Ujság, 1933. augusztus (9. évfolyam, 172-197. szám)
1933-08-20 / 188. szám
VASÁRNAP, 1933 AUGUSZTUS 20 ÚJSÁG Színház Szombaton megálltak a próbák az összes pesti színházakban Rendkívül kiélesítette a színészigazgató harcot a kultuszminiszter különös rendelete Legutóbbi számunkban közöltük azt a hírt, amely már túlnő a színészek és igazgatók között folyó bérharc lokális érdekességén: a színigazgatók elhatározták, hogy mindaddig szüneteltetik a jövő szezon öszszes előkészületeit, tehát a próbákat, szerződtetéseket egyaránt, amíg világosság nem derül arra, hogy a gyakorlatban milyen eredményekkel járhat a kultuszminisztérium legutóbbi meglepő rendelete. Ismeretes ugyanis, hogy a kultuszminiszter megtiltotta a magánszínházaknak, hogy olyan színészt szerződtessenek, aki nem tagja a Budapesti Színészek Szövetségének. Mivel ebben a pillanatban is úgyszólván bérharc folyik a színigazgatók és színészek között, ez a rendelkezés váratlanul méltánytalanul a színészek javára billentette a mérleget. A rendelet lehetővé teszi, hogy a Színészszövetség egyoldalúan diktálja a szerződtetési feltételeket. De egyéb szempontból is tűrhetetlennek tartják az igazgatók, hogy az államhatalom avatkozzék bele olyan kérdésbe, amelynek teljes szabadsága általános kultúrérdek. Hiszen nem egy kiváló művész került ki azoknak a sorából, akiket egyik másik igazgató vagy rendező fedezett fel s akik már csak azután léptek be a Színészszövetségbe, hogy a közönség tetszése minősítette valóban színésszé. Az új rendelet többek között ennek is útját állja, mert azigazgatók ezentúl csak a Színészszövetség tagjai között válogathatnak. Ha tehát a szövetség valakit bármilyen okból nem vesz fel a tagjai közé, akkor Budapesten elzáródott előtte a szinipálya. Az Újság álláspontja kezdettől fogva az volt, hogy felesleges és ártalmas a szabad művészpálya bürokratizálása. Szükségtelen és elhibázott rendelkezés az, amely egy érdekcsoport kezébe szinte hatósági hatalmat ad, anélkül, hogy működését a közérdek szempontjából a legszigorúbban ellenőrizné. Valószínű, hogy a színészek sem örülnek ennek a fordulatnak, mert rendkívül kiélesítette az úgynevezett kollektív szerződés körül folyó vitát. Péntek esti határozatuknak megfelelően szombaton valamennyi színház igazgatója közölte, hogy a próbákat felfüggeszti és szerződtetésről senkivel sem tárgyal. A színészek csoportokban üldögélnek a színházak folyosóin, öltözőiben és izgatottan tárgyalják a lehetőségeket. Legtöbbjük gyors békét szeretne, mert már erősen közeledik a szezon kezdete, de ebben a pillanatban senkinek sem biztos a szerződése. Mégsem várható az, hogy egy-két napon belül megoldódjék a helyzet. A színigazgatók memorandumban fordultak a kultuszminiszterhez, amelyben kifejtették összes aggályaikat Ezek között különösen nagyjelentőségű az az ellenvetés, amelyet a belügyminiszteri ellenőrzés ellen hangoztattak. A kultuszminiszter ugyanis a belügyminisztert hívta fel a rendelet betartásának ellenőrzésére, a belügyminiszternek erre tudvalevőleg nincs más eszköze, mint a rendőrség, Így válhatnék esetleg a kultuszminisztérium rendelete felesleges zaklatások eredőjévé. Megakadtak a kollektív szerződésre vonatkozó tárgyalások is, mivel a színigazgatók ebben az atmoszférában nem hajlandók a zöldasztalhoz leülni a színészekkel. Akik a helyzetet mérlegelni tudják, azt szeretnék, ha kölcsönös engedékenység árán is megkötnék a kollektív szerződést és ezzel tennék tárgytalanná az elhibázott kultuszminiszteri rendeletet. „ Veilo, az márt nagyon boldog vagyott! Első Hiteles Hit Biliéttérttől, aki tizenöt kilót fogyott és október elején étkezik Pontosan egy esztendeje, hogy Réthy L. Pál, a kitűnő „első magyar" színházi ügynök, a következő levelet kapta: Értesítem, hogy nem vonaton, hanem autón jöttem meg, a kitűzött időnél korábban. Nagyon kérem, szíveskedjék engem azonnal — még mielőtt Ábrányival beszélünk — egy rendkívül fontos ügyben és halaszthatatlan megbeszélés céljából felkeresni. " . 