Új Szó, 2008. december (61. évfolyam, 277-300. szám)
2008-12-03 / 279. szám, szerda
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2008. DECEMBER 3. A Pozsonyi Nemzetközi Filmfesztiválon mutatták be Viktor Csudás Nagy tisztelet című vígjátékát Fiatalok a betondzsungelből Pozsony. Szabó Istvánnal egy kicsit a magyar filmtörténetet is ünnepelte a hét végén a 10. Pozsonyi Nemzetközi Filmfesztivál. Ma 21 órakor a Mundruczó Kornél rendezte Delta bemutatásával az új magyar filmet is ünnepli majd a pozsonyi szemle. TALLÓSI BÉLA A magyar film egyéb remek alkotásokkal is jelen van a szlovák főváros mozgóképes mustráján: tegnap két magyar alkotás szerepelt a kínálatban, Gigor Attila A nyomozó című rendezése, valamint Pálfi György filmes szempontból szinte a világ valamennyi jelentős helyén megfordult Taxidermia című alkotása. Pálfi György a fesztivál versenyében szereplő alkotások sorsáról döntő nemzetközi szakmai zsűri tagja. A tizedik évfordulóját ünneplő szemle azonban a hazai filmet is ünnepelheti, hiszen azzal, hogy a Szlovák film 2008 elnevezésű szekcióban húsz alkotást (játék-, dokumentum- és kisfilmeket) tud kínálni, valóban csúcsteljesítményt közvetíthet a közönsége felé. Hétfőn este hazai produkció premierjét tartották az Auparkban lévő Palace Cinemas-ban: első alkalommal a fesztivál közönsége láthatta Viktor Csudás Nagy tisztelet (Veľký rešpekt/Big respect) című vígjátékát. Ha egyelőre nem is akarunk nagyobb térség mércéjével mérni, a hazai viszonylatokat alapul véve azonban mindenképpen elmondható, hogy Viktor Csudás opusa új film a javából. Új abban az értelemben, hogy napjaink filmje. Abban az értelemben is új, hogy egy új generáció új hangon, erőteljesen megszólaló filmje. És abban is új, hogy az új nemzedék, az új médiákon felnőtt nagyvárosi fiatalok új életérzésének a krónikája. Csak a környezet és a téma a régi. Régi a környezet, hiszen az események Szlovákia legnagyobb betondzsungelében, legnagyobb lakótelepén, a pozsonyi ligetfalui sűrűben játszódnak - nem berendezett, nem steril, nem átalakított környezetben, hanem magában abban az élettérben, amelyet a ligetfalui ember megteremtett, kialakított magának. A film valóságával megfordulunk ismert parkokban, tereken, az ugyanarra az arculatra felhúzott, nyomasztó betonrengetegben, a ligetfalui új vonatpályaudvaron, a városrész egyik legfrekventáltabb buszjáratán, a 95-ösön, a Velký Draždiak hűsítő vizében, a ligetfalui Dunaparton. És nem utolsósorban becsöppenünk a ligetfalui „folklórba”, vagyis beleshetünk a mindennapi családi életteret adó „autentikus” lakásokba, otthonokba - olyanokba, ahol a régi szocialista ablakkeretek a régi üveget őrzik. Régi a téma, jeleztem fentebb. Nagyon is régi: a boldogság és az önazonosság keresése. Ám ezek az örök humán tartományok új látószögben tűnnek fel a filmben. A Nagy tisztelet nagyvárosi léptékű, mégis emberközeli sztorijában mai hús-vér figurák élik mariskával, szilvapálinkával felpörgetett és felelőtlen szexszel fűszerezett életüket, s úgy akarnak felnőni és Mai hús-vér figurák élik mariskával, szilvapálinkával felpörgetett és felelőtlen szexszel fűszerezett életüket... érvényesülni, hogy a médiából megismert, tősgyökeres aszfaltraperek világát koppintják le (vagy legalábbis megpróbálkoznak vele). Annyira a mai ifjonti hévet vágó csávók ikonjai akarnak lenni, hogy a boldogságot a mindennapi tét nélküli létben, a lézengés laza közegében keresik. A jövőképtévesztés, illetve -hiány azonban nem írható csupán az ő számlájukra, hiszen nem látnak példát maguk előtt, amellyel szemben tiszteletet érezhetnének. A szülők gürcöléssel teli munkás hétköznapjai nem válnak példaértékűvé számukra, hiszen apáik és anyáik csupa zsákutcát, mellékvágányt