Ujság, 1928. február (4. évfolyam, 26-49. szám)
1928-02-01 / 26. szám
Budapest, 1928 szerda, február 1 előfizetési Árak negyedévre ______ 10.80 pengő Egy hóra _______ 4.— pengő Ausztriában egy hóre _ 3 Schiillng Egyes számára Budapesten, vidéken ás pályaudvarokon hétköznap.. 16 fillér vasárnap— ________ 32 fillér Ausztriában hétköznap.. — 30 Groschen vasárnap _____ — __— 40 Groschen Ára 16 fillér 1 Előfizetési ________________ Megjelenik vasárnap és ünnep utáni napok kivételével minden nap ÚJSÁG 1 * 1 y J ** IV. évfolyam, 26. szám SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: V. Vilmos császárral 34 TELEFON: Teréz 207-54, 207 -55, 207-56, 207-57 FIÓKKIADÓHIVATAL ÉS KÖLCSÖN KÖNYVTÁR Budapest, Erzsébet-körút 43 (Royal-épület) Telefonszám : József 316 - 28 Bécsi szerkesztőség és kiadóhivatal: Wien, I., Kammerstrasse 4. Tel: 78-003 Magyarország és szomszédai írta Beck Lajos Titulescu római látogatása mintha megbolygatta volna a kis-entente amúgy sem sima vizeit. Lépten-nyomon felhangzik a csodálkozás, sőt a felháborodás hangja Prágában és Belgrádban a szentgotthárdi incidens alkalmából várt jegyzék késedelme fölött. És egy-egy túlmerész hang már árulással is vádolja a keleti szövetségest, amelyik Páris helyett Rómában keres barátot. A kisentente gyengeségének eme, újabb megnyilvánulása senkit sem ejthet csodálkozásba. Hiszen évek óta Benes legnagyobb erőfeszítésére van szükség, hogy együtt maradjanak a régi barátok és minden újabb konferenciájuk alkalmából szűkszavúbb és ridegebb lesz a hivatalos jelentés, melynek frigyük újabb megpecsételéséről kellene beszámolni. Mindez természetesen csak a mi helyzetünk tisztázását szolgálja. Mert Magyarország annál hamarább találhat megértésre a világ ítélőszéke előtt, minél előbb széjjelbomlik az a szövetség, amelynek egyetlen célja a trianoni béke igazságtalanságainak állandósítása. Az első időben, amikor a kis-entente Franciaország vezetése alatt még fiatal erejének teljességében büszkélkedett, Magyarország árván és társtalanul volt kénytelen tűrni a rágalmaknak azt az özönét, amellyel az utódállamok elborították a szaguk igazának bizonyítására. De ettől az időponttól fogva, amikor Olaszország a maga érdekeinek helyes felismerésével mellénk állott, a helyzet egyszerre javunkra változott. És ennek a változásnak legyező jeleit tapasztaljuk most is a román külügyminiszter római látogatása alkalmából, amikor nyilvánvalóvá vált Titulescu előtt, hogy velünk szemben való eddigi magatartásukat nem tarthatják fenn, ha Róma barátságára számítanak. A román külügyminiszter pedig sokkal élesebb szemű diplomata, semhogy ne látná be, hogy Itália jóakaratú támogatása kedvéért érdemes lesz neki felhagyni Velünk szemben, aggresszív politikájával. A román ellentét enyhülése kétségtelenül meg fog mutatkozni az optánsperek további kezelésében is. Nagyobb eredményt azonban Románia részéről egyelőre nem várhatunk, hiszen olyan viharok dúlnak ebben az országban, amelyek aktív politikára egyelőre képtelenné teszik. A kis-entente többi országai is inkább a várakozás álláspontján vannak velünk szemben. Az elhunyt Bratianu Károly király temetésekor mondott egyik beszédében felvetette a különös kérdést: «vájjon Jugoszlávia és Csehszlovákia nem akarnák-e még területi engedmény árán is megbékíteni Magyarországot, azonban ez az indiszkrét kérdés minden alapot nélkülözött. Éppen így nem volt semmi messzebbmenő jelentősége Masarisk és Benes többszöri kijelentéseinek, hogy velünk keresik a megértés, sőt a szövetség útját, mert ezeket az általános frázisokat sohasem követte semmiféle cselekvés, sőt valahányszor alkalmuk nyílik, mindig igyekszenek egyet marni rajtunk. És mégis