Ujság, 1926. április (2. évfolyam, 74-97. szám)
1926-04-01 / 74. szám
2 arra, hogy a tisztelt kormánypárti képviselő urak nem nagyon erőltetik meg magukat a munkában. Számtalanszor írtuk meg parlamenti tudósításunkban, hogy újra meg újra tanácskozóképtelen volt a nemzetgyűlés. Mennyi óra ment így veszendőbe! Tudtunkkal azért van pártja a kormánynak, hogy bármilyen viszonyok között biztosítsa a tanácskozóképességet. Illik talán arra is emlékezni, hogy a normális üléseken sokszor bizony alig húsz képviselő unatkozott a padsorokban. Röviden: nagyon is hiányzott az a munkakészség, ami gyors iramot diktált volna a parlamentnek. S ha van logika a világon, akkor a húsvét utáni ülésezés sem biztat több jóval. Gyorsított iram esetén attól kell tartania a kormánynak, hogy a szombati és a hétfői üléseken nem tud elég képviselőt odaállítani a parlament üléstermébe. Folytatódik a divat: kényszerhelyzetben megint szünet lesz vasárnap előtt és vasárnap utána fogynak majd a hétköznapok, de a munka csak nem akar majd előrehaladni. Mi már most óvást emelünk minden kényelmi szempont ellen. Ha valaki mandátumot vállalt, tartsa kötelességének, hogy ott legyen, ahol a törvényeket alkotják. Legyen ott szombaton is, hétfőn is s ne feledkezzék meg arról, hogy a francia kamarában még Szilveszter éjszakáján is tárgyaltak, mert fenyegetett az ex-lex, amit minden körülmények között el akartak hárítan. Magyarországot is az a veszély fenyegeti hogy nem lesz meg kellő időre a népszövetségnek megígért zárszámadás és költségvetés. Ez van akkora katasztrófa, mint az ex-lex, mert mindössze arról a csekélységről van szó, vájjon visszakapjuk-e pénzügyi szuverenitásunkat, vagy nem. Itt aztán nem szabad tréfát ismerni és mi már most alibit igazolunk az ellenzék számára. Ebben egyedül és kizárólag a kormány mulasztását látjuk és a felelősséget is a kormányra hárítjuk. Előre tiltakozunk az ellen, hogy „kifáradt“ képviselőkről beszéljen bárki is, mert a képviselő urak éppen eleget pihentek a mostani költségvetési évben, csak úgy, mint az előbbiekben. Előre tiltakozunk az ellen is, hogy pünkösdkor újabb hosszú szünetet adjanak a nemzetgyűlésnek. Éppen elég lesz két nap — ismételjük — mint a diákoknak. Tessék szorgalmasan dolgozni, mert egyedül el a kötelességük. Ezért áldoz súlyos milliárdokat az ország a törvényhozásra. Ráadásul talán azt is elvárhatná, hogy a munka terén éppen a parlament mutasson példát. ÚJ IGAZSÁGÜGYI TÖRVÉNYJAVASLATOK. Értesülésünk szerint az igazságügyminiszter a húsvéti szünet után több olyan törvényjavaslatot fog a nemzetgyűlés elé terjeszteni, amelyekkel a gazdasági életben kialakult jogszokásokat akarja törvényhozási úton rendezni. Fontos rendelkezéseket fog tartalmazni a többi között a részvénytársaságok rendelkezési jogának módosításáról szóló törvényjavaslat. Külön reformjavaslattal a hagyatéki eljárást kívánja meggyorsítani az igazságügyminiszter. Az okirati kényszerről szóló törvényjavaslat is hamarosan elkészül, amely az adásvétel, a bérleti szerződés, a haszonbérlet stb. eljárási szabályait van hivatva rendezni. Bethlen István gróf megkezdte a pártközi konferencia előkészítését. Klebelsberg Kuno gróf és Perényi Zsigmond báró tanácskozása a miniszterelnökkel. Bethlen István gróf miniszterelnök tegnap este érkezett vissza inkepusztai birtokáról Budapestre. Ma már korán reggel megjelent hivatalában, ahol meghallgatta Referenseinek előterjesztését és megtette a szükséges intézkedéseket a pártközi konferencia tervének megvalósítása érdekében Politikai körökben nagy