Ujság, 1927. január (3. évfolyam, 1-24. szám)
1927-01-01 / 1. szám
SZOMBAT, 1927 JANUÁR 1 ÚJSÁG A magyar közélet vezetői nyilatkoznak az Újságban, hogy mit várnak az új esztendőtől? Érdekes tervek, szép remények és üdvös fejlődés előjelei a politika, társadalom, művészet és gazdaság minden ágában Szilveszter éjszakáján az óramutató egyhangú ketyegéssel lépi át az éjfélt és beköszönt az újév. A régi lepergett, be kell vallanunk, hogy küzdelmekkel, munkával, gonddal és nehéz megterhelésekkel súlyosbított esztendő volt, mely még mindig nem hozta meg teljes egészében azt az általános javulást az élet minden terén, mely a normális, úgynevezett békeviszonyokra emlékeztetne. Ebben a nevezetes pillanatban, amikor átléptük az 1927-es esztendő küszöbét, mindnyájunk forró kívánsága, hogy ami az idén elmaradt, az újévben köszöntsön be hozzánk. Tudjuk jól, hogy az esztendőt nem lehet mérföldes csizmával átlépni, tisztában vagyunk azzal, hogy egyik napról a másikra nem lehet letörölni minden rosszat a fekete tábláról, de mégis kíváncsian vártuk a közélet vezető szereplőinek véleményét arra vonatkozóan, hogy mit remélhetünk az újévtől és mit kíván a társadalmi, gazdag pénzügyi és művészeti élet egy-egy kimagasló egyénisége az új esztendőre és milyen reményeket melengetnek szíveikben, amikor az újév hajnala ránk virrad. Az Újság munkatársai kérdést intéztek közéletünk minden megnyilvánulásának egy-egy nevezetes vezető személyéhez és a hozzánk beérkezett válaszokat és feleleteket az alábbiakban adjuk: Almásy László , az egységes párt ügyvezető alelnöke a következőkben adott választ: 1 . Az ország szempontjából várom a pártoknak a személyes szempontok félretételével, egyedül az ország nagy érdekeit nézve, a közjóra való objektív munkálkodását. Azt gondolom, hogy ebből a szempontból jó példával az egységes pártnak, mint guoernementális pártnak és mint a legnagyobb pártnak kellelőlmennie. Magyarország története azt bizonyítja, hogy az ország sorsa elsősorban törvényhozásának működésétől függ. Az 1926. 22. t.-c. az ország alkotmányos szellemébe beállította a kéttáblás rendszert, a modern élet követelményeinek megfelelő átalakítással A törvényhozásnak ezzel az alkotással az volt a célja, hogy a magyar értékek összegyűjtésévela törvényalkotást olyan értékes szellemi kinccsé tegye, amely valóban az ország nagy érdekeit szolgálja, mert a törvényhozás nem dülöngve ment egy nagy tükör elé, a nyakkendőjén igazított, megnézte a kabátját, hogy nem ugrott-e ki az akasztó és a többi italtól éneklő emberrel együtt ő is kiment a friss jószagú reggelire. A téli hideg levegőtől kijózanodva, de szemében az álmatlanság gyűrésével indult az igazgató lakása felé. Nyíltak a kofabódék, álmos, felhajtott gallérú emberek mentek a konflisokhoz, korai arca volt mindennek. Hétre állt a körúti óra, a nagymutató kicsit túl a tizenkettőn, mint egy nevetni készülő száj. A házak is olyan hatalmasan ködtől ferdén lestek Hill Áronra, de ő csak ment gyors léptekkel a Belváros felé. Kétszer végigsétált az Erzsébet-hídon, oda-vissza, oda-vissza, azután mint az ifjból lőtt nyíl, egyenesen neki az igazgató lakásának. Múlt évi arccal nyitott ajtót a szolga, szeme keresztbe állt az éjszakai lopott konyak, likőr, bor és egyéb szeszektől. Az igazgató ásítva sétálgatott a kiszellőzött, frissen sütött fogadószobában. Ezüstös aljú kristályüvegekben sorakoztak a kis kerekeken gördülő kínáló asztalkán a mindenféle italok, várva a délelőtti látogatókat. Meglepődve nézett az igazgató Hill Áronra és akkor is egy kérdőjel maradt, mikor Hill Áron beszélt. Zavaros furcsa kezdéssel, de már egy perc múlva értelmes szép emberi szavakkal mondta el az életét, azt a húsz évnyi életet, aimi ott gombolyodott le az igazgató hivatalában az ő keskeny testéről. — Soha nem kértem, nem szóltam, én" becsületesen bíztam az igazságos elosztásban. Jó munkáért jó pénz, sok munkáért sok