helyzetünk csak javult az utolsó időben. Mert Olaszországnak aktív fellépése Kelet-Európában s Franciaországgal való versengése az itt élő nemzetek szövetségéért, egyfelől megerősítette helyzetünket, másfelől meggyengítette ellenfeleink sorait. Ma már csak két lehetőség áll fenn: vagy sikerül Franciaországnak megértetni magát Olaszországgal és ez esetben Itália nem tűrheti tovább azt a méltatlan elbánást, amelyben a kis-entente részesít bennünket; vagy pedig még jobban kiélesedik az ellentét a Földközi-tenger e két nagyhatalma között, amely esetben Olaszország parancsoló érdeke, a mi érdekeink megvédése. ROVÁS: Férfias, derék eljárás, hogy Bod János megértvén a polgárság sérelmeit, nyomban az egész vonalon intézkedik a jóvátételekről. Szép tőle, hogy ebben nem feszélyezi az információ ellenzéki eredete, holott a politika szerint nem szabad az ellenzéknek igazat adni. Amellett azonban mégis jellemző, vagy legalább is tanulságos, hogy a pénzügyminiszter úr a rendes jelentések alapján nem ismeri meg a tényleges állapotokat, pedig az ő apparátusa nagyobb, mint az ellenzéki képviselőé vagy újságé. Honnan van, hogy ilyeneket a miniszternek nem jelentenek, holott mindent és mindenkit ellenőriznek? A tisztviselők mind derék, kötelességtudó emberek s a rejtély nyitja alighanem az, hogy kötelességüknek a minél több adó behajtását tartják, nem pedig az igazságosságot és emberiességet. Éveken át félreértették a miniszter intencióját s bizony, egy ellenzéki képviselőnek kellett fellépnie, hogy megértsék. * Magától értetődik, hogy Mussolini nem hajlandó Magyarországgal Románia ellen menni. (Magyarország sem hajlandó erre.) A tény, mint magától értetődő, semmit sem jelent. De ha szóval kimondják, akkor már jelent valamit. Például Titulescu úr római sikerét, vagy bukaresti szavahihetőségét A hír ugyanis nem olasz, hanem román eredetű. *Két kormánypárti jelölt között fognak legközelebb választani s az egyik hivatalos jelölt lesz, nyílt választáson. Akármelyik győz, a mandátum az egységes pártnak jut. Mit jelent hát az egyik jelöltnek a hivatalos volta? Ha jól értjük a választás tisztaságát, melyről Bethlen István egyetért Kállay Tiborral s kinevezett képviselő ne legyen, a hivatalos jelölttel éppúgy fognak bánni, mint a nemhivatalossal. A hatóságok nem fognak a kezére járni, az egyes választókat senki sem fogja sem riasztani, sem csábítani. Maradna a jelölt hivatalos volta csak abból a célból, hogy szegények minden külön beavatkozás nélkül maguktól ijedjenek meg és szavazzanak a hivatalos jelöltre. Hivatalos választ még nem kapott a magyar kormány Romániától az egyezkedési tárgyalásokra A külügyi bizottság vitája a szentgotthárdi incidensről, az agrárperekről és Magyarország külpolitikai helyzetéről A Magyar Távirati Iroda jelenti: A képviselőház külügyi bizottsága annak a legutóbb hozott határozatának megfelelően, hogy ezentúl minden hónapban ülést tart, ma délelőtt tartotta meg január havi ülését. A kormány részéről Walkó Lajos dr. külügyminiszter jelent meg. A bizottság mindenekelőtt a havonként rendszeresen tartandó ülések eljárási rendjét vitatta meg. Grafz Gusztáv örömét fejezte ki afelett, hogy a külügyi bizottságban ezentúl rendszeresebb eszmecserére lesz alkalom. Ez az érintkezés hasznos lesz a társadalom külpolitikai nevelésének szempontjából is. Az aktuális politikai kérdésekre áttérve elsősorban az erdélyi magyar birtokperek kérdéséről szólott. Az agrárperek ügyében tervezett egyezkedési tárgyalások gondolatát helyesli, a kormánynak erre irányuló törekvése még csak fokozni fogja azt a kedvező megítélést, amelyet Magyarország tiszta jogi álláspontjának hangoztatásával az egész európai közvéleményben