I. számú polgári fiúiskola, Újpest, 1912

I. Kirándulás a Quarneróra. Alig van ország a föld kerekén, mely természeti szépségek­ben oly gazdagon meg volna áldva, mint hazánk. A délibábos Al­földet szeliden emelkedő dombsorok, majd mindig magasabb és magasabb hegyek s végül betakart bércek övezik. A dombsorokkal hullámos Dunántúl alatt mint védőbástya emelkedik a fenségesen pompás karszt­vidék, melynek lábánál, mint bölcsőben a kisded, nyugszik hazánk reménysége — Fiume s a tenger. Maga a szé­kesfőváros Budapest is, festői környezetével páratlanul áll a világ metropolisai között. Nem csoda, ha a főváros és környékének is­kolái évenként gyakrabban keresik fel a szépséges kiránduló he­lyeket. A virágos május eljöttével az újpesti állami polgári fiúis­kola növendékei is ellátogatnak Hűvösvölgyön át Mária-remetére, a Csillaghegy csonka kúpjához, az ókori történelem gazdag emlé­keivel telt Aquincumba. A szokásos kirándulásokat általános pe­dagógiai jelentőség dolgában messze felülmúlta az a tanulmányút­nak nevezhető 6 napos kirándulás, melyet az elmúlt iskolaévben intézetünk 36 növendéke 3 tanár vezetése mellett Fiuméba és a guarnerói öböl oly sok történeti emlékkel megszentelt vidékére tett. E kirándulás iskolánknak az elmúlt 9 év alatt ötödik nagyobb ta­nulmányútja volt. Mint a legelsők kezdtük meg a hosszabb ideig tartó utakat s bejártuk hazánk négy legszebb fővonalát. A Quarneró, Alduna, Er­dély s a Magas-Tátra vidékei voltak utazásunk céljai. Jelen kirán­­dulás az első ismétlése s mint ilyen már a múltak tapasztalaia is okulva fokozottabb mértékben tanulságos is volt. 1

Next