1/ Időközben ugyanis felszólítást kaptam az Uniótól és most ezzel komplkálódik az ügy. Én nem akarok az ön háta mögött tárgyalásokba bocsátkozni, már csak azért sem, mert eddig is maga csinálta az összes szerződéseimet és egyébként, is a magam részéről sokkal nagyobb örömmel szerződném a Városihoz. Azt már azonban most tudomására adom, hogy én próbatelllépésekire Budapestem nem vagyok hajlandó. Okvetlen várom és üdvözlöm Bitter Irén. Le is szerződött a Városi Színházhoz. Első fellépése a Reichstadti herceg című operettben volt. Csakhamar a Fővárosi Operettszínházhoz szerződött le, ahol a Marinka, a táncosnő és mindenekfelett Lehár A három grácia című revüoperettjében olyan sikerrel lépett fel, hogy abban a szezonban még nyári szünetet sem tartott a színház. Azóta az öszszes pesti operettszínházban játszott. Nagyon népszerű Biller Irén. 1931 júniusában, tehát két évvel ezelőtt, egy bécsi társaságban megismerkedett egy Sam Fengel nevű amerikai gyárossal, akiről a fáma azt mesélte, hogy rengeteg gazdag. Ez az úr beleszeretett a magyar primadonnába, akit rávett arra, legyen a felesége, hagyja ott a színpadot, menjen ki vele Amerikába! Biller Irén kijelentette, hogy örökre búcsút mond a színészetnek. Két évvel ezelőtt indult el Pestről Newyorkba. Mi is történt azalatt a két év alatt, míg Biller otthagyta Budapestet? Már az első hónapokban híre hallatszott, hogy megunta a házassági jármot és visszakipánkozik a színpadra. Ő maga cáfolta. Angolul tanul erősen, hogy angol színésznő legyen. Az Amerikában levő magyar színtársulatoknál vendégszerepeit azután gyakran. Filmekein játszott. Nem számított meglepetésnek a hír, hogy végképpen megelégelte a dicsőséget, elvált az urától, újra a pesti színipályára lép! Ezeket a híreket azonban megint csak megcáfolta Biller Irén huga Margit, akivel állandóan levelez. Azt mondta az érdeklődőknek, hogy nem igaz a hírből semmi, mert akkor Irén biztosan megírta volna neki. A legutóbbi időben az Újság tudósítást közölt, hogy most már végül biztosan válóper folyik Bitler Irén és férje között,-.sőt, hogy egy hete a bíróság már meg is hozta az ítéletet és elválasztotta őket a férj hibájából, aki — mert feltűnően durván bánt feleségével — heti 75 dollár tartásdíjat köteles fizetni És Biller Margit még mindig, nem kapott semmi hírt... Végre szombaton Biller Margit a következő sürgönyt kapta:. Hollyvood, augusztus 18 Válok ez uramtól, de nagyon boldog vagyok, október elején otthon vagyok. Ezerszer csókol benneteket Irén Elképzelhető, hogy ez a sürgöny mily nagy örömet okozott a Biller-familiában. Legnagyobb öröme mégis Etának van. Ez azEta 16 év óta volt az öltöztetőnője és fióka lánya Biller Irénnek, aki a művésznő elutazása után is ottmaradt hűségesen a családnál. Időközben tevés is érkezett Biller Iréntől: -— Meg fogtok lepődni, hála Istennek gyönyörűen nézekki, 15 kilót fogytam le. 55 kiló vagyok, úgy táncolok és énekelek, mint soha. Úgy érzem magam, mint amikor elkezdtem a színészetet, 17 éves koromban. 