Új Zenei Szemle, 1955. (6. évfolyam, 1-12. szám)

1955-07-01 / 7-8. szám

Vilmos között született, de vajmi kevés köze van azokhoz és a többi Schiller-darabhoz. Hatalmas kísérlet a görög végzettragédia újjáteremtésére, annak minden hagyo­mányos kellékével, kórusával és Ananké-já­val együtt. Schillernél a kettéosztott kar elsősorban a görög tragédia elmélkedő, bölcselkedő, az élet végső igazságait a cselek­mény körén kívülállva leszögező kórusának szerepét tölti be. Azokon a helyeken azonban, ahol a kar kilép ebből a klasszikusan tartózkodó, ,,raisonneur” magatartásá­ból és mint az egymással szembenálló két testvér csapatainak egymással szemben­álló két tábora, tevékenyen részt vesz az eseményekben, a Trubadúr és a Boccanegra egymással harcoló osztott kórusaira emlékeztet. A Trubadúrt idézi a fivérek halálos vetélkedésének kettős indokolású motívuma is: szembekerülésüknek csak egyik oka a nő, kit mindkettő szeret; emellett Cesar és Manuel a hatalom birtoklásáért is harcol, Luna és Manrico politikai ellenfelek. Szerkezeti egyezés is van, a hasonló indítás : Isabella monológja — Ferrando elbeszélése. Schiller végzettragédiája, minden antik formaeleme ellenére ízig-vérig romantikus dráma. Szerelem, féltékenység, gyűlölet és bosszú, párbaj, gyilkosság, öngyilkos­ság — az egész fölött pedig a könyörtelenül beteljesedő jóslat, a végzetes átok, az Ananké árnyéka , tipikus olasz operatéma. A Messinai menyasszony, amelyben Schiller­­Gesamtkunstwerket akart alkotni, kórussal és zenével, szinte kiált az operaszerző után. Tudjuk, hogy a renaissance olasz operáját elsősorban a görög tragédia fel­újításának vágya hozta létre, amelyről homályosan sejtették, hogy zenét és éneket is tartalmazott ; a dramma per musica kórusa azonos az antik dráma „ideális szemlélőjé­vel”. Megvannak tehát a műfaj operai hagyományai is. Felmerül a kérdés, vajon miért nem ír operát a minden új és érdekes feladat, különösen pedig Schiller drámái iránt oly fogékony Verdi a Messinai menyasszonyból ? Talál helyette mást, hasonlót, de jobbat. Jobbat, nem művészi értékében, de gyakorlati használhatóságában : operatémának megfelelőbbet. A Messinai menyasszony hatására a múlt század első évtizedeiben valóságos végzettragédia-áradat önti el a német drámairodalmat (Grillparzer Ahnfrauja, a két Heine-darab, Kleist, Tieck, stb., részben ezt folytatja majd Wagner is). Bár az áradat főereje Németországra zúdul, hullámai többé-kevésbé egész Európát végig­­söprik. Verdit már a Trubadúr írása idején foglalkoztatja a népszerű spanyol roman­tikus költő, Don Angelo Perez de Saavedra Duque de Rivas darabja , Don Alvaro, avagy a végzet hatalma. A politikai menekültként Franciaországban élt, Victor Hugo nyomdokait követő Saavedra drámája ennek a végzettragédia-családnak oldal­ági leszármazottja, félreismerhetetlen rokonságban schilleri ősével. A Messinai menyasszony már említett általános „operai” jellegén túl sok tényleges egyezés is van a két mű között : kolostor mint rejtekhely, álnév és leányszöktetés, két testvér gyilkossággal végződő ellenségeskedése, a szabad akarat teljes hiánya, az ember mint az előre elrendelt és kikerülhetetlen sors tehetetlen játékszere , hívő keresztény és fatalista pogány elemek, romantikus és klasszikus motívumok össze­keveredése. Verdi éppen a Messinai menyasszony­ megindította végzet tragédia­­sorozat operaszövegnek legalkalmasabb darabjára bukkan Saavedra drámájában, melyből a Végzet hatalma librettója készül. A dráma, délibe, latinba oltva, meg­tartja schilleri mintaképének tartalmi jellegzetességeit, romantikus operai kellékeit, de elhagyja annak Verdi egyéniségétől és az opera műfajától idegen archai­kus, klasszicizáló formáját. Az operában a nyitány első taktusaitól Leonóra utolsó áriájáig állandóan visszatérő végzetmotívum is a schilleri végzettragédia-jelleget húzza alá. Íme Schiller hatása Verdire még ott is, ahol a szövegkönyv nem az ő darabjából készül ! Schiller a Messinai menyasszonyt zenés drámának szánta, élete végéig hiába keresett hozzá zeneszerzőt. Egy emberöltőnek kellett eltelnie ahhoz, hogy egy francia kultúrán felnőtt spanyol drámaíró közvetítésével olasz opera szülessék a német költő görög tragédiájából. li­ebner János 36

Next