Ujság, 1926. május (2. évfolyam, 98-120. szám)

1926-05-06 / 101. szám

4 WISAJ, CSÜTÖRTÖK, 1926 MÁJUS 6 Rassay Károly felszólította a kormányt: az összes egyesületek alapszabályait tegye a Ház asztalára nagy vita az Ébredő Magyarok Egyesületéről. — Lehet-e ébredő a magyar biró? — Pesthy miniszter segíteni akar az ügyvédeken. — „A fajvédők ne az alkotmányosság fehér plasztronját, hanem a diktatúra fekete ingét viseljék.61 Saly Endre felszólalásával kezdődött a parla-­­ment mai ülése, amelyen folytatólag tárgyalták­­ az igazságügyi tárca költségvetését. A szónok a politikai elítéltek ügyeinek felülvizsgálását sürgette. Wolff Károly beszélt azután és azt hangoztatta a többi között, hogy a sajtót is minősítéshez kellene kötni, mint bármely ipart. Védelmébe vette a bíróságot és új kereskedelmi törvényt sürgetett. Fábián Béla azt fejtegette beszédében, hogy csökkent a köztisztviselői kar morálja, majd úgy folytatta, hogy jaj az országnak, amelyben a bírák, politizálnak. Kifogásolta, hogy Wolff Károly, a közismert politikai irány egyik fő­reprezentánsa bent ül az Orszá­os Bírói és Ügyé­szi Egyesület elnöki székében. — Magának Wolff Károlynak — mondotta — kellene megkímélni a bírákat attól a megítéléstől, hogy a bírák előtt Wolff Károly éppen szélsőséges politikai irány­zata miatt kedves. A bírák nem lehetnek tagjai politikai egyesületeknek, mint például az EME-nek. Wolff Károly: Az EME nem politikai egye­sületi Balsay Károly: Hogyan lehet komolyan mon­dani azt, hogy ez az egyesület nem politizálhat? Fábián Béla (Wolff Károly felé): A képviselő úr nem mondhatja komolyan az EME-ről, hogy társadalmi egyesület. Kérdezem, lehet-e a bíró tagja olyan egyesületnek, mint az EME? Rassay Károly: Volt olyan ügyész is, aki éb­redő jelvénnyel tárgyalt! Fábián Béla: Az I­ME-nek számtalan bíró a tagja. Ila az igazságügyminiszter úr kijelenti, hogy bíró tagja lehet az ÉME-nek, tegyék ezt közzé a hivatalos lapban és tegyék közzé azok­nak a bíráknak a névsorát, akik tagjai az ébre­dők egyesületének. Sokan élünk abban a meggyőződésben, hogy nem ítélkezhetnek elfogulatlanul azok a bírák, kik más fogadalmat is tesznek. A Kovács-testvérek ügyében ítélkező bíró pél­dául csa­ az EME-ben találkozott a vádlottal. Wolff Károly: Ezt nem hiszem! Fábián Béla: Tessék megkérdezni az igazság­miniszter úrtól, ő tud róla. Adja ki az igazság­ügyminiszter az utasítást a bíráknak, válassza­nak: ébredők akarnak-e lenni vagy bírák. A nemzetgyűlés tekintélyes része elítéli azt, hogy bíró titkos társaságoknak vagy politikai szine­­zetű­ társaságoknak a tagja legyen. Bűn csak egyféle van, de közönséges, becstelen bűnösök elkövetik azt az aljasságot, hogy a hazára hivat­koznak. Ez a hivatkozás ne lehessen enyhítő körülmény az ilyen becstelen bűnösöknél. Sajnos, ahány nagyobb bűncselekmény történt az utóbbi években, tetteseik mind hazafiakként akartak szerepelni. Wolff Károly: Ez a csirkefogók védekezése! Magyar bíró ezt úgy sem veszi figyelembe. Erődi-Harrach Tihamér volt a következő fel­szólaló, aki az ügyvédség súlyos anyagi helyze­tére h­ívta fel a kormány figyelmét Eckhardt Tibor is beszélt és azt az állítást