I. számú polgári fiúiskola, Újpest, 1912
I. Kirándulás a Quarneróra. Alig van ország a föld kerekén, mely természeti szépségekben oly gazdagon meg volna áldva, mint hazánk. A délibábos Alföldet szeliden emelkedő dombsorok, majd mindig magasabb és magasabb hegyek s végül betakart bércek övezik. A dombsorokkal hullámos Dunántúl alatt mint védőbástya emelkedik a fenségesen pompás karsztvidék, melynek lábánál, mint bölcsőben a kisded, nyugszik hazánk reménysége — Fiume s a tenger. Maga a székesfőváros Budapest is, festői környezetével páratlanul áll a világ metropolisai között. Nem csoda, ha a főváros és környékének iskolái évenként gyakrabban keresik fel a szépséges kiránduló helyeket. A virágos május eljöttével az újpesti állami polgári fiúiskola növendékei is ellátogatnak Hűvösvölgyön át Mária-remetére, a Csillaghegy csonka kúpjához, az ókori történelem gazdag emlékeivel telt Aquincumba. A szokásos kirándulásokat általános pedagógiai jelentőség dolgában messze felülmúlta az a tanulmányútnak nevezhető 6 napos kirándulás, melyet az elmúlt iskolaévben intézetünk 36 növendéke 3 tanár vezetése mellett Fiuméba és a guarnerói öböl oly sok történeti emlékkel megszentelt vidékére tett. E kirándulás iskolánknak az elmúlt 9 év alatt ötödik nagyobb tanulmányútja volt. Mint a legelsők kezdtük meg a hosszabb ideig tartó utakat s bejártuk hazánk négy legszebb fővonalát. A Quarneró, Alduna, Erdély s a Magas-Tátra vidékei voltak utazásunk céljai. Jelen kirándulás az első ismétlése s mint ilyen már a múltak tapasztalaia is okulva fokozottabb mértékben tanulságos is volt. 1