Újítók Lapja, 1967 (19. évfolyam, 1-24. szám)
1967-07-25 / 14. szám
Az újítótevékenység az NSZK-ban is a termelőmunka gazdaságosságának fontos tényezője. A BEFA az NSZK-ban működő, az üzemi munka észszerűsítésével foglalkozó szervezet. Az alábbiakban Ing. Franz Gottfried-nak, a BEFA igazgatójának (Darmstadt/ Kaiserslautern) cikkét ismertetjük, amely sok vonatkozásban a tőkés társadalmi viszonyokra jellemző megállapításokat tükröz, azonban számos érdekes gondolatot is tartalmaz, amelyek a nyugati országokban tapasztalható újító tevékenység kérdéseire vetnek fényt. A cikket — amely a „Technische Zeitschrift für praktische Metallbearbei tung" 197 februári számában jelent meg — tömörítve és rövidítve ismertetjük. Amikor kereken 30 évvel ezelőtt a szerző felelős beosztásban, először találta magát szemben az újító tevékenység problémáival, az üzemben szerzett szakmai tapasztalatai is már annak felismerésére vezettek, hogy az embereikre, anyagra és módszerekre gyakorolt külsőséges hatások egymagukban sohasem elegendőek egy csak megközelítően is optimális üzemi eredményesség biztosításához. Már ismételten meggyőződhetett a kisebb-nagyobb ügyekben — arról, mennyire döntően befolyásolják az egyéb paraméterek az üzemi eredmények alapját képező munkaeredményeket. E paraméterekről ma is állandóan beszélnek, azonban csak kevesen veszik olyan komolyan, hogy azokra állandóan eléggé figyelemmel legyenek. Ezek közül a paraméterek közül nyilvánvalóan a három legfontosabb: Szabadalmi ügyvivői jogosítványok Dr. Varró Gyula okleveles gépészmérnök, miskolci (I. Kinizsi u. 6.), Pálmai György okleveles vegyészmérnök, budapesti (V., Petőfi Sándor u. 17.), dr. Kulcsár József okleveles gépészmérnök, budapesti (XI., Bartók Béla út 46.), dr. Papp János okleveles vegyészmérnök, budapest (XI., Budafoki út 57/b.) és Szendy György okleveles villamosmérnök, budapesti (VII., Marek József u. 31.) lakosoknak az Országos Tervhivatal elnöke a szabadalmi ügyvivői jogosítványt kiadta. Nevezettek a szabadalmi ügyvivői esküt 1967. évi július hó 3. napján az Országos Találmányi Hivatal elnökhelyettese előtt az 1/1957. (X. 8.) О. T. számú rendelet 17. §-a értelmében letették, ugyanakkor a szabadalmi ügyvivők névjegyzékében felvetettek. Szendy György az Országos Találmányi Hivatalnál fennálló munkaviszonyának tartama alatt szabadalmi ügyvivői működését szünetelteti. 1. Az üzemi légkör, 2. A munkaszervezés. 3. Az együttműködés. Mindhárom paraméter szorosan összefügg egymással. Ami az újító tevékenység hatékonyságát illeti, a dolgozók hajlandósága az alkotó módon való közreműködésre, a jó üzemi légkörön áll vagy bukik. A jó üzemi légkör előfeltétele viszont a jó munkaszervezés, ami végső soron az emberek jó együttműködésének függvénye. Az újító tevékenység üzemen belüli helyzetével kapcsolatban szerzett tapasztalatok és statisztikai értékelések mindezt egyértelműen bizonyítják. Jóllehet, az olyan üzemekben, ahol rossz, vagy kevésbé jó az üzemi légkör, ahol hiányosságok vannak a munka szervezésénél és vitatható az együttműködés, logikusan sokkal több lehetőség kínálkozik az újító tevékenység előrehaladására, mégis leggyakrabban éppen ezekben az üzemekben intézik a legrosszabbul az újítások ügyét. Olyan üzemekben, ahol ilyen vonatkozásban jók az előfeltételek, az eredmények 3—4 szeresen felette vannak az elérhető statisztikai adatok szerinti átlagszámnak, amelyet olyan 33 jelentős nyugatnémet üzem adataiból nyertek, ahol módszeresen ápolják a javaslat-ügyet. Ez az átlagszám évenként és 1000 foglalkoztatottra jutóan kereken 50 újítási javaslatot jelent. Az üzemi légkör, a kollektíva „hangulata” kevésbé függ az üzem különleges szociális vívmányaitól, mint a kollektívának saját üzeméről alkotott jó vagy rossz véleményétől. Emellett igen mérvadó, hogy a munkatársak érezzék is, hogy őket valóban „embernek” és nem számnak tekintik. Az üzemekben a napi munkafolyamatokban tevékenyen közreműködő ember pozitív részvétele a munkafolyamat állandó javításában, az újítási javaslatok állandó vagy növekvő eredményei, egyáltalában a teljesítmény- és termelékenység-emelkedés minden fajtája, a mindenkori képesség és tudás mellett, a végzett munka helyes értékelésére és elismerésére, a teljesíteni akarás belső hajtóerőinek ösztönzésére vezethető vissza. Magától értetődő, hogy az ember és a munka közötti viszony, azonosan kedvező vagy kedvezőtlen körülmények között is, egyénenként változik, azonban az észszerű, jól átgondolt, az adottságoknak megfelelően történt munkába állítás: „a megfelelő embert a megfelelő helyre”, a hatékony tájékoztatás és ésszerű, ötletgazdag (nem sztereotip) üzemen belüli propaganda az ember munkához való viszonyát erősen befolyásolhatja pozitív irányban. A szerző véleménye szerint az ezeken a területeken végzett meggyőző és módszeres munka sikere az emberek jó értelemben vett „szervezett vezetésének” eredménye, amely széles bázison szisztematikusan kelti fel a munkatársak alkotókedvét és fokozza készségüket újítói és alkotói tevékenységük állandó növelésére. * Feldolgozta: Révész Lászlóné 25