el tudott érni. Áttérve a szentgotthárdi fegyverszállítmány esetére, rámutat arra, hogy ez az incidens, amelyben a magyar vasúti közegek teljesen szabályszerűen jártak el, valójában jelentéktelen ügyön, de a cseh sajtó mégis kihasználta arra, hogy újból hajszát indítson Magyarország ellen. Ebben a hajszában összefogott több európai ország szocialista és nacionalista sajtója és sajnálatos, hogy a német sajtó egy része is részt vett benne. A trianoni szerződés és az invesztigációs eljárás Foglalkozik ezután a kis-entente-államok genfi együttes lépéséről szóló ellentmondó hírekkel. Nézete szerint vitatható, hogy a trianoni szerződés egyáltalán jogot ad-e az invesztigációs eljárás állandó rendszeresítésére, mert a szerződés 143. cikke csupán általánosságban mondja ki, hogy Magyarország köteles magát alávetni az invesztigációnak, ha azt a Nemzetek Szövetségének tanácsa szótöbbséggel elhatározza. Mindig a szomszéd államokkal való megértés híve volt. Sajnálja, hogy a szomszéd á államok a szentgotthárdi incidenst is alkalmul használták fel arra, hogy ilyen nem indolt hajszával megakadályozzák a megértés kifejlődését. Utal arra, hogy Magyarország és szomszédai között milyen aránytalan egyenlőtlenség mutatkozik a fegyverkezés terén. Úgy látszik, a kis-entente államai minden egyes konferenciájuk előtt igyekeznek Magyarországon valami olyan gyanús momentumot mesterségesen felfedezni, amelynek hangoztatásában azután egységüket dokumentálhcjak. Az általános külpolitikai helyzetről szólva, örömmel látja Olaszországhoz való viszonyunk megszilárdulását és bensőbbé válását. Emellett szüségesnek tartaná, hogy külpolitikánk megfelelően ápolja Németországhoz való viszonyunkat is, amit sajnálatos módon homályosít el úgy a német baloldali, mint a jobboldali sajtónak Magyarországgal szemben állandóan tanúsított barátságtalan magatartása. Gömbös Budapest jövő szerepéről Gömbös Gyula a felvetett szentgotthárdi esettel kapcsolatban tájékoztatást szeretne kapni a kis-entente katonai erejéről. Bizonyos meg nem értést lát úgy osztrák, mint nagynémet részről Magyarországgal szemben. Szerinte az ebben az irányban észlelhető jelenségek nem alkalmasak a magyar-német barátság erősítésére. Magyarország nemzetközi helyzetével foglalkozva hangsúlyozza, hogy Budapestre az a feladat vár, hogy különösen a Balkán felé kulturális és gazdasági vonatkozásban átvegye azt a szerepet, amelyet eddig Bécs töltött be. A közeljövőben Budapesten megnyíló tenyészállatvásár érdekében, nézete szerint, különösen a Balkánon nagyarányú propagandát kellene kifejteni és oda kellene hatni, hogy a Balkán-államokból ezt a kiállítást minél többen látogassák meg. Felhívja a külügyminiszter figyelmét, a leánycserkészeknek az év folyamán Budapesten tartandó nemzetközi kongresszusára. Ezen a kongresszuson hatvanegy állam vesz részt, úgyhogy indokolt volna a kongresszuson résztvevők fogadtatását megfelelően előkészíteni. Lukács György az erdélyi magyar birtokperek kérdésével kapcsolatban kiemelte gróf Apponyi Albert érdemét, aki ezt a kérdést világkérdéssé tette. Utalt arra, hogy a külügyminisztérium ebben a kérdésben már két úgynevezett fehér könyvet bocsátott ki,, egyet 1923-ban, egyet 1925-ben. Ezek a kiadványok a vitás kérdésben felmerült összes momentumokat a vonatkozó okmányok közlése mellett alaposan megvilágítják. Majd áttért a magyar kormánynak az agrárperek gyakor- Walko Lajos külügyminiszter beszéde Walko Lajos külügyminiszter részletesen válaszolt a felszólalásokra. Az agrárperek ügyével kapcsolatban kifejtette, hogy Csáky Imre gróf szerepe tisztán áll azok előtt, akik ezzel a kérdéssel foglalkoztak. Ha valamit kifogásolni lehet szereplésében, az csak