Új Szó, 2008. december (61. évfolyam, 277-300. szám)

2008-12-03 / 279. szám, szerda

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2008. DECEMBER 3. A Pozsonyi Nemzetközi Filmfesztiválon mutatták be Viktor Csudás Nagy tisztelet című vígjátékát Fiatalok a betondzsungelből Pozsony. Szabó Istvánnal egy kicsit a magyar filmtör­ténetet is ünnepelte a hét végén a 10. Pozsonyi Nem­zetközi Filmfesztivál. Ma 21 órakor a Mundruczó Kornél rendezte Delta be­mutatásával az új magyar filmet is ünnepli majd a po­zsonyi szemle. TALLÓSI BÉLA A magyar film egyéb remek al­kotásokkal is jelen van a szlovák főváros mozgóképes mustráján: tegnap két magyar alkotás szere­pelt a kínálatban, Gigor Attila A nyomozó című rendezése, vala­mint Pálfi György filmes szem­pontból szinte a világ valamennyi jelentős helyén megfordult Taxi­­dermia című alkotása. Pálfi György a fesztivál versenyében szereplő alkotások sorsáról döntő nemzetközi szakmai zsűri tagja. A tizedik évfordulóját ünneplő szemle azonban a hazai filmet is ünnepelheti, hiszen azzal, hogy a Szlovák film 2008 elnevezésű szekcióban húsz alkotást (játék-, dokumentum- és kisfilmeket) tud kínálni, valóban csúcsteljesít­ményt közvetíthet a közönsége felé. Hétfőn este hazai produkció premierjét tartották az Aupark­­ban lévő Palace Cinemas-ban: el­ső alkalommal a fesztivál közön­sége láthatta Viktor Csudás Nagy tisztelet (Veľký rešpekt/Big res­pect) című vígjátékát. Ha egyelőre nem is akarunk na­gyobb térség mércéjével mérni, a hazai viszonylatokat alapul véve azonban mindenképpen elmond­ható, hogy Viktor Csudás opusa új film a javából. Új abban az érte­lemben, hogy napjaink filmje. Ab­ban az értelemben is új, hogy egy új generáció új hangon, erőtelje­sen megszólaló filmje. És abban is új, hogy az új nemzedék, az új mé­diákon felnőtt nagyvárosi fiatalok új életérzésének a krónikája. Csak a környezet és a téma a régi. Régi a környezet, hiszen az események Szlovákia legnagyobb betondzsungelében, legnagyobb lakótelepén, a pozsonyi ligetfalui sűrűben játszódnak - nem beren­dezett, nem steril, nem átalakított környezetben, hanem magában abban az élettérben, amelyet a li­getfalui ember megteremtett, ki­alakított magának. A film valósá­gával megfordulunk ismert par­kokban, tereken, az ugyanarra az arculatra felhúzott, nyomasztó betonrengetegben, a ligetfalui új vonatpályaudvaron, a városrész egyik legfrekventáltabb buszjára­tán, a 95-ösön, a Velký Draždiak hűsítő vizében, a ligetfalui Duna­­parton. És nem utolsósorban be­csöppenünk a ligetfalui „folk­lórba”, vagyis beleshetünk a min­dennapi családi életteret adó „autentikus” lakásokba, ottho­nokba - olyanokba, ahol a régi szocialista ablakkeretek a régi üveget őrzik. Régi a téma, jeleztem fentebb. Nagyon is régi: a boldogság és az önazonosság keresése. Ám ezek az örök humán tartományok új lá­tószögben tűnnek fel a filmben. A Nagy tisztelet nagyvárosi léptékű, mégis emberközeli sztorijában mai hús-vér figurák élik mariská­val, szilvapálinkával felpörgetett és felelőtlen szexszel fűszerezett életüket, s úgy akarnak felnőni és Mai hús-vér figurák élik mariskával, szilvapálin­kával felpörgetett és fele­lőtlen szexszel fűszerezett életüket... érvényesülni, hogy a médiából megismert, tősgyökeres aszfalt­­raperek világát koppintják le (vagy legalábbis megpróbálkoz­nak vele). Annyira a mai ifjonti hévet vágó csávók ikonjai akarnak lenni, hogy a boldogságot a min­dennapi tét nélküli létben, a lé­zengés laza közegében keresik. A jövőképtévesztés, illetve -hiány azonban nem írható csupán az ő számlájukra, hiszen nem látnak példát maguk előtt, amellyel szemben tiszteletet érezhetné­­nek. A szülők gürcöléssel teli munkás hétköznapjai nem válnak példaértékűvé számukra, hiszen apáik és anyáik csupa zsákutcát, mellékvágányt