is megkockáztatta, hogy Jugoszlávia, Csehország, Olaszország mind a titkos társaságoknak köszön­hetik megalakulásukat. Rassay Károly: Azért védi őket, mert meg­gyilkolták Ferenc Ferdinándot. (Zaj.) Eckhardt Tibor: Azoknak a társaságoknak, amelyek az állam érdekeit védik, szervezkedniük kell. Rassay Károly: A föld alatt? Malasits Géza: Hét éve nyögjük ennek a teó­riának áldásait. Berki Gyula: Csak egyféle esküt lehet tenni: a hivatalos esküd­ RASSAY KÁROLY BESZÉDE. Rassay Károly következett a soron, aki egy­órás beszédében izzó-porrá zúzta az ébredők el­nökének érveit. — Furcsa az a megállapítás — mondotta a többi között — egy magyar képvi­selő részéről, hogy a mostani Jugoszlávia egy titkos társaságnak, a Narodna Obranának köszöni létét. Egy olyan titkos társaságnak, amely tudva­lévően gyilkosságokra szövetkezett és az osztrák­­magyar monarchia trónörökösének meggyilkolá­sával lángba borította a világot. Jugoszlávia nem a Narodna Obranának kö­szönheti nagyságát, hanem annak a heroiz­­musnak, amellyel nehéz napokban megtalálta az összekötő nagy ideált és nem engedett el­választóvonalat életre keltetni a társadalom rétegei között. A szónok részletesen foglalkozott a titkos tár­saságok ügyével és megállapította, hogy alig volt bűncselekmény az utóbbi évek során, amelyeknek szálai ne a titkos társaságokhoz vezettek volna. Hogy Nádosy Imre a titkos társaságok feje és vezetője volt, az mindenki előtt köztudomású. Eckhardt Tibor: Ön nem volt tagja titkos tár­saságnak? Rassay Károly: Nem voltam? Eckhardt Tibor: És ha bebizonyítom? Rassay Károly (emelt hangon): Nem tudom, mire céloz a képviselő úr, de megnyugtatom, hogy ezt nem tudja bizonyítani. 1918 decemberé­be­n elhívtak a sastéri polgári iskolába, ahol egy­­párszor összejöttem barátaimmal, ismerőseimmel. A továbbiakban várom az ön leleplezéseit. A tit­kos társaságok nem a forradalmakban alakultak, hanem a k­ommün bukása után bizonyos emberek előretöréséért és az ön politikai ideálja, Nádosy Imre engem is hívott ilyenekbe. Keresse meg a képviselő úr nevemet a­saságok tagjai között, de arra kérem, hogyha a nevemet nem találja meg, hozza ide azoknak a neveit, akikre rátalál. Konszolidált államnak nincs szüksége titkos társaságokra. Most is hirdetem, hogy a frankügyben megnyugtató eredményt addig elérni nem lehet, amíg a titkos társaságokat fel nem oszlatják. A kérdés lényege nem az, hogy alap­szabállyal működik-e az egyesület, vagy sem. A lényeg szerintem az, valamelyik társaság a működését nyilvánosan, vagy titkosan fejti-e ki. Urbanics Kálmán: Ilyenek voltak, vannak és lesznek. Rassay Károly: Nem voltak, vannak és lesz­nek, képviselő úr, hanem ilyenek nem lehetnek. Én azt kívánom, hogy a kormány határozza el magát a végső lépésre, tegye le ide a Ház asztalára az 1919 óta alapított összes egye­sületek alapszabályait. Meskó Zoltán: Nem férne az asztalra! * Rassay Károly: Ez tévedés képviselő úr, mert politikai egyesületek, gazdasági szervezetek alap­szabályait nem hagyták jóvá. Az EME plakáto­kon támadta a kormányt, tehát politikai kritikát gyakorolt, 1922-ben ez az egyesület irányította az országos választásokat. A