jelentőséget tulajdonítanak annak, hogy a miniszterelnök ma délelőtt fogadta Perényi Zsigmond bárót, a Magyar Nemzeti Szövetség elnökét, majd Klebelsberg Kuno gróf vallás- és közoktatásügyi minisztert. Elterjedt hírek szerint ez a látogatás a titkos társaságok ügyével függ össze. Klebelsberg Kuno gróf kultuszminiszterrel több óráig tanácskozott a miniszterelnök. A kultuszminiszter a tanácskozás után a hozzá intézett kérdésekre csak annyit válaszolt, hogy a miniszterelnökkel folyó ügyekről tárgyalt, félhivatalos információ szerint pedig a miniszterelnök csupán a vallásalap ügyéről tárgyalt a kultuszminiszterrel. Megjelent egyébként Bethlen István grófnál Walkó Lajos külügyminiszter és Khuen- Sléderváry Sándor gróf is, akikkel szintén hosszasabban tárgyalt a miniszterelnök. Perényi Zsigmond báró a kihallgatás után azt jelentette ki a hozzá intézett kérdésekre, hogy látogatása teljesen magánjellegű volt s csupán ünnepi jókivánatait tolmácsolta Bethlen István grófnak. ÚJSÁG CSÜTÖRTÖK, 1926 ÁPRILIS 1 Egyébként pedig koronatanúk vagyunk Inzultálták a volt román igazságügyminisztert. Egy őrnagy kétszer arcába vágott. — Az útlevélpanama epilógusa. Csendélet a bukaresti pályaudvaron. Bukarest, március 31. Feltűnést keltő botrány játszódott le a bukaresti pályaudvaron. Marzescu, a lemondott Bratianu-kormány igazságügyminiszternek fogadására, aki betegségét gyógyítani két hónapig a külföldön tartózkodott, megjelent a lemondott liberális kormány valamennyi tagja, Bratianu volt miniszterelnök kivételével, valamint Marzescu számos más politikai barátja. Marzescu az Orient-expressről leszállva, hosszasabban elbeszélgetett a pályaudvaron megjelent barátaival, majd a kijárat felé igyekezett Chircutescu, Vaitoianu és Duca volt miniszterek társaságában. Amikor a kijárathoz ért, hirtelen elébe állott Stefanescu-Draganesti őrnagy, akit annak idején az útlevélpanama ügyével kapcsolatosan letartóztattak, de később szabadlábra helyeztek és e szavakkal: — Nesze, ezt Vaitoianuért és ezt Nanduért! — kétszer hatalmasan az arcába vágott Marzescunak, aki száján és arcán megsebesült. Az ütések oly erősek voltak, hogy Marzescut barátainak kellett megfogniuk, hogy el ne essék. Ugyanekkor egy csoport Stefanescu-Draganesti őrnagyra támadt. Ütlegelni kezdték, úgy hogy az őrnagy a földre bukott. Stefanescu-Draganestit letartóztatták, bevitték a pályaudvari őrszobára, ahol maga Nikolceanu rendőrprefektus hallgatta ki, ahonnan azután átszállították a rendőrprefektúrára. Marzescut lakására szállították. Megállapították, hogy sérülése nem súlyos. SENKI SEM TUD BIZONYOSAT EURÓPA VALAMENNYI WEISSBERGERÉNEK MILLIÁRDOS ÖRÖKSÉGÉRŐL. AUSZTRÁLIÁBAN NYOLC ÉV ELŐTT MEGHALT EGY VÁLLALKOZÓ WEISSBERGER, AKINEK AZ ÖRÖKÖSEIT KERESIK. ÉVEKIG TARTHAT, AMÍG AZ ÁLLÍTÓLAGOS ÖRÖKSÉGHEZ HOZZÁJUTNAK A WEISSBERGEREK. A kommunizmus utáni években, amikor Amerikával ismét helyreállt a forgalom, a szeretetadományokkal egyidőben újból felbukkantak az amerikai nagybácsik milliárdos örökségeikkel. Egyre-másra jelentett meg híresztelések fantasztikus örökségekről. Nem egy élelmes ember került ki úgy az újvilágba, hogy itthon famíliája körében elhiresztette, hogy valamilyen amerikai nagybácsi után milliókat örököltek és a családtagok közköltségen küldték ki az illetőt, hogy az örökségnek utánajárjon. Alig múlt el hónap, hogy ilyen fantasztikus örökség híre ne bukkant volna fel. Nemrégiben ismét szárnyra kelt egy milliárdos örökség híre. A hit bölcsője minden valószínűség szerint Abonyban ringott, csakhamar bejárta azután