produkáltak azzal az életstratégiával, amellyel alkalomadtán annyira büszkén hozakodnak elő. Példa nélkül pedig ők se képesek nagy életterveket szőni és követni, legfeljebb nagy álmokat álmodni. Kár lenne a film fiataljainak mindennapi boldogságkereső kalandjairól, valamint az apák és az anyák elromlott életéről bármilyen részletet is elárulni, hiszen jó poénokkal megtűzdelt vígjátékról van szó. Azt is kár lenne leleplezni, hogyan kerül a ligetfalui nagy ramazuriba egy magyar fiú, hogyan lesznek a szlovákokból románok, s milyen csavarokkal szövi át az egészet a meleg vonal. Legyen elég ajánlónak annyi: kliséket elhagyó, új lendületű, fiatalos mozit rendezett Viktor Csudás. Viktor Csudás opusa egy új generáció új hangon, erőteljesen megszólaló filmje Meghívó a királyi palotába: előzetes bejelentkezés esetén a diákcsoportok ingyen látogathatják Visegrád évezredei a Duna Menti Múzeumban V. KRASZNICA MELITTA Duna Menti Múzeumban, a Vi-meg. A tárlat első része Visegrád Negrád évezredei címet viselő tár- évezredes múltját tárja a látogató Komárom. A 2008-as zenekar a Magyar Nemzeti Múzeum elé, a régészeti ásatások során szánsz év jegyében nyílt meg az visegrádi Mátyás Király Múzeu- feltárt leletek, korabeli doku- idei utolsó időszaki kiállítás a mának jóvoltából valósulhatott mentumok, fényképek segítségével, a második rész pedig Mátyás király egyedülálló kályhacsempegyűjteményéből ad ízelítőt, számos eredeti darabot is felvonultatva. Amint Kovács Tibor, az MNM főigazgatója a megnyitón fogalmazott: „A bemutató méltó módon illusztrálja Visegrádot, a festői Dunakanyar ősidők óta lakott gyöngyszemét, a római limes egyik legjobban megerősített határszakaszát, a szentistvánii alapítású vármegyeszékhelyet, a korabeli Magyarország egyik legmonumentálisabb várrendszerét, a középkori magyar királyság XIV-XV. századi székhelyét, a török utáni német telepesek által újjáépített mezővárost, amely a reformkorban az irodalomban és a képzőművészetben nemzeti jelképpé vált.” Szőke Mátyás, a visegrádi múzeum igazgatója reményét fejezte ki, hogy a tárlat felkelti az érdeklődést városuk iránt, egyben meghívást intézett a szlovákiai iskolák felé: a királyi palotát előzetes bejelentkezés esetén a diákcsoportok ingyenesen látogathatják. A Visegrád évezredei című tárlat 2009. március 16-áig tekinthető meg. A Herkules szobor gipsz rekonstrukciója a királyi palota kútjáról (Kis Kata felvétele Kultúra 11 RÖVIDEN Lőrincz Zsuzsa kiállítása Pozsony. Lőrincz Zsuzsa képzőművész Monotypia című kiállításának megnyitója lesz holnap 17 órakor a Pozsonyi Magyar Galériában (a Csemadok Országos Választmánya székhelyének Nagyterme, Május 1. tér 10-12.). A kiállítást Farkas Veronika művészettörténész nyitja meg. Lőrincz Zsuzsa munkáit december 31 -ig tekintheti meg a közönség, (ú) Megjelent Tóbiás Szidi új albuma Pod obojím címmel megjelent Tóbiás Szidi legújabb albuma, amelyen olyan kiváló szerzőkkel dolgozott együtt, mint Rišo Müller, Maroš Geišberg és Franta Segrado. A dalok zenéjét Milan Vyskočáni szerezte, szövegét Peter Lipovský írta. A lemez bemutatója december 7-én 19 órától lesz Pozsonyban, az L+S Stúdióban. A hangversenyen fellép Ivana Chýlková, Maroš Geišberg és Franta Segrado. A színész-énekesnő harmadik nagylemeze album a szó legszorosabb értelmében. Úgy kotorászhatunk, válogathatunk benne, mint egy rég elfeledett fényképekkel teli dobozban. Aki figyelmesen hallgatja a dalokat, hétköznapi és rendkívüli, csodás történetekre, barátok és véletlenül arra tévedők pillanatképeire bukkan. Már csak annyi kell, hogy Szidi hellyel kínáljon, és azt mondja: „mutatok valami, az ott, az én vagyok, ez a férjem, az a kék ló az égen Rišo Müller, amaz Maroš Geišberg, aki nem tud aludni, Franta