Keresztény Nemzeti Li­gába annak idején, mint az igazságügyminiszté­rium tisztviselője, többi tisztviselőtársaimmal együtt, korporative én is beléptem. Később, mi­kor képviselő lettem, bizonyos vonatkozásokban a ligával szemben foglaltam állást. Erre levelet kaptam, amellyel kizártak és én erre büszke vol­tam. Hogy a Keresztény Nemzeti Ligában benne van az egész bírói kar, azt Wolff Károly képviselő úr, aki szintén tagja, tudhatja. Wolff Károly: Ott is leszek! Rassay Károly felszólította a kormányt, adja meg a lehetőséget az emigránsok hazatérésére és soron kívül intézze el ezeknek az ügyeknek a tárgyalását. Végül intelmet intézett a fajvédők­höz, mondván, legyenek legalább önmagukhoz következetesek, ne hordják az alkotmányosság fehér plasztronját, hanem a diktatúra fekete in­gét viseljék. (Helyeslés a baloldalon.) Malasits Géza, majd Propper Sándor beszélt azután. Az utóbbi a­­többi között ezt mondotta­­: Itt volna már az ideje, hogy adjuk át a bíróságot saját rendeltetésének. Utóvégre még­sem lehet a politikai bosszúra alapuló rendszert tovább fentartani. A lelkiválságot, amely kétség­telenül fennáll, nem szuronyokkal, hanem a ki­­engesztelődés politikájával lehet csak megszün­tetni. Végül határozati javaslatot nyújtott be, amely szerint utasítja a nemzetgyűlés a kormányt, hogy a kormányzósértési és nemzetgyalázási pe­rek ítéleteit amnesztia útján semmisítse meg, illetve az elítélteket bocsássa szabadon. Pesthy miniszter az ügyvédi kar szomorú helyzetéről. Pesthy Pál igazságügyminiszter válaszolt az elhangzott beszédekre.­ — A gyorsított ítéletek revízióját — mondotta — magam is szükséges­nek látom és ezt a Meggyőződésemet már két évvel ezelőtt is kifejeztem a büntetőnovellában. Nem engem terhel a felelősség, hogy ez a novella és vele együtt ez a revíziós paragrafus két esz­tendő óta nem tudott tető alá jutni. A kormány ahhoz hozzájárult, hogy­ az emigránsok haza­térve, szabadlábon védekezhessenek. A polgári törvénykönyv tervezete elkészült és kinyomatás előtt áll. Rövidesen előterjesztem a kereskedelmi törvény revízióját. A bírák politikai szereplését mindig elleneztem és kijelentem, hogy mihelyt tudomást szerzek, hogy valamely bíró olyan esküre van kötelezve, amely bírói esküjével ellen­kezik, megindítom az eljárást. Fábián Béla: Hát lehet-e biró ébredő vagy nem lehet? Pesthy Pál igazságügyminiszter: Én nem tudom, mi az, hogy ébredő! Éin nem tudom, hogy politikai, vagy társadalmi, egyesület-e? (Zaj.) Fábián Béla: Nem olvas újságot? Pesthy Pál igazságügyminiszter: Én csak azt tudom, hogy bíró politikai egyesületnek nem lehet tagja. Fábián Béla: Hát csak nem akarják azt mon­dani, hogy az ébredők egye­sülete nettt politikai egyesület?! A csongrádi ügyek! Peyer Károly: A Klebelsberg-plakát. Pesthy Pál igazságügyminiszter: Beszélnem kell az ügyvédek szomorú sorsáról. A vidéki ügy­védi kar valahogyan biztosítani fogja életét, külö­nösen a telekkönyvi forgalom fellendülése foly­tán, de végtelen aggodalommal és szomorúsággal látom a budapesti ügyvédi kart. Minden módot és alkalmat meg fogok ragadni, hogy az ügyvédek helyzetén segítsek.