Uj Vilag, 1942 (2. évfolyam, 1-51. szám)

1942-01-03 / 1. szám

2. oldal liseknek kész békeajánlata fekszik Churchil és Roosevelt előtt, s valójában erről tárgyaltak volna Washingtonban. A másik, szembenálló felfogásnak, amint mondottuk, Chur­chil adott kifejezést, amikor a háború befejezésének egyedüli le­­hetőségét a nácizmus teljes leverésében látja. Hogy ezt a feladatot s­em a német vezérkar, sem pedig a nácizmus szellemétől meg­­mérgezett német nép még akkor sem tudja teljesíteni, ha forra­dalom törne ki,­­ nem lehet senki előtt sem kétséges, ki egy kissé okulni tud az 1918-as német forradalom eseményeiből. Felvetődik azonban az a kérdés is: mi lesz Hitlerrel? Ezt a kérdést nem mi vetjük itt fel, de felvetette maga Hitler, aki Rauschnig híres könyvének. ,,Gespräche mit Hitler” közlése sze­­rint kijelentette: ,,A legnagyobb veszély órájában magamat kell á­dozatul odadobnom”, — amihez egyik hozzá igen közelálló vezető náci személyiség a következő kiegészítést tette :,A katasztrófa pillanatában Adolf Hitler, mint Jesus Krisztus feláldozza magát. Holttestét nem találják majd meg. Titok és legenda szövődik majd körülötte. Hitler hatalmas, legendát képző ereje annál nagyobb lesz, minél súlyosabb lesz majd az a vereség, amelyért másoknak kell majd felelniük. Hiter mítosza még századokon keresztül fog tartani, s olyan erőket fog feléleszteni, amelyek egykoron a vere­séget a legnagyobb győzelemmé fogják átalakítani.” Ehhez a hitelesnek tekinthető közléshez nem kell kommenttár. Egy év előtt még azt hirdették, hogy 1941-ben győzni fognak; az év végére ez a győzelem legalább harminc évvel tolódik ki, s mert így se látszik bizonyosnak: Hitler átveszi Jézus Krisztus meg­váltó szerepét, feláldozza magát az emberiségért — aki nem náci, az úgy sem ember — s ha ő maga eltűnik, névtelenül elpusztul, hogy hulláját sem találják meg, talán századok múltán győz az a legenda, amely alakja köré szövődik. Világosan fel kell ismernünk: nem csak egy hadsereg, de talán egy új mítosz ellen is fel kell vennünk a harcot. Melyiket nehezebb legyőzni? ugyan ki tudná megmondani. De egy bizonyos: nem lehet úgy győzni, hogy a mítoszt ugyanakkor ne akarnék és ne tudnék megsemmisíteni. Ehhez azonban nem elegendők a fegy­verek. Ehhez új ideológia kell, új hit az emberiség boldogabb jö­­vőjében. Ennek a hitnek fegyvereit azonban nem angol és nem amerikai arzenálok gyártják majd. Ez a felszabadult népek szivé­ben termelődik ki, s hisszük, hogy elkövetkezik az az idő, amikor _ a német nép szivében is. __ *266 ezer házast döntött romba Franciaországban a nácik negyvennapos villámháborúja A Vichy-i kormány 18 havi vizsgálat után most tette közzé a ,,Blitzkrieg” által okozott anyagi kárról szóló kimutatását. Eszerint a negyven napos villámháború több kárt okozott Franciaországban, mint a 1914-es világháború egy esztendeje. A háború pusztításai 5731 várost és falut érintettek, 266.805 ház dőlt­ ­ romba, illetőleg sérült meg súlyosan. Mindazonáltal a francia repü­lőgépgyárak újra felvették üze­müket, hogy a németek számára Messerschmidt, Fot­ke,­Wulf, Junkers és Dornier gépeket gyártsanak, a párizsi sajtó pedig egyre fenyegetebben követeli a nácikkal való