nemcsak Magyarországot, hanem Ausztriát, az elszakított területeket, sőt Németországot is. Mindenütt, ahol Weissberger nevű emberek laktak, habzsolva szürcsölték azt a hírt, hogy 15 millió font sterling vár felosztásra a Weissbergerek között. Alkalmi matematikusok hamarosan kiszámították, hogy a jelentkező mintegy 500 Weissberger mindegyikére 12 milliárd jut a mesés örökségből. Az Abonyból származó híresztelés szerint 1824 tavaszán vándorolt ki Abonyból Weissberger József Ausztráliába és Sidneyben telepedett meg. Néhány esztendő alatt a kis vállalat, amelyet alapított, hihetetlenül fellendült, úgy hogy Weissberger rövid idő múltán több ólombánya és ültetvény tulajdonosa lett. Weissberger, amikor ifjú feleségével kivándorolt, leánygyermekét, Rózát az abonyi rokonoknál hagyta, akik felnevelték, majd férjhez adták az ugyancsak abonyi származású Róth Izraelhez. A kivándorolt házaspár és a család között később megindult a levelezés és amikor Weissberger Róza férjhez ment, az akkor már dúsgazdag apa a leányt és a vőt magához hívta és Róth vette át az összes üzemek vezetését. Róth Izrael — ahogy Abonyban mondják — 1908-ban halt meg örökösök nélkül és mintegy 15 millió font sterlingre becsült vagyonát magyarországi rokonai öröklik. Az óriási vagyon kezelését a sidneys-i magyar érdekképviselet vette kezelésbe azzal, hogy fel fogja kutatni a magyarországi törvényes örökösöket. Ahogy ez a milliárdos örökségről szóló híresztelés lábra kapott, valósággal megrohanták Boda Ernő dr. ügyvédet, akihez állítólag a belügyminiszter küldte át az ausztráliai értesítést, a Weissbergerek, hogy minél hamarább osztozhassanak az örökségen. Különösen Szegeden igen sok olyan család van, amely az abonyi Weissberger-családdal rokonságban van és ezek mind azt hitték, hogy a milliárdokat rövidesen kézhez kapják. Az Abonyból származó családok hónapok óta egyebet sem tesznek, minthogy olyan adatokat igyekeznek kimutatni, amelyek szerint az egykori Weissberger József családjával való rokonságukat igazolják. A legendás híreszteléssel szemben az Újság munkatársa illetékes helyekhez fordulva a következő információkat kapta: — Weissberger Imre dr., a Hitelezői Védegylet ügyésze szerint a híresztelés semmi egyéb, mint valamelyik Weissberger nevezetű ember kitalálása, aki valószínűleg előleget, vagy kölcsönt akart felvenni a nem létező örökségre. Weissberger Imre dr., aki állítólag az örökös család feje, soha hírét sem hallotta sem Weissberger Józsefnek, sem pedig az örökségekötös, tarajos habokban, este táncolt a hotelben. Itt ismerkedett meg Vele. Ő volt az Első. Milyen csodásakat mondott neki! Lita egy tündér, a legdrágább angyal a világon. Midőn a csónak himbálva vitte a sima vizen, Lita gondolkozott. Kár lenne ezért a kedves fiúért, oly fiatal, alig tizennyolcéves és úgy szereti Litát. De mégis azt mondta neki a vallomása után. — Soha nem lehetek a felesége, mert... Tovább nem mondta, de nagyon meg volt magával elégedve. Rettenetesen titokzatos lehetett. Ő egy démon, most már biztosan tudja. A férfiakkal azt tesz, amit akar, ki vannak neki szolgáltatva. Kicsit félt, ha hazasétál, nagy ijedtség lesz a hotelben ... és suttogva fogják neki újságolni: Ervin meghalt... Gondolataiba mélyedve, most vette csak észre, hogy nem messze tőle valaki áll a parton. És szívdobogva, lélegzetvisszafojtva figyelt, mert Ervin volt. Merően nézte az azoros vizet. Vájjon a tengerbe ugrik-e? Most, lehajol, felvesz egy és kavicsot és — Lita alig mert a szemeinek hinni, kacsázott! Kipirulva, izgatottan dobta a