­­ Végül kijelentette a minisz­ter, hogy az esküdtszékek visszaállítására még nem látja elérkezettnek az időt. A nemzetgyűlés azután az igazságügyi tárca költségvetését általánosságban elfogadta és a be­nyújtott határozati javaslatokat elvetette. Az elnök jelentette, hogy tegnap több kép­viselő önmaga ellen összeférhetetlenségi bejelen­tést tett. Ezek között tévedésből szerepelt Dréhr Imre neve. Dréhr Imre személyes kérdésben szólalt fel és kijelentette, hogy a szeszkartel igazgató­ságának sohasem volt tagja, egyébként összes igazgatósági tagságairól régen lemondott. Aztán elfogadták a mentelmi bizottság javas­latát és Szeder Ferencet jegyzőkönyvi megro­vásra ítélték. Következtek az interpellációk. Peyer Károly a salgótarjáni legutóbbi bányasze­rencsétlenség kapcsán a pénzügyminisztert inter­pellálta. Beck Lajos interpellációjáról külön cikk­ben számolunk be. ANKÉT A VILLAMOSON VALÓ DOHÁNYZÁSRÓL. Az Újság megírta, hogy több városatya indít­ványt tett a villamosokon való dohányzási tilalom megszüntetésére. A főváros és a rendőrség ezt a tervet ellenzi és továbbra is a tilalom fen­­tartása mellett foglal állást. Ez a kérdés a közön­ség széles rétegeit igen élénken foglalkoztatja, amit bizonyítanak a szerkesztőséghez intézett alábbi levelek is. Vannak, akik minden lelkese­désükkel síkraszállanak a villamoson való füstö­lés érdekében, mert azt a félórácskát, amit a villamoson töltenek, sem bírják ki szivar, vagy cigaretta nélkül. Mások viszont hadat üzennek a villamosbeli dohányzásnak. Vélemények és ellenvélemények. Az illetéke­sek okoskodjék ki ezekből, mit is kell tenni, hogy mindkét tábor egyformán megelégedett legyen. INKÁBB GYALOG MEGY, CSAKHOGY CIGARETTÁZHASSON. Tisztelt Szerkesztő Úr! Engedje meg, hogy nagyon sok barátom és társam nevében én is hozzászóljak az Újság­ban felvetett kérdéshez, tudniillik megengedje-e a fő­város a villamoskocsikban való dohányzást? Előre bocsátom, hogy jó­magam — sajnos — erős dohányos vagyok, naponta 60—80 cigarettát szívok el, még ebéd és vacsora közben sem tudom letenni a cigarettát. Azt hiszem, nem egyedül vagyok így s azért nem érdektelen, ha nyilvánosságra kerül a véle­ményem. Bevallom­­. Szerkesztő Úr, én főleg azért nem ülök villamosra, mert a kocsikban nem szabad dohányozni. A múlt napokban vidékről jöttem haza Budapestre. A vasúti kupék zsúfolásig meg­teltek, csupán a „Ne­mdohányzók" részére fen­­tartott szakaszban voltak kényelmes ülőhelyek. Én inkább álldogáltam négy órán keresztül a zsúfolt kocsik folyosóján, semhogy beültem volna a tilalmas területre. Inkább szenvedtem, tűrtem és a két lábam majd leroskadt egész utazás alatt — minthogy lemondjak a cigarettáról, így vagyok a pesti a villamossal is. Inkább gyalog járok, vagy hosszabb út esetén fizetem a drága kocsit és az autótaxit, csakhogy cigaret­­tázhassam! Tudom jól, ez átkos és káros szen­­vedély. De nem tudok segíteni rajta. Szóval vegyük azt, hogy sokan vagyunk ilye­nek. (Pedig vagyunk elegen!) Most mi mind­annyian leszorulunk a villamosról, ha csak nem akarunk titokban cigarettázni, ami egyrészt költ­séges (a büntetés miatt), másrészt a kellemetlen­­ségek miatt sem kockáztatható! Azért