együttműködést. HIRSCH ANTAL FÉRFISZABÁSZATA NEMCSAK OLCSÓ, HANEM Jó IS. Dús raktár tavaszi és nyári mintájú eredeti angol szövetekből VALETIN GOMEZ 3011- U. T. 62 Mitre 2915 NYELVTANORSZÁG Nyelvtanországban ősidők óta a főnevek uralkodtak. Az ország népe úgy megszokta ezt az ural­mat, hogy még gondolni sem tu­dott másra. Hogyan is gondol­hatott volna, amikor bármire is pillantottak, bármihez nyúltak, vagy bármit is akartak, az mind a főnevek nevét viselte. A hatalmas tömvek nagy hi­vatalnok és szolgasereggel kor­mányoztak. Ezek között a mel­léknevek voltak a legelőkelőbb állásúak. Legnagyobb részük a f­önyevek cicomázgatásával fog­lalkozott; a diszn­ójelzők méltó­ságát viselte. Egyes melléknevek méltósága apáról fiúra szállt és ugyanabban a főnévcsaládban végezték teendőiket. Ezeket állandó jelzőknek nevezték. A fő­­nevek gazdaságára viszont a birtok­osjelzők üg­yeltek. A számnevek is elég fontos .Hivatalt Viseltek. Kötelességük volt, hogy a birtokosjelzők fel­ügyelete és irányítása mellett minél nagyobbra nőjjenek, minél jobban szaporodjanak. A főnevek és hivatalnokaik munkával sohasem foglalkoz­tak. Ennek elvégzése a cselekvő és szenvedő igék kötelessége volt. Az előkelőségek és a dolgozó igék közötti érintkezést szigorú­­ kaszttörvények tiltották. Az' igék mellé legfeljebb az egészen alacsony rangú névmások állot­tak, hogy fölötteseik akarata szerint hajlítsák őket. A majd­*­nem udvarképes személyi n­­év­mások még ebben is ragaszkod­tak a ceremóniához. Sohasem vé­tették el a felállás sorrendjét, ami legtöbbször így alakult: én gondolkodom, — te dolgozol, — ö harácsol, — mi tűrünk, — ti szenvedtek, — ök mosolyognak. A határozószók alantasabb munkafelügyelők voltak. Ők szabták meg a munka idejét,­­ helyét, módját és ütemét. A haj­csármunkát egészen közönségesen indulatszavak végezték; j­ó­ hej, hórukk! hajrá! stb. A cselekvő és szenvedő igék egy szép napon mégis csak­ meg­unták a kasztrendszert. Elhatá­rozták, hogy kivándorolnak és külön birodalmat alapítanak. Ne hajlítsák őket többé névmások, ne szabják meg munkájukat ha­tározószók és ne nógassák őket indulatszavak.­­ Az egész­­ranglétra megrez­­dült: — Hogyan?! — kiáltották. — Hát ti azt hiszitek, hogy ma-i­gatokban is tudtok élni? El­­pusztultok nélkülünk! — Bízzátok csak ránk! — vá­laszolták csendesen az igék és a rendhagyó igék vezetésével a leg­közelebbi éjszakán ki is vonultak a kasztokba szabályozott Nyelv­országból. Lett is nagy felfordulás más­nap. A névmások legnagyobb része azonnal elvesztette hiva­talát. A munkanélküliségbe sü­llyedt indulatszavak megoszt­­­olták a főnevek palotáit. A­ számnevek gyarapodás és növe­kedés helyett szemlátomást fogyt­­ak, pusztultak. A határozószók egészen határozatlanul visel­kedtek. Céltalanul ténferegtek, s támolyogtak. A birtokosjelzők elhagyták őrhelyeiket. Az állan­­­­dó jelzők letették hivatalukat és­­ nem tudták, hova szegődjenek.