az, hogy eljárása talán ürügyet szolgáltathatott volna arra, hogy a népszövetségi előadó határozati javaslatának ellenjegyzését úgy állítsák be, mintha megegyezés létesült volna, amiről azonban szó sem volt. A magyar kormány november 15-én tudvalévően írásbelileg azt az ajánlatot tette a román kormánynak, hogy az ügy előbbrevitele céljából a jogi álláspontnak és a jogi elveknek teljes fentartásával egyezkedési tárgyalásokat kíséreljenek meg. Ha ez nem sikerülne, mindegyik fél addig elfoglalt álláspontján folytatja a vitát. Erre az ajánlatra a magyar kormány hivatalos választ mindezideig nem kapott. Március 5-én a Nemzetek Szövetségének tanácsa ismét összeül, addig kétségtelenül tiszta helyzetet kell teremteni az egyezkedési tárgyalások kérdésében. Amennyiben a két kormány között egyezkedési tárgyalásokra tényleg sor kerül, a magyar kormány jogi álláspontját nem adja fe. A szentgotthárdi incidenssel kapcsolatban kifejtette, hogy a kiadott hivatalos sajtóközlemények teljes részletességgel számoltak be a Szentgotthárdon történtekről. Megjegyzi, hogy egyelőre még nincsen hír arról, hogy a kisentente államoknak a sajtóban bejelentett lépése a Nemzetek Szövetségénél már megtörtént-e. Ha tényleg felmerülne az invesztigáció kérdése, a kormány a maga részéről mindent meg fog tenni, hogy megóvja a magyar érdekeket. A miniszter ezután Németországhoz való viszonyunk kérdésével foglalkozott és e részben különösen a gazdasági kérdések rendezésének fontosságát emelte ki. Áttérve a kisentente államokhoz való viszonyunk tárgyalására, az utóbbi időben nem lát oly jelenséget, amelyből a velünk szemben folytatott politika megváltoztatására lehetne következtetni. Az erdélyi diákzavargások részesei ellen indított bírói eljárások eredménye, sajnos, nem azt bizonyítja, hogy a magyar kisebbségeket megfelelő védelemben részesítenék. Jugoszláviával már négy hónapja folynak különböző tárgyalásaink gazdasági, közlekedésügyi és pénzügyi kérdésekben. A tárgyalások meglehetősen lassan haladnak előre, úgyhogy a legközelebbi időben a megegyezések tényleges perfektuálása még nem várható, noha a magunk részéről mindent elkövettünk ennek érdekében. Ameddig ugyanis ezek a megegyezéseink nem jönnek létre, a nagyobb forgalom kifejlődéséről nem lehet szó, ami a jobb viszony kialakulását is akadályozza. A tenyészállatvásárok ügyében Gömbös képviselő felszólalására kijelenti, hogy e vásárok érdekében, mint a múlt évben, megteszik a szükséges intézkedéseket. Kétségtelen, hogy a Balkánon kívül Kis-Ázsia és Egyiptom felé is ki kell terjesztenünk kapcsolatainkat. A leány-cserkészkongresszus résztvevőinek megfelelő fogadtatása érdekében is meg fog történni minden. lik megoldását célzó javaslatára, amelyre sajnos a román kormány mindezideig még nem válaszolt. Nyilvánosságot az üléseknek Peidl Gyula a külügyi bizottság egy múlt évi üléséről kiadott hivatalos sajtóközleményben nem egész terjedelmében visszaadott fel,szólalására hivatkozva, arra kérte a bizottság elnökét, gondoskodjék arról, hogy a jövőben a felszólalások lehetőleg szó szerint közöltessenek. Legjobban szeretné, ha az ülések nyilvánosak lennének, de az adott helyzetben nézete szerint legalább arról kellene gondoskodni, hogy a sajtóközleményben az egyes felszólalások közlésénél ne tegyenek különbséget. Az elnök Peidl felszólalására hangsúlyozta, hogy a bizottság üléséről megjelenő közlemények megszerkesztésére a maga felszólalását illetően minden bizottsági tagnak módjában van befolyni. / Apponyi megjegyzései Végül Apponyi Albert gróf tette meg megjegyzéseit. A szentgotthárdi incidenssel kapcsolatosan rámutat arra, hogy szomszédaink felháborodása annál is inkább rosszhiszemű.