szeretném, ha "­elesen találvánalf­erő" arra vonatkozó meg­oldást, hogy dohányos emberit utazhasson villa­moson. Akár pótkocsin, akár első, vagy hátsó perronon, akár külön dohányzó szakaszban, de valamilyen úton-módon mégis szabadjon dohá­nyozni a pesti villamoson!... A megoldás módját én nem tudom megmondani. Nem hivatásom és nem kötelességem. Csak egyike vagyok azoknak, akiknek az újítás nagyon jól jönne. Kérem az Újság fővárosi rovatának igen tisztelt szerkesz­tőjét, ne dobja papírkosárba soraimat, hanem foglalkozzék vele érdeme és értelme szerint. Tisztelettel: E. Z. dr. BÉCSBEN a pótkocsikon SZABAD A DOHÁNYZÁS. Igen tisztelt Szerkesztő Úr! Nagy csodálkozással olvasom a sok vitát, amely az ilyen egyszeri­ kérdés körül folyik: Megengedhető-e a dohányzás a villamosokon, vagy sem. Nevetséges ez a vitatkozás, a hatósá­goknak állásfoglalása, városatyáknak szóharca. A villamosvasút-vállalat szerény nézetem szerint egy kereskedelmi vállalkozás, amelynek mindent el kell követnie, hogy járműveit minél kereset­tebbé, az utazást a közönségnek kényelmessé és elviselhetővé tegye. A dohányzási tilalom olyan megszorítás, amely helytelen. Csak a bécsi pél­dára hivatkozom. Ott a villamosok első kocsiján tilos a dohányzás, ellenben megengedett a pót­kocsikon, még a kocsik belsejében is, ahol az ülések mellett még hamutartók is vannak, akár a vasúti kocsikban. Miért ne lehetne ezt nálunk is ilyen formában megengedni? Senkinek nem volna kellemetlen és nem eshet meg, hogy ki­égessék a más ruháját, ami előfordulhat a túl­zsúfolt perronokon. S nem volna baj az sem, ha a messzi útra menő utas, az Újpestre, vagy Erzsébetfalvára, Zugligetbe, vagy Hűvösvölgybe utazó rágyújthatna egy cigarettára, vagy szivarra Nagyon egyszerű és érthető a dolog, nyilván azért is vitatkoznak olyan tengersokat rajta. Tisztelettel Egy szenvedélyes dohányos. EGY ANTINIKOTINISTA — FÉL A FÜSTTŐL. Mélyen tisztelt Szerkesztő Úr! Dohányozni a villamos perronján sehol a világon nem lehet Vannak pótkocsik, amelyek­nek belsejében is szabad a dohányzás. Ez világos, ez okos, érthető. De megengedni azt, hogy a per­ronon nőknek a nehezen megkeresett szoknyáját, gyerekek­ szemét kiégessék, ez teli Balkán. Mert hányan szorulnak a perronra a zsúfolt villamo­son, akik irtóznak a füsttől, vagy ha szeretik is, mégse­m pakikt rá, hogy a szemükbe, szájukba, orrukba, fülükbe pipázhassanak, akik ezt a jogot egy szakaszjeggyel együtt megváltották. A pesti utca örök rendetlenségére a dohányzás a villa­mosok perronján a koronát tenné fel. Reméljük, nem engedik meg. Tisztelettel: Egy antinikotinista. INKÁBB NYÍLTAN FÜSTÖLNI A PÓTKOCOT­BAN, MINT DUGVA A SAROKBAN! Igen tisztelt Szerkesztő Úr! Jobb szeretem a cigarettámat végigszívni, mint felében eldobni és jobb szeretném, ha becsületes nyíltsággal, polgári önérzetem teljességében füs­tölhetnék a pótkocsiban, mintha ezt a saraglyá­­ban, dugva, orvul, a rajtaérés gyalázatától ret­tegve kell megcselekednem. Tehát — legalább a pótkocsiban — a szabadságot pártolom. Viszont az a tapasztalatom, hogy például a budai duna­­parti kocsi nem jön addig, amíg a várakozásban elgyötört