köveket a vízre, némelyik rögtön elmerült, nem jó, de aztán: — Lita tapsolni szeretett volna, el volt ragadtatva ... nagyon ügyes volt... — Ez egy buta gyerek — gondolta Lita — és nem is szeretett eléggé. Boda Ernő dr. ügyvéd, akinél az örökösödési ügy iratai vannak, a következő felvilágosítást, adta: — Tény az, hogy az ausztráliai Gulburnben végrendelet hátrahagyása nélkül elhunyt egy Weisberger Lipót nevű vállalkozó, aki 1824-ben Balassagyarmaton született. Tíz év előtt, 1916-ban érkezett diplomáciai utón a magyar belügyminisztériumhoz az ausztráliai hatóságok megkeresése, hogy Weissberger Lipót örököseit kutassák fel. Az ügy énhozzám került. Hogy Weissberger Lipótnak mennyi vagyona volt, azt még hozzávetőlegesen sem lehet tudni, mert semminemű leltár, vagyonkimutatás vagy olyan útbaigazítás sincsen, amely Weissberger vagyonáról szólna. A megkeresés csupán arról szólt, hogy Ausztria- Magyarország területén lakó törvényes örökösök jelentkezzenek. Tíz év óta folytatom a munkát az örökösök listájának összeállításán. Megállapítottam, hogy a balassagyarmati születésű Weissberger Lipótnak öt testvére volt: József, Jakab, Etel, Cilly és Lajos. Ezeknek leszármazottai körülbelül 80-an, 90-en vannak. Mintegy 25 család ez, akik Balassagyarmatról Európa majdnem minden államába származtak szét, Weissberger, Schück, Kohn és Weiss családi nevekre oszoltak és részint Magyarországon, a megszállt területen, Németországban, Spanyolországban, Bulgáriában és Törökországban élnek. Az Abonyból származó Weissbergerekés azok leszármazottai többször felkerestek már az örökség ügyében és annak ellenére, hogy közöltem velük, hogy az örökhagyó Weissbergerhez semmi közük sincsen és az örökség tekintetében semmi jussuk nincsen, mégis minduntalan azt híresztelik, hogy ők a tulajdonképes örökösök. — A legpontosabb kutatások alapján állapítottuk meg a törvényes örökösöket, akik azonban még maguk sem tudják, hogy mennyit örököltek és ha tényleg maradt Weissberger Lipót után vagyon, mikor kaphatják azt meg. Annyi mindenféle igazoló irat, születési bizonyítvány, családfa, stb. szükséges, hogy még jó néhány évig fog tartani, amíg a szükeséges írásokat a Balassagyarmatról származó leszármazottak beszerezhetik. Amikor pedig a szükséges iratok mind meglesznek, akkor kezdődnek meg a diplomáciai eljárások az örökösödés körül, úgy, hogy valószínűleg már csak a jelenlegi örökösök örökösei juthatnak ahhoz a vagyonhoz, amely Weissberger Lipóté volt. Lehetséges, hogy valóban milliárdokat ér ez a vagyon, de az sem kizárt dolog, hogy meg sem közelíti azt az összeget, amibe a különböző iratok beszerzése kerül, mert — ismétlem — semminemű értesítés és információ sincs arról, hogy milyen vagyont hagyott hátra a gulburni vállalkozó. Május 25-én lesz a választás Romániában. n Don Fernando, írta Losonczi Lilla. „Egy dörrenés és don Fernando átlőtt szívvel hanyatlott a chaise-longuera. ... Laetitia zokogva borult a halott, az ő áldozata fölé...” (Vége.) ...Lila, a kis tizenötéves Lila könnyben úszó szemei hosszan tapadtak még az utolsó szavakra. Szegény, elegáns, karcsú dán Fernando — és Laetitia, akiért ez a szép, hős nemes öngyilkos lett! Beleképzelte magát a hősnő helyébe ... csináltatna magának egy pazar fekete ruhát — ez stílusos és jól áll neki — és egy kis kalapot, ami oldalt beárnyékolja az arcot, de ne nagyon mélyen, és ő is föléje omlana... vagy —* nem, óh — és most valami bizonytalan érzése volt: öröm, szomorúság, büszkeség, — igen! Ő büszke lennie rá, ha valaki meghalna érette! Mily gyönyörű