produkáltak azzal az életstratégiával, amellyel alka­lomadtán annyira büszkén hoza­kodnak elő. Példa nélkül pedig ők se képesek nagy életterveket szőni és követni, legfeljebb nagy álmo­kat álmodni. Kár lenne a film fiataljainak mindennapi boldogságkereső ka­landjairól, valamint az apák és az anyák elromlott életéről bármi­lyen részletet is elárulni, hiszen jó poénokkal megtűzdelt vígjátékról van szó. Azt is kár lenne leleplez­ni, hogyan kerül a ligetfalui nagy ramazuriba egy magyar fiú, ho­gyan lesznek a szlovákokból ro­mánok, s milyen csavarokkal szö­vi át az egészet a meleg vonal. Legyen elég ajánlónak annyi: kliséket elhagyó, új lendületű, fia­talos mozit rendezett Viktor Csu­dás. Viktor Csudás opusa egy új generáció új hangon, erőteljesen megszólaló filmje Meghívó a királyi palotába: előzetes bejelentkezés esetén a diákcsoportok ingyen látogathatják Visegrád évezredei a Duna Menti Múzeumban V. KRASZNICA MELITTA Duna Menti Múzeumban, a Vi-­meg. A tárlat első része Visegrád Negrád évezredei címet viselő tár- évezredes múltját tárja a látogató Komárom. A 2008-as zene­­kar a Magyar Nemzeti Múzeum elé, a régészeti ásatások során szánsz év jegyében nyílt meg az visegrádi Mátyás Király Múzeu- feltárt leletek, korabeli doku- idei utolsó időszaki kiállítás a mának jóvoltából valósulhatott mentumok, fényképek segítségé­vel, a második rész pedig Mátyás király egyedülálló kályhacsempe­­gyűjteményéből ad ízelítőt, szá­mos eredeti darabot is felvonul­tatva. Amint Kovács Tibor, az MNM főigazgatója a megnyitón fogal­mazott: „A bemutató méltó mó­don illusztrálja Visegrádot, a fes­tői Dunakanyar ősidők óta lakott gyöngyszemét, a római limes egyik legjobban megerősített ha­társzakaszát, a szentistvánii alapí­tású vármegyeszékhelyet, a ko­rabeli Magyarország egyik leg­­monumentálisabb várrendszerét, a középkori magyar királyság XIV-XV. századi székhelyét, a tö­rök utáni német telepesek által újjáépített mezővárost, amely a reformkorban az irodalomban és a képzőművészetben nemzeti jelképpé vált.” Szőke Mátyás, a visegrádi mú­zeum igazgatója reményét fejez­te ki, hogy a tárlat felkelti az ér­deklődést városuk iránt, egyben meghívást intézett a szlovákiai iskolák felé: a királyi palotát elő­zetes bejelentkezés esetén a di­ákcsoportok ingyenesen látogat­hatják. A Visegrád évezredei című tár­lat 2009. március 16-áig tekint­hető meg. A Herkules szobor gipsz rekonstrukciója a királyi palota kútjáról (Kis Kata felvétele Kultúra 11 RÖVIDEN Lőrincz Zsuzsa kiállítása Pozsony. Lőrincz Zsuzsa képzőművész Monotypia című kiállí­tásának megnyitója lesz holnap 17 órakor a Pozsonyi Magyar Ga­lériában (a Csemadok Országos Választmánya székhelyének Nagyterme, Május 1. tér 10-12.). A kiállítást Farkas Veronika művészettörténész nyitja meg. Lőrincz Zsuzsa munkáit december 31 -ig tekintheti meg a közönség, (ú) Megjelent Tóbiás Szidi új albuma Pod obojím címmel megjelent Tóbiás Szidi legújabb albuma, amelyen olyan kiváló szerzőkkel dolgozott együtt, mint Rišo Mül­ler, Maroš Geišberg és Franta Segrado. A dalok zenéjét Milan Vyskočáni szerezte, szövegét Peter Lipovský írta. A lemez bemuta­tója december 7-én 19 órától lesz Pozsonyban, az L+S Stúdióban. A hangversenyen fellép Ivana Chýlková, Maroš Geišberg és Franta Segrado. A színész-énekesnő harmadik nagylemeze album a szó legszorosabb értelmében. Úgy kotorászhatunk, válogathatunk benne, mint egy rég elfeledett fényképekkel teli dobozban. Aki fi­gyelmesen hallgatja a dalokat, hétköznapi és rendkívüli, csodás történetekre, barátok és véletlenül arra tévedők pillanatképeire bukkan. Már csak annyi kell, hogy Szidi hellyel kínáljon, és azt mondja: „mutatok valami, az ott, az én vagyok, ez a férjem, az a kék ló az égen Rišo Müller, amaz Maroš Geišberg, aki nem tud aludni, Franta Segrado