok és szokások egész sorát. Az ilyen emberek már hozzászoktak, hogy „boldogságukat" azzal mérjék, amivel nekik több van mint másoknak. Az élet értelmét számukra a személyi tulajdon jelenti, s mindent ennek vetnek alá, a társadalmi érdekeket is beleértve, így a szocialista ember helyett tipikus kispol­gár nevelődik. Ezek az emberek a dol­gok rabjaivá válnak, s ahelyett, hogy azok birtoklását tényleges szükségleteik­hez méreteznék, csak a birtoklási vágy vezeti őket, sokan csak presztízsből: „hadd lássa mindenki, hogy van miből.” De térjünk vissza az életszínvonal fej­lesztési irányzatainak kérdéseihez. Mint ismeretes, a gazdasági tervek oszthatat­lan része a szociális program, amely a termelés növekedése alapján a lakosság anyagi és kulturális színvonalának eme­lését is magában foglalja. Természetesen a személyi fogyasztás növelése is ide tartozik. Ez az életszínvonal emelkedésé­nek jelentős tényezője, és az is marad. Egyáltalán nincs szó jelentőségének csökkentéséről, hanem inkább arról, hogy a személyi fogyasztást ne tekintsük az életszínvonal egyedüli megnyilvánulá­sának, s az élet egyedüli értelmének, mert az, mint minden más a világon, szintén fejlődik. És éppen ezt kell szem előtt tartani. Nemcsak egyszerű feltevés, hanem a fejlődés reális következménye, hogy a népgazdaság hatékonyságának növelésé­vel, s a tudományos-technikai forrada­lom érvényesítésével a további években rohamosan fog emelkedni az életszínvo­nal. Ez talán azt jelentené, hogy ha 1970-ben egy főre számítva 72 kg húst fogyasztottunk, akkor pl. 1985-ben már 130 kg ot, vagy ugyanabban az időben 196 kg tej és tejtermék helyett 350 kg-ot, 277 tojás helyett több mint 500 dara­bot stb., fogunk fogyasztani? Bizonyára nem. S emellett éppúgy nem fogunk igé­nyelni egy háztartásban három tévéké­szüléket, két hűtőszekrényt, több mosó­gépet sem. Társadalmunk továbbra is műszakilag tökéletesebb, korszerűbb és jobb minő­ségű tartós fogyasztási cikkeket fog igé­nyelni. Ez főleg azokra vonatkozik, akik időt és fáradságot akarnak megtakaríta­ni a háztartásban. De ma már az is vi­lágos, hogy bár e termékek számos meg­erőltető munkától mentesítették a házi­asszonyokat, mégsem sikerült gyökeres fordulatot elérni a háztartás munkaigé­nyességében, nem tették lehetővé a sza­bad idő teljes felhasználását a művelő­désre, a sportra, szórakozásra, pihenés­re, a politikai és társadalmi munkára. Rá­adásul a lakosság számára nyújtott szol­gáltatások fejlesztésével a házi munkák kevesebb költséggel, tehát hatékonyab­ban csökkenthetők a szükséges mini­mumra. E kérdések alapvető megoldása a sza­bad idő bővítése és teljes kihasználása érdekében a szocialista életmód kialakí­tásának és elmélyítésének döntő előfel­tétele. A szocializmus fejlődésével pár­huzamosan a szabad idő egyre nagyobb részét kell majd önművelésre, politikai és társadalmi munkára fordítani. Egyút­tal így fejlődik tovább a szocialista de­mokrácia, és így vonható be egyre több dolgozó az irányításba és az államigaz­gatásba. Azt is tudatosítanunk kell továbbá, hogy a kapitalizmus és a szocializmus között folyó gazdasági verseny a továb­biakban nem korlátozódhat a személyi fogyasztás területére. Az emberek döntő jelentőségű anyagi szükségletein kívül egyre kifejezőbben kerül előtérbe a szel­lemi és művelődési igények kielégítése. A legerősebb kapitalista államok belpo­litikai életében már ma is megnyilvánul a társadalmi szükségletekre vonatkozó igények hangoztatása. Éppen a szocia­lizmus bizonyítja be fölényét a lakosság tényleges szükségleteinek tervszerű ki­elégítésében s a személyiség sokoldalú fejlődésének biztosításában. Világos tehát, hogy a tapasztalatok és a fejlődési irányok a CSKP politikájának helyességét bizonyítják, amely a szocia­lizmus humanista szellemében az élet­­színvonal emelkedését a fogyasztás két oldalának egységében irányítja, s célsze­rű arányosságukra törekszik. Ez olyan politika, amely mind a ma, mind a jövő szempontjából is megfelel a lakosság tényleges érdekeinek. DR. KAREL MAZAČ, a CSKP KB dolgozója A CSIK FELVÉTELE

Next