ezt elképzelni is! — Egy „sikoly röppenne el ajkairól“ (mint ahogy ilyenkor szokás) s ájultan vinnék be szobájába— édesapja, anyja ápolná, becézné, és ő — nem akar napokig enni. Mert hát, Istenem, borzasztó lelkiismeretfurdalása van: — megölt egy embert!! Jaj, ha megjelenik neki a szelleme! Á, hiszen ez nem lehet. — Midőn egyedül van a szobában, pillanatra eszébe jut, milyen érdekes lenne utána halni. — De miért? Az élet oly szép — és az ember oly hamar vigasztalódik... De hát — miért is ne lehetne valaki éppen ő érte öngyilkos? Elég szép, okos és mindenki szereli. És Mary, aki sokat tapasztalt, már tizenhétéves és szerelmes is volt, ő mesélte, hogy a férfiakkal csak bánni kell tudni, ez a fontos. Óh, de hogyan, miképpen kezdje?! És ettől a perctől kezdve olyan erős lett Lilában ez a vágy, hogy órákig ült egy sötét sarokban ábrándozva, kiszínezve élete regényét. Az ismerősei hogy irigyelnék, hogy csodálnák! — Meg kell lennie ... — Lilát a tengerhez vitték nyáron. Mennyi gyönyörűség várt ott rá! Fürdőit a kék, ezüst Visszajötteka városba és Lila kezdett társaságba járni. Sokan foglalkoztak vele, a ,,gárda“ minden lépését, mozdulatát leste. De legjobban Laci, egy csinos, barna, ki komolyan beleszeretett. Ő csak bolondította, néha kedves volt vele, máskor a végletekig szeszélyes és gúnyos. A fiú verseket írt, kért, könyürgött; Lita már célnál hitte magát. Egy napon szokatlanul meleg volt hozzá — és másnap, mikor találkoztak, röviden kiadta az útját. Na, ebbe belehal, — ezt hitte Lita. De nem. Talán tülönérzetes volt és unta ezt a kegyetlen játékot? Lita nem bánta. . , . Jött egy másik. Lita fagyos volt, mint a Bukarest, március 31. (Orient Rádió.) Averesen tábornok, miniszterelnök elnökletével megtartották az első minisztertanácsot. A minisztertanácson elhatározták, hogy a választásokat május 25-ére írják ki és hogy az országgal manifesztumban közlik a kormányprogrammat. Az uj kormányt a királyság minden részében bizalommal és megelégedéssel fogadták. Még Miklóst annál jobban vonzotta. Szavalt Lizának boldogtalan, reménytelen szerelemről és Lita gyengéd célzásai, a meghalásra vonatkozóan, mely az egyedüli í sebére, úgy látszik megértéssel találkoztak ... ... De — itt valószínűen a túlságos közöny volt a Haj... Elhatározta, hogy nagyon barátságos, bájos lesz elentul... * ... Ez nem is esett nehezére. A következő öngyilkosjelölt minden tekintetben megfelelt. Elegáns, hódító, don Fernando lehetett ilyen. Táncoltak együtt, és a mámoros, forró báli éjszakák nagy hatással voltak barátságuk fejlődésére. Ez az élet szép volt, tartalmas, álomszerű, édes. ... Csak akkor kezdett remegni, ha arra gondolt, hogy ezt szereti és mégis meg kell halnia... de így még sokkal romantikusabb, a lemondás ... igen, így igazi. Lita féltékeny volt... Talán nagyon is szerettem, ez volt a hiba, gondolta Lita és elhatározta, hogy többé nem fog szeretni..." ... Tavasszal látta először. Nem volt hozzá hideg, se forró, se közönyös, — nem is szerette. De elhatározta: ez lesz az. * A férfi már jóval túl a harmincon, első és utolsó szerelmének minden odaadásával, gyengédségével imádta Litát. — Lita, maga lesz a legboldogabb asszony, a legkörülrajongottabb nő. Legyen az enyém! Az én egyetlenem, liliomszálam, mindenem, kicsi feleségem! Olaszországból hazatérve, Lita egy napon az őszi verőfényben fürdő utcákon sétált. Egyszerre egy hangra lesz figyelmes, mely egy ismerős, drága nevet mond, az ura nevet: — Hallottad? A Darvas Jani „öngyilkos lett", — megnősült. Lita halkan, boldogan kacagott...