­­ A diszitójelzők megfeledkeztek a­­ cicomákról. A melléknevek egész előkelő társasága hanyatt-hom­lok menekült. Úgy elszaladtak, hogy teljesen nyomuk veszett. A főnevek magukra maradtak. Egy ideik még lézengtek, azután szétmálottak. Az igék új birodalmában is nagy átalakulás történt. Álmél­­kodva látták, hogy az irányítók, munkafelügyelők és hajcsárok nélküli országban még többet kell dolgozniok, mint amikor minden ember legalább kettő helyett tevékenykedett. És álmél­­kodva érezték, hogy így még a több munka is könnyebben esik. Napról­ napra új munkafeladato­kat ismertek meg. Szükség volt minden dolgozóra. Az önmaguk­ért való munka csodát művelt: rövidesen a szenvedő igék is cselekvő igékké alakultak — az igék új birodalmában. Körmendi Zoltán. Ú­J VILÁG ADY ENDRE: Enyhe, újévi átok Hogy ragya verjen, marjon mindenütt Hogy jöjjön a döghullák varja Mindenkire, aki vén, savanyu Akaratát most piszkosan akarja Lelkünkön és a szennyes Hunnián. Hogy tébolyodva lelje meg eszét, Hogy lásson egy rövidke órát, Melyben halkulnak a gondolatok, De hozzák már a vétkek megszabóját: Fráter, gyermekeidben bünhödöl. Kilángol ez a sokszor lecsöpült Ország, vegyes, vad bánatával És hogyha volna Isten, szántitó, Ki kicsiny bosszút állani nem átal. Látrainkra tűzzel lesújtana. Hogy fussanak rá minden nyavalyák. Hogy a törés jó kedvvel törje. Akarásunkat durván az, aki Bánatokig és átkokig gyötörte. Ez a gazember még lakolni fog. A náci győzelem évszázadokkal verné vissza az asszonyokat Az Egyesült Államok főállam­­ügyésze beszédet mondott, a rádióban, hangsúlyozva, hogy az U. S. A. népe az életénél­­ job­ban­­ragaszkodik szabadságesz­­méihez s készen áll arra, hogy a nácizmus eszmei támadását ép­­úgy visszaverje, mint a katonáit. A főügyész után Litvinov washingtoni oroosz nagykövet felesége mondott beszédet rá­mutatva a nők fontos­­szerepére a háborúban. ,,A náci győzelem, — mondotta — évszázadokkal venné vissza az asszonyokat és megfosztaná őket azoktól a jogok­tól, amiket a modern ember"oly sok munkával szerzett meg és osztott meg vele.” tetőterrasz az “EL PARAISO” étteremben Az ‘ El Paraiso” étterem vendégei kényelmére újítást vezetett be! Ha kevés pénzért, remekül akar enni s fülledt nyári estéken fel akar frissülni, jöjjön az ‘‘El Paraiso” tető­­terraszára a magyarok találkozóhelyére Olcsó arak, változatos konyha, figyelmes kiszolgálás URIBURU 374 U. T. 47 - 0431 »«/ NUEVO MUNDO U­J VILÁG Diario Húngaro Indepen­dente Délamerikai független magyar újság Director - Szerkeszti KOLLÁR BÉLA Buenos Aires - Tucumán 1626 República Argentina U T. 35 - 8097 Előfizetési ár: Egy évre $ 10.— Félévre $ 5. — Negyedévre $ 2.59 Egy hóra 9 1.— Hirdetések dija: Hasábcentiméterenként $ 1.20 Állandó hihetöknek kedvezmény Representante - Bizományosok Brazíliában: Magyar Könyvkereskedés Sao Paolo Av. Sao Joao 247 Tel. 4­0144 Egyes szám ára 500 rs. Chilében: Az „ÜZENET" kiadóhivatala Santiago de Chile Casilla 13251 Uruguayban: A. OPPERMANN Montevideo Buenos Aires 525 Bizományosaink jogosítottak előfizetések és hirdetések felvételére is 1942. január 8 Előfizetőinek Hirdetőinek Olvasóinak és barátainak Boldog új esztendőt kíván az ÚJ VILÁG Szerkesztősége és kiadó­­hivatala Esmalte (I Juta)/ INOUITRIA nouiovata producto Gla cuguay.o conccicío por ías ^Damas J^-Ergeiitiaas Megszűnt cartera-üzlet meg­maradt árui (elegáns, divatos retikülök) gyári áron alul­i eladók. Ugyanott egy arma­­zon és egy vitrina igen olcs­ón eladó Tucumán 1626, Depart. 2.

Next