15 Milyen hosszú lehet a színpadi csók? Igaz nyári mese a féltékeny udvarló leleményes ötletéről, pofonnal, lovagias üggyel és happy-enddel A fiatal művésznő egyik nyári darabban szerepelt. Ez magában véve még nem volt baj. A baj ott kezdődött, hogy a művésznő hűséges lovagja estéről estére ott ült a nézőtéren. Azaz, hogy még ez sem lett volna baj, ha a darabban nem lett volna egy csókjelenet. A művésznő színpadi partnerének a, szerep szerint kellő pillanatban, forró szerelmes szavak kíséretében át kellett ölelnie a művésznőt és hosszas csókkal illetti ajkait Ez volt a baj, a szövegkönyvnek határozott utasítása így hangzott: „Hosszú csók.." A hű lovag azonban úgy vélte, hogyez a színpadi csók időtartamra és hevességre nézve túlságosan élethű. Röviden és magyarul, az udvarló féltékeny lett a színésznőre. Szólni viszont nem mert a művésznőnek, mert előre tudta a választ. — Kérlek, ne avatkozz olyan dolgokba, amikhez nem értesz. Ami a színpadon történik, ahhoz semmi közöd ... Hiába törte a fejét a derék lovag, semmi okosat sem tudott kisütni, amivel útját állhatná a további élethű és heves színpadi játéknak. Ideges hangulatban ült le egyik megszokott helyére a harmadik sorban. Amikor a második felvonás közepén veszedelmesen közeledett a csókos jelenet, önkéntelenül a mellette lévő üres szék ülőkéjére esett a tekintete. Egy gondolat, utána egy kárörvendő mosoly és már kész is volt a terv. Megnyugodva várta a csókot, amely nem is késett soká. A lovag kivárta az időt, amennyit egy normális színpadi csókra elégségesnek tartott, azután nagy erővel lecsapta a szék üllőkéjét. A hatalmas robajra a bonviván felkapta a fejét és ijedten körülnézett. Nem történt semmi, az előadás rendben ment tovább, de-*alsóknak-vége volt. A publikum nem gyanított semmit és mindenki azt gondolta, hogy véletlenül történt. . ^ ^ ^ Az eset megismétlődött másnap, sőt harmadnap. Mindenkor a csók kellős közepén. A színész ráeszmélt, hogy nem véletlenről, hanem merényletről van szó. Minthogy a dolog indítóokáról halvány sejtelme sem volt, szentül meg volt győződve, hogy az egész csapkodást valami ellensége találta ki. Magában már meg is gyanúsította egyik kollégáját, hogy az teszi tönkre szándékosan a leghatásosabb jelenetet. * . -A következő., este tehát ..figyelő, állásba, helyezkedett és úgy intézte, hogy eset közben a közönség felé forduljon. A robaj pillanatában valóban találkozott a tekintete a lovag öntelt mosolyával. Jól megjegyezte ezt a gunyoros arcot és várta a pillanatot, hogy szembetalálkozzon vele. A sors kegyes volt hozzá és nem várakoztatta sokáig. A második felvonás után a színészbejáró előtt cigarettázott, óriáskor beleütközött a lováig, akiről a színész nem tudta, hogy ki. A művésznő öltözőjébe igyekezett. A színész elcsípte és dühösen kiáltott rá: — Hát te vagy az a jómadár, aki napok óta elrontja a legszebb jelenetemet? A lovag kikérte magának a hangot, szó szót követett, a vita egyre hangosabb lett, végül szabályosan összeverekedtek. Az affér,nak az ügyelő csengetése vetett véget. A színész rohant rendbehozni az arcáról letörött festéket, a lovag pedig a ruháján igyekezett eltüntetni a vita szemmel látható nyomait. A színész még a harmadik felvonás alatt elmesélte a művésznőnek, hogy megtanította kesztyűbe dudálni azt a csirkefogót, aki következetesen belecsapkodta a szék támláját az ő legszebb közös jelenetükbe. A művésznő mindenben igazat adott a kollégájának és élénken helyeselte a történteket, anélkül persze, hogy sejtelme lett volna arról, hogy kiről van szó. " — ■ *■ A művésznő és lovagja az előadás után vacsorázni mentek. Vacsora közben a lovag elmesélte a művésznőnek az esti affért és bejelentette, hogy provokáltatok fogja az illető színművészt. A művésznő a vallomásra először elképedt, majd éktelenül kacagni kezdett. Olyannyira, hogy a vendéglő egész közönsége reáfigyelt. Amikor egy