és kotrógépe, amaz Vyskočko, s látják azo­kat a felhőket a feje fölött, azok a dallamok”, (ú) Are You Free? - zenei találkozó Dunaszerdahely. Are you Free? címmel folk blues workshop lesz december 6-7-én a vmk mozitermében. A Na 'conxypan Pol­gári Társulás által szervezett nemzetközi zenei találkozó és műhely szlovákiai és magyarországi muzsikusok beszélgetése lesz a zene segítségével. Manapság különösen ráfér a két ország kap­csolatára, hogy ne a nácizmus és az önzés mentén szerveződjenek az ilyen párbeszédek. A problémákra megoldás nem születik majd egész biztosan, viszont lesz nyitottság, együttgondolkodás és jó ZENE. Az eredményt a közönség december 7-én 18 órakor a vmk mozitermében hallgathatja meg. A workshop vezetője Ferenczi György, a kiváló szájharmonikaművész. Bő húszéves pályafutásá­ra a country, a blues, a rock’n’roll és a magyar népzene fúziója nyomta rá a bélyegét. Több mint kétszázötven lemezen szerepelt, Herfli Davidson és Rackajam nevű zenekaraival Európa-szerte népszerű lett. (ú) Menyhárt Jenő, az underground sztár Pozsonyban A kultikus agitátor AJÁNLÓ Pozsony. Ma délután 5 órától különleges vendége lesz a Magyar Köztársaság Kulturális Intézeté­nek: egy underground rocksztár, aki az „átkosban” fáradhatatlanul tisztította hallójáratainkat és ser­kentette agyműködésünket, mos­tanában pedig Földünk megmen­tésén fáradozik. Menyhárt Jenő, a rövid életű, ám legendás URH zenekar gitáro­sa, valamint a nem kevésbé karak­teres Európa Kiadó egykori front­embere a nyomasztó 80-as évek­ben kultikus figurának számított Budapesten, annak ellenére, hogy dalai csupán ócska magnókazet­tákon terjedhettek. A mai fiatalok többsége a nevét sem hallotta, pedig lenne mit tanulniuk tőle. Menyhárt ugyanis egy olyan szubkultúra karizmatikus alakja volt, amely néhány év alatt zené­ben és szövegben a magyar pop­­rock-történet egyik aranykorát produkálta. 1994-ben hősünk élete nagy fordulatot vett: New Yorkba köl­tözött, de nem azért, hogy ze­nészként csináljon karriert a ten­geren­túlon, egyszerűen csak le­vegőváltozásra volt szüksége. Egyre jobban érdekelni kezdte a tudomány, mindenekelőtt a gene­tika, az őssejtkutatás, az evolú­cióelmélet és a kozmológia. Aztán mindenki nagy meglepetésére a Greenpeace utcai toborzójaként kezdett el dolgozni. Tapasztalata­it nemrég egy könyvben foglalta össze, amelyben emberi történe­tek és a környezetvédelem legége­tőbb kérdései mellett ironikus ön­életrajzi elemek is helyet kaptak. „Ennek az állandóan lüktető, hektikus, hiperaktív metropolisz­nak a különböző pontjain, a hét hat napján délelőtt 11-kor megje­lenik a Greenpeace néhány tagto­borzója, hogy hozzáfogjon aznapi tevékenységéhez. Ni csak, az az első látásra nem feltétlenül biza­lomgerjesztő, kissé kopaszodó, európai akcentussal beszélő akti­vista ott, ha jól látom, én vagyok. Megállok a járda közepén és figye­lek. Vajon mi járhat a fejemben? Úgy tűnik, megpróbálok kiszúrni egy járókelőt, akiről úgy ítélem meg, hogy jó eséllyel megállítha­tó, majd akcióba lépek.” Menyhárt Jenő első önálló kö­tete legalább annyira átütő erejű és sajátos, mint zenei munkássá­ga. Nem életrajz, nem regény és nem is tudományos értekezés, hanem mindezek különleges szin­tézise. Az agitátor, miközben a je­lenről szól, egy folyamatot ábrá­zol. A világot működtető, olykor előbbre vivő, máskor hátráltató természeti törvényekről, az em­ber szerepéről és felelősségéről is sok szó esik benne. A Magyar Köztársaság Kulturá­lis Intézetéből (Palisády 54.) iga­zi rajongói elkísérhetik a „sztárt” a Deja Vu klubba (Bazová 9.), ahol Nagy András irányításával folytatódik este a kérdezz-fele­­lek, majd pedig Jenő a húrok kö­zé csap, és előad néhány régi, ám remélhetőleg még mindig fontos dalt. fiuk) ifíŕfjjŕýíT Menyhárt Jenő (Képarchívum)

Next