pénz jár. Sohasem kételkedtem, nem törődtem a feljebbvalók dolgaival, forradalom, kommunizmus, semmivel nem törődtem, éppen úgy bejöttem a hivatalba, mint máskor, nem sztrájkoltam, pedig én is értek valamicskét a szocializmushoz, el is olvastam pár könyvet... Itt az igazgató ijedten szólt: — De kérem, ha ön szocializmussal foglalkozik, ... egészen meg vagyok lepve. Kígyót melengettem a keblemen, hallatlan, hallatlan, önt derék, szerény tisztviselőnek tartottam és tessék így kirobbanni!... Hill Áron emelt hangon vágott közbe: — Kirobbanok, igen, mert kirobbanok, éppen azért, mert én szorgalmas, szerény ember voltam eddig és mégis csak ... Az igazgató hirtelen közbevágott.— Hát kérem, ha ön ilyen renitens, megvégcél, hanem az ország egyetemes kérdéseinek a szolgálása. Ha a magyar társadalom a törvényhozással egybeforrva a személyes ellentétek megszüntetése mellett hozzáfog a további építésnek nagy munkájához és ezt a szándékot komoly elhatározással keresztül is viszi, kétségtelen, hogy egy jobb létnek a fundamentumát fogja lerakni a megcsonkított országban a továbbfejlődés számára. Várom a konstruktív alkotások megerősítését és fejlődését, nem visszamenőleg retrográd irányban, hanem a modern élet követelményeinek megfelelően és különösen várom a pártoktól és a törvényhozástól a nép alsó osztályai anyagi és kulturális jólétének előmozdítását. Várom — és erre alapos reményem van — gazdasági helyzetünk javulását, a közgazdasági élet fellendülését, akölcsön-kamatlábúak leszállítását, a meddő közjogi harcok kikapcsolásával a szociális és gazdaság jólét emelését. Sem az alsóbbb néposztályok, sem pedig a vezető társadalmi osztályok érdekei nem ütköznek össze. Ezek az érdekek teljesen kongruensek az ország nagy érdekeivel Elégedetlen és elnyomott társadalmi osztályokkal egy nemzet jólétét megteremteni nem lehet. — Pártunk — a vezérével teljesen összhangban — nemzeti alapon állva, minden felekezeti, társadalmi és osztálykülönbség nélkül a közjólét, a békés társadalmi és törvényhozói munkát és a lakosság jólétének előmozdítását kívánja munkálni. Magyarország ma még mindig olyan, mint a lábbadozó beteg, de ez a beteg már túl van a válságon és most már magától a betegtől és orvosaitól függ a teljes helyreállás. Ha pártunk számban megnövekedett, ez — meggyőződésem szerint — az egységnek rovására nem fog menni, mert egy nagy guvernementális pártban kell, hogy legyenek eltérő felfogások és eltérő nézetek. De ezek az eltérések a vezér és a párt politikai programmjának nagy vonásaival és alapelveivel ellentétben nincsenek. Pártunk értekezletei a múltban is igen sokszor erős véleménykülönbségeket tártak fel a nyilvánosság előtt, ez a véleménykülönbség azonban mindig a felmerült kérdések tisztázására és megvitatására vezetett, nem pedig a pártnak részekre való bomlására. Meg vagyok róla győződve, hogy azok az értékes elemek, akiket pártunk a legutóbbi választáson nyert, az ország szempontjából is értéket jelentenek. Vinita a szorgalmat és titokban szocializmussal is foglalkozik ... satöbbi ... akkor ön el van bocsátva a hivatalomból, ilyen emberre nincs szükségem. Hill Áron előtt egy percnyi kegyetlen hidegség támadt. Elbocsátva. Ez körülbelül annyit jelent, hogy elsején nem kap pénzt és nem jöhet be minden reggel írni az ő asztalához, ebédelni sem lehet az özvegynél ... Elbocsátva .. . Beleszörnyedt ebbe a rövid kis szóba. Nem, hát ez nem lehet, még ez is? Nem elég, hogy évek óta mindig egy milliót kap, míg a többiek ... hiszen azért jött, csak ezt akarta mondani, a többi úgy mellékesen kiszaladt belőle, maga se tudta hogyan, benne volt. A szivében, az agyában, a lelkében, félszeg életében. Az igazgató hümmögve fordult az ablak felé. — Ki hitte volna, ki hitte volna? ... Hill Áron nyakát előre nyújtva, rekedt hangon súgta: — Igazgató úr kérem ... Iga ... a ... ur! — No mi az, még itt van? — fordult hátra az igazgató — van valami kérése? — Igazgató úr, kérem, kérem szépen — nyögte, nyögdécselte Hill Áron, — ne haragudjon, bocsánatot kérek, hogy ezt most mind elmondtam, de egyszer már kellett valakinek hallani, hogy én is, hogy szoktam gondolkodni, hogy azért, mert engem kinevetnek, én tudom, nem igazságos, hogy ... de bocsánatot kérek — torkát fuldokló sírás remegtette meg. — No, de kérem, hát mit akar, mert éppen most jött? Hill Áron kiegyenesedve dadogta: — Én, én csak azért jöttem, hogy boldog újévet kívánjak...