Segrado és kotrógépe, amaz Vyskočko, s látják azokat a felhőket a feje fölött, azok a dallamok”, (ú) Are You Free? - zenei találkozó Dunaszerdahely. Are you Free? címmel folk blues workshop lesz december 6-7-én a vmk mozitermében. A Na 'conxypan Polgári Társulás által szervezett nemzetközi zenei találkozó és műhely szlovákiai és magyarországi muzsikusok beszélgetése lesz a zene segítségével. Manapság különösen ráfér a két ország kapcsolatára, hogy ne a nácizmus és az önzés mentén szerveződjenek az ilyen párbeszédek. A problémákra megoldás nem születik majd egész biztosan, viszont lesz nyitottság, együttgondolkodás és jó ZENE. Az eredményt a közönség december 7-én 18 órakor a vmk mozitermében hallgathatja meg. A workshop vezetője Ferenczi György, a kiváló szájharmonikaművész. Bő húszéves pályafutására a country, a blues, a rock’n’roll és a magyar népzene fúziója nyomta rá a bélyegét. Több mint kétszázötven lemezen szerepelt, Herfli Davidson és Rackajam nevű zenekaraival Európa-szerte népszerű lett. (ú) Menyhárt Jenő, az underground sztár Pozsonyban A kultikus agitátor AJÁNLÓ Pozsony. Ma délután 5 órától különleges vendége lesz a Magyar Köztársaság Kulturális Intézetének: egy underground rocksztár, aki az „átkosban” fáradhatatlanul tisztította hallójáratainkat és serkentette agyműködésünket, mostanában pedig Földünk megmentésén fáradozik. Menyhárt Jenő, a rövid életű, ám legendás URH zenekar gitárosa, valamint a nem kevésbé karakteres Európa Kiadó egykori frontembere a nyomasztó 80-as években kultikus figurának számított Budapesten, annak ellenére, hogy dalai csupán ócska magnókazettákon terjedhettek. A mai fiatalok többsége a nevét sem hallotta, pedig lenne mit tanulniuk tőle. Menyhárt ugyanis egy olyan szubkultúra karizmatikus alakja volt, amely néhány év alatt zenében és szövegben a magyar poprock-történet egyik aranykorát produkálta. 1994-ben hősünk élete nagy fordulatot vett: New Yorkba költözött, de nem azért, hogy zenészként csináljon karriert a tengerentúlon, egyszerűen csak levegőváltozásra volt szüksége. Egyre jobban érdekelni kezdte a tudomány, mindenekelőtt a genetika, az őssejtkutatás, az evolúcióelmélet és a kozmológia. Aztán mindenki nagy meglepetésére a Greenpeace utcai toborzójaként kezdett el dolgozni. Tapasztalatait nemrég egy könyvben foglalta össze, amelyben emberi történetek és a környezetvédelem legégetőbb kérdései mellett ironikus önéletrajzi elemek is helyet kaptak. „Ennek az állandóan lüktető, hektikus, hiperaktív metropolisznak a különböző pontjain, a hét hat napján délelőtt 11-kor megjelenik a Greenpeace néhány tagtoborzója, hogy hozzáfogjon aznapi tevékenységéhez. Ni csak, az az első látásra nem feltétlenül bizalomgerjesztő, kissé kopaszodó, európai akcentussal beszélő aktivista ott, ha jól látom, én vagyok. Megállok a járda közepén és figyelek. Vajon mi járhat a fejemben? Úgy tűnik, megpróbálok kiszúrni egy járókelőt, akiről úgy ítélem meg, hogy jó eséllyel megállítható, majd akcióba lépek.” Menyhárt Jenő első önálló kötete legalább annyira átütő erejű és sajátos, mint zenei munkássága. Nem életrajz, nem regény és nem is tudományos értekezés, hanem mindezek különleges szintézise. Az agitátor, miközben a jelenről szól, egy folyamatot ábrázol. A világot működtető, olykor előbbre vivő, máskor hátráltató természeti törvényekről, az ember szerepéről és felelősségéről is sok szó esik benne. A Magyar Köztársaság Kulturális Intézetéből (Palisády 54.) igazi rajongói elkísérhetik a „sztárt” a Deja Vu klubba (Bazová 9.), ahol Nagy András irányításával folytatódik este a kérdezz-felelek, majd pedig Jenő a húrok közé csap, és előad néhány régi, ám remélhetőleg még mindig fontos dalt. fiuk) ifíŕfjjŕýíT Menyhárt Jenő (Képarchívum)