kissé megnyugodott, így szólt: — Szóval te voltál a székcsapkodó. Nagyon jó. Nem is tételeztem fel rólad ennyi intelligenciát. Az ötlet nem rossz, majd elmeséltem valamelyik operettszerzőnek, hogy használja fel operettben. Ebben a pillanatban a színész lépett be a vendéglőbe. Amikor a művésznő meglátta,újból elővette a kacagási inget. Képzelhető az ifjú színművész megrökönyödése. Nem elég, hogy a partnerét azzal a figurával látja, akivel este összeverekedett, de még ki is neveti hozzá." Felháborodva ekkora inkollégialitás láttára, odalépett az asztalukhoz és súlyos szemrehányásokkal ölette a kolléganőjét. A művésznő a kacagásról nem tudott beszélni és amire szóhoz jött, a' Szibész híáleltávozott. ' * ----- —— n A lovag másnap provokáltatta a' színművészt, aki ugyancsak megnevezte a segédeit. A művésznő viszont este elmesélte az egész történetet a színésznek, aki maga is jól mulatott rajta. Értesítették a segédeket a fordulatról. A segédek is jól mulattak az ügyön. A lovag sem tehetett egyebet, mint hogy ő is mulatott rajta. Elvégre ő kezdte az egészet★ A fenyegető párbaj elmaradt. Helyette kibékülési vacsora következett egy nyári vendéglőben. Párbaj nem volt, de azért sebesülés történt... A színész kezében elrepedta pezsgőspohár és megvágta az ujját. Kötéssel a kezén játszott tegnap is ... A csók pedig rendezői utasítás ellenére is, rövidebb ideig tartott az eddigieknél. A nézőtéren ott ült az udvarló és jobbkeze egy üres szék felhajtott ülőkéjén pihent... (k. i.) . Mit játszik a Belvárosi Színház ? A Belvárosi Színház igazgatója összeállította a jövő Szezon prograimját. A Lysistrata bemutatójával nyílik a színház szeptember közepén. Aristophanes komédiáját Bárdos Artúr rendezői tervezete alapján Emőd Tamás dolgozta át, Nádor Mihály írt hozzá zenét. A díszleteket és kosztümöket Fülöp Zoltán tervezi. Egész sor magyar újdonságot kötött le a színház, ezek közül még az évad elején bemutatja Szép Ernő Szívdobogás című játékát. A Belvárosi Színháznak írja új darabját Zilahy Lajos, Halász Imre, Gáspár Miklós és első színpadi művét Márai Sándor. Márai darabjának hőse Casanova, színhelye Velence. Új színpadi szerzőt avat Ligeti Erzsébet személyében, akinek Az oroszlán című vígjátékét több külföldi színház is lekötötte már. Botrány a bárban a címe Arthur Koestler és Németh Andor újszerű, szatirikus játékartak, amelyhez Reinitz Béla írt zenét. A renaissance legérdekesebb egyéniségének, Lorenzino de Medici-nek egy merész komédiája Bálint Lajos és Ujházy György átírásában kerül színre. Külföldi újdonságok: Wilhelm Speyer „Ein Mantel, ein Hut, ein Handschuh", Peter Freucen Osakrak; ez a dán darab a Hudsonöböl eszkimói között történik. Karácsony táján hozza ki a színház Friedrich Forster Robinsonnál, amelyet eddig több mint ötven külföldi színpad játszott.Lessing Bölcs Niffánját Márkus László dolgozza át a Belvárosi Színháznak, amely egy-egy francia és angol darab előadási jogáért is most folytat tárgyalásokat. A Belvárosi Színház átszervezte az új évadra színészgárdáját. Beregi Oszkár és Páger Antal ez idén is a Belvárosi Színház kötelékébe tartoznak. Felülő, mindjárt, az első darabban Titkos Ilona, és előreláthatóak a' második újdonságban ,nyilálkozik híme a' magyar közönségnek Elmágon Barla, aki eddig Reichardt gárdájához tartozott. A társulat tagjai: Tiíray Ida, Muráti Lili, Ákos Erzsi, Keresztessy Mária, Simon Zsuzsa, Soltész Annie, Pillér Vera, GordonZita, Bohus Aranka, Dávid Zsuzsi, Harsányi Rezső, Boray Lajos, Apáthy Imre, Lázár Tihamér, Baráthy József, Nagy György, Mészöly Tibor, Benkó Bálint, Horkay László." Szénási Sándor grrvotoia*