* Vígan még a tegnaptól, de már az egyformaság felé indulva jöttek a tisztviselők. Vetkőzés közben még szó esett a szilveszteri muriról, de mikor az asztalhoz ültek, már mindenki gép volt, egy nagy órának apró kerekei, ami nyolckor megindul és kis pihenőkkel jár, jár a végtelenségig, egyformán. Hill Áron kicsit késve jött, szemére húzott kalappal, szokott lomhasággal ment az asztala felé. A cipőzsinórja csapkodva repült utána. A szoba közepén megállt, egy páran ránéztek vagy elfelejtették, vagy nem látták meg a ferdére csúszott gallérját, nem nevettek. Akkor odament a gépirókisasszonyhoz és a kabátból kiugró akasztóra mutatott: — Kisasszony, kezdheti! Még akkor sem nevettek, de uzsonnánál már ott volt a légy a poharában. jL Töreky Géza dr. curiai bitó, a budapesti büntetőtörvényszék elnöke a következőket mondja: — Kovács András belekeveredett valami verekedésbe és a végén ő húzta a rövidebbet. Nemcsak, hogy jól megrakták, hanem a sok mindenféle perköltségre, kártérítésre ráment földjének a kétharmada is. Meghalt! — mondták rá az ellenségei. Azonban ép szervezetű ember létére sok nehéz sebe hamarosan behegedt, a törött csontja összeforrott. Amint kiszabadult a kórházból, kemény munka és keserves koplalások árán (ő koplalt, nem a lova meg az ökre) rendbeszedte a maradék gazdaságát. Mint afféle jó gazda, már számítgatja is magában, milyen úton-módon szőrözhetne vissza egy-egy darabot az ősi földekből. Ha pedig botjára támaszkodva és bizony még sántítva végigmegy az utcán, a halálát váró ellenségei észrevehető respektussal nézik a botját, tapasztalásból tudván, hogy a gazdája azt másra is szokta használni. A nagyon ugató kutyákat máris elhallgattatja egyetlen suhintásával. Szemmel látható, hogy egészen összeszedi magát, ha így folytatja a dolgát. Talán még okult is a maga kárán egynémely irányban. Alexander Bernit dr. így nyilatkozott: Mit várok a magyar szépirodalom jövő évi fejlődésétől? Várok gazdagodást, várom az új tehetségek megjelenését, a régiek új virágzását. Várni — nagy szó; inkább: remélem és hiszem. E reményben és hitben két tényező foglaltatik. Az egyik nem függ reményeinktől, hitünktől; lesznek-e új tehetségeink, nekilendülnek-e a régiek? Ki tudhatja? De bízhatunk a magyar lélek termő erejében. A másik tényező mi magunk vagyunk. Elég fogékonyak vagyunk-e új alkotások iránt? Szomjazzuk-e az újat? Uj embereket, uj műveket? Feleletem ez: nagyon! Nincs az a kiválóbb írónk, akitől ne várnák, hogy magasabbra emelkedjék és joggal ne várhatnák. Mi biztosíthatja az irodalom egészséges fejlődését? Egyes egyedül a lélek szabadsága. Nekünk nem kell kívülről jövő buzdítás és támogatás. Csak tehetség kell és akarat, hevülés és saját magunkba való elmerülés. Ez még a közönség fásultságát is legyőzi. Küzdő- 3 B. U. E. K. 1©27. Mi mindenkinek minden napra néhány érett nyugatindiai BANÁNT kívánunk! szőni nem tudom elhallgatni, hogy sokat vesztettünk mi is, hiszen pártunknak 27—28 tagja maradt el a választási küzdelemben, akik az országnak hű katonái voltak. Sipőcz Jenő dr. Budapest polgármestere ezeket mondotta el kérdésünkre: — A főváros vezetőségére és törvényhatósági bizottságára a jövő évben nagyszabású munkaprogramuk megvalósítása vár Az indemnitás birtokában mindenekelőtt az 1927. évi költségvetést terjesztjük elő a pénzügyi bizottságnak. A bizottság rövidesen hozzáfoghat annak letárgyalásához, amit