pasas, minden egyéb szórakozásból ki­fogyva, rá nem gyújt. Abban a pillanatban aztán megjelenik. De várjon jön-e akkor is, ha nem ütheti ki a szájakból a cigarettát? Amíg ezt nem tudom, nem merek határozottan nyilatkozni. Hírük: Sz. Zs Budapest idegenforgalma. A mai napon a következő idegenek érkeztek a fővárosba: Astoria-szálló: Idlinger Oscar igazgató, Bécs. Weil Fridericka mag., Bécs. Marchal Jenő hiv., Bécs. Edward Hermann kereskedő, Bécs. Britannia-szálló: Bermann Wilhelm igazgató, Bécs. Blumenthal Bernátné mag., Sofia, Reinisch Wilhelm cégv., N. Schönberg. Popovics Nikó mechanikus, Wiborg. Wekstein Emil mechani­kus, Helsingfors, Nyoka Inyoka artista, Paris. Mayer Samu igazgató, Hamburg. Schorf Sieg­­mund gyáros, Bécs. Wasch­a József gyáros, Bécs. Silberger Mihály dr. igazgató, Bécs. Stapff Paul igazgató, Berlin. Thaissen Fritz igazgató, Berlin. Park-szálló: Klein Arnold kereskedő, Nagy­­becskerek­. Mermelstein Samu kereskedő, Szolyva. Szintay Ferdinand kereskedő, Nyitra. Royal-szálló: Sandoric Feri igazgató, Belgrád. Mertens József kereskedő, Bécs. Sponer Kari gyáros, Komitz. Henduska Benő kereskedő, Su­­botica. Klein Béla kereskedő, Bécs. Goldarbeiter Hans mérnök, Bécs. Pomberger Jákob igazgató, Grác. Kritzler Július kereskedő, Bécs. Fried­­mann József kereskedő, Hamburg. Hungária-szálló. Delpeux Georg mag., Páris. Collongs Georg igazgató, Páris. Hann Albert igazgató, Newyork. Neumann Henrik kereskedő, Grác. Heinrich Wilhelm kereskedő, Leipzig. Mil­ler Róbert­ tiszt, Pittsburg. Hertz Arnold orvos, Hamburg. Hall Philipp kereskedő, Mail Manila. Fritz Gesler mag., Mail Manila, Mooney Ernst igazgató, Newyork. Dunapalota-szálló: Scott Elisabeth mag., Lon­don. Zeiner Athur gyáros, Newyork. Teyler Kari hív., Newyork. Games Margaret mag., Newyork. Hillescher Ludvig kereskedő, Drezda. Thomson Doroty mag., London. Horovetz Mór bankár, Newyork. Strass Walter mérnök, Brünn. Gregor John igazgató, Newyork. Keep Sidney kereskedő, London. Müller Willy igazgató, Berlin. Bigler Viktor diplomata, Kopenhága. Gellért­ szálló. Snitzler Artúr korm. tan., Jáva. Wagenburg Ludwig titkár, Jáva. Elisabeth Élt bért mag., Berlin. Frenkel Georg dr. orvos, Hant nover. Bemutatkozott az Uzunovics-kormány Belgrád, május 5. A szkupstina ma dél­,­előtt tartotta meg szünet után első ülését, amelyen az Uzunovics-kormány mutatkozott be. Néhány nappal ezelőtt még azt hitték polit e­tikai körökben, hogy a kormány bemutatko­­zása nem fog simán menni. Minthogy azon­­ban a radikális párton belül a békülékeny, irány került előtérbe, bizalmi kérdés felveté­sére nem került sor. Az­ ülést a kérvényi bizottság jelentésének tárgyalása töltötte be. Az ülésen a radikális pártból kizárt Jovano­­vics Lyuba is megjelent és a szélső­baloldali első padsorban foglalt helyet. Belgrád, május 5. A radikális klub mai ülésén Zsivkovics Ljuba, a klub elnöke be­jelentette lemondását és utódjául Pasicsot ajánlotta, akit a klub meg is választott. A klub pénteken az alelnököket választja meg. Pasics 80. születésnapjának megünneplését június közepére halasztották, hogy azon a parasztság is részt vehessen. Pasics Nikola.

Next