a közgyűlés is előreláthatóan az év első negyedében elvégezhet. Ugyancsak rövidesen sor kerül a nagyszabású beruházási programm részleteinek meghatározására is A beruházás fogja uralni a jövő esztendőt, s ennél különbet senki sem kívánhat az újév kezdetén a fővárosnak, mert mindenki tudja, mit jelent, milyen fellendülést hozhat az ilyen irányú programoi megvalósítása Célunk, hogy elsősorban olyan beruházásokat végezzünk, amelyek jövedelmezők a főváros számára, vagy amelyekkel megtakarítások érhetők el. Emellett természetesen nem maradhatnak figyelmen kívül egyes szociális problémák sem, mint az éppen most elhatározott kislakásépítő akció folytatása. Fontos problémája a jövő esztendőnek még a közüzemi igazgatás rendezése is. Ha mindezt sikerül szerencsésen és a főváros egyetemes érdekeire való tekintettel kedvezően megoldani, akkor bizonyos, hogy ezáltal Budapest jövőbeni fejlődését nagymértékben elősegítettük. nünk kell, de csak művészi akarásunk ideáljaiért, minden egyéb hiábavaló. A művésznek nagykorúnak kell lennie, azaz saját magának kell törvényt szabnia magának; ne nézzen se jobbra, se balra, csak a maga művészi lelkiismeretére hallgasson. Akinek nincs, soha művész nem lesz. Nem szabad senkivel és semmivel sem paklálnia. Hogy ez nagyon nehéz dolog és felhős idealizmus felé való száguldozás? Ki mondta, hogy az irodalmi művészet könnyű dolog? Vannak könnyebb utak, de nem vezetnek a művészethez. Tiszta és szabad lélek, más mód nincsen. A körülmények nem kedvezőtlenek. Szomjasak és éhesek vagyunk, készek befogadni, ami jó, tiszta, erős és uj. Évekig mérges pára feküdte meg lelkünket, de ez oszladozik. Kívánom a fiataloknak és az öregebbeknek is, mert a művész mind és minem tinin! Vagy érezzék az uj idők friss fuvallatát és frissítsenek föl és fiatalosítsanak meg mindnyájunkat. Glatz Oszkár, a Képzőművészeti Főiskola rektora a következőket mondotta nekünk: — Klebelsberg Kuno gróf kultuszminiszter támogatását igaz örömmel kell fogadni a képzőművészet jövő fejlődése érdekében. Eddig mindig fájt nekem, kit baráti érzés fűz hozzá, ha a képzőművészek részéről panaszokat hallottam politikájának egyoldalúsága miatt, mert szemben a tudományokkal mostanáig kissé mostohán kezelte a képzőművészetet. Amikor ő ezt mondotta nekem, megértettem s méltányoltam kijelentését, hogy mi is sorra fogunk kerülni, csak arra vártam, hogy ez ne tartson soká. — Most, hogy ez bekövetkezett, szabad legyen elsősorban a Képzőművészeti Főiskolára gondolnom, melynek még mindig rektora vagyok. Szinte megszédí a gondolat, hogy Istenem, hátha mi is kapnánk a kultuszminiszter milliójából, a saját céljainkra! Hátha végre megvalósulhatna ezáltal az új iskola felépítésének terve! Micsoda beláthatatlanul kedvező perspektíva a jövőre, menynyi szép tervet, mily sok reményt, hány érdekes programmot lehetne megvalósítani! — Az új esztendőtől várom többek között, hogy a vidék és a főváros képzőművészeti kapcsolata kibővül, sajnos, ma még nagyon távol állunk egymástól ezen a téren. Ennek az érdekében magam is, aki pedig irtózom a vidéki utazásoktól, nagyobb körutat teszek majd az új esztendőben az ország különböző részein, hogy ezt a szép és fejlődésképes tervet propagálhassam! Pakots József, a liberális ellenzék tagja: " Az új országgyűlésre súlyos feladatok" megoldása vár. A forradalmak után az egymást követő két nemzetgyűlésen a politika szerepe hasonlatos volt ahhoz a családapához, aki sok becsületbeli ügye miatt nem ért rá arra, hogy családjának kenyeret szerezzen. Most már itt a komholy, termelő munka köre. » GÖRÖGORSZÁG EGYIPTOM PALESZTINÁBA Körutazások „Stella d’Italia“1 óceánjáró gfizösön Indulások Triesztből február és február 24 - őt írtam 3 hét 1. oszály teljes ellátással 700 pengő Felvilágosítás és prospektus COSUL5CH LINE,BUDAPEST Vtt . Thököly út 2. (Telefon: .1. 14-13) IV. Váci-utca 29 Claris Hepatet telefon:T. 12S-